Itt a nyár irány a kert. Már ha van valami árnyékos kis zug, ahova be lehet húzódni ebben a kánikulában. Az amerikai Modern Playhouse produktumai például tökéletesen megfelelnek a célnak. Vagy épp a másolásnak. Hiszen egy ügyes kezű apuka, vagy egy asztalos rétegelt lemezből játszva legyárthatja ezeket a mobilizálható és sok kiegészítővel kínált kuckókat. A színezés külön móka, és ha kint már nem kell, betelepíthető a gyerekszobába, vagy lapra szerelve raktározható.
Sosem értettem a műanyag lábbelik körüli őrületet. Értem én, hogy kényelmes, meg nem rohad bele az ember - vagy a gyerek - lába, még azt is elismerem, hogy praktikus, ha csak egy kis víz kell a tisztításához, és emellett még pihekönnyű is. De akkor is: mégiscsak full műanyag, ráadásul az évek óta hű-de-felkapott Crocs még rusnya is. Akkor is az. Bumfordi, ormótlan és kész.
Na, ehhez képest a Native Shoes cipői legalább egy fokkal szebbek. Ezek is műanyagból készültek, tudnak mindent, amit kell, de legalább változatos a formájuk. És ezek közül az első kettő még egész jól néz ki. Ugyan a következő kettő viszont elég gagyin, a bakancs meg egyszerűen ismételten csak bumfordi. De legalább fix, hogy nem ázik át, ugye?
Forrás: Native Shoes
Igazán csinos és gyerekszobába illő darab a német gyártmányú Hörbert, a fából készült mp3-lejátszó - ráadásul olyan körültekintően készítették el, hogy már-már nem is találnék belekötni valót. Példának okáért kézzel készült, csupa olyan anyagból, melyek toxinmentesek, így nyugodtan odaadhatók a kölöknek. Kezelése is igazán gyerekjáték: a rajta lévő 9 színes gombhoz a szülő feltölthet nyilván ugyanennyi különálló anyagot - zenét, hangoskönyvet ízlés szerint -, a további két gombokkal a kölök előre- és hátratekerhet ezekben.
Az uszkve egy kilós szerkezet még egy kisebb gyerek izomzatát sem veszi jelentősen igénybe, a fülére pedig az a kapcsoló vigyáz, mellyel a szülő meghatározhatja a masina hangerejét. Hogy CD és egyéb adathordozó ne szenvedjen károsodást, a zenegép beépített memóriáján tárolja a hanganyagokat. Tulajdonképpen mindent tud. De azért én nem örültem volna neki, ha ovis korában a gyerek nélkülem hallgatott volna bármit is.
Forrás: Hörbert
Ismeritek azt a jelenséget, mikor a gyerek fogja a villát, és unottan túrja maga előtt a sok idővel-energiával feltálalt ételt? Én ismerem, és gyanítom, hogy nem vagyok egyedül. Ez még alapból nem is cseszi fel az agyam, de az már igen, mikor megkérdem, hogy mi a baja a kajával és közli a büdöskölke, hogy uncsi! Na, akkor most tehet róla a kedves szülő, hogy ne legyen "uncsi".
Mert kíváncsi vagyok, melyik lánygyerek nevezné annak az étkezést, ha a következő evőeszköz szettel támadná be a szülő. A Constructive Eating Garden Utensil készlete ugyanis csajosan durvarózsaszín, zöld, kissé kockásított indákkal és a nyélre simuló tündérekkel. Ráadásul az evőeszközök feje kevéssé emlékeztet kanálra-késre-villára, sokkal inkább holmi kerti szerszámokra, amikkel bele lehet ásni a krumplipürébe, lehet elgereblyézni a borsót és szép simára simítani a pörköltet. Nyilván nem tuti, hogy beválik a száját húzó gyerek ellen, de sosem lehet tudni, egy próbát megér: tessék játékosságot csempészni az étkezésekbe!
Forrás: Constructive Eatings
Egyszerű, de remek ötletet találtam a Moodkids-en, ráadásul én nem egy olyan gyereket ismerek, aki igencsak bele van bolondulva a gombokba. Érthető is, a gombok olyan kis szeretni való tárgyak, a maguk kis gömbölyűségével, sima felületükkel, élénk színeikkel és takaros kis lyukacskáikkal mindig jó rájuk nézni.
Szóval, kerítsünk néhány szemrevaló gombot a varródobozból, tűt és cérnát és a legegyszerűbb, drogériákban kapható hajgumicsomagot, és kövessük az alábbi képes útmutatót: a gumit fűzzük át a négylyukú gomb két likán, majd rögzítsük, aztán a maradék két lyukon át varrjuk rá a kisebb gombokat. És kész!
