ÍRJ NEKÜNK LEVELET!

Az idei Stockholmi Bútorvásáron mutatta be két svéd tervező, Marcus Abrahamsson és Kristoffer Fagerström a NOLA részére készített padját, a Pylont. Az elképzelés igazán egyszerű, és ettől lesz ez a kerti bútor - amit eredetileg egy kávézó elé álmodtak meg - észvesztően frappáns: a pad ülőkéje színes  farudakból áll, amelyek ízlés szerint felcserélhetők, így a kedves felhasználó ízlése és hangulata szerint alakíthatja ki a maga padját.

Tökéletesen gyerekeknek való darab ez, bár az még számomra nem világos, hogy a rudak miképp maradnak a helyükön használat közben, de ilyen apróságokon igazán nem illik fennakadni.

Forrás: NOLA

A Naoto Mitsumoto és Naoko Hamana alkotta MihaDesign építészeti stúdiót egy évvel ezelőtt arra kérték fel, hogy egy cirka 71 négyzetméteres, két hálószobás lakást alakítsanak úgy át, hogy azt életvitelszerűen tudja használni a négy gyereket és két felnőttet számláló család. A szokásos, ámde nem épp egyszerű kihívást szokványosnak nemigen mondható módon oldották meg.

Mert a végeredmény talán európai szemmel és gondolkodásmóddal nézve több, mint szokatlan, de a megrendelőknek és környezetüknek annyira tetszett, hogy azóta tervezők más lakásokba is hasonlót kellett, hogy tervezzenek. Hasonló dobozokat. Mert persze zseniálisak ezek a dobozok: kis lépcsőház, kis játszókuckó, meg praktikus láblógázó íróasztalok, de akkor is dobozok. Kicsi dobozok. Kicsi japánoknak.

Alejka horgol, nemezel és fotóz. Aztán lefotózza nekünk, mindenféle tündéri környezetbe helyezve a cukiságokat, amiket alkotott. Mindegyik kis teremtménynek van neve: Bob, a maci, az első képen, a legkedvencebbik kedvencem, természetesen a színes csíkos sapkája és a piros sálja miatt, mert én is mindig ilyet szerettem volna magamnak.

A svédországi Malmö-ben Johan Strom kitalált egy új sportot, ami tulajdonképp a labdarúgás egyfajta mutációja, és aminek a pályája olyan, mintha a Beetlejuice rajzfilmbe csöppentünk volna. Girbegurba, dimbes-dombos. Ez utóbbi tulajdonsága miatt a fiatal síszakág után hívják mogul-labdának is, pedig az egyébként képzőművész ötletgazdától a Puckelball nevet kapta.

A koncepció pedig az volt, hogy a pálya sajátosságaiból eredő kiszámíthatatlanság miatt egy olyan közösségi sport jöjjön létre, ami kiegyenlíti a részvevők közötti fizikai és képzettségbeli különbségeket. Szóval, legyen öreg vagy gyerek, fiú vagy lány, vagy akár profi focista, mind együtt szívnak, erősítve ezzel a közösségi élményt meg a csapatmunkát. Mindenesetre biztos vicces lehet egy ilyen meccset játszani. Nézni meg még szórakoztatóbb, de az üres pálya látványa se semmi.

Az, hogy egy kaméleon képes változtatni a színét, nem hír, még a legfiatalabb internetező gyerekek számára sem. Ha viszont a szóban forgó kaméleon egy éjjeli lámpa, akkor már érdekesebb lehet a dolog. Főleg, hogy a Huey névre keresztelt műhüllő mindezt ténylegesen, automatikusan és dinamikusan a környezet színéhez alkalmazkodva teszi.

Mindezt úgy, hogy a talprészen található rejtett fehér LED-ekkel és egy kifinomult optikai érzékelővel meghatározza a felület színét, ahova helyezték, majd a testében található, különböző színű LED-ek segítségével előállítja az adott színt. Megközelítőleg. Így lett az öt évvel ezelőtti tudományos mérőeszközből mára három ceruzaelemmel működő játékszer. És még messze a fejlődés vége…

Múlt héten indult sorozatunk újabb posztját kapjátok reggelire, ebédre és vacsorára, drága Olvasók, hogy a négynapos hétvége alatt se maradjatok Gyerekszoba poszt nélkül. Meg persze azért is, hátha kedvet kaptok bekukkantani bloggertársainkhoz. Lássuk, mi mindent posztoltak ők az elmúlt héten!

Az Ágy-Asztal-Tv egy csodás párizsi lakás képeivel varázsolt el, amelyek között megbújik két, abszolút a Gyerekszobára illő darab: egy fantasztikus babaház és egy csodás gyerekszoba képe. Lennék gyerek Párizsban, főleg ennél a családnál.

