ÍRJ NEKÜNK LEVELET!

Nincs új a nap alatt - halljuk sokszor. És bár teljes egészében, és nagy általánosságban ez nem igaz, azt azért elmondhatjuk, hogy a soha nem volt olyan nagy divatja a feldolgozásoknak mint napjainkban. Ez persze nem feltétlenül rossz dolog. Újraértelmezve, kicsit áthangszerelve olyanokhoz is eljuthatnak a klasszikus alapvetések akikhez máskülönben nem. Ahogy az alant található képzőművészet tárgykörében elkövetett mókás is prodoktumok is példázzák.

De ugye mondanom se kell, hogy ezeken a képeken keresztül a kiskorúaknak játszva és szépen fel lehet vezetni a művészettörténet sarokpontjait? És ugye mindenki felismeri az eredeti alkotásokat?

Előfordul, hogy a gyereknek olyan erős szenvedélye van, amit a szülő a gyerekszobában is szeretne megjeleníteni. De hogyan lehet ezt úgy megtenni, hogy az mégse nyomja agyon a teret? Krisztának most is Noémi, a Kedvenc Otthon blog szerzője és a Gyerekszoba lakberendező-szakértője segít.

Kérdés:

"Sziasztok!

Nagy kedvelője és követője vagyok a blogotoknak, így a nálunk most aktuálisan felmerült kérdés kapcsán egyből rátok gondoltam.

Kisfiunk másfél éves korára teljes jármű-függő lett. Persze, az igazi autó is megteszi, de nem tudunk elmenni egyetlen pénzbedobós autó, vonat, repülő, stb. mellett. Mivel szerencsékre van még szabadon felhasználható hely a gyerekszobában, arra gondoltunk, jó lenne odatelepíteni valami - lehetőleg kézzel barkácsolt, de ötletes és igényes - autót-járművet.

Van esetleg ötletetek, vagy láttatok jó megoldást ilyesmire?

Előre is köszi a választ Noéminek, vagy bárkinek, akit névről nem ismerünk.

Kriszta"

Pikkpakk eljön az az idő, mikor a gyereknek már asztal kell. Legtöbbször ez már az óvodáskorban is jól jön, de ha asztalt még nem is tennénk a szobájába - pedig hát miért is ne? -, legalább egy táblát szerezzünk be, már csak a családi béke kedvéért is. Hadd élje ki azon a gyerek az alkotási vágyát. Ezzel meg nyilván csak az a gond, hogy később mégis csak kelleni fog az az asztal, és akkor mehet a tábla a kukába, vagy a szomszéd gyerekszobájába. Az igazi természetesen az lenne, ha egy bútor nemcsak több funkciós lehetne, de képes lenne követni a gyereket a fejlődésben is, nem?

Pontosan ilyen bútordarabot alkotott meg Guillaume Bouvet designer, aki ifjú kora ellenére szerintem egészen zseniálisat alkotott AZ asztalával. Ami az óvodás korú gyerek szobájában teret ad a fantáziának, mágneses táblájára különféle alakzatokat pakolhat vagy krétával rajzolhat is a kicsi. Ha pedig elérkezik az iskola ideje, akkor már a tanulást-gyakorlást is szolgálhatja egészen felnőttkorig. Csak egyetlen dolog állandó az asztal evolúciója során: a klasszikus skandináv designra jellemző formája és a finoman egyszerű vonások, amelyeknek köszönhetően bármelyik gyerek vagy kamasz szobájában megállja a helyét.

Forrás: Guillaume Bouvet

Pásztohy Panka arca talán nem annyira ismert, mint az a sok szépség, amit a kezei közül kiad. Rajzaival, illusztrációival számtalan színvonalas és minőségi gyerekkönyvben találkozhattatok már. És az egyedi stílusú, színes képek láttán, no meg annak köszönhetően, hogy Panka kreativitásából más úton-módon is kaptunk ízelítőt, kíváncsiak lettünk, vajon milyen Pankáéknál a gyerekszoba.

Férjével még egyetemisták voltak, mikor kislányuk, Lili 2001-ben megszületett. Lili kis túlzással az Iparművészeti Egyetem kollégiumában tanult meg járni.

• Azért ez nem mindennapi helyzet. Egy kisbabával, családként egy kollégiumi szobában lakni.
  
