Az egyértelmű, hogy minden gyerek szeret fetrengeni és hancúrozni. Legalábbis nálunk sokszor van, hogy a csajok lepakolnak minden párnát a kanapéról és bunkert építenek vagy csak hemperegnek rajtuk-köztük-velük-köztük.
Találtam olyan babzsák állatokat, amik méretileg és kinézetileg is pompásak lennének a fetrengésekhez és hancúrozásokhoz mifelénk. Egyértelmű győztes a választékból a viziló, de azért az elefánttal is tudnánk mit kezdeni, azt hiszem.
Forrás: Beasty Bags
A kisbabák lemérése nem egyszerű feladat: nem nevezhetjük őket túlságosan együttműködőnek. Pedig a hosszúság - mert magasságról majd akkor beszélünk, ha két lábra állt a ded - legalább olyan fontos mutatója a gyarapodásnak, mint a súly. Kis korban különösen, mikor a babák felváltva gyúrnak súlyra, majd hosszra. Azaz, mikor nőnek, alig híznak valamit, és fordítva.
Na, de hol van még az az idő, mikor önként és dalolva állnak az ajtófélfa mellé, hogy anya vagy apa bejelölje, mekkorát nőttek pár hónap alatt. Messze, ködbe vészően messze. Addig meg vagy hadakozunk vele otthon, ha annyira aggódósak vagyunk, vagy ráhagyjuk a rutinosabb védőnőre, hogy a szabócentijével pikkpakk lesederíntse, mekkora a kölök.
Vagy kapunk egyet Clare Chen rendkívül egyszerű ötletén alapuló babaágyba való lepedőjéből, amin egy teljesen megbízható - legalábbis az első mosásig az - mérőke látható. Erre ráhelyezve a gyereket nem kell semmilyen komoly beavatkozást végeznünk ahhoz, hogy lássuk, mekkora a gyerek. Később a megfelelő cipőméret meghatározásánál is segítségünkre lehet, hiszen lábmérő is van rajta.
Az meg, hogy a 100% pamut lepedőre környezetbarát tintával vitték fel a mintát, már csak hab a tortán. Minden tekintetben bababarát!
Forrás: Clare Chen
..., az Óperencián túl, élt egyszer egy kislány, aki lelkes volt, és aprócska gyerek létére hivatásos álmodó. Úgy hívták, hogy Jennifer.
Jennifer csak álmodott kezdetben - valamennyien így keztük, csak kevesen vagyunk, akik emlékszünk is rá. Álomvilágát sárkányok, manók, tündérek serege, ezernyi, sose látott lény népesítette be. Ebben a világban mindenki jó volt, a csúnyácska se rém, csupán esetlen, jólelkű figura. Álomföld lakóinak lelkét nem mérgezték előitéletek. Gnómok, tündérek, játékos, mosolyfakasztó, mulatságos figurák, mind-mind várták a varázslatot, hogy valaki életre keltse őket.
Nem vártak hiába, hiszen Jennifer felnőttként sem felejtette el őket. Egy szép napon visszatért Álomföldre, immár Jennifer Carsonként, hogy varázspálcájával megütögetve lakóinak bolyhos fülét, ők álmodhassanak immár, a mi világunkban.
És azóta is itt vannak, egyre többen és többen lesznek, Álomföld lakói hosszú sorokban, lábujjhegyen, pisszegve vonulnak át hajdanvolt és mai gyerekek álmain, hogy köztünk lehessenek. Jönnek, csak jönnek, azért az egy pillanatért, amikor a Nagy Kapun átlépve hús-vér meselényekből a boldog pillanatba dermedt nemezfigurákká válhatnak. Mert az az egy pillanat, számukra az az igazi varázslat.
Még akkor is, ha az ára egy soha véget nem érő álom. Mert ebben az álomban mi, emberek vagyunk immár azok, akik az ő Álomföldjüket népesítjük be sokféleségünkkel. Ki tudja? Egyszer talán a te füleden is koppan a varázspálca, hát jól vigyázz...
Forrás: The Dragon Charmer
Márpedig nem mindegy, milyen ágyneműben alszik az a kölök. Az én lányaimnak legalábbis fontos, hogy milyen minták között hajtják álomra a fejüket, sokkal szívesebben bújnak be az ágyukba, ha kedvükre való az ágyneműjük.
