ÍRJ NEKÜNK LEVELET!

Szerintetek milyen egy boldog vonalzó? Egy boldog sushi? És egy boldog floppy? A választ bárki megkaphatja, aki nem sajnál egy kattintást a mymimi Etsy boltjára. Amúgy igazi kawaii cukiság módjára, nem lehet nem mosolyogni, ha rájuk néz az ember.

Ráadásul a kínálat tényleg minden esetre kínál választási lehetőséget: ha a gyerek bimbódzó geek tulajdonságot bontogat, ha a hasát szereti, de arra is, ha viszont a természetért rajong. Tessék válogatni, Nektek melyik tetszik a legjobban?

Forrás: Etsy.com - mymimi

Legyen már tavasz! Elég volt a hóból, hidegből, kabátból, vacogásból és nagypaplanból. Most már jöjjön a napsütés és a kertben futkározás. Már akinek van kertje. Persze a saját 3 négyzetméteres erkélyem nem veszi el a kedvemet attól, hogy rácsodálkozzak ezekre a gyerekeknek kitalált, biztonságos és design szempontból impozáns kerti eszközökre.

Hogy mi-mire való, ne is kérdezzétek, az egyikkel ásni lehet, ez szinte majdnem biztos, a másikkal pedig metszeni a kis faágakat talán. De mivel úgy néznek ki, mintha a Star Trekből érkezett fegyverek és/vagy kommunikációs eszközök lennének, így biztosra nem mondhatok semmit.

Ha csak dekorációnak fogadjuk be a kertbe őket, már akkor is jól jártunk, ám én azért bízom a gyerekekben, hogy sokkal nagyobb fantáziával vannak ellátva, mint én és mindegyiknek megtalálják a funkcióját egy jó kis családi kertészkedés folyamán.

Ha valahogy rá tudnám venni C. jelű Vadat, hogy némi nyers gyümölcsöt és zöldséget is tunkoljon magába, ne csak a lekvárokkal szemezzen, becsszó' azonmód nyilvánosan csűrdöngölnék, bárhogy is kelljen azt járni.

Jelenleg azonban a bottal - se - piszkálás stádiumában vagyunk, immáron másfél éve, amiből békés eszközökkel kimozdítani fent monogrammált kölköt a világért sem lehet.

Mindez persze most már nem frusztrál nulla-huszonnégyben, tárolok én arra megfelelő mennyiségű más bosszankodni-valót, csupán a Little Fruits kézzel készült, élethű gyümölcseit-zöldségeit nézegetve hasított belém. No meg az, hogy: majd' megveszek egy kis fáról szedett sárgabarackért.

Az utolsó kép természetesen zaphodbb kolleginát illeti: csak aztán a baglyot ne tartsa az almával együtt csokiszökőkút alá...

Forrás: Little-fruits

Továbbra is tombolnak a mínuszok, a játszóterek is téli álmukat alusszák. A rendes játszótér-ajánlókra tavaszig várni kell, de, hogy addig is átvészeljük valahogy a szürke napokat, itt egy kis rendhagyó sorozat. Nem teljesen uniós szabvány, mivelhogy japán, viszont pofás és színes.

Persze én sem igazán látok benne szórakozási potenciált, azon kívül, hogy rájuk lehet mászni és közben gyönyörködtetik a szemet. Anyaguk ránézésre műkő, de nem annyira kemény, sőt, törékeny. De legalábbis a kék mókus fülén látható, hogy a ninjáknak nem áll ellen. Vagy a tisztelettudó szigetországban is vannak vandálok, avagy állatok...

Bevezették a chipsadót, mert egészségtelen és nem kéne ennie a gyerekeknek - utóbbi mondatrésszel egyet is értek, bár hogy ettől még enni fogják az is fix -, pedig most mutatok ám arra is egy példát, hogy a chipsek igenis jótékony hatással vannak a memóriára. A titok az összetevőkben rejlik, merthogy nem áll másból, mint humorból, egy csipet trükkből, sok nevetésből. És persze papírból. Meg illatokból.

Mert ez a chips nem ehető. Ellenben lehet rá írni, lehet ragasztani. És szagolgatni. De azt többféle verzióban. Nachos, krumplichips, kinek mi tetszik. Sőt, kár, hogy épp nem aktuális, de karácsonyi mézes formátumban is betározható. Kéne.

