ÍRJ NEKÜNK LEVELET!

Most jött el az ideje annak a furcsa helyzetnek, hogy az ünnepelt szeretne ajándékot adni. Legszívesebben minden idetévedő vagy direkt kattintó Látogatónak, de erre sajnos nincsen lehetőség.

Ezért ismét nyereményjátékot indítunk, amelynek fődíja Csernus Ági alább látható két Figurkájának – Piroska és Superhero –egyike, a nyertes gyermekének nemétől függően.

Kérdésünk pedig, melyre a poszt után, kommentben várjuk a választ gyermek nemének megjelölésével, a következő:

Mit hiányolsz még a Gyerekszobáról? Miről olvasnál szívesen a következő egy évben?

Várjuk az ötleteket, a játék január 29-én, csütörtök éjfélkor zárul!

Január 19-én éjfélkor véget ért újabb játékunk, melyre a Látogatók által önkezűen elkövetett játékkonyhák képeit vártuk. Az utolsó pillanatban érkezett még egy pályázat Esztertől, ezt az alábbiakban megmutatjuk, az összes többi pályázóval együtt. Lássuk, hát!

Eszter pályamunkája tökéletes családi munka volt, édesapjával együtt készítették el ezt a kedves, mackókkal díszített, IKEA kiegészítőkkel felszerelt darabot.

„Itt küldök 2 képet a mi konyhánkról, amit Zorka lányomnak készítettünk a papámmal Karácsonyra. Illetve az én rajzom alapján ő készítette el a vázat, én meg dekoráltam. A főzőlap dekorgumi, a gombok csavarhatók, fűszeresüveg-kupakok. A macik decoupage-olt dekorgumik. A konyha nagyon stabil így a hátoldala rajztábla lesz majd egyszer. Edénykék, kosarak IKEA (de ez gondolom látszik). Zorka általában műaranyhalakat, diót, gesztenyét főz, ami akad.

Következő projekt a babzsákfotel lesz.”

Zorka, szerencsés lányka vagy! Eszter, majd a babzsákra is kíváncsiak lennénk.

Hannáék konyhája nem kevés kreativitásról tesz tanúbizonyságot, ami mellett már csak külön érdem, hogy reciklált alapanyagokat is felhasználtak az elkészítés során. Pályamunkájuk további előnye, hogy tökéletesen mobil, akár egy táskába is bevágható.

VKOrsiék három gyerekre szabták a maguk multifunkciós játékkonyháját, amely további bővítéseknek néz még elébe, hiszen kap majd egy felsőrészt különféle fakkokkal, és némi oldalirányú kiterjesztést is, hogy a három csemete egyszerre garázdálkodhasson a fantázia-gasztro területén.

Gergőék minikonyhája azért is különleges, mert bizony itt már befigyelt némi műszaki szaktudás is. Ahogy egy korábbi posztban már elhangzott, a sütő és a főzőlapok még világítással is rendelkeznek.

Szöszmösz-Livusék hokedliból kialakított konyhájában annak egyszerűsége és mégis finom részletei az igazán megragadóak. Bogi a második születésnapján főzhette meg rajta első babfőzelékét, ám sajnos ezt csak egy link formájában tudjuk prezentálni.

Anikóékat sem győzték meg a piacon kapható, gagyi műanyag konyhák, így inkább tervezett egyet, amit aztán a férjével közös projektben, a karácsonyfa alatt fedezhetett fel boldog tulajdonosa.

A nyertest egy véletlengenerátor segítségével sorsoltuk ki – mivel nehéz lett volna a remekművek közül szubjektív választással kiemelni egyet -, aki nem más, mint VKORSI! Gratulálunk!

