ÍRJ NEKÜNK LEVELET!

Minden ellentétes irányú jel ellenére nekem is volt gyerekszobám, és abban a kádári hiánygazdaság és a szüleim anyagi helyzetének megfelelő számban még játékok is. A legmarkánsabban a playmobil készletek képviselték magukat, mondhatni gyűjtöttem őket. Volt harciszekeres római katona, kalózok, indiánok, még burnuszos arabok is görbekarddal és pálmafával. És persze jónéhány túlélte a gyermekkoromat és azzal együtt járó fantáziavilágban tett kalandozásokat.

A túlélők pedig jelentős mértékben növelik a szüleim házában a kacatok mennyiségét, és mivel az utódaim a gyengébbik nemet erősítik a továbbörökítés is csak elvi síkon él. Épp ezért örömmel jelenthetem be, hogy a  csócsó fogas után itt a playmobil fogas! Az ötlet faék egyszerűséggel és minimális eszköz valamint kézügyességgel - mondhatni játszva - reprodukálható.

Forrás: Manualidades

Számomra csak egy pillanat műve volt ezeket az aprócska szépségeket meglátni és megszeretni. Mimi Kirchner az egyébként is csodás porcelán teáscsészékkel varázslatot hajtott végre, mikor némi filc és egyéb anyag, fű, cérna és határtalan fantázia, valamint egy csipetnyi jóízlés segítségével megalkotta ezeket a csészéből kibuggyanó világokat. Mintha csak a Kisherceg története elevenedne meg.

Valójában ezek egytől-egyig tűpárnák, de őszintén szólva, én sajnálnám erre használni őket, és hideg fémdarabokkal teleszurkálni. Inkább a gyerekszobában tenném ki dísztárgyként őket. Vagy esetleg összeeszkábálnék néhány aprócska babát és állatot is, hogy a gyerek benépesíthesse ezeket a tökéletes kis élőhelyeket. Hát nem gyönyörűek?

Forrás: Mimi Kirchner

A Bo Reudler Studio októberi Design Héten bemutatott kollekciója egyszerűségében is szemet gyönyörködtető, számomra kétségkívül szívet örömködtető.

Önfeledten játékos lendülettel készített sorozat ez - némi tájjellegű hagyománybukéval -, melynek minden darabja egyedi a kézzel fafaragás okán. A neves holland designcég ez alkalommal egy bölcsőt, egy talicskát, egy hintalovat és egy asztal-szék párost vonultat fel a nagyérdemű előtt. Engem elvarázsolt.

Tudom, tudom, az alábbi gyerekszoba nem kicsit giccses, de akkor is muszáj bemutatni. És nem, hogy elrettentsük a jó ízlésű kedves internetező gyerekeket. Hanem mert az alapötlet jó. Sőt, a továbbgondolása is. 

A fülkeágy jópofa, kuckó kellegű, szerethető. Adja magát a házikó forma is. A fehér fa keret és az ágy kerítésre hajazó vége is telitalálat. Még az alkalmazott textíliák rózsaszínje sem bántaná a szemem, elvégre lányszobáról van szó. De a falfestés szerintem hazavágta az egész enteriőrt. Avagy újra igazolást nyert az örökérvényű alapigazság, miszerint a kevesebb olykor több. Vagy legalábbis kevésbé giccses.

Forrás: Murals by Morgan

Volt már a blogon párszor zombiság, nem tudunk szabadulni tőlük, van valami báj és kedvesség az ilyen kis nyomikban. Az alant látható egyedek különösen a szívünkbe lopták magukat, mert anélkül zombiskodnak, hogy morbiddá vagy bizarrá válnának. Nyugodt szívvel adhatnánk gyermekeink kezébe is akár ezeket a kis virágszemű, néhol vámpírfogú cukiságokat, nem kellene attól tartanunk, hogy rémálmokat okozunk velünk.

Sokszor egy apának jóval nehezebb dolga van, mint egy anyának. Eleve hendikeppel indul, mert a kölök nem az ő hasában fejlődik, és egyelőre még a Juniorban felvázolt lehetőség sem vált valóra, pedig de megnézném egyik-másik férfi ismerősömet, amint azon mereng, hogy mintha selymesebbé vált volna a bőre, majd rögtön utána könnyekben tör ki valami eszement marhaság miatt. De ez még bőven utópia, és reméljük, így is marad, hiszen a szülés valószínűleg jóval fájdalmasabbá válna ebben az esetben.