Forrás: Moodkids
Elisabeth Lecourt londoni tervező egészen különleges alapanyagból állított elő gyerekruhákat egy projekt keretében: térképeket használt fel. A végeredmény igazán egyedi és még a gyereket is leköthetné, ha ráadnánk, mondjuk egy hosszabb út közben - akár navigálhatna is a megfelelő öltözék segítségével. Micsoda reggelek lehetnének, amikor azt mondjuk a kölöknek: Kislányom, kapd már magadra a Dunántúlt, úgyis odamegyünk!
A baj csak az, hogy számomra nem derült ki, vajon a ruhák papíralapú vagy textilre nyomtatott térképekből készültek. Így azt nem tudom megmondani, hogy csak dekorációnak megfelelők, vagy tényleg beleburkolhatjuk a gyereket.
Forrás: Elisabeth Lecourt
Elég egy fogkefe. Én egyébként sem vagyok nagyon pohárpárti, maximum arra használom, hogy két fogmosás közben abban várakozik a fogkefém. Ha meg öblíteni kell, akkor ott a kezem, amibe beleeresztem a vizet, vagy egyszerűen csak a csaphoz hajolok. Persze, a jó példa ragadós, naná, hogy a gyerek sem használ poharat. Ami esetében már cinkesebb, mert naná, hogy szanaszét bírja fröcskölni.
Ezen ugyan nem segít az Amron Oral reddot-díjas fogkeféje, a Rinser, de akkor is jó buli lenne, ha ezt kéne napjában többször a kezünkbe kapkodni. Hogy aztán fogmosás után, mikor a kefét öblítjük le a víz alatt, egyúttal szökőkutat is csinálhassunk. Nemcsak szájöblítés céljára. Ha már lúd, legyen kövér!
Forrás: Amron Oral
Van nekünk ám egy ilyen szolgáltatásunk is, karöltve B. Tier Noémivel, a Kedvenc Otthon blog szerzőjével, aki egyszemélyben a Gyerekszoba lakberendező-szakértője is. És nemrégiben érkezett egy segítségkérő levél egyik olvasónktól, Krisztától.
Kérdés:
"Szia Noémi!
Kérlek, segíts! Mi is pont szobafestésen gondolkozunk, mint Edit, azzal a különbséggel, hogy nekünk fiúnk van.
Máté 10 hónapos, hamarosan saját szobát kap. Kérlek mutass néhány fiús színösszeállítást is! És nagyon érdekelne, hogy van-e valami jó ötleted a világításra?
Köszönöm a segítséged,
Üdv!
Kriszta"
Egy lánygyereknél kikerülhetetlen a beteges vonzódás a különféle kencefincék, kozmetikumok és sminkszerek iránt. Ha csak egyetlen szemceruzája van otthon anyának, a kölök fix, hogy megtalálja, lenyúlja és alapos kiképzésnek teszi ki, saját arcát sem kímélve. Nem vagyok híve a boltokban kapható, gyerekeknek szánt kozmetikai szetteknek, mert tényleg nem szeretem, ha a gyerek összevissza keni magát a ki tudja mi mindent tartalmazó vackokkal, de a Not So Idle Hands blogon található ötlet számomra is elfogadható kompromisszumnak tűnik.
Sok minden nem is kell hozzá, csak egy régi üres sminkszett, néhány színes körömlakk, egy kis türelem, aztán egy ecset a gyerek kezébe, száradás utánra, hogy úgy csinálhasson, mintha sminkelne. A bőrére nem fog kerülni semmi.
Forrás: Not So Idle Hands
Megtaláltam az orosz Joelt, ezúton szeretném bemutatni Nektek Evgenyij Kudrjavcev-et, aki Moszkvában él, szakmájára nézve építész és nem mellesleg hihetetlenül kreatív apuka is.Ez alkalommal kartondobozokból eszkábált - mit eszkábált, megszerkesztett, annyira gyönyörű, precíz és tökéletes - játszóalagútját tárnám a nagyérdemű elé.
Anno a kölök óvodájában láttam hasonlót, de az hatalmas, vaskos - és közel sem esztétikus - műanyagból készült, ez a változat ezerszer jobban tetszik. Igaz, az eső nem biztos, hogy használ neki, ellenben könnyen cipelhető, a gyerek által pedig tetszésének megfelelően díszíthető.
Érdemes a forrásra kattintani és Evgenyij elképesztően ötletes blogját böngészgetni.
Forrás: Play and grow
Az egyetlen ruhadarab, amit sosem adok el a gyerekről, az a zokni. Na jó, meg a harisnya. Valahogy nem maradnak meg olyan jó állapotban, mint a többi cucca, de kidobni is nehezemre esik. Meg egy csomó olyan zoknija van, ami a szorgalmas házimanónknak köszönhetően pár nélkül marad, aztán csak árválkodik. Holott a gyerekzoknik olyan vidám kis jószágok - hát még a harisnyák: mintásak, színesek, még rájuk nézni is jól esik egy-egy borongósabb reggelen.