  
• Hamar belerázódtunk. Nem esett nehezünkre 10 nm-en, a szomszéd szobával közös fürdőhasználat mellett sem megszervezni az életünket. A rendelkezésre álló teret persze a felmerülő „speciális” igényeknek megfelelően át kellett alakítanunk. Lili a falak, bútorok dekorálásából már a kezdetektől kivette a részét. A tanév végére mindent beterített az irka meg a firka, és mindnek megvolt a magától értetődő története, amit meg is osztott velünk. Sajnos kiköltözés előtt mindent vissza kellett állítani az eredeti állapotába.

• Nyilván már a kezdetektől szűkös lehetett azért a kollégiumi lakhelyetek. Hogyan találtatok rá a jelenlegi otthonotokra?
  
  
• A diplomamunkám megvédése után már Szentendrére jöttünk haza. Azt megelőzően egy évet töltöttünk lakáskeresgéléssel. A választásnál két szempont vezérelt. Miután otthon dolgozunk, kellett egyrészt egy elszeparált, inspiráló közeg, másrészt egy, a természettől teljes mértékben még meg nem csupaszított, élhető, nyitott családi tér.
  
  A lakás, ahol végül megállapodtunk elsőre nem ilyennek tűnt. Előttünk egy öreg néni lakta. Emlékszem, az ablakok alatt hatalmas konvektorok álltak alufóliával gondosan bepólyálva, rajtuk muskátlis vödrök nyomai. A 67 nm-en 2 és fél szobát, konyhát, spájzot, fürdőt, wc-t, illetve egy közlekedőt próbáltak meg az élhetőségre fittyet hányva elhelyezni. A hely egy sötét kamrarendszer benyomását keltette, ahol a falakat, mint kitüremkedő erek, villanyvezetékek, gáz- és vízvezetékcsövek hálóztak be.
  
  Viszont volt beépíthető padlástér, ahol kialakíthattam a műtermemet, és – ami igazán megfogott – egy kuckós kertrész, amelyből az előző lakó csak egy kb. másfél négyzetméternyi csíkot tudott úgy, ahogy kordában tartani pár aggastyán rózsatővel. Nekünk való alapanyag volt, láttuk benne a lehetőséget.

Szeretjük az újrahasznosítást és a saját kézzel készült dolgokat is. Hát még ha ez a kettő ötvözve van. Ennek az ablakkeretnek az újra felhasználása képkeretként, a maga egyszerűségében, zseniális. Itt találkozunk szembe azzal a fajta kreativitással, ami korlátok nélkül szárnyal, meglátva mindenben a lehetőséget, hogy valami egész más legyen belőle, mint amire teremtve lett.

Jön a karácsony, lassan mondhatjuk, hogy a nyakunkon van, ez egy jó példája lehet egy különleges, egyedi ajándéknak, akár a nagyinak, kedvenc unokái fotóival kitöltve az ablakocskákat.

Forrás: Recyclart.org

Szomorú, de tény, hogy világszerte egyre gyakoribb probléma az elhízás a gyerekek körében is - persze, főleg a nyugati civilizációban -, aminek egyik oka, hogy egyre kevesebbet mozognak, tombolnak, játszanak a kölkök. A statisztikák szerint a brit gyerekek 64 százaléka hetente csupán egyszer vagy egyszer sem játszik a szabad levegőn, ami szerintem döbbenet. Ezek után nem csoda, ha a brit gyerekek 31 százaléka túlsúlyos vagy konkrétan elhízott.

Martin Spurway szeretné, ha a gyerekek többször randalíroznának az udvarokon és játszótereken, így kitalált a Moosh karórákat. Ezekkel az órákkal a gyerekek kapcsolatba léphetnek egymással - bluetooth útján -, kvázi jelezve, hogy itt az idő, játsszunk!  Sőt, a teljesítményt isPersze, ebből már nem zárható ki a virtuális játék sem, így az órák segítségével online jelvényeket is lehet gyűjteni, miközben a közösségi oldalakra feltölthető, hogy aznap éppen mit működtek a gyerekek együtt. Arról sem feledkezett meg a tervező, hogy a gyerekek között létezik a gyűjtő-őrület, így a karórák szíját cserélhetőre tervezte.

Mondjuk, más kérdés, hogy rég rossz, ha a gyerekeknek már ahhoz is kütyü kell, hogy focizzanak vagy fogócskázzanak egyet. Arról nem is beszélve, hogy péklapátot az olyan szülőnek, aki inkább megvenne egy ilyen készséget, ahelyett, hogy lemenne a kölkével rúgni egy kicsit a bőrt. (Ítélkező-énemet hallhattátok, bocsánat.)