Szóval, ők a kötődést sokszor abban a percben kezdik, mikor először kezükben tartják a dedet. És lássuk be, sokszor az is nehézséget okozhat, hogy nem ők töltenek sok időt a gyerekkel, hanem anya. Persze, a meló után hazaérve azért próbálnak - jó esetben - időt szakítani a gyerekre, mielőtt kimerülten bedőlnének az ágyba vagy a kanapéra: ilyenkor még megfürdetik a gyereket, vagy játszanak velük egy keveset. A következő ötlettel összeköthetjük a kellemeset a hasznossal - esküszöm, karácsonyi ajándéknak sem utolsó. Készítsünk egy térképes pólót apának, aki ezután játék gyanánt csak helyezkedjen el kényelmesen mondjuk a padlón, aztán jöhetnek a gyerekek. Akik a matchboxokkal apán keresztülhajtva finom kis masszázzsal kényeztethetik a fáradt családfőt. Zseniális.

Forrás: The Blue Basket

... és persze napközben is tárolhatunk olvasnivalót a spanyol RS Barcelona teleszkópos kiképzésű design-polcrendszerén. A zseniális, akár térelválasztóként is funkcionáló, Naplemente fantázianévre hallgató állványon néhány húzással többféle színhatást is elérhetünk: bajban csak azok lesznek, akiknél, mint nálunk, pöccre ki van centizve a tárolásra szolgáló hely. Persze, ők nyilván nem sugárirányban húzkodnak...

Forrás: RS Barcelona

Többször hangoztattam már, hogy a jó munkát csak megfelelő eszközzel lehet végezni, és azon nézetemet sem rejtem véka alá hogy a megfelelően kialakított környezet jótékony hatása felbecsülhetetlen. Az alábbi munkaállomás pedig több mint inspiráló. A végtelenített papír, a rengeteg tároló, és a (persze itt csak dekorációként) felhalmozott rajzeszköz egyből beindították a fantáziámat. Kár hogy nincs felnőtt kivitelben! Ezért csak azt mondhatom: Ha nekem ilyen asztalom lett volna...

A ceruza jó alapanyag, lehet belőle ékszer, szobor és egyéb művészeti képződmény is, legtöbbször faragvány. A leggyakoribb eset azonban az, mikor a ceruza fás végét - ahol ugye elmélyülten rágni szokás - veszi kezelésbe az alkotó kedvű művész, és abból készíti el miniatűr műalkotását. Dalton Ghetti a másik végén ragadja meg a dolgot, nem az amúgy triviális fát vette kezelésbe késével, hanem a belsejében megbújó grafitot. Hol a hegyét, hol mélyen a ceruza puha fájába is belevágva a belét.

A kereken 50 éves, brazil ács több, mint 20 éve foglalkozik szabadidejében hobbiként, kikapcsolódásként a ceruzák, pontosabban a grafit faragásával. Ma már kiállításokon nézhetik meg az érdeklődők mikroszkopikus műveit, amelyekkel  célja többek között az, hogy felhívja az emberek figyelmét arra: az apró dolgok gyönyörűek. Faragványait elnézve én hiszek is neki.

Forrás: Dalton M. Ghetti

Nos, felhasznalo bloggerina adott némi muníciót a kedves internetező gyerekeknek a Halloween kellemes abszolválásához, én viszont most illusztrálom milyen az, amikor egy képzőművész tököl. Az amerikai Reinaldo Villafane szobrászművész és többszörösen díjnyertes tökfaragó alkotásai persze inspirációnak is a túlzás kategóriájába esnek, de ki tudja, hátha...

Az egy dolog, hogy hihetetlenül és plasztikusan élethűek ezek a tökfejek, miközben úgy ijesztőek, hogy inkább viccesek, de az anyagban rejlő pszeudo hatásokat is maximálisan kimeríti. Az is tetszik, hogy maximálisan alkalmazkodik a természet adta formához, és nem rest visszautalni egy-egy poén erejéig a nyersanyag tökös valójára sem.

Gyerekjátéknak tűnnek a színes kötött ruháikban, de korántsem azok, hanem bizony igazi pisztolyok és puskák sorakoznak Monte A. Smith kiállításán. Néhol babás színkavalkádjával, erősen kifejezi a harc megszelidítését, tökéletes kontrasztot mutatva. Nem gyerekszoba design, de mégis ide való, hiszen a kötött csomagolásban a gyermeki ártatlanságot fedezhetjük fel, szembeállítva az agresszivitás jelképeivel.