Nyereményed egyike az alábbi két mesekönyvnek,Te döntöd el, melyiket szeretnéd átvenni a postástól:

Ördögh Ottó – Róth Anikó: Zsákmese (Scolar Kiadó) vagy Jonathan Emmett – Vanessa Cabban: A legszebb ajándék (Naphegy Kiadó)

Kétszeresen is nagy nap a mai: pontosan egy éve született meg az első bejegyzés a Gyerekszoba blogon, és amit pillanatnyilag olvastok, az bizony pontosan az 500. poszt!

Néhány -számomra megdöbbentő - szám: az egy év alatt több mint 120 ezer oldalletöltés történt, és 50 ezer egyedi látogató kattintott ránk. Közel 700 kommentben mondtátok meg a magatokét. Eddig csak három nyereményjáték volt – legutóbbi eredményhirdetése is ma lesz olvasható. Három vendégblogger csatlakozott a szerzői csapathoz, és rengeteg pozitív hangvételű visszajelzés kaptunk.

Szeretnénk köszönetet mondani Nektek, kedves Látogatók, mindenért! A mai napon még vár Rátok pár meglepetés, ez meg az!

És reméljük, a következő egy évben is rendszeresen klikkeltek majd a Gyerekszobára!

Egyik korábbi posztunk főszereplője, a Figurka Design üde színfoltot jelent az itthoni design-játékok között is. Minden baba igazi kis egyéniség, bájosak, kedvesek, vidámak, tipikusan olyanok, amelyekre elég csak ránézni, és önkéntelenül is mosolyra húzódik a szád.

A mesébe illő, de mégis nagyon mai, modern babák, robotok és szuperhősök megálmodója Csernus Ági, akit muszáj volt egy csöppet faggatnunk.

• Hogyan kezdődött a Figurka története? Honnan jött az ötlet?
   
• Tavaly, karácsony előtt vettem egy varrógépet. Nem volt ötlet, csak kedvem, így elkezdtem figurákat varrni a gyerekeimnek karácsonyra. Aztán más gyerekeknek is a családban, és a barátaim gyerekeinek. És szerették őket! Aztán jött valaki, akit nem ismertem, és kérte, hogy varrjak neki is.

Szinte mindenkinek van saját papírrepülő hajtogatási technikája. Ki a visszahajtott szárnyra, ki a ferde farokrészre esküszik, mondván, attól, de csakis attól repül igazán jól az a jószág.

Pedig vitára semmi szükség. Komoly kutatómunka árán, valamint nem kevés szellemi és fizikai energia befektetésével a Middlesex Egyetemen megtalálták a módját, hogy a kevésbé profi papírjárművek is komoly teljesítményre legyenek képesek. Ha hajlandó vagy rászánni csekély 18 dollárt, és repülődet ezentúl az Elektromos Papírrepülő Hajítógéppel indítod útnak, az akár 30 másodperces siklásra is képes lesz!

Nálatok milyen a kölök óvodájának épülete? A miénk egy régebbi szocreál épület, melyre pár évvel ezelőtt egy újabb szintet húztak. Nem néz ki rosszul, sőt, mondhatom, hogy itthoni viszonyok között igazán szép, nagy a kertje, egész tágasak a csoportszobák, meg minden.

Ugyanakkor ott vannak azok a kevésbé lelkesítő dolgok, miszerint a szobák lineáris elhelyezkedésűek, az ablakok mérete arányaiban nem túl nagy, elég zárt érzetű a tér. A pedagógia intézmények nagy részéhez hasonlóan itt is jellemző a lambéria és a már-már természetesnek mondható linóleum.

Az épület gondolom adott volt, az intézmény beköltözése után pedig inkább a hozott anyagból dolgoztak, hiszen anyagilag akkor és azóta sem engedhette volna meg magának egy önkormányzati óvoda a teljes átalakítást. Neadjisten, földig rombolást és új épület emelését.

Pedig micsoda csodát lehet úgy építeni, ha már a tervezés során az óvoda funkciója és lakói élveznek elsőbbséget! Meggyőző példa erre a japán Maihara új óvodája, amely Endo Shuhei tervei alapján készült. Az építész pedig bravúros munkát végzett: az egész épület formájának játékossága utal már annak funkciójára is, és szinte biztos az is, hogy a gyerekek reggelenként könnyedén válnak el a kapuban szüleiktől.

