ÍRJ NEKÜNK LEVELET!

Ha egy tervező vár babát, szinte biztos, hogy valami egészen különleges babaszobát alakít ki a csöppségnek. Nincs ez másképp DeNai Jones, a Petunia Picklebottom - tudjátok, a minőségi pelenkatáskás cég, akiktől már bemutattunk egy férfiaknak készült bivalybőr meg néhány nőcis táskát is -vezető tervezője esetében sem, aki a most kb. egy-másfél éves fiának szobáját - bármennyire is rajong egyébként a színekért - semleges, natúr színekkel dekorált, békességet és nyugalmat árasztó zugnak álmodta meg. Természetesen a végeredmény tökéletes és csodálatos lett, amint azt megnézhetitek a képeken is, látszik, hogy nemcsak a táskák esetében van remek ízlése.

Nemcsak a színek idézik a természetből áradó békét, a kiegészítők és dekorációs elemek is rímelnek erre. A képeken madarak és növények, az egyik falat fatörzsek borítják tapéta formájában - ez egyébként számomra első látásra szerelem -, a kiságy felett kalitkában textilmadarak csücsülnek. A mobil egyébként Tamar Mogendorff munkája, akire majd szánunk egy külön posztot is, mert igazán csodás dolgokat kreál.

A Newport Cottages modern vonalú kiságya mögött, a sarokban néhány puha és semleges színű, de egyáltalán nem unalmas párnát dobtak a fapadlóra, jó is lesz ott kuckóznia a gyereknek majd nagyobb korában. A Monte Design Luca fotelje és puffja amúgy is a szívem csücske, de ebben a csokoládébarna színben aztán tényleg elfogadnám. Biztos, hogy kényelmesen lehet benne etetni és altatni a kicsit.

Amikor fénylő ezüstöt hintenek az angyalszárnyak valahonnan a csillagokból, az, azt hiszem, így válik képpé. A kép megmozdul,  lágyan hullámzik, az egyik hullámból mese lesz, megnyugtat, elandalít, végtelenbe varázsol. Halk, zümmögő zene szól, merengésre szédít. Az ezerkettedik éj?  Most képes lennél  hinni benne. Rejtelmes, távoli utazás? Talán igen, az is. Mert ott van a tenger, a tündérek világa, az éjszakai égbolt is, a millió apró, reszkető, távoli fény.

És csak bámulsz magad elé, ki tudja, mióta, hosszú percek telnek, számolod a csillagokat, - itt épp lehullott egy, apró tündérek kisérték kacagva útját -, hát kívánj egyet, mielőtt földet ér...

Kívánj gyorsan, mielőtt megtörné a varázst a nem-álmodó: "Nekilátnál az ebédednek? Mindenki rád vár..."

Forrás: Smiling Planet

Nagy az én szívem, sok minden belefér, ezért merem kijelenteni: már megint szerelmes vagyok! Imádatom tárgya pedig nem más, mint egy babakocsi, pontosabban kettő, de egy anyától, nevezetesen az ifjú, de máris innovációs díjat nyert, spanyol Mima cégtől.

Akik tudják pontosan, mitől is döglik az a légy, mire vágyakozik az egyszeri, gyereketvállaló vásárló. Olyan termékre, amiben a baba kényelemben és biztonságban van, praktikus és jól használható, de azért lehetőleg nézzen ki észveszejtően jól. Mondjuk, frissen és modernen, mint esetünkben. És nem árt persze, ha még arra is képes, hogy alkalmazkodjon a - későbbiekben esetleg még - gyarapodó család igényeihez is.

Így tervezték meg a Xari és Kobi babakocsikat, amelyek látványától nekem spec még a szavam is elállt. Mindkét babakocsi elképesztően elegáns - félek, el is ütnék tőle kiskosztüm és körömcipő nélkül -, igényes, kis helyigényű, fedeles tárolókkal. Mindent tudnak, amit egy jobb kocsinak tudnia kell: állítható az ülés és a tolókar magassága, újszülött kortól használhatók, először mélykocsiként, majd dönthető ülőrésszel, a legtöbb autóban hordozóként is használható, az ülőke mindkét irányban csatlakoztatható.

A Xari az egy gyermekes szülők álma lehet, a Kobi babakocsiba azonban elsősorban azoknak érdemes beruházni, akik tutira terveznek még legalább egy gyereket, vagy a már meglévő kicsi mellé érkezik hamarosan a kistestvér, netán ikrek várhatók a gólyák vonulásával. Ebben ugyanis egyszerre két testvér is utazhat: két mélykocsi, egy mélykocsi-egy dönthető ülőrész, két dönthető ülőrész kombinációkban.

