ÍRJ NEKÜNK LEVELET!

Nem jellemző rám, ám most mégis egy fiúknak szóló poszt készült, bár ismerek kis csajokat, akik dínó-fanok, de azért ez alapvetően a srácokra jellemző. Pláne az, hogy indíttatást érezzenek egy dínófarkat magukra kötve rohangálni.

Amennyiben rendelkezik a Drága Olvasók közül valaki hasonszőrű fiúgyermekkel, és némi kézügyességgel mellé, akkor a forrásban megjelölt linken lépésről-lépésre láthatja, hogyan lehet elkészíteni a képeken látható dínófarkakat, amik pompás szórakozásnak tűnnek.

Forrás: Tatertots and Jello

Életem egyik legszebb karácsonya volt, mikor egyszerre három hőn áhított ajándék is ott várt a fa alatt: egy igazi, élő kiskutya - aki több mint 14 évet élt velünk -, egy bicikli és egy kvarcjáték. Utóbbiról már azt sem tudom, melyik volt, de nagy dolognak számított akkoriban, ugye, a maga pixeles és fekete-fehér ábráival. És a prüntyögő hangjaival.

Már arra sem emlékszem, mi lett a sorsa. Sokat játszottam vele, de hogy hová lett? Lehet, hogy elhagytam a suliban? Mindenesetre most találtam egy weboldalt, ahol az akkori idők legjellemzőbb kvarcjátékai láthatók, mindenféle jellemző adataikkal együtt.

Ám ami a legjobb, nemcsak nézni, de játszani is lehet velük!  Nektek milyen kvarcjátékaitok voltak annak idején?

Igazán egyszerű kis DIY ötletre bukkantam, ám annál jópofább: a legkisebb tavaszi virágok számára készíthetünk olyan vázát, ami megakadályozza, hogy az aprócska virágokat belepottyanjanak a vízbe. Nem kell hozzá más, mint egy pohár és egy erősebb gumiból készült, közepes méretű lufi.

A lufi végét vágjuk le, majd a lufit húzzuk rá a pohárra. Miután sikeresen rátornáztuk, a lufi szájának maradékát ízlés szerint befelé fordíthatjuk - de hagyhatjuk úgy is, ahogy van, mindkét esetben megtámasztja a hóvirágokat, jácintokat.

Szerintem a gyerekek is szívesen segítenek a lufihúzogatásban, ha mi nem boldogulunk. Jó móka szombat délelőttre, úgyis bújnak a virágok!

Forrás: Family Chic

Lássuk ezen a héten mit alkottak kedvenc design blogjaink.

Az Ágy-Asztal-Tv kitenné, ahogy én is némelyik printet a válogatásukból a saját falamra. Vagy akár a gyerekszobába például a madaras-kislányosat. Én Bill Murray-t kérném, köszi.

Bővebben az Ágy-Asztal-Tv blogon

A DesignPumpa megtalálta nekünk, a leglustábbaknak való csomagolópapírt, amin semmi más dolgunk nincs, mint bekarikázni a megfelelő ünnep nevét és már mehet is bele az ajándék.

Bővebben a DesignPumpán

Ha szeretnénk, hogy gyermekünk halálra rémülve keljen fel reggel, meglephetnénk egy ilyen falmatricával, amit a Lisztesládán láthatunk. Lehetőleg az éj leple alatt ragasszuk fel az ágy végibe, a minél ütősebb hatás kedvéért.

Bővebben a Lisztesládán

Cuki bárányokkal a gyorshajtás ellen, mert egy autós sem lehet annyira szívtelen, hogy ne álljon meg, ha reflektorának fényébe kerül egy ilyen jószág. És ha már nem akarnánk elüttetni őket, virágosládának is pompásan használhatók a későbbiekben.

Bővebben a Manzárd Cafén

A Mindennapi Betevőről mi mást is választhattam volna az eheti felhozatalból - hiszen rólam van szó -, mint a GQ divatmagazin ruhaajánlójáról szóló posztot. A magazin ugyanis kedvenc férfibabámon, Kenen mutatja be a ruhákat, néhol mellécsapva Barbie-t is. Gyönyörű.

