Milyen a jó gyerekbútor? Mármint nem funkcionálisan, hanem látványra. Természetesen játékos, vidám és kedves. A legjobb, ha be lehet vonni a játékba, mint szereplőt, kiegészítőt. A Hiromitsu bútorai szerintem ilyenek, sehova máshova, csakis gyerekszobába valók, oda viszont nagyon-nagyon.
Forrás: Hiromatsu
Tegye fel a kezét, akinél otthon tele a lakás aprócska, maradék zsírkrétadarabokkal! Köszönjük, gondoltam, hogy globális jellegű a probléma a gyerekes családokban. Személy szerint gutaütést kapok, ha a szőnyegbe sikerül egy óvatlan pillanatban beledöngölnöm a piros zsírkrétadarabkát, és annak sem örülök, ha a gyerek zsebében nem fedezem fel mosás előtt.
Persze értem én a gyereket is: kidobni sajnálnám én is, rendben tartani meg nem egyszerű, rajzolni sem nagyon lehet már vele, de mi a megoldás akkor?
A Freshtea blog oldalán találtam egy nagyon kis egyszerű ötletet: gyűjtsük össze a maradékokat, tegyük bele kisebb szilikon-formákba - a blogon csokoládé öntőformákat használnak, de szerintem a sima jégkockatartók is megfelelnek erre a célra -, majd tegyük be az egészet a meleg sütőbe. Ha megolvadt a kréta, kapjuk ki, és sutty be a mélyhűtőbe.
Amikor megszilárdultak, borítsuk ki, és indulhat a varázskrétával való rajzolás. Amikor a nap tuti, hogy kék lesz, a falevél meg lila. Így szép az élet. Csak aztán nehogy a gyerek előkapja az összes zsírkrétát, hogy azokból is lepkét, macit és halat készítessen velünk...
Forrás: Freshtea
Rebecca Varon alkotásait egyszerűen muszáj megmutatnom Nektek. Gyönyörűségesek nemezelt képei, pihekönnyű tündérei, minden egyes darabja szinte gomolyog az ember szeme előtt, szobrászatba oltott gyapjúfestészet. Színpompás vattacukor mind, negédesség nélkül.
Bevallom, amellett, hogy ámulatba ejtett, kicsit irigylem is Rebeccát. Lenyűgöző érzés lehet, ha az ember lánya képes efféle szépségeket kreálni.
Forrás: Etsy.com - Nushkie Design
A Haitit sújtó földrengés megrázta a világot, mindenki a maga módján és saját határain belül próbál segíteni, ahogy tud. A világ kézművesei is összefogtak az Etsy.com-on és létrehozták a Craft Hope oldalt, ahova bárki felteheti az általa készített cuccokat, amiknek az egész bevételét az Orvosok Határok Nélkül (Médecins Sans Frontières) szervezet kapja, akik Haitin segítik a bajba jutottakat.
Három hete indult el a kezdeményezés, ezalatt 1500 tételt adtak el, 27,000 dollárt adományozva ezzel az MSF-nek. Több mint 200 kézzel készült kézműves munka található most az oldalon, ennek a harmada legalább gyerekeknek játék, ruha, kiegészítők, így van keresnivalója bőven itt a blogon ennek a kezdeményezésnek, még akkor is, ha mi innen kevés dolgot tudunk megvenni az oldalról, mert általában kevesen postáznak Magyarországra. Ráadásul az Etsy.com amúgy is a szívünk csücskében van szerkesztőségileg.
Forrás: Etsy.com - Craft Hope
Ti is biztosan hallottátok és nyilván mondtátok is már, hogy okos gyerek nem unatkozik. Aztán néha mégis. Mert semmihez sincs kedve, vagy épp semmi ötlete sincs, és különben is, bal lábbal kelt fel a jobb helyett, ráadásul az orra lóg.
Vannak ilyen napok, és az tuti, hogy ezek a leghosszabbak nemcsak gyerek, de szülőszemmel is. Mert - ahogy mondani szokás - ilyenkor a szar se jó. És nem egyszerű kizökkenteni a kölköt ebből az érzelmi mélyhullámból - igaz, nem is feltétlenül kell, hiszen jó, ha a gyerek megtanulja önmagát is szórakoztatni, nem mindig a külvilágtól várja, hogy jól érezze magát.
Azért ezzel az igazán remek ötlettel - amit a Chicken Counting blogon találtam - érdemes esetenként próbálkozni, hiszen néha tényleg csak az ötlet hiányzik. Készítsünk néhány kartonkarikát - csupa használt és maradék papír is tökéletes hozzá, így még környezetbarát is a dolog -, és mindegyikre írjunk rá egy-egy igazán remek és izgalmas tevékenységet.