Nos, a Jacob and Bonomi kínálatában találnék kedvükre valót, de legalábbis olyat, amire teljes hévvel rábeszélném őket. Egyértelmű kedvenc az almás minta, de a fiúsok közül a cowboyos is jópofa. Az erdősben pedig még én is szívesen aludnék. De szigorúan csak azzal a bagollyal a fejem fölött.
Forrás: Jacob and Bonomi
Nem tudom, ki hogy van vele, én bizony elég Pató Pál úr vagyok, ha határidőkről van szó. De lehet, hogy csak azért, mert akkor tudok a lehető legtöbbet kihozni egy bizonyos helyzetből, ha van rajtam nyomás.
Mivel a szülés is egyfajta határidő, én bizony a kórházi táska becsomagolását is húztam-halasztgattam - ej, ráérünk arra még alapon -, pedig az UH-s doki bő egy hónappal előbbre ígérte a gyereket, mint a kiírt időpont volt. Végül csak egy héttel előbb érkezett. De aznap, mikor megindult a magzatvíz, nekem még nem volt összekészítve a cuccom. Így aztán akkor kezdtem pakolni, mikor már a doki kiadta az ukázt, hogy irány a kórház. Utána meg még zuhanyoztam is, meg megvártuk az Embert, hogy hazaérjen, úgyhogy esetemben az orvos várt rám nem keveset a végén. Szegény.
Pedig biztos előbb beértünk volna, ha egy előre becsomagolt kórházi táskát vehettem volna valamelyik boltban. Azt mondjuk, nem tudom, hogy kiadtam-e volna érte 190 dollárnyi forintot, mert hát adni kell az orvosnak is, meg spúr az ember a gyerekszülés előtt gondolva a későbbiekre, mikor kevesebb pénzből kell megélni. De akkor is praktikus egy ilyen táska. Mert nem kell annyit rohangálni, és izgulni, hogy nem hagyunk-e ki valamit.
Mert kvázi csak a hálóingeket, a mellszívót és a gyerek hazamenős cuccait kellett volna beletenni. Mert még hajlakk is van benne, bár azt hiszem, ez lett volna a legutolsó dolog, amire szükségem volt szülés után. Meg ujjra húzható fográgicsa a gyereknek, de azt hiszem, ezzel is várhat az ember pár hónapot. Na, jó, szögezzük le, az ötlet nem rossz, de vannak benne felesleges dolgok, míg más egyébre nagyobb szükség lenne.
Ti össze voltatok már pakolva idejében? És nektek mi bizonyult feltétlenül szükségesnek? Már csak azért is, mert lehet, hogy vannak olyanok, akik még a nagy Kaland előtt állnak...
Forrás: Etsy.com - BabyMeBags
Rendkívül pöpec darab ez a bambuszrácsos, színesen csíkozott végű gyerekágy a Structured Greentől. Olyannyira tetszik, hogy őszintén megvallva, sajnálnám is a legkisebb ugrifülesem alá tenni. A szóban forgó Vad ugyanis nem használja egyébre a rácsos rész tetejét, mint egyre szaporodó tejfogai élezésére.
A mi sokat próbált rácsosunkon persze teheti, annak már mindegy, rovott a múltja, - no meg a szegélye -, bátyja és nővérei ugyanezt tették, ami ezidáig 68, apró fogacska beható tanulmányozását jelenti. Márpedig ennek örök nyoma maradt, a gyárilag rajta levő lakkréteg fényes csillogása ugyanis már a múlt ködös homályába vész, maradtak helyette sűrű barázdák, amiknek a folyamatos nyálcsorgás adta meg a végső kegyelemdöfést.
Ez a kiságy azonban apró, békés elsőszülöttekért, gyanútlan - értsd elsőbálos - szülőkért és kizárólag fogcsírákért kiált - de azonnal. Ráadásul a környezetével is barátságos, ellentétben a mindent összerágó, tizensokfogú feltörekvő nemzedékkel.