Bővebben a Mindennapi Betevőn

Az Otthon, édesen leltem ezt a praktikus ámde cseppet sem szemrevaló készletet, ami a neszesszert hivatott helyettesíteni, megkönnyítve a tisztálkodószerek fellelését utazás közben. Egyébként az ötletet díjazom, mert vicces és a maga esetlenségében még bájos is.

Bővebben az Otthon, édesen

A Stílblogon álmaink ovijával találkozhatunk, design szempontból legalábbis mindenképpen. Ez az oslo-i ovi már ránézésre kimeríti a vizuális nevelés fogalmát.

Bővebben a Stilblogon

Az Urbansnob összefoglalta, hogy a kitört tavaszban milyen kirándulási lehetőségeket nyújt nekünk az egykori Úttörővasút, ami töretlen lendülettel zakatol ma is előre, gyerkőcökkel zsúfoltan.

Bővebben az Urbansnobon

A szerb tervezők által kül- és beltérre megálmodott origami bútordarab jelen méreteit tekintve kétségkívül veszett nagy teret kíván.

A játékos lendülettel megalkotott hencsergő, társalgó, kanapé és szófa ezúttal épp kígyóként tekereg, bele a naplementébe - mintha ez lenne egy minden igényt kielégítő, hatalmas tiniszoba legfőbb ismérve. A bőrnek látszó, apró elemekből megalkotott bútor összeszerelésének csak a képzelet szabhat határt, nem is kell feltétlen nagyban gondolkodnunk: elő hát ovi óta szunnyadó hajtogatós tudásunkat, irány a bútorigami!

Forrás: Modelart

A párnaként funkcionáló, frissen pattant hüvelyesek, pirítósok - a díványon lecsorgó tükörtojásról nem is beszélve - már a múlt ködébe vésznek.

A kanapéra cuppantott mustárplötty már-már a gusztustalanság határát súrolná, ha nem lennék harcedzett és nem tudnám, hogy ez időnként még mindig a kisebbik rossz, ami ilyen helyeken előfordulhat. Nem is kell az ötlethez nálunk túlságosan elpattantnak lenni, elég ha valaki néhány hétig természetes élőhelyükön megfigyeli a Vadakat.

Megjegyzem a ketchup és a szójaszósz számomra már kevésbé meggyőző, no nem a kanapéra kerülés okán, a csorgás egyértelműen ott van, ám a zacskókba lehetne még vinni némi honi adaptációt, hogy kellőképpen ütős legyen. ...

Forrás: Etsy.com - DiffractionFiber

A legtöbb gyerek két dologhoz ragaszkodik este, lefekvéskor: az esti meséhez, és ahhoz, hogy a sötét árnyakat legalább addig távolt tartsa egy gyenge fényforrás, míg átcsusszannak az álom világába. Ez a két funkció egyesül Hong Yin Guo konceptjében, a Story Tent Light éjjeli lámpában.

A lámpás formáját azok a sátrak ihlették, amit a gyerekek előszeretettel állítanak fel két szék és egy pléd segítségével bármelyik sarokban. Hogy aztán vagy maguknak olvassanak odabújva, vagy becsábítsák a szülőt is, hátha rávehető egy mesemondásra.

A Story Tent Light-ba ugyan nem lehet elbújni, de ha a lámpa felső részét elforgatják, egy rövid, mozgó árnyjáték veszi kezdetét. Nem muszáj mindig ugyanazokat az árnyékokat nézni, az ezeket meghatározó korong cserélhető. Mindenesetre az árnyjáték közben anya-apa elmesélhet egy mesét a gyereknek a látottakra támaszkodva, majd egy cuppanós jóéjt-puszi után a gyerek is nyugodtan hajthatja párnájára a fejét - nem lesz teljesen sötét a szobában.

Forrás: Coroflot - Hong Yin Guo

Egészen különleges házat tervezett a YMDO egy japán családnak: a kétszintes családi ház, a Stair House teteje egyetlen hatalmas lépcsősor. Bármennyire is meglepő, ez biztosít egyenletes természetes világítást a házban, miközben intim hangulatot biztosít a bent élőknek. Arról ne is beszéljünk, hogy mennyit lehet játszani - és esni-kelni, persze - a lépcsőfokokon. Vagy ücsörögni, mint a Múzeum lépcsőjén, teát kortyolgatva, mesét hallgatva.

