ÍRJ NEKÜNK LEVELET!

Giccshatáron tobzódnak az Egmont Toys lámpái, bár egyiket-másikat éjjeli fényforrásként el tudnám képzelni a lányaim szobájába - ők meg aztán depláne. Szűrt galócafénynél aludni például biztosan egészen varázslatos lehet, de azt a bánatos, bornyúszemű Bambit azért igencsak feledném, ez már a csak a testemen keresztül kategória, mert megszólalásig emlékeztet a nagyik porcelán vitrindíszére, amitől már gyerekként is távol tartottam magam. Vagy engem tartottak távol? Mindegy is, fedje jótékony homály.  Szóval,  bár tudom, hogy retró, meg minden, de ezt azért mégsem.

Update: Nem reprezentatív itthoni közvéleménykutatásomat az öt,- illetve háromnegyed hétévesek körében toronymagasan a Bambi nyerte. Papírforma.

Forrás: Egmont Toys

Robotoltunk már ezelőtt egyszer, akkor is egy robotórát találtunk Nektek, most sincs ez másképp. Csak annyiban, hogy nem is egyet, hanem rögtön négyet. Tokibot robotot, Rivet nevű pajtását és Tank hordóhas-főkeltetőt, valamint Oilpan-t, az olajnyelőt.

De személy szerint nekem legjobban Oilpan robot tetszik. Ha kisfiú lennék, és ő ébresztene, sosem lennék durcás és pattannék ki az ágyból izibe.

Forrás: TOKYObay

Nem annyira gyerek, mint inkább már a kamasz korosztály örülne egy ilyen színes, csodás gömblámpának. Nem csak annyi az extra benne, hogy bazi jól néz ki, hanem, hogy újrahasznosított kupakokból van. Legalábbis a borítása. A palack nyaka és a kupak van újrahasznosítva benne, amit üdvözlünk a zöldellés jegyében innen is.

Ez a remekmű a CAPtive névre hallgat, Lucy Norman keze munkája és a 2008-as London Design Festival-ra készült. Minden kupak lecsavarható, ezzel tudjuk szabályozni a fény erősségét és színét. Szerintem szenzációs, én elfogadtam volna a szobámba, mikor még ifjú voltam s bohó. De simán el tudnám képzelni kisebb kivitelben éjszakai fénynek is, gyerekszobába.

Forrás: LulaDot.com

Az elmúlt napokon górcső alá vettük az íróasztalokat és a tanulósarkok berendezését, ám a kiegészítőkről, a tárolásról és a világításról még ígértünk Nektek némi olvasnivalót. Íme!

Azt nyilván nem kell hosszasan taglalnunk, miért fontos a tanuláshoz a világítás, ám a jó lámpa kiválasztása már egyáltalán nem ennyire magától értetődő. Mire figyeljünk?

A lámpa mindig stabilon álló legyen - még csak az kéne, hogy egy ügyetlen mozdulattal simán felborítható legyen, aztán ápolgathassunk vágott és égett sérüléseket, netán áramütés érje a kölköt -, lehetőleg állítható fejjel - nemcsak magasságban, de irányban is. Fénye legyen koncentrált, ne szóródjon, az itt és most, ebben az esetben nem előny. Elhelyezésénél alapszabály, hogy ellenkező oldalra kerüljön, mint amilyen kézzel ír a gyerek, így rendesen meg tudja világítani a töprengő tanuló előtti feladatlapot-füzetet, nem vet árnyékot rá a saját keze, amitől persze nemcsak a szeme világa marad épebb, de még a füzetek külalakja is javulhat - már ha a gyerek is úgy akarja.

Nagyalakú, művészi kivitelű, neves alkotók jegyezte ajándékkönyv van a kezünkben. A megszólítás szerint nagyobb kislányoknak, fiatal anyáknak. Fontos a műfaj: nem mese ez, valahol a szépirodalom határvidékén és a giccshatáron kicsit túl járunk. Alkalmi, de többszöri olvasásra szánt kötet, a megszokott legjobb anya-cuki babafotók típusú válogatások helyett adhatjuk születésnapra, gyermek születésére. Jó, ha ennek tudatában vagyunk, és ezekhez hasonlítva ítéljük meg a művet.

A kilenc részből - plusz egy felvezető és záró egységből - álló szöveg egy-egy tündér áldását mondja el. Mind a szöveg, mind a rajzok ismétlődő szerkezetbe illesztenek más-más mintákat - barokkos emblémákat gyártva a női kiteljesedés témájára. Minden oldalon egy tündér, egy hozzátartozó tulajdonság és egy, a természet egy-egy elemét felhasználó, hasonlításon alapuló magyarázat, kis allegória található. Minden tündérnek egy-egy táj és az ahhoz társított tipikus kultúra az otthona, ennek a kellékeit vonultatja fel a kép: a keleti tündérnél fátylat, mozaikot, keleties várost, a nevetésnél cigánykereket - tótágast áll a világ, amikor a karneváli szemszögből nézünk rá -, a csíkos szoknya alól frivolan előbukkanó lábakat. Sokrétű tükrözés, amikor az állhatatosságot jelentő hegyek a női test domborulatai, és ugyanaz a tündér-nő áll a saját hegyvonulatán. A tipikus részletek néha ügyetlenebbül, személytelenebbül vannak kiválogatva: ilyenek a bumfordi sarki állatok, az afrikai szavanna elkopott motívumai és állatai. Máshol átfűti  a részleteket Szegedi Kata antikvárius tárgyszeretete: a gyerekszoba régi játékaiban, a babakocsiba hajoló anyában sok ember személyes élete, a saját történet jelenik meg emblematikusan.