Marad tehát részemről a halk sóhaj, szelíden elsuttogott "hiszen ez gyönyörű!", a fiaim szobájában pedig továbbra is egy tisztességben felszálkásodott, sokat tapasztalt, apró, csíktalan-bambusztalan - de nekünk mégis annyira kedves - rácsoságy.
Forrás: Structured Green
A CraftyHedgehog oldalán mászott az arcomba hirtelen ez a kötött békaboncolós játék. Na, számomra ez az agyrém - pedig boncoltam békát is, és olvastam a vicces ajánlást is, miszerint 4 biológus közül három szerint ez a legcukibb boncolási feladat, ami csak létezik.
Persze békán kívül kapható még a másik nagy labormúlttal rendelkező állat, a patkány kibelezett-kötött példánya is.
Valamint kissé bizarr ötletként a kinyúvasztott Húsvéti Nyuszi, akinek belek helyett húsvéti, festett tojások töltötték meg egykor a pocakját.
Forrás: Etsy.com - CraftyHedgehog
Szívemben némi szomorúsággal adok hírt erről az ugrósiskolás szőnyegről, már tavaly is, felhasznalo kollegina posztjától is szorító érzés volt a mellkasomban. Ugyanis Borcsa lányom megszállott rajongója az ugróiskolának és úgy egyáltalán: magának az ugrálásnak és annak bármilyen és akármilyen fajtájának.
Ez eddig rendben is van, csak hát alattunk laknak, és annyira nem díjazzák az ugrálást, hogy nagyon. Így Borcsa az ovira és a sétákra kell tartalékolja az ugrálós késztetéseit. De abban biztos vagyok, hogy ha saját házunk lenne, akkor bárhonnan is, de beszereznék neki egy ilyen szőnyeget, valószínűleg visítana és - természetesen - ugrálna örömében.
Forrás: CB2
Talán találkoztatok már a következő koncepcióval, talán nem, ám mindenképpen itt a helye a blogon. Nem is tudom eldönteni, hogy agyrém-e vagy mégsem, gondolkozzunk el rajta együtt - én itt, Ti meg a kommentekben.
Pouyan Mokhatarani designtervéről van szó, amelyet a Samsonite részére készített, a neve Smart Baby Case, azaz kb. Okos Babatartó. Egy merevfalú bőröndről van szó, amelybe ez alkalommal nem a ruhákat, hanem a gyereket pakolhatjuk be. Természetesen belül közel sem merev, nagyon is ergonomikus és puhára bélelt, ráadásul folyadékkal bélelt, így minden ütődés ellen védelmet jelent.
A biztonsági öv pedig a kicsi biztonsága mellett egyúttal tisztán is tartja a gyereket - elvezeti a vizeletet és egyebeket. Merthogy van benne egy nedvességet érzékelő szenzor, így ha gubanc van, a rendszer egyből finom vízsugárral kezdi öblíteni a gyerek alfelét, majd a szennyvizet egy gyűjtőbe vezeti.
A bőrönd használható az ajtaja nélkül is, ám ha rátesszük, úgy a gyereket hermetikusan elzárhatjuk a külvilágtól - odabent természetesen szűrt és tisztított levegőt lélegezhet be - a széndioxid pedig el van vezetve -, és egy, az ajtón lévő kommunikációs egységnek köszönhetően, láthatja a mamát, aki beszélhet hozzá, és aki szintén láthatja, hogy mi van a babával.
És ha a baba nyűgösködne, ringatni is lehet benne. Ha kézi ringatásra nem lenne lehetőség, egy gombnyomással beindítható az a kis szervomotor, ami helyettesíti a szülői kezet.
És hogy miért nem tudom eldönteni, vajon agyrém-e a dolog vagy sem? Ez a tervező üzenete miatt van, aki leírta: a Babatartót nem azért készítette, hogy a gyerek abban nőjjön fel. Ő maximum 2-3 órás időtartamra ajánlja olyan esetekben, ha például utazunk, vagy netán nem lenne lehetőség tisztán tartani a kicsit. Olyan esetekre, ha egy babának nem megfelelőek a körülmények, az ajtó használatával pedig azokra a szélsőséges helyzetekre kínál megoldást, ha fertőzésveszélynek, kemény légszennyezésnek, neadjisten vegyi szennyezésnek lenne kitéve máskülönben a baba. Tudom, hogy normál körülmények között ezek nem túl életszerű helyzetek, de sosem lehet tudni... Szerintetek?
