ÍRJ NEKÜNK LEVELET!

Miután elolvastam Douglas Adams korszakalkotó ötrészes trilógiáját, sokáig élt bennem a vágy, hogy szendvicskészítő leszek. Egy messzi-messzi galaxisban. De mára már letettem ez irányú terveimről. A szendvicsek maradtak, de a motiváció most már az, hogy egyszer majd szuperebbnél szuperebb kreálmányokkal tölthessem meg a tündérhercegnőim tízórais dobozát.

Ebbéli elhatározásomban két dolog támogat mind motivációs, mind inspirációs szintéren: az egyik az, hogy a nagyobbik tündérhercegnőm szeptemberben elkezdi iskolai tanulmányait, a másik pedig a scanwiches.com oldala. Az oldalon nemes egyszerűséggel szkennelt harapnivalókat találunk a hozzávalók teljes körű felemlegetésével kísérve. Gyönyörű ínycsiklandó képek, és nagyszerű ötletek az unalomig ismert vaj-párizsi-sajt-paprika kombó kiváltására.

Apukák, anyukák, kedves internetező gyerekek, még egy hónap van a gyakorlásra, aztán mehet élesben a szendvicskészítés!

A nyári szünetre való tekintettel pár rövid poszttal - és immár nem szereplőként, hanem szerzőként - itt vendégeskedem a Gyerekszobában, javítva az ivararányon, és remélhetőleg nem rontva a színvonalon…

Amit tudni kellene rólam, azt virtuális csomópontként összefoglalja a honlapom (chasar.hu). A névjegykártyámra sem írnék mást, ha lenne, mint ezt az URL-t hiszen virtuális énem webkettes mozgása már időnként nekem is követhetetlen.

A való világban sincs ez másképpen, de ott erős kohéziós erőként két tündérhercegnőm és anyukájuk nem engedi, hogy teljesen szétszórjam önmagamat. Ugyanezen háttér az oka, hogy gyakorló apukaként az internetnek azon része is fölöttébb érdekel, ami jelen blognak is a profilja. Persze talán kicsit másképp válogatok, nem is annyira azért mert férfiként teszem ezt, hanem mert képzőművészként kicsit nálam kijjebb tolódott a tűréshatár. De a lányaim is ezek között a keretek között szocializálódnak, szóval remélem, tetszik majd másoknak is amit ajánlok!

Nyomik minden mennyiségben jöhetnek, ezt már tudjátok rólam, így teljesen természetes volt, hogy Rose Minuscule teremtményeibe rögtön bele kellett szeretnem. Persze amellett, hogy maguk a figurák helyesek még az is a rendkívül-jópofa-és-imádnivaló kategóriába tartozik, amilyen környezetbe vannak helyezve a nyomingerek a mobilokon. A kötéltáncos egyértelműen abszolút kedvenc.

Csakis háromtól hatévesig használható ez az élethű motor, nem mástól, mint a híres amerikai motorostól- az ő chopperjét lemásolva -, Robert Craig "Evel" Knieveltől, aki 19 autó fölött ugratott át motorjával, világrekordot állítva ezzel fel.

A limitált szériájú, kölkökre méretezett motor alig 400 dollár, ami valljuk be a hülyének is megéri érte. Na, jó értem én, van olyan akinek Knievel miatt ez minden pénzt de az nem hiszem, hogy odaadná a gyerekének, inkább őrizgetné a gyűjteményében.

Forrás: Hammacher Schlemmer

Nehezen tudom elképzelni, hogy létezhet a földkerekségen olyan elvetemült apa, aki szőnyegen való tologatás céljából vásárolná meg kicsiny fiának ezt a pöpec járgányt. Sokkal inkább el tudom képzelni azt a verziót, hogy a felmenő a hazadiadalgást követően - nagyjából az ötödik perc magasságában -  a könyvszekrény legfelső polcára helyezi a frissen lőtt zsákmányt.

Pedig bizonyára játszanak is vele egyesek, hiszen nem kizárólag gyűjtőknek kínálja potom 350 $-ért - az amúgy igencsak szemrevaló - kisautót az Auditorium Toy.