Olyat, amit a gyerek egyedül is képes elvégezni: például hóerőd építés - amíg még van hó -, egy új könyv olvasása, festés vagy kollázskészítés, fényképezés, gyurmázás, levélírás - további ötletek szívesen olvasnánk Tőletek is. Persze, lehet benne olyan tevékenység is, amihez minimum ketten kellenek - például párnacsata -, de azért jobb, ha ezek vannak kevesebben.
Aztán tegyük a kis korongokat egy zsákba, jól rázzuk meg, és tartsuk az unatkozó gyerek orra elé. Egyetlen húzás és máris van mivel elütni az időt!
Forrás: Chicken Counting
Gyaníthatóan elsősorban a szülők kedvét keresték a következő forgóval, apró bébiposzátákat ugyanis vajmi kevéssé érdekelhet néhány kósza fehér vitorlás a kiságy fölött. Ellenben apa hajómakett-gyűjteménye mellé tökéletesen passzol, így aztán nyilván van is rá kereslet, ha nem is tapossák érte rojtosra egymás lábát a vásárlók.
Azt azért meg kell hagyni, szépnek szép. Amolyan Maupassant-féle.
Forrás: Modern Seed
Amerikában nagy problémát jelenthetnek döntően fából, gyorsszerkezettel épült házakat megtámadó rovarok. Olyannyira nagyot, hogy már évtizedekkel ezelőtt is - ez esetben 1947-ben - mindenféle okosságot kitaláltak az apró kis betolakodók távol tartására. Például egy tapétát is - kétféle, Donald kacsás és Jack & Jill-es mintával -, amit szépen átitattak rovarirtószerrel. Hogy apának-anyának ne legyen más dolga, csak vízbe áztatni és jól felragasztani a gyerekszoba falára.
Javítsatok ki, ha tévednék, de mintha nálunk a DDT-t betiltották volna - igaz, nem az ötvenes években -, márpedig a képen látható hirdetés szerint - amit ide kattintva nézhettek meg és olvashattok el nagyban -, a tapétában található cucc is ez, és állítják, hogy a gyereknek kutyabaja nem lesz tőle. Jó, valószínűleg akkor még nem nagyon tudták, milyen durván mérgező a DDT.
Azért kíváncsi lennék rá, vajon mennyire volt sikeres ez a termék a '40-'50-es években, és vajon a falak között felnőtt gyerekeknek tényleg nem lett-e semmi baja? És az is fúrja az oldalamat, vajon manapság hány olyan termékkel vesszük körbe gyerekeinket a legjobb szándékkal, amely a gyártó állításai ellenére is bizony veszélyes lehet az egészségére?
Forrás: Minor Details
Igazából persze nem a madáretetőkről van szó, hanem erről a csupaszín gyerekszobáról, aminek báját a sok szín adja, és fő erőssége természetesen a fa falfestmény, amin ott lógnak a címben említett mindenféle és fajta madáretetők. Az én szememnek ez a szoba gyönyörű, barátságos, ötletes és rendkívül otthonos. Madáretetőket minden gyerekszobába!
Forrás: Freshome
Nem mindig tudom eldönteni ezeknél a design gyönyörűségeknél, mint a Kokeshi nevű babák is, hogy ezek most gyerekeknek játszani, vagy a szüleiknek bámulni vannak. Engem mindenesetre gyönyörködtetnek ezek a babák - még inkább az erdő - az egyszerűségükkel, letisztultságukkal, abszolút befogadnám őket az otthonomba és nem csak a gyerekszobába.
Forrás: Pen Pencil Stencil
Ígéretünkhöz híven három szerencsés kommentelő, akik múltkori felhívásunk alatt megmondták a magukét nekünk. Mi meg szeretjük a kritikát, a kommenteket meg még jobban. Ezért íme annak a három szerencsés kommentelőnek a neve - hála a Random.org-nak -, akik egy-egy Csodaceruza Poszterszámmal lettek gazdagabbak:
Gratulálunk Nektek!
Kérem a kedves nyerteseket, hogy gyorsan dobjanak rám egy levélkét, amelyben címet és egyebeket írnak le, hogy mielőbb odaérjenek a csodaszép illusztrációkkal teli poszterszámok.
Aki pedig most nem volt szerencsés, ne csüggedjen, lesz még nyereményjáték a blogon!
Mark Meyers mesevilága az, amit nem csupán gyerekként, de bevallom, manapság is szívesen elnézegetnék a szobám falán. Természetesen az infantilizmus vádja elől ügyesen félreszökkenve, mostanában már csak magam-magamnak, jól elrejtve tenném. Hiába, no, ez az, amikor a környezet is alaposan megcibálja vágyaidat, vigyorgó tekintetek elől rejtőzve körülményes kiteljesedni.