Forrás: Pouyan Mokhtarani
Ejnye, ezek az ausztrálok üldöznek engem mostanság, a szemfülesek biztos észrevették, hogy az utóbbi időben többször is fellőttem tőlük való cuccokat a blogra. Most sem teszek másként, mert kedvelem a nyomikat, az ilyen tündéri nyomi ausztrál baglyokat meg ki nem hagynám innen a világért se. Igazán nem panaszkodhattok, visszafogtam magamat bagoly ügyben, de emellett az Ewan nevű mellett nem mehetek el szó nélkül, tessék kollektíve velem olvadni, egy-kettő!
Persze nem csak a bagoly miatt érdemes megnézni az Evie Lala kínálatát, hanem Gwen a bárány és Edward a tacskó is olyan fajta, amitől elgyengül az egyszeri anya összes gyerek lába. És ez még mindig nem minden: kedvenc nyomi figuráinkat a falra is kiakaszthatjuk ha akarjuk, sőt ruhán és lábbelin is hordhatjuk őket, amit a Gyerekrenden csodálhattok meg. A képek közül a lányaim egyértelműen a vakondra hajazó képződményt szavazták meg kedvencnek, de én azért a madaras felé hajlanék inkább.
Forrás: Evie Lala
A Little Red Stuga ötletes kiegészítőivel már számos alkalommal összefuthattatok itt a Gyerekszobán. Tavaly még ábrándosan láblógázhattunk színes felhőpárnáik széléről, minisztárok próbálhattak tükreik előtt kacéran, mikrofonnal feszerelve, paravánjuk pedig egyszerre volt lovagi vár és játszókuckó.
Amire pedig most bukkantam, azt bármelyik apró szoknyás tavitündér elfogadná, akár csak céltalan hencsergésre, délutáni szundításra. Leginkább azonban puha szirmú rózsatrónus ez a vidám párnaszőnyeg, hadd tátsa száját ámulva békakirály fia-lánya.
Van is rajta mit bámászni, mert amikor a gyerekszoba-tóra leszáll az éjszaka, és a legeslegutolsó utáni mese is végetér, csöpp tündérünk pedig már bárányokat számol, a rózsaszirmok egymást átölelve lassan összecsukódnak, úgy várják reggelig úrnőjüket.
Forrás: Little Red Stuga
Töredelmesen bevallom, amit már úgyis tud rólam mindenki: szeretek elmerülni a világ abszurditásaiban. A Barbie alapból kiüti az abszurd kategóriájának falait számomra, hát még amikor fokozzák az élvezeteket és megformáznak mindenféle hírességeket esetleg filmhősöket.
Most kivételesen nem erről van szó, mert babát nem formázott meg senki Lady Gagáról - még -, hanem széria Barbie-k vannak beöltöztetve Lady Gagának. Egy ifjú és lelkes Veik nicknevű, babázni igencsak szerető, Flickr felhasználónak köszönhetjük eme remekműveket.
Forrás: Flickr - Veik
A női nem egyik gyengesége bizonyos korig a fékezhetetlen vágy a kékvérűekkel való azonosulásra. Jaj, királylány vagyok, most meg hercegnő, Hófehérke, Hamupipőke - akit nálunk a lány csak Hamukipipőkének hívott konzekvensen. A mánia természetesen nem áll meg az adott szerepbe való beleéléssel, hanem elkezd gyűrűzni, és terjed, és terjed, mígnem már a gyerek minden egyes cucca királylányos-hercegnős: a tányérja, a pólója, a cipője, a bugyija, az ágyneműje, a kisollója, de még a hajsamponja is. A megszeppent szülők meg csak állhatnak a rózsaszín, habos-babos arisztokrata-áradat kellős közepén elképedten, és akkor biztos, hogy egyszercsak előáll az a töpszli koronavárományos a következő kívánsággal: királylányos-hercegnős szobát szeretnék.