Gyerekként jelmezbe, vagyis annak a bőrébe bújni, akit elképzelünk, az egyik legjobb játék. Ehhez persze lehet kapni mindenféle készre varrt ruhát a boltokban, így válhat egy kislányból Hófehérke vagy Hamupipőke, míg a fiúkból Pán Péter vagy mondjuk, Micimackó. Nincs is ezzel semmi baj, csak hát az ezekben rejtőző lehetőségek száma meglehetősen véges, konkrétan kb. egy. Míg a gyerek fantáziája határtalan.

Persze, hagyhatjuk, hogy a gyerek a család ruhatárát is készletbe vegye, és ezek felhasználásával testesítse meg képzelt hőseit. Ám sokan mégsem támogatják ezt, hiszen a féltett darabokra a gyerek még képtelen vigyázni a játék hevében.

Emily Gunning tervezőnő megalkotta viszont azt a jelmezt, pontosabban jelmezalapot, amivel a gyerek azzá válhat, amivé és akivé csak akar. A kétrészes - bocsánat, a fejfedővel együtt háromrészes - öltözéken számtalan zseb és egyéb kis rögzítési lehetőség várja, hogy a kölök az általa kiválasztott kiegészítőkkel valami egészen új alakot vegyen fel. Rémisztőt, hősieset vagy tündérit, az már csak rajta múlik, meg persze a képzeletén.

Nálunk az egyik kedvenc családi játék a hétvégi párnacsata. Na jó, nemcsak hétvégi. Hol mindenki mindenki ellen, hol ketten egy ellen szigorúan a fair play jegyében, ugye. Hol az alvópárnákkal, hol bevetve a kanapé hatalmas párnáit is.

De mit nem adnánk, ha rendelkeznénk azzal a fegyvertárral, amit a B.Ku-nál láttam. Enyém lenne a nagy szablya, apáé a pallos, a gyerek meg viheti a nunchakut. A fair play jegyében, szigorúan, úgyis kicsi a bors, de gyors. Na jó, övé lehet a fénykard, egye fene.

Forrás: B.Ku

Még majdnem két hónap van a gyertyagyújtásig, de ha szeretnénk saját készítésű ajándékot adni a gyereknek, nem árt, ha már mostanság elkezdünk készülődni, legalábbis tervezgetni - például kitalálni, hogy mit kapjon a kölök. Alapanyagot kell választani, beszerezni a hozzávalókat és nem árt az időbeosztáson is gondolkodni, mert a gyerek előtt mégsem készíthetjük az ajándékát, aludni meg azért néha nem árt, ugye.

Talán a legegyszerűbb az, ha kartonból tervezgetünk, ez szinte minden háztartásban megtalálható. És újrahasznosításuk kicsit sem bonyolult. Hogy mi mindent lehet belőle készíteni, arra mutatunk most pár ötletet.

A legkisebbeknek készülhet nagyméretű kartondobozból formaegyeztető játék, aminek a szélében meg is lehet kapaszkodni, és akár a gyerek különféle méretű labdáihoz is mérhetjük a nyílásokat.

Tündérhercegnőknek szabjunk belőle pompázatos babaágyat, cirádákkal vagy azok nélkül, festve vagy a karton natúr színében.

A feledékenység életkorra és nemre való tekintet nélkül jellemző mindannyiunkra - tisztelet a kivételnek, aki vasmemóriával rendelkezik -, és ez bizony olykor kellemetlen helyzeteket idézhet elő. Azt mondják, terhesség alatt különösen feledékeny az ember, bár ezt én nem erősíteném meg, de azt igen, hogy a kamaszok valóban azok.

Nyilván a zsebkendőre csomót kötés sem feltétlen segít, ahogy a Cavintont sem javasolnám félkész gyerekünk memóriájának javítására, de ez a kis magunkra ragasztható ötlet talán, de csak talán, segíthet. Hacsak le nem potyog, mint a vacakabb minőségű post-itek úgy általában.

Forrás: PA-Design

Mint fő palacsintasütő - aki én vagyok -, kötelességem hírt adni róla, hogy immár nem csak ehetjük a palacsintát, hanem akár fetrenghetünk is rajta. Azaz a párna variációján. Melyik kölkince, kamasz vagy épp szülő ne örülne egy ilyen cseppet sem szép, ám annál viccesebb párna kollekciónak, ami a jóízű palacsintázásokra emlékeztet.