Az egyes buborékok alatt egy-egy csoportszoba helyezkedik el, hatalmas belső térrel. Az épület belsejére is jellemző a játékosság, csak nézzétek meg, milyen faszerkezetek veszik körül a csemetéket. A padló sem linó, hanem természetes, meleg fa. És mindenütt hatalmas üvegfelületeket látni, így a szobák szinte egybefolynak az udvarral. Mázlisták!

Volt régebben pár hosszabb lélegzetvételű posztunk, ami azt a témát járta körül, hogyan is lehet rávenni kisebb és nagyobb csemetéinket arra, hogy segítsenek a ház körül: jelesül a konyhában vagy a kertben. Mert bár egy ideig szinte természetes, hogy a szülő tesz rendet a gyerek után, azért nem egészséges, ha ezt a gyakorlatot az elköltözéséig folytatjuk. Jobb, ha fokozatosan, de egyre több feladatot kap a gyerek is.

A Boon Inc. jóvoltából - akik egyúttal a Békakirályt, a Katicát, és egyéb ötletes termékek sorát is jegyzik - mostantól például a kád alapos kisúrolását egy kétéves is kacagva elvégezheti, akár az esti fürdetés keretein belül. Nemrégiben ugyanis a cég piacra dobta a Scrubble játékcsaládot, ami több kis súrolóeszközből áll, természetesen más-más fejjel. A játékok vízzel is megtölthetők - és mosogatógépben is elmosható -, de elvetemült szülők csempészhetnek bele némi tisztítószert is, ha mernek.

Igaz, hogy elsősorban a bőr és egyéb testfelületek radírozására szánták a terméket, de nem hiszem, hogy komolyan azt gondolták, a gyerekek majd rendeltetésszerűen használják a gombára vagy éppen tintahalra emlékeztető kefécskéket.

Forrás: Boon Inc.

Kedvenc gyerekkori – és sokaknak felnőttkori – játékunk és nemzeti büszkeségünk (de ezt már végképp félve írom le), a Rubik kocka méltán tett szert világhírre. Japánban – hol máshol – természetesen más változatai is léteznek, ilyen például a képen látható, világatlasszal kombinált darab. Ezt vajon hány másodperc alatt lehet kirakni?

Hiába esik egyre több szó a globális felmelegedésről, hiába hallani mindenhonnan, hogy baj lesz, ha nem változtattunk életvitelünkön, egyelőre úgy tűnik, az emberek nem nagyon félnek a felvázolt, lehetséges következményektől. Sokaknak még az is nehezére esik, hogy a szmogriadó alatt megváljanak pár napra autójuktól, nemhogy ennél radikálisabb tettekre ragadtassák magukat. Pedig sok múlik mindannyiunkon, legfőképpen az, milyen világot hagyunk majd örökül gyermekeinkre. És persze az is, hogy milyen mintát adunk nekik.

Papolhatunk, magyarázhatunk nekik arról, hogyan kellene élni, és védeni a minket körülvevő környzetet, ha közben a gyerekeink azt látják, mi magunk fikarcnyit sem teszünk a természet egyensúlyának megőrzéséért. Talán nem a mi életünkben fognak bekövetkezni azok a környezeti változások, melyekre megpróbálják felhívni a figyelmünket, de szinte biztos vagyok benne, hogy amikor egyszer csak kénytelen lesz velük szembesülni az emberiség, tágra nyílt, csodálkozó szemekkel teszi majd.

