A világ legegyszerűbb, mégis szerintem őrülten mutatós akasztója a Kristalia Hang Up! elnevezésű darabja. Semmi extra, mégis a színe és a formája, így együtt, ütős elegyet alkot, amit szívesen látnék viszont a gyerekszoba falán.

Forrás: Kristalia

Lám-lám, cseppet félrenéz az ember és máris felgyorsul a mezei nyuszimocik evolúciós fejlődése. Bár a nyuszijármű-tulajok népes serege valószínűleg néhány évvel zsengébb eresztés, mint  az alant látható designjárgány célközönsége, szegről-végről azért mégiscsak rokonok lennének, vagy mi. Az egyszerű vonalvezetésű, futurisztikus külső határozottan vagánnyá teszi ezt a járművet, ami még játszótéri körökben sem elhanyagolható szempont.

Az első látásra kőkorszaki törpeúthengernek tűnő készség vonzó és közlekedésre alkalmatos szerkentyűt rejt, néhány lepottyanást követően pedig látványosan fejleszti a kölök egyensúlyérzékét és gyaníthatóan sétálási szokásait tekintve is gyökeres változás okozója lehet.

Hogy pedig a szülők kedve is megjöjjön a dologhoz, a designer rájuk is gondolt. Feltételezve azt a nyilván képtelen és soha elő nem forduló helyzetet, hogy a büdös kölke a játszóról már nem motor-, hanem szülőnyeregben óhajtja hazafuvaroztatni méltóságos fokhagymafenekét, a jármű kapaszkodója felnőtt kézben is jól megfogható, szállítás céljából. Sőt, a kényelmet tovább fokozandó, megfelelő hordtáska is jár a motorhoz. Mi kellhet még?

Forrás: Glodos

Amikor én még kislány voltam - nananananaaaaa -, volt dömper, meg talicska, meg babakocsi is. A dömperen imádtuk húzni egymást az öcsémmel, a talicskával is számtalanszor borítottuk egymást csupa jó kedélyből a csalános árokba, de a babakocsi sem csak a műanyag utánzatoknak volt fenntartva. Abban még a kutya is kénytelen volt gyereket játszani, nem volt más választása.

Persze, nekünk még a legtöbb játékunk műanyag volt - a dömper fullra, a babakocsi is részleteiben, a talicska meg fémből, az megúszta -, de ez akkoriban senkit sem érdekelt, mit tudtunk még akkor a környezetvédelemről meg a káros anyagokról. Semmit, és hozzánk hasonlóan a szüleink sem.

Ma már bezzeg semmiképp sem elhanyagolható szempont egy játék kiválasztásánál, hogy vajon mennyire környezetbarát, és milyen káros anyagokat használtak a gyártása során - utóbbi azért is lényeges, mert ezen anyagok jórésze nemcsak a környezetet, de a gyereket is károsíthatja.

Scot Herbst éppen ezért olyan anyagokból tervezte meg a Kaiku - japánul növekedés - játékszereket, amelyekben nincs formaldehid, semmilyen káros anyag, még a festékek is teljesen veszélytelenek. Emellett persze törekedett arra is, hogy csupa-csupa időtálló anyaggal dolgozzon, ennek köszönhetően a Kaiku kézzel készített, húzható és tolható kiskocsijai és babakocsija valószínűleg a mostani gazdáik gyerekeinek - és azok gyerekeinek - is sok örömet fognak nyújtani.

A design előtt pedig személy szerint leborulok: nagyon egyszerűek, nagyon modernek, mégis, már kinézetükben is játékos darabok ezek. Manapság egyértelműen csúcsszupernek számítanak - gondolom, árban is, de erről szerencsére nincs infónk -, de szerintem húsz év múlva is vígan vállalhatók maradnak. Addig pedig még mennyi gyerek és mennyi kincs utazhat bennük... 

