Kevés megosztóbb gyerekcucc van a világon, mint a gyerekhám. Sokan pórázként gondolnak rá, és kegyetlenségnek tartják a gyerek személyes szabadságának ilyetén korlátozását. De ismerek olyan anyukát is, akinek kifejezetten jól jött egy ilyen gyerekhám, mikor nyolchónapos terhesen az öngyilkos hajlamokkal rendelkező, másfél éves kisfiát vitte le sétálni, aki addigra már szaladt, és valamiért mindig az autók alját akarta megtekinteni az úttest közepén.

Tipikusan az a vita ez, ami időnként fellángol a fórumokban, de egyik fél sem tudja meggyőzni a másikat. Én sem vitát nem szítok, sem igazságot nem osztok, csak megmutatom, hogy már 1930-ban is használtak gyerekhámot, amin még három kis csörgő is volt, hogy apa és anya tuti hallják, merre jár a gyerek. Meg is kérdezem majd a dédit, hogy emlékszik-e ilyenre, bár gyanítom, hogy nekik ilyen flancos cumóra nem telt annak idején.

Forrás: V&A Museum of Childhood