A képek sajátos humora lehetővé teszi a legapróbbak számára is, hogy mesét kanyarítsanak köréjük, akkor is, ha a megfestett történet eleddig ismeretlen volt számukra. Bár a holdat átugró tehén, vagy az oroszlánbőrbe bújt szamár, azt hiszem, legtöbbünknek megvan.
Forrás: Mark Meyers
Annak idején, emlékszem, még általános iskolában, játékbabákon okították nekünk a babaetetés, pelenkázás, büfiztetés csínját-bínját. Jó előre felkészítettek, az igaz, a nagy vigyorgások emléke még élénk bennem, a pelenkázást azonban már kénytelen voltam újra tanulni huszonsok év múlva, élesben.
Sokat fejlődött azóta a világ, mit nekünk holmi játékbabák, egyenesen csecsemőszimulátort nyomnak a képünkbe, felkészítendő jó előre a kvázi szülőpárt, milyen is lesz majd az igazi ded a kórházból való házhozszállítás után.
A szimulátort japánok követték el, tökéletesen tudományos háttérrel, a Tsukuba Egyetemen. Én ugyan okosabb nem lettem tőle, viszont néhány effekten szabályosan rettentem. Persze ettől még, nem kétlem, lehet ez a dolog fergeteges, én azonban hálát adok, hogy kimaradt az életemből, mert nem biztos, hogy adott esetben a szimuláltat valódi gyermekáldás követte volna...
Forrás: Uchiyamalab
Manapság egyre terjed a tetők hasznosításának gyakorlata: sok helyen csodaszép kertek létesülnek magasan, a poros utcák felett, távol a zajtól és kevésbé távol a szmogtól. A zöld tetőkertek nemcsak arra jók, hogy a népek ottan lógázzák a lábukat és merengjenek az élet, a világmindenség meg minden felett, hanem arra is, hogy szigeteljék a házat a hőveszteség és a vízkárok ellen. Nem mellesleg pedig a levegőszennyezettséget is csökkenthetjük velük, hiszen, amit a ház alapterülete elvett a természettől, azt az ember imígyen adhatja vissza.
Persze, mindezek mellett a legkézzelfoghatóbb jótéteménye ezeknek a tetőknek mégiscsak az, hogy oázisként várják a mindennapi élet forgatagában megfáradt és megszürkült lelkű embereket. New Yorkban tavaly nyáron az X-initative székhelyének tetejét - ugyan nem növényekkel - tették közösségi térré: a hatalmas tetőn polietilén-hab úszórudakból készített ülőbútorokkal lepték el. A bútorokat - melyek természetesen remek játékok is egyben - a Jeffrey Inaba nevével fémjelzett, Inaba stúdióban tervezték és gyártották le.
Aztán októberben a bútorokat helyi közösségeknek adományozták. De az ötlet azóta is biztosan továbbél néhány ember fejében: a városlakók is összekovácsolhatók, ha van erre hely és lehetőség, és bizony, a gyerekek is jobban járnak vele, ha nem kell az autók kipufogógőzeit közvetlen közelről szívniuk egy talajszinten épült játszótéren.
Forrás: X-initiative és Inaba
Szeretem a gyerekbútorokat, mert néha annyi fantáziát bírnak a készítők belevinni egy-egy darabba, hogy kifejezetten csak a látványért is befogadná az otthonába, akár gyerek nélkül is. Kenneth Cobonpue szerencsénkre nem csak gyerekbútort, hanem felnőttet is tervez rattanból, de most maradjunk témánál, és nézzük ezeket a gyerekeknek való darabokat.
A bölcső egyértelműen kéne dekornak a szobába, baba nélkül vagy babával, tulajdonképpen mindegy is. Ezek a vonalak csecsebecse szintre emelik a funkcionalitásból, ezt a már-már műalkotásnak nevezhető ágyat. A gyerekágyhoz pedig annyi hozzáfűznivalóm lenne így hirtelen, hogy ha így lógna rajta bármelyik lányom, akkor először azért kapnék szívbajt, hogy leesik, másodszor meg azért, hogy tönkreteszi.
Forrás: Kenneth Cobonpue
A tündéri, az übercuki és a megőrülsz-tőle kifejezések között hezitálok. Nem csak azért, mert baglyokról van szó - persze ez sem elhanyagolható tényező -, mert bármilyen formát felvehetnének ezek az ölelnivaló állatok, akkor is elolvadnék tőlük. Talán a hasukon lévő szív teszi, vagy a fenekünkön virító zseb, esetleg a lezárt pillák, mindenesetre most azonnal szeretnék mindből egyet, és még egy ráadást tartaléknak.
Forrás: Etsy.com - Buttercupbloom
KOMMENTEK