Bővebben az Ágy-Asztal-Tv blogon

Ugyan nem vág pont a mi profilunkba, de leendő Olvasóinkat mégis érdekelheti az a csomagolás, amit a DesignPumpán láttam: egyetlen szál cigaretta, két szál gyufa és egy rágó - természetesen leszokni vágyóknak. Mert aki gyereket tervez, az mind leteszi a bagót is, ugye? Lehetőleg még jóval előtte.

Bővebben a DesignPumpán

Húsvétra kedveskedjünk a büdös kölköknek nutellás kenyérrel - naná, hogy nyuszi formátumban! Simán kiváltja a bolti csokinyuszit is.

Bővebben a Lisztesládán

Szívesen a gyerek kezébe adnám ezt a macska formájú, nem túl nagy tudású digitális fényképezőgépet. Afelől kétségem sincs, hogy a kölöknek lennének ötletei, hová applikálja fel, hogy igazán érdekes képeket készíthessen.

Bővebben a Manzárd Cafén

Gördeszkázni már nemcsak betonon, de füvön is lehet - örülhetnek a kamaszok. Ausztráliában új divathullám kezdődött: az elektromos gördeszkázás hódít magának egyre több rajongót.

Bővebben a Mindennapi Betevőn

A Húsvétra készülődni azért jó, mert az már egészen biztos elhozza nekünk a TAVASZT. Az Otthon, édes posztjában ráadásul egy huszárvágással megoldást találhatunk a tyúk és tojás oly régi kérdésére is.

Bővebben az Otthon, édesen

Telistele van bagollyal a Stilblog egyik posztja, amelyben a Látomásba érkezett ékszerújdonságokat mutatják be. Zafi, tudnál választani, vagy mindet magadra aggatnád hirtelen?

Bővebben a Stilblogon

Az Örkény Színház előadásán jártak az Urbansnob bloggerei. Abszurd gyermeknevelésről szóló darabot láttak, ami igazán ígéretesnek hangzik, ám kizárólag gyerek nélkül nézzétek meg, mert a darab több mint brutális.

Bővebben az Urbansnobon

Pihenjetek jól a hosszú hétvégén, reméljük, napfényes tavaszi idő lesz!

A sokat emlegetett brit tudósok helyett most a National Geographic Channel stábja végzett egy igazán látványos és szívünket is melengető kísérletet. A Fel! rajzfilmtől megihletve arra voltak kíváncsiak, vajon valóban levegőbe emelhető-e egy ház csupán gázzal teli lufik segítségével.

Persze, a lufik nem a hipermarketekben százas kiszerelésben kapható aprócska, és már a fújástól kipukkadó változatok voltak - jól megtermett, erős anyagból készült ballonok ezek mind a háromszázan, már a képek alapján is. A ház meg igazából csak egy váz volt, abból ugyan nem kicsi, de a bútorokat és használati tárgyakat mégiscsak kispórolták belőle.

És mégis, a képeket elnézegetve, és a filmet végigizgulva az emberben ott mocorog az a kisgyerek, aki mindig is erre vágyott: lufikkal-házzal, bármivel, de elrepülni messze-messze.

Az ottfelejtős homokozójátékok szerintem minden szülő számára ismerősek, őszinte leszek: nekem már herótom van tőlük. Az ember (lánya) megveszi a szettet rügyfakadáskor - majd a következőt és utána a harmadikat néhány hónapon belül -, mire pedig vége a homokozó- és strandszezonnak, árva lukas vödör és lapát nélkül marad ismét a kölök, a következő tavaszig.

A homokozóban hagyott holmik egy része persze biztos nem bomlik le, sokkal inkább gazdát cserél, ám előbb-utóbb az új tulajdonosnál is ugyanarra a sorsra jut. A Zoe b Organic bio alapanyagú, környezetbarát, rövid időn belül lebomló játékai az évtizedeken át való talajban heverést hivatottak kivédeni - és persze az sem utolsó szempont, hogy kivételesen nem a távol-keleti ipart támogatják. Azért azt merem remélni, hogy a lebomlással megvárják a nyár végét...

Forrás: Zoë b Organic

Namhee Lee, a dél-koreai születésű, New York-i kétgyermekes anyuka igen egyszerű módját választotta annak, hogy sajátos enteriőrökbe való bútorokat és kiegészítőket hozzon létre. Tulajdonképpen mindent színes-mintás pamutba csomagol. Fém és fa székeket, fogasokat, malacszobrokat, műanyag rinocérosz-trófeát. Az így átalakított tárgyak nagy tömegben előfordulva lazán átbillennek a giccshatáron, de mértékkel használva szerintem bármelyik lányka szobájában karakteres és dekoratív kiegészítőként funkcionálhatnak.

Persze mondanom se kell, az ötlet másolható is akár. Nem egy utolsó módja a régi bútorok felújításának, vagy a megunt konfekció termékek felfrissítésének.