Befektetésnek sem utolsó a limitált szériában gyártott, rétegelt nyírfából készült csodajószág. Mind a 100 példányhoz hitelesített "kutyabőr" jár ugyanis, reklamírozandó, hogy komoly darabról van szó. Az egyedileg készített tárolódoboztól az ipari minőségű fém alkatrészekig nagyon a helyén van ez a kis játékszer, én mégsem adnám a kölök kezébe, bárhogy könyörögne.

Forrás: Auditorium Toy Co.

Jelen esetben ezeket a tetovált LEGO figurákat nem lehet beszerezni, csak egy reklámhadjárat részesei voltak, méghozzá egy tollat reklámoztak. Ettől függetlenül zseniális ötlet és akinek a fejéből kipattant, az előtt le a kalappal. A rajzok a LEGO emberkéken profik és jól eladják a tollat is. El bírnám viselni a látványukat otthon is, a csajok játékai között.

ABC kockák helyett XYZ kockákat készített a Fred&Friends, méghozzá azért XYZ, mert kissé kifordítottak, nem a szokásos A és hozzá egy alma képe félék, de nem ám. Az Christian Northeast ábrái enyhén szólva rendhagyóak, nézzétek meg csak közelebről: a leégett ember vagy az afrofizurás pali mindent visznek, de a "headphones" felirathoz tartozó kép is ütős.

Már csak az a kérdés, hogy ez mennyire nehezíti meg a gyerekeknek az ABC tanulást, de valószínűleg semennyire, mert reméljük, hogy van humoruk és jókat kuncognak a nem épp hagyományos példákon.

Eszement ötleteknek a játékipar soha nem volt híján, az ausztrálok meg aztán különösen élen járnak ezügyben. Mert mi sem természetesebb, mint vonatra pakolva a sushi-falatokat, imígyen készségfejleszteni a gyerkőcöt. Akit természetesen a terepasztal körül kergetnek, ha és amennyiben nem kötött pályán sajátítja el a japán étkezési kultúrát. Naná.

Mindennek ellenére - merthogy a fajátékok nálam amúgy mindig nyerésre állnak - természetesen tetszik a cucc, csakúgy, mint a Lark régebben bemutatott kötött süteményei. Ám az Eichorn vonatszettbe oltott távolkeleti mozgóéttermet kizárólag kínomban venném meg. Akkor azonban rögvest.

Forrás: Lark Handmade

Most akkor gördeszka, snowboard vagy szörf? Nagyon nem mindegy, mert az egyikhez föld, a másikhoz hó, a harmadikhoz pedig víz kell. Pedig most mindhárom egyszerre, egy eszközzel lehetséges.

Mike Simonian és Pieter Schouten designerek összegyúrták a gördeszkát, szörföt és snowboardot és létrehozták ezt a sokkerekű gördeszkát, amivel ugyanazt a mozgást lehet végezni, mintha egyszerre lennénk földön-vízen-hóban.

A kamasz gördeszka-fanok ezt gondolom hullámozva fogadják, én a kreatív ötlet és design szempontjából osztok rá egy ötöst.

Bevallom, nem vagyok nagy híve a játékfegyvereknek, de azt is tudom, hogy a kölkök bármiből kreálnak fegyvert, ha épp ahhoz van kedvük, így az egyszeri szülőnek esélye sincs megúszni, hogy vegyen játékpuskát, csúzlit, aknavetőt esetleg lángszórót.

Az alant látható, Shira Nahon által tervezett 5 játékfegyvert tehát nem funkciójuk, hanem a desing miatt mutatom, mert a maguk egyszerűségben szenzációsak, ahogy a mindennapi eszközök formái játékká vagyis fegyverré varázsolódnak át.

Bár az a fém pucuka a repülő orrán igen veszélyes lehet a szomszéd szemére nézve, illetve a harmadik képen látható bumeránggal sem találkoznék szívesen össze, ha mondjuk a lányaim hajigálnák, mégis azt kell mondanom, hogy ha már nem ússzuk meg a fegyvereket a családban, akkor legalább nézzenek ki ilyen jól.

A Teddy mackó nem annyira régi játék, mint gondolnánk abból, hogy az egyik legnépszerűbb játék - ha nem A legnépszerűbb - és mennyire elterjedt és alap. A 20. század elején Richard Steiff élethűbbé akarta tenni a plüssállatokat azzal, hogy mozgatható végtagokkal látja el őket. Az első ízületekkel rendelkező mackót Németországban, a Leipzig Toy Fairnél mutatták be 1903 márciusában. A nevét Theodore 'Teddy' Rooseveltről kapta, aki akkor volt az Egyesült Államok elnöke.