Tetszik nagyon: tetszik a letisztult, elegáns és nagyvonalú design, a színek, az ötletesség. Úgy elfogadnám, hogy a szemem se rebbenne - bár nyilván egy vagyont kellene érte fizetni.

Egyetlen aprócska problémát látok csak, de ez is a Kobira vonatkozik: akárcsak az összes többi hasonló kocsinál, engem zavarna, hogy a második gyerek, annyira közel a talajszinthez teli tüdővel szívja a benzingőzt. Igaz, ugyanakkor pont ettől a felépítéstől válhat annyira mobilissá, fordulékonnyá és könnyen kezelhetővé a kocsi.

Forrás: Mima

Fiatal cég még a Hoppop, de máris bezsebelt pár díjat a termékeiért. No, persze, ez nem is csoda: csupa kitűnő designnal ellátott cuccot találhattok a honlapjukon, de mi most ezek közül csak a fürdőkádat és a biliket, no meg kiegészítőnek a fellépőt mutatjuk be, mert hát ugye a fürdőben sem maradhat stílus nélkül a gyerek.

Minden termék színes, de nem csiricsáré, a fürdőkád formájáért egyenesen oda meg vissza vagyok, kellene is egy ilyen felnőtt méretben a fürdőnkbe. A bilik közül nekem kiváltképp a magasított formájú jön be, erre nagyobb gyerek is kényelmesen rá tud ülni, más kérdés, hogy lehet, addigra a gyerek már rég a vécét használja. A fellépő is jól néz ki, engem egy csöppet az IKEA fellépőjére emlékeztet.

Forrás: Hoppop

Amióta megnéztem a Skins harmadik évadát, azóta egyre inkább foglalkoztat, milyenek lesznek kamasznak a lányaim - nagyon remélem, hogy semmiben sem fognak hasonlítani Effy-hez. Talán innen jön, hogy mostanában jobban észreveszem a nagyobbaknak szóló cuccokat is.

Most például egy jópofa magasságmérő-tükörre akadtam, amely nem centikben méri le a kis- vagy nagykamasz, rajongásra hajlamos csimotánkat, hanem sztárokban. Merthogy sztárkultusz van, meg bulvárvilág, és ez elől a kölkök sem menekülhetnek. A "Who tall are you?"-val a gyermek összemérheti magát a celebekkel és amerikai elnökökkel, még ha csak magasságban is. Jó móka lehet, ha összejön egy csapat tinilány.

Forrás: Suck UK

Kis lakásban egész biztosan zavaró lenne a jelenléte, ám egy hodályban biztos beszerezném azt a fészek ülő-fekvő-hencsergő alkalmatosságot, melyet az O*GE Interactive Gallery oldalán találtam. Szerintük ide menekülve jönnek az igazán magvas gondolatok, szerintem meg hatalmasakat lehetne bújócskázni benne. Meg ejtőzni. Meg aludni. Meg álmodozni. És gyerekmentes estéken fészekrakni.

Forrás: O*GE Interactive Gallery

No, ez most igazán fájdalmasan érintett, torkon kép így ritkán ragad. Amikor megláttam, kénytelen voltam azon nyomban átértékelni a giccsről alkotott elképzeléseimet, ez egész egyszerűen kategórián kívül esik. Persze, tisztában vagyok vele, hogy ha tízen aluli leányzókról van szó - és nyugtassatok meg, kérlek, hogy afölött már nem így van - akkor semmilyen mennyiségű rózsaszín nem lehet elég rózsaszín, tény és való, ízlés dolga.

Ez azonban valami tömény szirup, mind a négy igazi elrettentés-kép. Hát rettenjetek. Elkövetője meglepő módon ugyanaz a Pottery Barn Kids, akikkel már találkozhattatok kifogástalan kifogóikat és fürdőszobai egyébségeiket szemlélve.

Nem is tudom, mit mondjak, beszédesek a képek. Könyörgöm, valaki tárcsázza  a gusztusrendőrséget...

Forrás: Pottery Barn Kids

Nemsokára Karácsony, Ti már nézelődtök ajándékok után? Bevallom, én még nem annyira készülődöm, mert még csak szeptember vége van, és különben is hétágra süt nap.

Mégis ebben a posztban megjelenik a Karácsony, hiszen pont akkor dobja piacra a Thonet - 150. szülinapja alkalmából -, a gyerekeknek való tonett széket, amit a nagy alapító, Michael Thonet egyik fia, August Thonet tervezett.