Odabent is csupa játékra hívó tér áll a gyerekek rendelkezésére: jó nagy egybefüggő tér a földszinten, egy hatalmas lépcső, ami könyvtárként is funkcionál. A gyerekszoba is kétszintes: odalent a játékok és ruhák várják a fenti ágyakon pihenő gazdáikat.

Az itt a blogon korábban már gyerekbútorairól elhíresült  Normann-Copenhagen nevű designbanda könyvesháza minden zöldnek - sötétnek és világosnak - bejöhet, legyen az felnőtt, avagy gyerek. Ole Jensen, a róla készült kép alapján igen feltűnő vigyorú formatervező fém- pardon, fajelzi az alábbi tárolóalkalmatosságot, amit én is elfogadnék, már úgy értem, magamnak.

A Vadaknak van épp elég tárolójuk, polcuk, miegymásuk, érjék be vele.

Forrás: Normann-Copenhagen

A bűvös lámpás vagyis laterna magica a diavetítők őse volt, ám térhódításának a film megjelenése véget vetett. Időnként mégis fel-felbukkan, de legalábbis ihletet ad egy-egy tervezőnek. Talán azért, mert annyira békés, nosztalgikus hangulatot áraszt. Az biztos, hogy miképp a diavetítőnek, a bűvös lámpásnak is sikere lehet a gyerekeknél.

A 28 biaugust tervezőinek is ötletet adott, így születtek meg különleges csésze és tálkaszettjeik. Ha a bögrét a tálkába állítjuk és körbeforgatjuk - vagy a tálkát vagy a bögrét -, a csésze oldalán körbefutó alakokat láthatunk. Mint a régi körhinták, vagy a bűvös lámpások gyerekszobai változatai esetében. A jelenség mögött egy apró trükk áll: a csészék oldalát platinával vonták be, ez pedig tükröződő felületet képez. A bögre oldalán körbesuhanó figurák azonban kicsit sem a bögrén találhatók, hanem a tálka belső felületén.

Jó játék a reggeli teához és müzlihez, nem?

Hajtás után videó!

Az izraeli származású Iris Savir eredetileg rajztanárként dolgozott. Nevelgette a nebulókat szépre jóra, oltotta beléjük a természet szeretetét, ám kézzel fogható taneszköz híján ez csak pusztába kiáltott szó maradt. Ahogy pedig ez már csak lenni szokott ebben a szakmában, adódván alkalom, idő s hely valahol Los Angeles és az izraeli sivatag közt félúton, Iris egy inspiratív szafari hatására legott házi készítésű vadállatok gyártásába fogott, rövidre zárva ezzel az ifjúság környezetvédelmi nevelését.

A gyerekjátéknak szánt darabok száma persze véges, mondhatni, öt. Mindössze zsiráfra, elefántra, orrszarvúra és kétféle monokróm zebrára szorítkozik a gyűjtemény. A puha patások alant láthatók. Függöny.

Az úgy volt, hogy hajnalban váratlanul belém hasított: ma nevezetes napot tartunk. Történetesen a hármas számú Vad is reggelre lett négy esztendős, de szerinte  ez nem számít. Mi tagadás, könnyen beszél, mert már négy napja  ünnepli és fogja is még ugyanaddig, megjegyzem jogos: több nap - több ajándék.

Úgyhogy van itt még valaki, ünneplendő, csendesen lapulva, tapsra várva. Pontosabban szólva, vannak,  merthogy ehelyt bloggereket és bloggerinákat nem köszöntünk egyesével  - felhasznalo mondta, a felelősség az övé, én tagadok. Tehát ezennel meghirdetem a második Nemzeti Bagolynapot, köszöntve minden baglyot, aki számít - no és persze azokat is, akik nem.