Ekkor finoman megfeszül az egyszeri szülő halántékán egy egyre erősebben doboló ér, és csak a vérmérsékletén, no meg alkalmazkodóképességén múlik, mi lesz a történet vége:
- a lány megkapja a hőn áhított, rózsaszín, csilivili és habosbabos szobát, amibe felnőtt ember csak bekötött szemmel meri betenni a lábát
- a lány egy nemleges választ, majd egy emberesen odahajított csak-ot kap szoba helyett, hiába minden úrinős és nem úrinős hiszti
- a lány kap egy olyan hercegnős-királylányos szobát, aminek köze nincs a Disney rajzfilmekhez, de legalább élhető, szép, ízléses, és benne a gyerek lehet a valódi hercegnő, nem csak a hercegnők rajongója.
Mi most ezzel az utolsó verzióval fogunk részletesebben foglalkozni, mert igenis léteznek olyan királylány-szobák, amelyekben még egy felnőtt nő is szívesen beköltözne. Hogy mire gondolok? Lássuk!
Elsőként máris egyik nagy kedvencemet mutatnám be, a decens és puritán, ám félreérthetetlenül felséges és klasszikus jegyeket magán hordozó, lila-szürke színárnyalatokat kombináló csodaszobát. Semmi felesleges sallang, csak két szépen megmunkált, különleges, kovácsoltvas - figyelem, visszatérő, már-már kötelező anyag ez egy valódi királylányszoba esetén - falilámpa, egy szürke, vastagabb anyagú baldachin - szintén majd minden királylánynak jár -, és némi láthatóan jó minőségű anyagból készült ágytextília. Semmi igazán feltűnő. És mégis üt, de nagyot!
Joyce Hesselberth képei mozgásba hozzák a pillanatot. Színeket, hangulatokat, mulatságos történeteket csempésznek ezek a limitált szériás nyomatok a gyerekszobák falára.
Mesét láthatunk a folteredei zsiráfmamáról, aki az utolsó szem almát igyekszik levadászni olyan magasról, ahol még zsiráfnyak sose járt. Vajon sikerül elérnie, vagy uzsonna nélkül marad korgó szemű csemetéje? Ha holnap is rájuk nézünk, egészen biztosan kiderül.
Íme egy mulatságos történet néhány artistának készülő színpompás mesemadárról. Mi lesz a sorsa a hatalmas, nyakbágyasztó mutatványnak? Kétesélyes a dolog, az a pimasz féllábú a Magyar Népmesékből, gyaníthatóan ádáz csikizésre készül. A hosszúnyakúnak persze főhet ettől a feje, ám a kacsalábon forgó kakadu csőre rezzenéstelen, nem, hogy a matróznyakú énekes, de a hátán feszítő potrohos jószág sem hozza lázba.
No, és azt tudja-e valaki, alszanak-e a bagolyfiókák éjszaka? Talán Zaphodbb kollegina szolgálhat ezügyben nekünk felvilágosítással, bár azzal nyilván ő is tisztában van, hogy hacsak fejükre húzott paplannal nem tudnak álcázni az ebadták, azonnal kiderül, ki is az az megátalkodott, aki csupán mímeli a hangos hortyogást.
A következő képen szerepet tévesztett óriásbékára hunyorog a délutáni napsugár a tó közepén. Alant a halak is éppen készülnek tudathasadni, felettébb gyanús legalábbis, hogy kukac helyett inkább békacombra vetődnének.
És végül színpompás pillangók következnek, rózsásak, narancsok, lányszoba falára valók. Ha résnyire nyitod csak a szemed, látod is, valódiak: az apró rezgő szárnyacskáktól szinte hullámzik a kép.
Forrás: Joyce Hesselberth
Gyors és hirtelen poszt következik - pontosan olyan, mint amilyen elalvást várunk a kölköktől. A Wannekes oldalán találtam ezt a pompás, fiús ágynemű garnitúrát, ami minden kissrác álmát, az űrhajózást hozza abszolút testközelbe. Minden este. Akár retró stílusban is.
Mert ha arról van szó, a szülők ugye a csillagokat is. Bármikor. Jó éjt!
(Azért a kisfiú üdvözült feje mellett nem lehet mosolygás nélkül elmenni, ugye?)
Forrás: Wannekes
KOMMENTEK