Azt a tipikus, mindenki által ismert, kecses vonalú székformát kicsinyítették le, és pasztell színűre festették az ülését. Nekem bejönnek, mindig is szerettem az ilyen székeket és most már mindenki, akinek ilyen tonett székei vannak az ebédlőben, hozzá illő gyerekszékeket is vehet majd. Juhé.

Forrás: Thonet

Emlékeztek a múltkori, csodaszép betűfiókos komódra? Ráleltem egy hasonló bútorcsaládra, ám ez esetben nem a bútort díszítik a betűk, hanem maguk a betűk a bútorok. A svájci Set26 kisbútor kollekciójáról beszélek, amely ötletességével, praktikusságával, sokoldalú felhasználhatóságával, no meg a remek designnal elnyerte a reddot díját, valamint a 2006-os német Designpreis-t is.

Meg is értem, miért: ezek a bútorok nemcsak tárolóhelyet adnak egy lakásban, hanem különleges karaktert és játékosságot is. De ha valaki netán egy-két szavas életfilozófiáját, netán fergeteges humorát kívánná közkinccsé tenni vendégei előtt, még üzenetet is közvetíthet velük.

Nálatok milyen betűk rejtenék a ruhákat, könyveket?

Forrás: Set26

Enyém gyerek nagyon tetoválás rajongó, sejtem is már előre, hogy kamaszként majd egyszercsak hazaállít kivarrva valami pillangóval, vagy rózsával, netán lángoló koponyával. Rendes tetoválásért könyörög már most is, csak szőrös anyai szívem nem hagyja, utál is rendesen érte - úgy van ő ezzel, mint anno én a hajfestéssel meg anyámékkal.

Most még csak a lemosható tetkókban élheti ki vágyait, nyáron pl. egy tigrissel a derekán ment a dédmamához, szerencse, hogy ő meg már nem lát annyira élesen. De hogy ne csak a gyerekem elhajlásairól meséljek, én sem vagyok jobb: kamaszkoromban állandóan kidekoráltam magam tollal. Egy osztálytársnőmmel a kedvenc motívumunk a szárnyaskígyó volt, szegény mindig ott kapálózott a szárnyaival a kézfejünkön. Persze, ha már ott volt a kezünkben a toll meg a bőr, meg a hajlatok, nem lehett kihagyni, hogy mindenféle mozgatható alakokat pingáljunk magunkra.

Hector Serrano a gyerekem jelenlegi meg az én egykori mániánkat gyúrta egybe új, eltávolítható tetoválás kollekciójával. De ez azt hiszem nemcsak nekünk jön be, bármelyik gyerek örömmel ragasztaná magára, hogy aztán kellemesen elbábozzon a saját kezével. Ha meg a szülők is csatlakoznak, isteni móka lehet belőle. De terápiának sem rossz: nem kell ide kézre húzott báb, mondja el a bajod a kezed. Szerintem zseniális ötlet és remek kivitelezés. Kéne.

Forrás: Hector Serrano

Talán itthon még nem annyira elterjedt az új jövevények érkezésekor üdvözlő kártyát adni, küldeni - vagy csak mi nem kaptunk anno egyet sem -, de szerintem igazán meg lehetne honosítani ezt a dolgot, mert kedves gesztus. Nem mellesleg pedig, el lehet tenni a gyerek emlékeknek fenntartott dobozába a kártyákat, hogy később elővehesse és jókat mosolyogjon rajta, míg mi a háttérben könnyezünk, hogy milyen nagy már.

Ezek a kártyák az ArtMind kínálatából, amiket alant láthattok, egyszerűségükkel és ötletességükkel fogtak meg, és csaltak széles mosolyt az arcomra. A "Wheeeeeee", kb. annyit tesz, mint juhéééééé vagy jiháááááá, esetleg jipijájééééé, kinek hogy jön a szájára az örömnek eme megnyilvánulási formája. A kártyához tartozó kis fejecske filcből készül. Mifelénk decemberben érkezik két fiú után az én várva-várt unokahúgom, neki biztos, hogy megpróbálok készíteni egy ilyet.

Forrás: ArtMind

Mancifej nevű olvasónk hiányolta a magyar illusztrátorok bemutatását a blogon, és mivel tegnap olvashattatok egy interjút Horváth Mónikával, aki történetesen illusztrátor is, úgy gondoltuk, ő lesz az első a - reményeink szerint - sorban.