Forrás: Connect Design

Egyszerű, látványos és a gyerek saját kezűleg is fel tudja tenni a falra. Kérdés van? Nincs. Kell. A falmatricák közül talán ez eddig a legidőtállóbb darab, amit eddig láttam, kicsi gyerek, nagy gyerek, kamasz, saját nappalim szinte bármilyen korú gyerek szobájába illik, feldobja és vidámmá teszi.

Pedig csak háromszögek. És mégis. Miért nem jutott nekem eszembe, csapkodnám a homlokom, ha nem tettem volna ezt már sok hasonló egyszerűségében pompás gyerekcuccnál. Rég úszómedencém lehetne az ilyen és hasonló ötletekből.

Forrás: ZNAK 

A mezei műanyag ülőkék ugyan nem az örökkévalóságnak készülnek, ám némi fazonírozás után akár trendivé avanzsálhatnak azok számára is, akik nem ápolnak szorosabb kapcsolatot a retróval.

Ausztrál zsenialitás következik alant, origami módra, mi szerint, ha nincs széked, hajtogass egyet magadnak. Nyálcsorgás alá lavórt tartani felesleges, felnőtt méretben is kapható a 2011-ben designdíjat bezsebelt, szegletmentes bútordarab.

Forrás: fluxfurniture

Furcsa egy mondat lenne ez egy szülő szájából a gyerek felé, ha az éppen fázósan didereg mondjuk az ágyában lefekvéskor. Lenne, ha Donna Wilson  - akiről már nem egyszer ejtettünk szót itt, a blogon - nem lenne olyan brilliáns, hogy ezt lehetővé tegye.

Márpedig Donna kisház szettje abszolút alkalmas erre, mondhatnám, hogy is, mert emellett természetesen játszóház gyanánt is remekül funkcionál. A szettbe tartozik a fakeret, és a burkolatként ráhúzható takaró, amin minden ott van, amitől a kisház kisház lesz. Ha meg vége a napnak, a kölök csak lehúzza a plédet a keretről, és cipelheti magával a kuckót az ágyba. Hogy ne fázzon. Alapít valaki velem egy takarógyárat? De legalábbis megcsapkodná a homlokom?

A linkért örök hála moonnak!

Forrás: Donna Wilson

Nem, az alábbi ruhadarabok nem farsangi jelmezek! Lehetnek azok is, persze, de a gyártó által favorizált felhasználási terület az ágy. Mivelhogy pizsamákról van szó. Olyan pizsamákról amik a kis álmodozókat közelebb hozzák az álmaikhoz. Álmodja magát a kölök űrhajósnak, orvosnak, tűzoltónak, vagy katonának. (Vadakat terelő juhász sajnos nincs.)

És mondanom se kell, hogy a pizsama partyk kötelező és díjnyertes kiegészítője lehet bármelyik angyalkás vagy hercegnős darab.

Emlékeim szerint az első lányunk születésekor lábujjhegyen jártunk, ha aludt, esetleg amennyire lehetett még lélegezni se nagyon, nehogy felébresszük. Horkolásról éjszaka szó sem lehetett, ha pedig tüsszenteni kellett, akkor azt is "ne csináld már, hogy nem tudod visszafogni magad, hát csukott szájjal tüsszents már, felébred Borcsa".

Mindez sarkítva van persze, de a valósághoz közel jár, főleg első szülöttünk esetében, hogy minden zajt próbálunk kiszűrni, hogy minél tovább tartson az az áldott állapot, amíg nem ordít alvás, hogy kipihenje magát a gyerkőc.

A Cocoon baba párnáját arra találták ki, hogy távol tartsa a babától a levegőt és a hangokat. Jó, ez így elég morbidan hangzik és nem teljesen igaz. A párnában HEPA-filter van - mintha a porszívónkban is ilyen lenne, de ez lényegtelen -, ami megszűri a levegőt, tisztítja, az ionizátor pedig valamiképp távol tartja a zajokat.

A képe alapján úgy tudom ezt elképzelni, mitha a gyerek köré egy képzeletbeli nagy levegőbuborék nőne - mint Vízipók fenekén, tudjátok -, és ebben a buborékban tiszta levegő és hang be nem, csak ki. Hiánypótló.

Ha már a játékosan a vegyipari pálya felé mozgatjuk a gyereket, akkor ne végezzünk félmunkát és a berendezési tárgyakkal is adjunk egy plusz lendületet az inspirációnak. Mondjuk a csillárral. Mondjuk a lengyel Pani Jurek kémcsövekből kreált csillárjával.