Gebruder Bing Teddy mackó, 1908

Steiff Teddy mackó, 1906

Tommy Tittlemouse, Németország, 1908

A Teddy mackó tehát német fejlesztés, de az angolok is hamar elkészítették a saját verziójukat. 1906-ban az első angol mackók még szinte megegyeztek a németekkel, de aztán saját karakterük lett: ducibbak lettek, az arcuk bájosabb és a kezük-lábuk rövidebb volt, mint német társaiké.

A világ legegyszerűbb otthon, két szép kezünkkel elkészíthető golyópályája következik, amit mindenkinek ajánlok meleg szívvel, esős napokra, amikor beszorulunk a szobába egy-két-három, Cyr "esztelen szaporodok" kollegina esetében egyenesen négy gyerekkel. Egyrészt az elkészítésében is tud segíteni a gyerkőc már, ami lefoglalja legalább három percre, másrészt a következő három percben talán játszani is hajlandó vele.

Csak egy gabonapelyhes doboz - mifelénk csak pölyhös - kell hozzá, lehetőleg üresen, némi ragasztó, no meg olló és persze golyók, minden mennyiségben, mert azok úgyis szanaszerteszét fognak gurulni a lakás legelképzelhetetlenebb pontjain landolva.

Tessék, máris nyertünk értékes hat percet, amikor nem a fejünkön ugrálnak, már csak a további ezernégyszázharmincnégy perccel kell kezdenünk valamit. Remélem sokat segítettem. Az elkészítés módja, mikéntje, fázisai, képekkel illusztrálva, a linkre kattintva megtalálható. Jó pöhölypálya építést!

Patrick Weder életútja elsősorban a modern, funkcionális - Felhasznalo kollegina imádja ezt a szót, Neki küldöm -  belsőépítészet bugyrait járta eleddig keresztül és kasul. A Svájcból indult, majd New Yorkban horgonyt vetett designer-tervező ezúttal azonban, kicsit kikacsintva a bútorok világából, röpke kirándulást tett a gyerekjátékok felé.

A természetes, fából készült, absztrakt-forma, bumfordi meseautók egyedi megrendelésre készültek - csak, hogy még feljebb srófoljuk az alant bemutatott darabok értékét. Már ha van mit srófolni azon a - szándékosan nem túlragzott - paradoxon, hogy láttukon az egyszeri, már-már teljesen elfásult entgyerek is jóízűt csettint-enne.

Forrás: Patrick Weder

Nyár van nyár, röpke lepke száll magasba... mi meg még mindig itt ülünk a munkahelyen és csendben olvadunk elfele. Napjában többször elnyafogom magam, hogy most-aztán-már-azonnal-de-rögtön nyaralni akarok és hisztizek egy kört, hogy mikor utazhatok már el. Eljön annak is az ideje persze, csak nehéz kivárni.

Ezért is jutott eszembe, hogy képzeletben elutazom veletek egy London-Párizs-New York körútra, egyrészt mert London a szívem csücske, másrészt mert nem kerül semmibe, hiszen ezek a városok LEGO-ból vannak. Így aztán képzeletben fizethetünk LEGO pénzzel - azaz LEGO kockákkal -, abból meg annyi van otthon, mint égen a csillag, így nem jelenthet problémát beülni az Eiffel torony lábánál egy kávéra vagy épp a Time Square-en inni egy jó hideg cidert, esetleg New Yorkban hot-dogozni. Így azért egy ilyen LEGO-s világjárás fejben egész pihentető, ugye?

Úgy tűnik manapság megtalálnak a kamasz szobába való cuccok, most is ilyet hoztam. Persze nem csak és kizárólag kamaszoknak lennének jók ezek az órák, de mivel magamat már sehogyse tudom beszuszakolni a gyerek kategóriába, így kénytelen vagyok rájuk kenni őket.

Az nem új dolog, hogy bakelit lemezből órát készítsünk, de az igen, hogy Pavel Sidorenko ilyen bámulatos formákra vágja őket és így kerülhetnek a falra, dísznek is meg órának is. Kifejezetten a "kell" kategória.