Forrás: Kaiku Design

A Kidsonroof neve ismerős a Gyerekszobán, többször is megjelentek már a blogon kartoncsodáikkal. Most sem mehetek el mellettük szó nélkül, mivel a székek és asztalok oldalaira varázsolt minták és színek annyira elbűvölőek, hogy muszáj megmutatni itt is. Mindenképpen meghatározó elemei lennének egy gyerekszobának, karaktert és vidámságot hoznának akár négy csupasz fal közé is.

Forrás: Kidsonroof

Persze nem feltétlen fenyőt, mégis örökzöldet, kézzel készültet. Csak úgy, a hangulatunk kedvéért. A falra, dísznek, falvédőnek, esetleg párnának, vagy többet is egyszerre, bábozáshoz, "sűrűsötéterdőnek". Aprót csak, vagy hatalmasat, válasszon ki-ki gusztusa szerint valót.

Enyém, ha kérhetem,  csicsergős, üde tavaszt, lombost zöld nyarat idézzen, de szélsebesen. Igencsak fázom már.

Forrás: Hi Tree!- Etsy.com

Kinek ne okozna gondot a gyerek figyelmének és energiájának lekötése mondjuk egy hosszabb kocsiúton, vagy esetleg az orvosi rendelőben? Ki ne ismerné azt a tényt, hogy a gyerekzsebekben elképesztő sokféle tárgy tud meglapulni, illetve esetenként kiesni, elveszni, aminek aztán persze sírás a vége?  Pedig a kedvenc baba vagy kisautók nélkülözhetetlen útitársak, ezért jobb, ha inkább valamilyen biztonsági intézkedéssel gondoskodunk róla, hogy ne vesszenek el.

Kisfiús mamák figyelmébe ajánljuk a következő, otthon elkészíthető projektet: egy textilből varrt garázssort és utat, melyet aztán bárhová magával cipelhet a család apró szeme fénye, biztosan nem fognak kipotyogni belőle a kedvenc verdák. A Homemade by Jill blog szerzője részletes és remek leírást, sőt, szabásmintát is nyújt a vállalkozó kedvű anyuknak és nagyanyuknak, mi pedig szívesen várjuk az esetleges elkészült alkotásokat az Alkot az Olvasó rovatba.

Forrás: Homemade by Jill

Mindenféle faféle-fajta designt szerkesztőségileg kedvelünk errefelé, volt már nálunk ágy, falmatrica, ház a fán, bármiamifa. Így nem maradhat ki a sorból ez a fába bújtatott könyvespolc sem, ami bármely gyerekszoba dísze lehetne. Sőt, megint egy olyan darabot sikerült lelni, amit a nappaliba is tennék akár. Ezennel megköszönjük Matteo Casarosa designernek ezt a gyönyörűséget.

Forrás: Casaidea

Régi olvasóinknak talán már nem kell bemutatnunk Roberto Gil-t és praktikus ötleteit. Akiknek mégis, azoknak sebtében csak annyit mondunk, hogy a felnyitható hintaszék, vagy akár méltó párja, a rajzoló-szék annak idején bennünket is magával ragadott. A neves építész-tervező azonban nem csupán ülő alkalmatosságokban utazik, már ami a gyerekeknek szánt elképzeléseit illeti. Fektében is megjárják a tervei, mi az, hogy!

Testvéreknek vagy egykéknek oszt helyet - rengeteg helyet! - az ágy körül-alatt-felett-mellett, igazán használható mennyiségben. Tapasztaltabbak persze tudják, egy kis- vagy nagykamasz cuccainak a világ összes fiókja, szekrénye, mifenéje se lenne elég, ez már valószínűleg így is marad, míg világ a világ.

Azonban a szigetként körbepakolható és lakható zugokkal gyaníthatóan többen kiegyeznénk. Egyetlen szépséghibája a dolognak, pedig már épp lepaccsolnám a négyes számút: az árában található fűszermennyiség. Mi tagadás, prüszkölök tőle kissé.