Bár nekem azok az órák jutnak eszembe róla, amikor száz+ palacsintát kell kisütnöm, amitől kötelezően morognom kell az orrom alatt, hogy már megint állhatok a tűzhely mellett. Titokban még szeretem is csinálni, de ezt ne áruljátok el a családomnak.

Forrás: Trifecta Gallery

Barátaink, a Mindennapi Betevő bloggerei fontos fordulóponthoz érkeztek: immár ötödik születésnapjukat ünneplik, úgy is mondhatnánk, lassacskán kinőnek az óvodás- és a dackorszakból. Ez az esemény természetesen ünnepet érdemel, szülinapi zsúrt - egész pontosan Szülinapi Agymosást - a legkedvesebb kispajtásokkal. És minket is meghívtak!

Márpedig ha meghívtak, hát illik is megjelenni, ugye? És ha egy mód van rá, tegyétek szabaddá Ti is magatokat erre az estére, mert a meghívás Rátok is vonatkozik! Az ünnepelt szülinapi ajándékot nem kért, viszont ad: sok érdekességgel várják a zsúrvendégeket. Ezekről bővebben itt olvashattok.

De már csak azért is érdemes megjelenni, mert több blog is képviseltetni fogja magát - a Gyerekszoba is -, no meg azért is, mert néha, bevalljuk vagy sem, bizony nem árt egy kis agymosás. Úgy máris könnyebb elviselni a hétköznapokat.

Felhasznalo kollegina már baglyozott egy kicsit a halloweeni ötletparádéban, de tök - TÖK! -, az nem volt még. Olyan nagyon nem értek egyet, hogy átvesszük ezt az ünnepet, ám a gyerekeim lelkesednek érte, így - mint már oly sokszor -, megadtam magam és már nálunk is figyel egy Wilson névre hallgató töklámpás, vigyorogva, usánkával a fején. Csak hogy keverjük a szezont a fazonnal.

Ha előbb találok rá erre a baglyos töklámpás ötletre, biztosak lehettek benne, hogy rábeszélem a lányokat, hogy ilyet faragjunk Wilson helyett. Végtelenül egyszerű, szotyi kell hozzá csakcsupán, mégis látványos és nem mellesleg bagoly. Ha nálatok is készülnek töklámpások, ne habozzatok megosztani velünk és a blog közönségével, küldjétek el a képét nekünk, hogy a nagyközönség elé tárhassuk!

Forrás: Better Homes and Gardens

Ha esik az eső, és a kölök nem bír magával, komoly kihívás lekötni. Nálunk gyakorlatilag ilyenkor a gyerek szétkapta a lakást, és ha nem figyeltem oda, a polcot használta mászóka gyanánt. Ezért aztán nem volt mese, a legnagyobb esőben is kaptuk a kabátot-gumicsizmát, és kimentünk sétálni, pocsolyázni. De otthon is ki kellett mozgatni, hiszen azért ilyenkor játszótérre nem lehetett elvinni.

A következő remek kis ötlet pont az ilyen helyzetekre jelenthet megoldást. Két papírtányérból és két spatulából - esetleg két gigantikusan túlméretezett jégkrém pálcikából - készítsünk ütőket. Akár a kölökkel együtt, addig is talán nyugton van. Aztán fújjunk fel egy lufit, és indulhat is a lufi-pingpong vagy a lufitenisz. És még a törékeny tárgyak is biztonságban érezhetik magukat. Egy ideig.

Forrás: Pen n' paperflowers

Várakozás - azt hiszem, ez a legnehezebb gyerekfejjel, főleg bizonyos ünnepek előtt. Születésnap, Karácsony, a fene, hát mikor lesz már itt? Vágjuk a centit, meg a szülők idegeit az állandó kérdezősködéssel. No, persze, tudhatjuk, hogy pont ebből az igényből született meg az adventi naptár - erről zafi írt már egy posztot -, és mi próbáltunk már eddig is ezerféle adventi kalendárium ötlettel szolgálni, hogy mindenki elkészíthesse a gyerekének a nekik tetszőt.

Ám a most talált ötlet annyira zseniális egyszerű, hogy nem találok szavakat! Csak annyit mondok: kölkök, ezentúl sem a centit, sem a szülők idegeit nem kell vágnotok, helyette kapjatok elő egy ollót, és kopasszátok meg a Mikulást!

Forrás: La classe della maestra Valentina