Nemcsak a környezetvédő aktivisták, a hírességek és egyes politikusok karolták fel a környezetvédelem ügyét. A művészetek képviselői is próbálnak ráébreszteni minket a maguk eszközeivel arra, hogy ideje lenne tenni is valamit. A Nel Globális Felmelegedés projektje során a résztvevők - Ricardo Casas, Alejandro Castro, Héctor Esrawe, Emiliano Godoy és Cecilia León de la Barra –például egy olyan szőnyeg formájában jelenítik meg, mi várhat ránk, ha majd felolvadnak a sarki jégsapkák, amely a gyerekeknek is tökéletesen befogadható. A szőnyeg szép, a lehetőség viszont elborzasztó.

Bár nem most van a különféle kétkerekűek szezonja, ezt a járgányt akkor is muszáj bemutatni. Végül is a tél, ha másra nem is, tökéletes időszak a következő idényre való felkészülésre. Amikor viszont már lehet majd teperni a téren, a Duna-parton, a nagyi kertjében.

A Kid Balance – amely Niels Smeltink munkája - egyesíti magában a rollert, a futóbiciklit és a kerékpárt, csak pár mozdulattal át kell variálni az elemeket. Praktikus, hiszen sokáig tudja használni a gyerek, szép is, mivel egyszerű, letisztult vonalak és színvilág jellemzi. És még játékosan fejleszti is a gyerkőc motorikus készségeit és egyensúlyérzéket. Kell ennél több?

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, aki – millió más társával együtt – kalimpáló szívvel vágyott egy gyönyörűséges babaházra. Sikerült is kiénekelnie a szülőkből néhány szobára való minibútort. Később saját fejlesztésű és gyártmányú gyufásdoboz-kütyükkel fejlesztette birodalmát. Aztán teltek-múltak az évek és a kislányból előbb nagylány, majd anyuka lett, mígnem eljutott a prágai játékmúzeumba, ahol szebbnél-szebb régi babaházat látva elhatározta, hogy készít majd egy ilyet a saját kislányának is.

Ettől a perctől kezdve lázas gyűjtőmunka vette kezdetét. Mivel ekkortájt a fent említett gyermek még csak pelenkás terrorista volt, aki maximum megcsócsálta volna a kis biszbaszokat, bőven akadt idő összeszedni a berendezést. Anyu mindent a babaházkészítő-szemüvegen keresztül látott: a tapétákat, csempéket, a cserépedénykéket a vásárokon. És csak gyűjtögetett-gyűjtögetett éveken keresztül. Közben persze egyre jobban körvonalazódott az Álomház képe. Pontos rajzok készültek, mindenféle nézetből, különböző metszetekben - naná, Anya időközben lakások-házak belső tervezésével kezdett el foglalkozni -, és végre megszületett a Ház. Persze, mivel jó asztalost nehéz találni - fogyasztotta is őket, mint más a sósmogyorót -, „smink nélkül”, üresen még eléggé elkeserítően nézett ki, de mondjuk úgy, alapnak jó volt.

Először fel kellett díszíteni: festett üvegablakokkal, hungarocell stukkókkal - keskeny 2 cm széles, 2 m hosszú szálakban kapható -, burkolólappal, ami 2*2 cm-es mozaikcsempe volt. Utólag persze újabb és újabb tanulságok születtek a babaházépítésből. Például célszerű kész képkereteket használni az ablakokhoz, ezekhez igazítani a ház falának kivágását. Üveg van benne, nem kell külön méretre vágatni, többféleképpen festhető, akár „ólomüveg-designnal”, akár „homokfújtra”, a keret pedig készre pácolva, különböző profillal szebb, mintha a hungarocellel bohóckodnánk, gérvágással, gipszeléssel.

Ismét új vendégblogger mutatkozik be nálunk, fogadjátok szeretettel. Következő posztja szervesen kapcsolódik majd hanna múltheti írásához, és csodálkoznék, ha nem aratna osztatlan sikert. Ismerjétek hát meg Barbamamát!

"Az a „típus” vagyok, akiről azt mondják, Miskolcon át jut el Pécsre.