Amúgy nevű olvasónk nemrégiben Berlinben járt, ahol a város felfedezése közepette érdekes dologra bukkant. Egy régi babakocsit látott, amit kreatív kezek - kissé sufnituning módra, de azért abszolút kerek, mindennel felszerelt - papír Forddá alakítottak át.

Aztán valószínűleg kicsit sokat nyűtték a gyerekek, mert végül szemétként került az utcára. Szerencsére Amúgynál jó turistaként volt fényképezőgép, amit tüstént elő is kapott, majd a képeket elküldte nekünk. Íme!

Bár közeleg március idusa, a cím ellenére mégsem állnék neki nagyhirtelen Petőfit szavalni, szekerekről tehát itt és most nem esik szó, órákról annál inkább.

Sejoom Kim, dél-koreai designer alkotása nyomán új értelmet nyert számomra az idő múlásának kézzel foghatósága. A varázslatosnak tűnő számlap ugyanis mindaddig csupán  szimpla hófehér falikarikaként funkcionál - tényleg, létezik olyan, hogy falikarika? -, ameddig rá nem bökünk, akarom mondani, tenyerelünk.

Így aztán nincs bennünk, se csemeténkben a  betáplált folytonpara, akárhányszor az órára tekintünk. Nem sürget minket semmi sem, az idő meg aztán pláne. Késni pedig mindenhonnan úgyis annyit fogunk, amennyire kalibrálva vagyunk, nemde? Én részemről a fél-egy órára esküszöm, biztos, ami biztos.

Forrás: Dezeen

Sosem mosom most már le magamról ebben az életben, hogy valami sötét lakozik a lelkemben, és azért rakok ki ilyen tömeg- és/vagy sorozatgyilkosos cuccokat, mint a mészárló Barbie tegnap, vagy ma ezek az elkulcstartósított horrorfilm szereplők.

Mivel amúgy nem vagyok túlságosan oda a horrorfilmekért, még csak az sem fogható rám, hogy a kedvenc hőseimet keresgélném a neten. Sőt, ezek közül a szereplők közül is maximum a feléről tudom, hogy ki-kicsoda, azt is inkább csak hallomásból. Gyerek közelébe semmiképpen sem ajánlanám, hacsak a szülők nem annyira horror-fanok, hogy szeretnék ezzel felkészíteni gyermeküket a közös délutáni családi mozizásokra.

A képregények paneljairól a mozivászonra átültetett szuperhősök soha nem látott népszerűségnek örvendenek. Dübörög is a merchandising-gépezet, de most mainstreamtől kicsit eltávolodva inkább a hőskérdés pedagógia oldalát kidomborító játékkal ismertetném meg a kedves internetező gyerekeket.

Miszerint bárki lehet hős. Bármilyen. Jelen esetben csak kreativitás kérdése, hogy milyen. Adott a csupasz alap, meg egy marék filctoll, meg a képzelet, és mindenki megalkothatja a saját hősét. Akivel aztán megmentheti, a világot, vagy a szeretteit, vagy legyőzheti a gonoszt, vagy mindezeket egyszerre.

Ja, és ki mondta, hogy a világ első különleges képességű, repülő hőseinek, az angyaloknak kötelező az arany és fehér kombinációjú dresscode?

Forrás: Coolil

Zafinak kellene ezt a posztot írnia, annyira homlokcsapkodós ez az ötlet. Én speciel nem szeretem a zenélős forgókat, mert bár a kölök tök jól elvolt vele, de ez az idilli állapot csak addig a másfél percig tartott, míg a mobil le nem járt, a zene el nem hallgatott. Na, ilyenkor indult be a gyerek, és igazság szerint a visítása engem nem szórakoztatott annyira. Úgyhogy másfél percenként pattoghattam mobilt felhuzigálni.

Naná, hogy nem volt annyi eszem, hogy egy olyan mobilt tegyek az ágya fölé, aminek ugyan hangja semmi, ám a szobában keringő levegőtől szépen mocorog. Szerintem a kölök azzal is elszórakoztatta volna magát, nekem meg talán nem kellett volna ehhez mellette állnom, és hajtani a levegőt egy szép pálmaággal, mint a régi rabszolgáknak.

Ezt a pofonegyszerű mobilt még nekem is gyerekjáték lett volna elkészíteni. No, sebaj, majd keresek egy születendő gyereket a közelemben, és megcsinálom neki.

Forrás: Prudent Baby

Mesebeli világba kalauzol bennünket ismét régi-új ismerősünk, Kemény Kriszta, a Foltbolt megálmodója. Régi az ismeretség, mert mintha már időtlen idők óta, - de legalábbis, amióta a Foltbolt a képzeletből testet, akarom mondani színt öltött - szóval, mióta csak filcből varrt virág a világ - ismernénk őt: szívet-lelket vidító, színpompás foltonfolt táskáival, gyerek- és felnőtt ruháival már számtalanszor találkozhattatok itt, a Gyerekszobán.