Igazából multifunkci ez a girland, mert jó karácsonykor és adventkor is. Karácsonykor csupáncsak azért, mert díszít, és tél van, és a hóember ebben az időszakban elvileg aktuális - vajon fehér lesz a karácsony idén? -, adventkor meg azért, mert igazából adventi naptárként is befoghatjuk. Mert ezek a hóemberek, na jó, hóember fejek simán elrejtenek apró ajándékokat, meglepetéseket, egy falat ezt-azt, vagy egy szépen megírt cetlit, amin beváltható családi program ígérete lapul.

Azzal ugyan bajban vagyok, hol lehet kapni ilyen majdnem gömb tárolókat - talán az élelmiszer-csomagolások háza táján érdemes körbenézni -, de ha megvan a 24 kis tároló, akkor az elkészítése már-már röhejesen egyszerű. Belülről fújjuk le mindet fehérrel - kívülről is jó lesz, de belülről mutatósabb -, aztán száradás után rajzoljunk a külső felére arcot és narancsszín filcből ragasszunk rá répaorrot. Utóbbi nyilván kiváltható narancsszín festékkel vagy lakkfilccel is.

Közben a színes kupakokra fúrjunk két-két aprócska lyukat, amin átfér a girland madzagja, aztán ha ezt belefűztük, ragasszunk a kupak tetejére pompomot (megnéztem, mindkét formájában használható és helyesírásilag elfogadható), esetleg színezett vattacsomót. Aztán csak pattintsuk a fejekre a kupaksapkákat, és lógassuk fel az egészet a lakás tetszőleges pontjára. Kész. 

Forrás: Whimsy Love

Mivel a Facebookos kérdésre sokan válaszoltatok azzal, hogy érdekelne Benneteket egy halloweeni ötletparádés poszt, hát nekiálltam, és kitúrtam a net mélyéről pár ötletet. Próbáltam olyanokat keresni, amikhez minden megkapható itthon, és esetlegesen olyan hatalmas barkácskészség sem szükségeltetik hozzá. Akkor lássuk!

A legegyszerűbb dekoráció minden szempontból: elkészíteni és alapanyag beszerzés tekintetében is. Mondhatnánk, adja magát, hogy az üres konzervdobozokból lámpást készítsünk. Szöggel-kalapáccsal.

Egy fokkal bonyolultabb - de tényleg csak egy fokkal - a konzervdoboz és sütőtök keresztezésének, a konzervtöklámpás elkészítése. Annyival, hogy kicsit többet kell festeni, és fület is kell gyártani rá.

A gyerek az iskola kézműves szakkörén a múltkor pompomot készített, nagy örömmel mesélte, aztán örömmel vette azt is, hogy én is tudok pompomot csinálni. Bár kreativitásban máris túltesz rajtam, mert ahogy hazaért, rögtön ráapplikált a pompomot az egyik sapkájára, míg én csak úgy lógicsáztam anno velük.

De az még neki sem jutott eszébe, hogy az általa is - mint kiderült - kedvelt Angry Birds játékot is elkészíthetné pompomból. Pedig de. Nem kell műanyagból megvenni. Akár még segítenék is. Piros fonal, zöld fonal, műanyagpohár, némi ragasztó, szemek és egyéb testi kiegészítők, egy kis meló, közben egy kis beszélgetés, aztán indulhat az első menet. Hogy hány pályát él túl a szett, arra nincs ötletem, de teszteljétek le!

Forrás: Make and Takes

A legjobban azt utálom ebben az időszakban, hogy mikor felkelek, még vaksötét van, és sajnos napközben is inkább csak a szürkeség és annak árnyalatai várnak rám, a színeket meg lehullajtják magukról a fák. Pedig a színek megalapozzák az ember hangulatát, és mit ne mondjak, úgy látom, a sötétség és a szürkeség nemcsak rám van deprimáló hatással a családban. Hanem a gyerekre is.

De ezentúl hétvégenként színeket eszünk majd reggelire, az tuti. Annyira egyszerű kis projekt a következő, hogy még: kevés tejben oldjunk fel különféle színű ételszínezéket, aztán adjunk egy ecsetet a gyerek kezébe, aki fesse meg a saját kenyerét. Ha kész, mehet a kenyérpirítóba, és aztán a gyomorba! Lehet, hogy vajjal is működik, majd kipróbáljuk. Az biztos, hogy átértelmezzük majd vele a "Kend meg a kenyered már, fiam!" mondatomat.

Forrás: Share and Remember