ÍRJ NEKÜNK LEVELET!

Te vagy a kulcs a ketrechez, ami ebben az esetben a bántalmazott gyerekek ketrece, amibe szüleik, gondozóik zárják őket. "Te vagy a kulcs" a címe annak a kampánynak, amit a chilei Fundacion Padre Hurtado jótékonysági szervezet és a Prolam Y&R reklámügynökség közösen indított. Ezzel hívták fel a figyelmet azoknak a gyerekeknek a helyzetére, akiknek közvetlen környezetében jelen van az alkoholizmus, drog, családon belüli erőszak vagy akár a prostitúció.

Forrás: Gonzalo Arévalo Condemarin

Egy egészséges kiskorú bármiből játékot kreál, és bármelyik bútordarabot képes játszótéri elemként használni. Ez szerintem semmiféle bizonyítást nem igényel, ez axióma, mióta a világ a világ. De mi van, ha egy egyszerű széket keresztezünk egy kerti hintával? A kérdés jó, ráadásul empirikus módon megválaszolható, hisz Florent Coirier a nantes-i születésű fiatal lengyel-francia designer karosszéke ezen vezérfonal mentén készült el.

Mindamellett a festett alumínium vázra poliészter kötéllel rögzített, tömör tölgyfa ülőlap a maga egyszerűségében szép, bár már annyira puritán, hogy ránézésre is töri a hátsómat. De legalább nem tölt benne annyi időt benne a gyerek, mint a forgós-hidraulikus bőrfotelben.

Sutba az arányérzékkel, emelkedett hangulathoz efféle szék dukál! Engem ugyan hangyányit babonázott csak meg a Gulliver-fíling, ám az egyszeri kamasz, aki időről időre úgy dönt, vegyüljön csak a pórnép, ő messze felette áll a hívságoknak, valószínűleg hálát rebegne, ha egy ilyen darabot csempészhetne orvul a szobájába.

És, bár nem vagyok meggyőződve arról, hogy az elkövetők,  Patrycja Domanska és Felix Gieselmann éppen ezt a korosztályt célozták meg, igenis látok benne rációt, hogy errefelé tekintgessenek. Vinnék, mint cukrot a kávéba.

Forrás: Dezeen

Ugye, mindenkinek megvan a híres Beatles lemezborító? Amikor a londoni Abbey Road zebráján kelnek át? A kultikus kép azóta sokakat megihletett, de ez alkalommal egy olyan street artos megoldás is született, ami tökéletesen a blog profiljába vág. Most Snoopy, Charlie Brown és barátaik kelnek át az úton hasonló lendülettel.

Lehet, hogy arra is alkalmas lenne ez a megmozdulás, hogy némi közlekedési kultúrát tanuljon vele a gyerek?

Forrás: Wooster Collective

Van az úgy néha, hogy a nagy LEGO-fanoknak elmennek otthonról és olyan projektekbe kezdenek, amiktől vagy eláll a szavunk, mert olyan nagyszabásúak, vagy szétröhögjük magunkat rajtuk.

Ez utóbbi megítélés alá esett Rod Gillies Superman scoll-tévéje, aminek a videóját nézve a hangos kuncogás hallatszott az ölemből, ahol épp a kisebbik lányom héderelt. Ezzel a kuncogással máris a blogra parancsolta a Superman scroll-tévét, aminek bemutató videóját kötelező megnézni.

Forrás: Flickr.com - 2 Much Caffeine

Vannak egyszerű játékok, amik ugyan stabilan képviseltetik magukat a világ összes játékboltjának kínálatában, valahogy nem tudnak újat mutatni. A bejáratott státusz átcsap unalomba, vagy pedig egy designeri túlkapás okán ama ló másik oldalán találjuk magunkat. Ilyen tárgykör teszem azt, a kugli, viszont amit a japán Chigo oldalán találtam, az párját ritkító megoldás.

Egyszerű és természetes. Mondhatni, nem távolodtak nagyon el a kályhától, de mégis pofásra sikeredett a dolog. Szerintem dekorációnak is beillenek, bár a juttazsák is megérdemel egy plusz pontot, vétek lenne abban tartani. A golyó maga számomra rejtély, mind az anyagát, mind technológia ok-okozati összefüggéseit tekintve, de megoldásokat szívesen veszek ez ügyben alant a kommentek között.

Forrás: Chigo

Volt már lufilámpa a blogon, valahogy jó poénnak tartja a szerkesztőség ezeket a furcsa és fölöttébb mókás szemfényvesztő készségeket. Az asztali és fali változat mellé már csak egy plafonlámpa hiányzott, de hála a spanyol estiluz-nak csak mostanáig.

A barcelonai világító kiegészítőkre szakosodott cég két fiatal formatervezője Francesc Crous és Alessandro Calogero a lehető legegyszerűbben oldotta meg a feladatot. Az illúzió tökéletes, bármelyik gyerekszobában potenciális mosolyfaktorként funkcionálhat.

Forrás: estiluz

Szeretjük az ukuleléket, mert olyan kis ölelgetni valóan simulnak az ember kezébe. És mivel méretük miatt kényelmesen elférnek a gyerekmancsokban is, kezdhetjük ezzel a kölök rocksztárrá nevelését - főleg, ha nem textilből készült ukulelét adunk neki, hanem húrokkal ellátott verziót. Hogy mennyire univerzális, azt mi sem mutatja jobban, minthogy egyik legjobb barátnőm is ukulelét kapott születésnapjára, és nem volt hajlandó kiengedni a kezéből egész este. Úgyhogy ezt a posztot most Verocskának küldöm sok szeretettel - többek között persze, mert olyan hangszereket fogtok látni, hogy még.