Ami már maga meztelen valójában sem semmi, de a mellékelt képeket nézve kiderül van azért benne potenciál a hozzáadott értékek lehetőségét nézvést. Szóval megtölthetjük színes folyadékokkal, vagy akár használhatjuk fúszer és dísznövények tárolóalkalmatosságaként is.

Persze az üzemszerű tisztántartás már nem a designer és blogíró reszortja...

Hiába mondjuk, hogy de nem is, bizony minden szülőnek vannak elképzelései arról, mit szeretne faragni a gyerekéből. Más kérdés, hogy jó esetben azért háttérbe szorítja a maga kis álmait, és hagyja, hogy a gyerek megvalósítsa a sajátjait.

De azért poén szintjén időnként még ebben az esetben is belefér egy-egy célzás, olyan, mint például az Uncle Goose kockaszettje, amelyben 20 kézzel készített fakocka található, egyenként hat kémiai elemmel az oldalaikon. Mert hát akár lehetnél vegyész is, gyermekem! Már ha idejekorán elkezdjük a kiművelésedet...

Forrás: Uncle Goose

Plüssjószágból nincs az a mennyiség ami elérné az elégséges szintet a kiskorúaknál, viszont ez a mennyiség konvergál ahhoz, ami az x-edik hatványa annak amit a szülő a józan ész határán egyensúlyozva még el bír viselni. Szóval nehéz nálam megugorni azt a szintet a műfajban, amire azt mondanám, hogy megér egy posztot.

Tamar Mogendorff állatkáinak anyaga persze nem plüss. De ez most részletkérdés. Illetve nem, mivel a részletekben lakozik az a kisördög ami miatt most a billentyűzetet koptatom. Merthogy az anyagválasztás és a kidolgozottság okán kicsit vázlatszerűek a késztermékek, a témaválasztás meg sokszor minimum fura. Nem sokan játszottak gyerekkorukban tengeri csillaggal, hagymával, vagy épp bölénnyel.

Az egyszarvú trófea meg minimum morbid.

De ha nem is feltétlenül gyerekjátéknak, dekorációnak zseniális. Tudom, hogy a rengeteg színes és tarka textil madáretető a legtöbb szemlélőnek égésnyomokat hagy a retináján, de én szinte bárhol megkockáztatnék egy ilyen vizuális poént.
 

Szintet ugrott az iPhone - mint Super Mario, mikor sikerül lefejelnie a sokadik aranytallért - és betör ezzel az eszközzel a terhesség, kismamaság, szülőség világába.

Mit is tud ez az - Jung Jun Hwang által tervezett - okos kis szerkezet? Ultrahang felvételt készít a babáról, amit az iPhone-oddal rögtön továbbíthatsz boldog-boldogtalannak, anyukának, orvosnak, szomszédnak vagy kilőheted Facebookra. Sőt, rögtön képet is nyomtat neked a felvételről.

Hogy egy olcsó fordulattal éljek: és ez még nem minden! Miután végigasszisztálta nekünk a terhességet és ultrahangfotók tömkelegével látott el minket, barátainkat és üzletfeleinket, a gyermek világrajötte után bébiőrként is funkcionálhat tovább. A Gyalog galoppból idéznék erre: "Bámulatos, hol tart már a tudomány."

A design a gyógyításban is tud újat, praktikusat alkotni, erre mutattunk már több példát az inkubátortól kezdve egészen a vérvételt megkönnyítő eszközökig. Most a szülészetek mindennapjait megkönnyítő designtárgyat mutatnánk be, a Firefly-t, vagyis szentjánosbogarat.

Azt minden gyakorló szülő tudja, mi az újszülöttkori sárgaság, ahogy azt is, hogy ha ez túlzott mértékű, abban az esetben a babát kék fény alá fektetik. A kórházak nagy részében ez úgy zajlik, hogy a gyerek elkerül ilyenkor az anyja mellől, ami sem a mamának, sem a babának nem igazán jó. De a Design That Matters készülékével erre nem lesz szükség.

A Firefly ugyanis egy fényterápiás eszköz, amivel a sárgaságot lehet kezelni, közvetlenül az anya közelében. Az eszközt kifejezetten a délázsiai vidéki kórházakban uralkodó körülmények javítására tervezték, a könnyen tisztán tartható bölcsőrész alatt és felett is ott az alacsony költséggel működő kék fényforrás. Az egész készülék elfér egy sima asztalon, így betehető a tipikusan kórházi babakosarakba is, de akár egyenest a mama mellé is, az ágyra, hogy folyamatosan együtt lehessenek a hazaindulásig.

Forrás: Design That Matters