Példának okáért a kiskorú zenélőbaglyokat,

valamint azokat, akik fejük búbjától a tolluk hegyéig habfürdőből vannak,

és természetesen a borzas-gülüket is tob(o)zosok népes családjából.

Ez most itt a reklám helye, csak néhány Sapec erejéig, muszáj volt, az íze kedvéért...

Ezt azért, hogy lássuk, ez az szöveg sem igénytelen izé kétsoros, maximum egy,

ezt pedig azért, hogy a Matrjoska fíling se maradjon ki a szórásból idén.

 Köszöntjük tehát az összes téliesített baglyokat bokától tokáig,

 a lükéket, kelekótyákat és idétleneket - naná! - mert pont ezért szeretjük őket,

 (meg persze az sem elhanyagolható, hogy nagyon süti mind, egytől egyig).

Végezetül pedig köszöntjük az évről évre vénülő baglyokat, akiknek vigaszul csak annyit mondhatunk: Fel a fejjel, barátom, jövőre már ennek a kornak is örülnél... 

És most egyszerre: TAPS!

Pardon, idén torta nincs. A baglyok, mint köztudott, a panírhusit szeretik.

Források: miYim, CraftyNoodle, Toad's Treasures, Zazzle, Jen Klair Kids

Bár a kanadai Mjölk oldalán futottam bele ebbe a mókás fabábuba - ami még ráadásul hasonlít is a South Parkból megismert Terence & Phillip szintén kanadai karaktereire -, de a tervezője mégis japán. Kazuto Komatsu. Persze, a harmadik kép szumós beállítása már egy felületes szemlélőnek is gyanúra ad okot. De ez mellékszál.

A lényeg, hogy szerethető a figura. Olyannyira, hogy én nem csak gyerekjátékként, de dekorációs elemként is el tudnám képzelni. Ráadásul a gumipántokkal mozgatható csupafa és jópofa karakter kis fantáziával, no meg némi segédanyaggal játszva egyedivé alakítható.

Nem is értem, hogy nem jutott még senkinek sem eszébe a felhúzható zenélős játékok ezen verzióját elkészíteni. Eddig én még csak olyat láttam, aminek a felépítése a következő volt: akasztó, plüssdög, fenékből kilógó felhúzó zsinór, amit lehúzva indul a zene.

A svájci Kiener Spielwaren úgy gondolta újra ezt a témát, hogy belevitte Svájc pár jellegzetességét: a hegyeket és a hegymászást is. Itt ugyanis a felhúzó zsinór még egy funkcióval bír: a hegyről lelógva ez tartja az aprócska hegymászó figurát, aki lassan, de biztosan tör felfelé, csúcstámadásra készülve a Matterhorn-on, az Alpok hetedik legmagasabb csúcsán. És mivel a hegy gyomrában elrejtett szerkezet működése húzza fel a zsinórt - a szokásos módon -, teszi mindezt kellemesen altató, zenei aláfestésre.

Utóbbi egyébként az egyetlen, de elnézhető hibája a svájci hagyományok megjelenítésének: sokkal viccesebb lett volna, ha jódlizik a gép. Igaz, akkor a gyerek sem aludna el tőle...

Forrás: Kiener Spielwaren 

Azt már láttuk, mire képes egy, a gyermekével otthon maradó anyuka, hogy unalmas óráit oly módon töltse ki, amire majd később a gyereke is ámuló szemekkel csodálkozhat rá. Adele, Mila anyukája a kislánya álmait tette kézzelfoghatóvá némi kreativitással és egy fényképezőgéppel. De mi történik, ha egy apuka kényszerül valamilyen okból otthon ülni?

Mark Anderson, rajzfilmes apuka akkor sem bírt kreativitásával, mikor ő maradt otthon a gyerekkel. Hogy kiélje ilyen irányú energiáit, nem kisebb feladatot talált ki magának, mint az ABC megalkotását LEGO űrhajókból. Vagy fordítva: LEGO űrhajók építését, amelyek egytől-egyig mind betű formájúak.

Hogy a feladat mennyire nagyszabású, azt jól mutatja, hogy Mark majdnem két évig építgette a betűket A-tól Z-ig. De megérte, az eredmény zseniális lett!