Gondolhatnánk, hogy végre egy jó ötlet, amivel megszüntethető a lego darabkák és szülői talpak állandó konfliktusa minden gyerekes háztartásban, ám ne reménykedjünk. A szülők talpának evolúciójával oldható csak fel ez az ellentét, előbb-utóbb biztos az lesz, hogy mindenkinek mutálódik a lábfeje, hogy kompatibilis legyen a szanaszerteszét heverő legokkal, kiiktatva a fájdalmas problémát.
Esetleg gyerekszülésnél kötelezővé teszik a lego-radar beültetését anya és apa fejébe, hogy az automatice elvezesse lábunkat a legok tengerében. Igen, tudom. Akár össze is szedhetnénk a lego darabokat, rendes szülőkként, ám, ha még meg is tesszük, akkor is valamiért törvényszerű, hogy ha egy kis huncut lego is kimarad, mert elkerüli a figyelmünket, az hótziher, hogy utána a mi lábunk alatt fog kikötni.
De félre a lego vs. szülői talp örök ellentéttel, nézzük mi is ez a nagyszerű ötlet, amit a képeken láthatunk: egy nagy zsák, amiben tárolhatjuk a legokat - és/vagy bármit, ami kellően apró ahhoz, hogy egy helyen akarjuk tudni, nem mindenfelé a lakásban -, egy mozdulattal összecsukható a szája és könnyű hordozni, csak vállra vetve, mint egy gigantikus táskát lehet szépen a helyére pakolni. Ami tetszik benne, hogy szétterítve van egy pereme, így nem tud szétfolyni a padlón a sok apróság, mégis jobban hozzá lehet férni a darabokhoz, mint egy ládában, aminek úgyis az lesz a sorsa, hogy kiborítja a gyerek az egészet a szoba közepére.
A kiborításból egyenesen következik, hogy akár máris visszatérhetnénk a poszt elejére, miszerint lego és anya rossz viszonya, amiből arra következtetek, hogy sürgősen rendet kell raknom a lányaim szobájában, mielőtt újabb konfliktusba keveredek a lego darabokkal az esti fektetéskor.
KOMMENTEK