Gyermekkoromtól művészetekkel foglalkozom, és mindig olyan munkára vágytam, ahol rajzzal vagy zenével kereshetem a napi betevőt. Ezzel persze sokkoltam a szülőket, akik azon rugóztak, hogy jó, de miből fogsz megélni?

Így lettem először pedagógus - a családomban van az egy főre jutó legtöbb pedagógus végzettség -, majd 13 évvel ezelőtt saját vállalkozásba kezdtem és azóta is házak, lakások enteriőrjét tervezem. Az elsők között kezdtem foglalkozni Magyarországon gyerekszoba-dizájnnal.

37 évesen egy 14 éves leendő képzőművész és egy 11 éves leendő zenész leányzó anyukája vagyok."

Ha gyermekünk rajong valamiért, egy meséért, egy mesefiguráért, akkor minden átváltozik. Ő maga és a világa is a mesehős világához képest, azzal összehasonlítva és összeforrva létezik, kap értelmet. Ezért aztán a gyerekek ilyenkor körül akarják magukat venni a  rajongás tárgyával. Könnyű annak, aki valami nagy költségvetésű hollywoodi rajzfilmért van oda, mert Némós, Verdákos, Hercegnős, Micimackós mindenből van alsógatyától tányéron keresztül golyóstollig. Dosztig, sőt még azon túl is.

De mi van akkor, ha nem éppen az amerikai vonalat kultiváljuk otthon? Ha a kisebb mesehősök a kedvencek? Nézzük, mit kaphatunk meg és mit nem!

Szerencsésebbek vagyunk, ha valami külföldi hős áll a középpontban, mert ha itthon nem is, a mesés Nyugaton (Északon) nagy lehet a kultusza és ipara. Ilyen Múmin, akit nem csak (és elsősorban) a rajzfilmből, de nagyszerű meséskönyvekből is érdemes megismertetni a gyerekkel. Az ebayen pedig múminos tányér, törülköző, figura kapható - nagy ritkán egy-egy ház.

Zűrzavaros időkben vagy maffiózó nejként jól jöhet egy golyóálló babakocsi. Hiszen a gyerek nem Achilleusz, hogy lepattanjanak róla a golyók, s bizonyos helyzetekben hiába a sok testőr, a kamerás biztonsági rendszer, az árammal ellátott kerítés és a golyóálló autó.

A Bullet Proof Baby Products oldalán számtalan remek ötletet látni arra, hogyan védhetjük meg anya szeme fényét egy rosszindulatú fegyverestől, vagy vegyifegyverrel támadó terroristától. Más kérdés, hogy valószínűleg profin kivitelezett átverésnek vagyunk csak szemtanúi, hiszen a cég összes terméke - a golyóálló kiságy, a golyóálló kismellény is - sajnos éppen kifogyott, tekintettel az oltári nagy érdeklődésre.

Azért a következő kis filmet érdemes megnézni, még ha óborzasztó érzéseket is kelt bennünk. Mindig rá kell jönnünk, hogy mily hatalmas az a bizonyos állatkert!

Forrás: Bullet Proof Baby Products

Cuki ölelnivaló babák, gyereknagyságú figurák, csörgők, oviba való hátizsákok, ujjbábok, takarók, mobilok és persze, ruhák. Mindez fonalból, kötve.

A Blabla hitvallása szerint a boldogság elfér egy tenyérben. Kínálatukat elnézve még az is lehet, hogy igazuk van. Minden egyes darabra jó ránézni, bármit készítenek is, az embert melegség tölti el tőlük. Florence Wetterland álmodja meg a termékeket, amelyeket aztán perui mesteremberek készítenek el. No persze, aki ügyes, maga is nekiállhat egy-egy babának!

A cég 2001-ben alakult, eleinte csak ruhákat készítettek, később jöttek a zsebekből kikukucskáló bábocskák, mostanra pedig igencsak széles kínálattal csábítják a gyermekes szülőket.