Forrás: Casakids

A Batman babakocsi után itt van egy újabb Batman gyönyörűség, amitől az iskolás korú fiúk 90%-a - és lelkükben ifjú apukáik - jó eséllyel elolvadna: a Batmanes esernyő, hívjuk csak Batesernyőnek. Hatékonyságát tekintve - alakja nem lévén kerek ugyebár - vannak kételyeim, de nem is annyira az eső kivédésére szolgál valószínűleg, mint inkább design funkciót tölt be. Jópofa ötlet, nekem bejön, ha lenne fiam, rábeszélném.

Forrás: Maxi Glob

Hinnétek, hogy a lázadó hetvenes években bálványozott rock legendáknak is van anyukájuk és apukájuk? Persze, hogy van nekik, mégis furcsa látni, hogy ugyanolyan hétköznapi(nak látszó) anyuka és apuka áll mondjuk Frank Zappa vagy Elton John mögött, és bizony ők is egy átlagos otthonban nőttek fel és onnan indulva váltak rock ikonokká. Nekem Joe Cocker anyukájával és Eric Clapton nagymamájával készült képektől van álleesős élményem, de a Zappa család is ütős.

Joe Cocker édesanyjával, 1970

Eric Clapton nagymamájával, aki felnevelte, 1971

Frank Zappa és szülei, 1970

Elton John édesanyjával és nevelőapjával, 1971

Forrás: guardian.co.uk

Most, amikor a gyerkőcök zöme még bőszen délutáni csendespihen - ugye? - erőt gyűjtve a késő estig fennmaradásra, idén utoljára, ismét jelentkezünk, hogy néhány órával mindenféle gyanús pezsgődurranások, petárdák és trombitaszólók előtt kívánjunk minden kedves Olvasónknak az ideinél is sokkal szebb, boldogabb új esztendőt.

Szerkesztőségileg és egybehangzóan köszönjük Nektek a szorgalmas és lelkes látogatásokat, hozzászólásokat, továbbá az építő és kevésbé építő kritikákat, a várakozást, a lelkesedést, a leveleket, az elküldött s.k. alkotásokat és azt, hogy ha kicsit is, de a mindennapjaitok részei lehettünk 2009-es évben.

Kívánjuk, hogy készüljetek jó kedvvel a mai estére-éjszakára, akár otthon, csendeskén, akár duhaj felnőtt-, vagy gyerektársaságban töltitek a következő órákat. Mi most szusszanunk egyet, kicsit tobzódunk, rendezzük sorainkat, hogy aztán január 4.-én újult erővel csaphassunk a lovak közé a Gyerekszobán és a Gyerektrenden is.

BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK!

Mennyire egyszerű - és mégis különlegesen elegáns! Göcsörtös fadarabok, mintha csak a közeli erdőszélről, műanyag asztallappal kombinálva. Bár érzésem szerint ezek a fásszárú bútorok nem a "nyúzzuk együtt háromra" kategória jeles képviselői, ráadásul puha fehér - természetesen az állatvédelem jegyében mű - szőrméért könyörög valamennyi husángláb maga alá. Azonban egy hófehér csipkecsodaországban élő hercegnő szobájába tökéletes választás lehet valamennyi, bárki beláthatja.

A szülők pedig, hacsak nem Rochildék, anyagi csődöt jelenthetnek egy teljes berendezéstől, a barátnők meg sárgulnak. Egyértelmű. No, kinek ne érné meg beruházni?

Forrás: Bleu Nature

Túlélve a karácsonyi sok felvonásban elkövetett betegre evészetet, már készülünk is a szilveszteri asztal alá borulásra. Már aki, pont én nem, de szerintem a népesség háromnegyede igen.

