Legtöbbször csak olyan bútorokról esik szó, amelyek otthon, a gyerekszobában szolgálják csemetéinket. Pedig, ha belegondolunk, egy idő után nem is ott töltik idejük nagy részét, hanem az oktatási intézmények valamelyikében – ami tegyük hozzá, szomorú. De ez van: nekünk dolgozni kell, nekik meg szocializálódni, később tanulni, tanulni, tanulni.
A magyar iskolák tipikus felszerelését, belső kialakítását tán nem is kell bemutatni – erősen hajaz az óvodákra, csak még pár fokkal, na jó, sok fokkal annál is rosszabb. Linóleum, olajfesték, randabarna csempe, és trutyizöld, netán trutyisárga padok, kényelmetlen székek. A padok és székek alapja sokszor zártszelvény, normálisabb esetben valami jobban megmunkált fém, ám a csavarok végei még abból is kiállnak, ami balesetvédelmi szempontból nem túl előnyös.
Emellett az asztalok és az ülőalkalmatosságok a hatévestől-tízéves korú gyermekek természetes növekedését egyáltalán nem követik, így elsőben szegény kölök elveszik a padban, míg negyedikben már szűkösen szorong, és azt sem tudja, melyik társa nyakába pakolja a csülkeit.
Yuko Mukai építész iskolapad terve ez utóbbi problémát próbálta meg kiküszöbölni azzal, hogy a fémvázra ülő asztal magassága három pozícióba állítható. A pad ráadásul letisztult, modern, időtálló külsővel rendelkezik, amely még a gyereknadrágokat, táskákat és esetenként testi épségüket is védi, hisz egy fia csavarvég sem áll ki belőle.
KOMMENTEK