Nem vagyok egy nagy kéznyűvész, de a most talált zokninyulas elkészítési útmutató még számomra sem tűnik lehetetlen vállalkozásnak, és nemcsak zokniból, de harisnyából is elkészíthető. Kevéske ollóval nyiszatolás kell hozzá, némi varrogatás kézzel vagy géppel, aztán csak a díszítés van már hátra. Kattintsatok ide a lépésről-lépésre bemutatott útmutatóért, aztán lehet ráállni a sorozatgyártásra!
Számtalan olyan ügyes szerkezet létezik, amivel egy vagy több gyereket lehet szállítani bringával is. Hiszen szülőként fontos a példamutatás, a zöld gondolkodás, de az is, hogy ha lehet, kényelmesen és gyorsan eljussunk oda, ahová csak szeretnénk. Budapesten és a magyar városokban ugyan nem mernék így útnak indulni három gyerekkel, de Amszterdamban úgy tűnik, nem kell, hogy életveszélyben érezze magát az a szülő, aki így indul útnak a kölkökkel. Tandemmel, vélhetően házilag átalakítva.
Forrás: the sixth borough
Nem szeretek lufit fújni, mert őszintén szólva rettegek attól, hogy kidurran a kezemben. Ez az én egyik tikkem, de hát kell egy pár mindenkinek. Ettől függetlenül fújom, ha muszáj, például a gyerek szülinapján, amikor szeretném meglepni egy remek kis dekorációval. Mert ha fújni nem is, nézni szeretem. Meg kiszívni belőle a héliumot, ha az benne a töltőanyag. Ebben a kettőben teljes az egyetértés köztünk a gyerekkel.
De én azt is szeretem a lufiban, hogy sokoldalú alapanyag. Aki ért hozzá és nem fél a durranástól, hurkalufiból gyárthat mindenfélét, aki meg fél, mint én, az dekorálhatja alkoholos filccel. Vagy kevéske színes kartonnal, hogy aztán a lufik hirtelen mindenféle egészséges és finom gyümölccsé lényegüljenek át. És aztán dekorálhassanak akár egy zsúr alkalmával, akár csak úgy, hogy a nyarat még inkább becsempésszük a lakásba-gyerekszobába.
Forrás: Oh Happy Day
Nem tudom, ki hogy van vele, de szerintem mások is olyanok, mint én, és nem átallnak a gyereknek megvenni egy-egy nem is a korának megfelelő ruhadarabot, ha beleszeretnek. Mert az anyukák már csak ilyen beleszeretősek, az egyik legjobb dolog pedig a babaruha-vásárlás, babaöltöztetés, vita ebben szerintem nincs. Sőt, ez később is így marad, nálunk is akad a gyereknek olyan cucca, ami majd 1-2 év múlva lesz csak jó rá, de muszáj volt, alkalmi vétel és különben is.
De mit lehet tenni azért, hogy - ha más tárolási lehetőség híján - a szekrényben felhalmozott épp megfelelő, megfelelő és majd egyszer, valamikor megfelelő cuccok között ki tudjuk választani a gyereknek a megfelelő öltözetet? Hogy ne kelljen érte széttúrni a szekrényt, aztán anyázni, hogy már megint csinálhatunk rendet? Erre a problémára nyújt remek megoldást az alábbi ötlet: végy pár fakarikát, díszítsd-dekoráld ízlésed és szíved szerint - ki festékkel, ki spray-vel, ki szalvétatechnikával, ki pedig scrapbook papírral -, majd tedd rá jelölésként az adott kort vagy méretet. Aztán be velük a szekrénybe, ahol a megfelelő méretű ruhákat tedd a megfelelő helyre - mint a könyvtárban a katalógus esetében. Ennyi. Ha betartod, hagyhatod a fenébe az állandó rendrakást.
Forrás: Under the Sycamore
Ki mondta, hogy Darth Vader ne lehetett volna szerető apja a kicsi Luke Skywalkernek? Egy párhuzamos univerzumban, ahol ő is csak egy ember, aki kicsit nehezen lélegzik a sisakjában ugyan, de ettől csak még szerethetőbb.
Ebben a képregényben valahogy így ábrázolták a Sötét Nagyurat, aki jelen esetben csak öltözékében sötét, szíve azonban apai szív és aranyból van. Kicsit fáradt ugyan, de ez minden négyéves mellett előfordul egy szülővel, pláne ha az a kölök egy jedi.
KOMMENTEK