A Celentano Woodworks - már a nevén is behaltam - Etsy boltjában ugyanis őrületes ukulelék kelletik magukat. Nem mondom, hogy feltétlenül szépek és ízlésesek, de poénosnak mindenképp poénosak. Mondjuk, tartok tőle, hogy hosszú távon gutaütést kapnék, ha a gyerek a kezébe kaparintana egyet közülük.

Bátrabbak még akár sk is elkészíthetik ezt a nem csupán vájtfülűeknek szánt egyedi faldekort. Való igaz, kell azért pár szabad óra hozzá - uram bocsá' felmenői közreműködés -, hogy a fémdrótokból pöpec fejhallgató, vagy gitár legyen, de a jó zenének ára van. Ez a fal pedig pedig itt kétségkívül majd' megszólal...

Forrás: Kid Crave

Bár szakértői körökben nyilvánvaló tényként kezelendő, hogy a balneológusok napja immáron leáldozott, az Egyesült Bálna Műveknek - ha máshol nem, hát a gyerekszobákban - azért lehet még létjogosultsága. Justin Southey, a pimaszul zsenge designer és illusztrátor szerint legalábbis minden bizonnyal, igaz, őt tőlünk nyugatabbra szocializálták.

Ugyanakkor, itt, a keleti partvidéken csendeskén magam is hajlok affelé, hogy a bálna legyen ezentúl a feltörekvő kultúra hordozója, még ha úszni vagy repülni képtelen is a pára, csupán kerekeken gördül. Messzebbre jut, így is, mint a hintaló...

Forrás: Justin Southey

Ebben az őszi télben mi mást is várhatnánk, még inkább mi mást is várhatnának a gyermekeink, mint a havat. Mert bár tulajdonképpen pompás dolog sétálgatni a kellemes napsütésben, csak éppen január van. És amikor január van, akkor arra van berendezkedve az ember, hogy jéggé fagyva hóembert építsen és száguldozzon lejtőkön a szánkóval. 

Álmodozzunk együtt a hóról ezzel a hóházzal avagy igluval, amit akár mi is megvalósíthatnánk, ha kellő mennyiségű hó állna rendelkezésünkre. Gondolom sok óra építés végeredménye lenne, ami közben elkékülne a legvastagabb kesztyűben is a kezem, de megérné.

Karácsony után nálatok is felgyűltek a dobozok? Mi két napig térdig jártunk a gyerekek játékainak kartondobozaiban, amíg meg nem untam és végre kilapítva iktattam őket a szemetesbe. Ha ti ezt nem tettétek és még mindig van egy rahedli dobozotok, akkor itt a pompás ötlet, hogy hogyan hasznosítsátok újra.

Legyen belőle robot. Mert miért ne. Lehetne bármi más is, persze. Akár vérnyúl is, de mi most épp robotot találtunk, úgyhogy erre buzdítunk mindenkit, aki érez magában késztetést és elég kézügyességet hozzá, hogy valósítsa meg otthon, tíz percig is túlélheti akár a gyerekek kezei között.

Forrás: For Love and Glory

Van egy cég, akinél gyakorlatilag álmaink - vagy rémálmaink - minden hőse ott van a kínálatban. A Funko repertoárjából most a plüssöket szedném elő, azon egyszerű oknál fogva, hogy egytől-egyig szupercukiságok, ebben a formában még Freddy Kruegert is simán a gyerek kezébe nyomnám, mert nincs benne semmi félelmetes. A plüssök között ott vannak a képregényhősök, a mesebeli alakok, és persze a filmvászonról ismertek arcok is. Néhány vonással, elnagyolva, de mégis felismerhetően.

Nekem Chuck Norris a kedvencem, akarom, most! (És nem, nem leplezem magam azzal, hogy a gyereknek kell. Nekem kell.)

Forrás: Funko

Disznó szerencsém van, ez már többszörösen megállapíttatott. Tűréshatáros szöveg következik, éjszakánként többszörösen ébredő, zombimód bolyongó anyák, kérem, most ne nézzetek ide.

Az éjszakai szoptatások számomra ugyanis nem okoztak annak idején túl nagy megrázkódtatást. Mi több, a szememet sem kellett kinyitni, egy idő után már félkábán hagytam csak, hogy apa ébredjen, tegyen-vegyen, majd az éhező dedet rám cuppantsa. Mit nekem éjszakai fény, belealvás, egyéb csökevények! A jóllakott gyermek dolga végeztével nyilván valahogy lecsatlakozott, apja – úgy is, mint bezzeg -, ágyba tette, lényegében mindenki jól járt ezzel a menetrenddel – zokszava legalábbis senkinek nem volt.

Így aztán nem is lettem volna hálás felvevőpiaca a Nighty Night mellfényének, pedig esküdni mernék, hogy hasznos segédeszköz lehet, hiszen még beájulás-riasztóval is szerelt. Már ha valaki van olyan elvetemült, hogy minduntalan riadni akar.

Forrás: Nighty Night Nursing Light

Festeni bármivel lehet, tudja ezt minden gyerek, aki tenyerelt már a festékbe, esetleg tappancsnyomokat hagyott hátra egy nagy papírlapon, netán nem általlott az orrát nyomni a színes kulimászba. Festeni lehet újságpapírral, szivaccsal, hajjal, ronggyal, szóval a lehetőségek ez esetben valóban végtelenek.

És persze, lehet ecsettel is, csak kicsit unalmas. Bár ha CuldeSac, a valenciai designer ecsetei kerülnének a kölkök kezébe, lehet, hogy megmenekülnének a tenyerek és talpak, ruhák és magazinok. Mert ezekkel az ecsetekkel remekül lehet festeni, kicsit másképp. Papírra, falra, bármire. Nekem a körzős a kedvencem, kár, hogy nem állítható.

Forrás: CuldeSac