Mónika nevéhez fűződik a Vattacukorhajú Lány alakja, ezért legyen is ő az első pár kép főszereplője. A bungyur hajú leányzó csupa mosoly és báj, árad finomvonalú alakjából a vidámság. Mesés élete lehet, mert hol eprek lebegnek a hajában, hol egy tejszínhab felhőn lovagol, és biztos nyitott is, mert a születésnapján körbeveszik a barátai.

Meseszerű világát pár egyszerű vonallal és szép, élénk tiszta színnel is képes reprodukálni, erre jó példa a Lufik című kép. Bármelyik gyerekszobában jól mutatna, és mutassatok nekem csak egy gyereket, aki ne lenne oda a léggömbökért.

Mónika is szeretheti a léggömböket, hiszen visszatérő motívum a képein. És ahogy mindenki fejében ott a kapcsolat a lufik és a gyerekkor között, úgy biztos vagyok benne, hogy nincs olyan ember, aki ne álmodozott volna már arról, hogy milyen lenne, ha egyszer a kezében tartott lufi egyszer csak felemelné a levegőbe. Aztán pedig csak repítené, repítené, ismeretlen, varázslatos tájak felé.

De Mónika kezei alól egészen más hangulatú képek is kikerülnek. Itt van például a Boszorkány cipője. Azt nem tudni, hogy az a boszorkány jó vagy rossz volt, és hogy miképp vált meg a fél cipőjétől. Bár gyanúm szerint inkább lehetett jó boszorkány, erre enged következtetni a cipőjén látható eper és csigaház. Mindenesetre szinte biztos, hogy sosem fogja megtalálni a göcsörtös sarkú lábbelit.

Vagy vegyük a pitypangfújó gyereket a csíkos pólójában, aki annyira elmerült a virágfújás műveletében, hogy még a szemét is lehunyja. Arcán csendes békesség. Lehet, hogy ő is ott repdes a kis ejtőernyős magok között gondolatban?

Ha tetszettek Mónika képei, a Meskán lévő boltjában meg is tudjátok vásárolni őket, hogy otthon is élvezzétek azt a különleges világot, amiben a Vattacukorhajú Lány és társai élnek.

Láttunk már sok szép kiságyat, mióta létezik a blog - meg előtte is, csak akkor ez még nem volt ennyire lényeges -, de olyan szépet, annyira gyönyörűt, mint amit most találtam, még esküszöm, nem láttam.

A csodát Laura Rittenhouse követte el, aki kifejezetten a fabútorokra specializálta magát, és akinek célja megmutatni, hogy a design és a többrétegű funkció, a sokszínű felhasználás igenis járhatnak kéz a kézben egymással, hogy egy ilyen csúnya képzavarral éljek.

A szóban forgó gyönyörűséges kiságy a Silver Moon Collection része, és ahogy azt a nevéből is sejteni lehet, köze van a holdhoz meg az ezüsthöz, mert a mahagónifán minden díszítés ezüstből készült. Az árát ne is firtassuk, nem az a lényeg. De nem is mondok többet, beszéljenek helyettem a képek, talán még csak annyit, hogy a kollekcióba tartozik pelenkázós komód és szekrény is. Uff, szóltam.

Forrás: Laura Rittenhouse Studio Furniture

Főleg a Harry Potter filmek rajongóinak ajánljuk a The Wand Company Kymera varázspálcáját, ami valóban magában rejti a mágiát: segítségével stílusosan kapcsolhatunk egyik csatornáról a másikra, illetve egyetlen megfelelő igével és mozdulattal elnémíthatjuk vagy felhangosíthatjuk a tévét.

Oké, beismerem, a mágia még mindig nem éledt újra a földön, a varázspálca sem azzal működik. Ellenben megtanítható bármely TV távkapcsoló helyettesítésére, poénnak meg nem rossz. Igaz, a gyereknek nem biztos, hogy nagyon rá kellene kapnia a tévézésre, meg a kapcsolgatásra.

A linkért köszönet kedves Olvasónknak, elephantinmymind-nak.

Forrás: The Wand Company

Van egy lány, akinek csuda dolgok kerülnek ki a keze alól: képek, táskák, babák és egy blog is, mesébe illő címmel és tartalommal – ő a Vattacukorhajú Lány. A mese egyébként is átszövi az életét, de maga is mesévé alakít mindent, amihez csak hozzáér. A lány Horváth Mónika, illusztrátor.

• Mit kell tudnunk Horváth Mónikáról?
• Rajz-vizuális kommunikáció szakos tanárként végeztem, de a tanítás nem vonz, legalábbis iskolai keretek között nem. Rajzolni akartam, ez biztos volt, a diploma után pedig már tudtam, hogy illusztrálni szeretnék.