Nem függ össze szorosan az alant látható Jacko baba a szilveszteri vígassággal, inkább csak a mulatság résszel: mert valljuk be, kicsit vicces ez a kötött Jacko. Ha még Karácsony előtt lennénk, beajánlanám ajándéknak minden humorral rendelkező Jacko-fannak, de így inkább szilveszteri tréfás kedvű házigazdáknak adnám, jó eséllyel vidáman indítva ezzel az estét.

Persze a blog profiljába vágóan nem szilveszteri vicceskedőknek, hanem gyerekeknek kellene ajánlanom a Jacko babát, de erre - ugyanúgy, mint Dexter esetében -, nem visz rá a lélek. Bár, ha belegondolok, a lányaim, mivel nem tudják ki az a Jackson, csak egy újabb babaként kezelnék, akár még adhatnám is nekik. De azért inkább maradnék annál, hogy Dexterrel együtt, csak a rajongók és gyűjtők figyelmébe ajánlom.

Forrás: Poupe and Soso

Békés, nyugodt Karácsonyt kívánunk minden kedves Olvasónknak! Köszönjük az egész éves figyelmet, aktivitást, az ötleteket és alkotásokat, és a kedves leveleket. Mi most elköszönünk pár napra, hiszen ez az időszak a családé, de Karácsony után napi egy poszttal azért igyekszünk jelentkezni.

Most már tegyétek le a porszívót, a felmosófát, rogyjatok le a kanapéra, ebédre elég a virsli is, játsszatok valamit a gyerekkel, aludjatok egy jót délután, aztán komótosan essetek neki az estének!

Mi pedig ezzel az örökbecsű karácsonyi dallal búcsúznánk Justin Timberlake-kel - akit egyébként annyira nem komálunk, de el kell ismernünk, ezzel most nagyot alkotott. Bár tavaly kissé keményebbre vettük a figurát, idén most ezt a dallamosabb nótát választottuk tőle. Az üzenete pedig egyértelmű: a boldogsághoz nem kellenek nagy ajándékok, sokszor az APRÓ és természetes dolgok szerzik a legnagyobb örömet! 

Gigantikus méretű poszt következik, drága Olvasók, kérem, hogy csak az SK irányában teljesen elkötelezettek olvassák el. Nyertes pályázóink utolsó körét tárom most elétek, a teljesség teljes igényével. Talán jut még idő egy-két dologra a gyertyagyújtás előtt.

Kezdjük Csitriék pályaművével, ami egy Télapós társasjáték volt:

"Mi ezt a kis játékot még Mikulás előtt alkottuk, hogy egy kicsit az Ő bőrébe bújhassunk. A játkétábla fotópapírra készült, a hópihéket, fenyővákat és az ablakokat a nyomtató alkotta, a zoknikat mi ragaszottuk rá (később még 3 hópihére ragaszottunk ajándékcsomagot, így gyorsabb a játék :-) A játék menete a következő: Három Mikulásnak három ablakot kell megtöltenie ajándékkal. Ezt akkor teheti meg, ha zoknira vagy ajándékcsomagra lép. A játékot az a Mikulás nyeri, aki előbb szétossza az ajándékokat. Az ajándékok maradék anyagból készültek (piros, fehér és kék, mert ilyen maradék volt), vattával vannak kitömve. A Mikulások feje fagolyó, testük 1/3 parafadugó (ezt festettük a megfelelő színre), a szakálluk és a sapijuk bojtja pedig vatta. A dobókocka egy másik játékból költözött ide.

Gondolom, az is érdekes lehet, hogy mindebből mit alkotott a gyermek. Mivel ő még csak 3 éves, segített a zoknik és ajándékocsomagok felragasztásában, az ajándékok vattával való kitömésében és lelkesen ellenőrizte a parafadugók száradási folyamatát.

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az ötlet nem saját kútfőből ered, egy kreatív füzet ihlette.

Még akár ajándéknak is jó lenne, de nem adjuk oda senkinek, nagyon szeretjük.

Üdvözlettel:

Csitri és a 3 éves Barnabás"