Legalábbis reméljük, hogy a gyártó a címben leírt szándékkal alkotta meg ezt a borzasztóságos, abszurd iskolatáskát. Jelzőlámpa van a zsákon, igen, jól látjátok. És igen, működik is: hol piros, hol sárga, hol zöld jelzést ad. Bár a zöldet nem tudom hová tenni: ha zöld, akkor szabad elütni a kölköt, vagy ezt így hogy?

Hurrá, itt az iskola, hurrá, megjelennek a kínai ipar legalja termékei is - mint ez a remek darab -, amiket én előszeretettel csipegetek fel a szemétdombról, hogy Ti se maradjatok ki semmi jóból.

Forrás: TradeKey

Zaphodbb bloggerina tegnap már komolyabban kivesézte az íróasztalok elhelyezésének problematikáját - tavaly pedig ajánlottunk pár iskolatáskát az iskolába készülő gyerekeknek, de erről bővebben a Kölökneten is olvashattok -, reméljük, mindenki talált benne ínyére és ízlésének való megoldást. Ebben a posztban pedig az egész tanulósarkot vesszük majd górcső alá, hiszen ennek berendezése mégsem csak egy íróasztalból áll.

A tanulósarok tervezgetésében elsődleges szempont kell, hogy legyen a gyerek személyisége: ki ismerné jobban azt a gyereket, ha nem mi, az anyja-apja? Ha a gyerekünk szívesen ül asztalhoz gyurmázni, rajzolni, ragasztgatni, akkor számára a klasszikus íróasztal-szék megoldás lehet majd az ideális megoldás az otthoni feladatok elvégzéséhez.

Ám kevésbé szerencsés szülőknek más igényekkel rendelkező gyereke is lehet.  Például, ha a gyerek gyakorta molyol a padlón, a szőnyegen elterülve, lehet, hogy szívesebben olvasgatja majd ott a tankönyvét, mintha az asztalhoz ültetnénk. Az is előfordulhat, hogy a kölök az ágyába kucorodva vagy a kanapéra befészkelve magát tud igazán elmélyedni majd a tankönyveiben. Más kérdés, hogy íróasztal az ilyen gyereknek is kell, hiszen írni ott lehet kényelmesen és jó minőségben, hogy az egészségügyi szempontokat már ne is emlegessük.

Akinek még nincs iskolás gyereke, az sejtheti, akinek meg van, az minden bizonnyal tudja, hogy a kölkök nagy része képtelen rendet tartani az íróasztalán. Ezért is jó, ha mindenféle tárolókkal megkönnyítjük az életüket - legyenek azok dobozok, irattartó papucsok, ceruzatartók.

A Suck UK Design ceruzatartója például remek választás lehet minden gyerekszobába. Egy hatalmas hegyezőt formáz, így aztán képtelenség eltéveszteni, hová kell visszatenni az írószerszámokat. Vicces, jópofa és jól is néz ki.

Forrás: Suck UK

Bár még csak készülődnek csemetéink az első tanítási napra, a már beszerzett füzetek is érintetlenek egyelőre – feltéve, hogy a kisebb tesó nem kapta még el egyiket-másikat egy fordulóra –, azért jobb, ha felkészülünk arra is, hogy az első tétova vonalakat javítani kell.

A radírban én azt nem szeretem, hogy egy kiadós radírozás után perceken át söpörhetem mindenhonnan az apró forgácskákat, kézzel, szerencsétlen esetben újabb radírozni való nyomokat hagyva papíron és ruhán egyaránt. A lányaimat nem zavarja, radíroznak ők bőszen, ha arra kerül a sor – márpedig gyanítom, így szeptember közeledtével egyre gyakrabban fog erre sor kerülni – nekem viszont határozottan  problémás az ügy. 

Ez a kompakt kis keferadír viszont remek kis készségnek tűnik. Radíroz, kefél, radíroz, kefél. Probléma megoldva. Maszatmentes övezet, radírforgács letudva, nincs se a papíron, se a ruha ujján radírnyom, csupán az asztal alatt található némi ez meg az. No, de nem akarhatok én porszívóvégű radírt rögtön, első nekifutásra...

Forrás: Present & Correct

Feltartóztathatatlanul közeledik az iskolakezdés, és vele együtt elkerülhetetlenné válik a kis elsősök szobájának átalakítása. Íróasztal kell a régi kis rajzolós-gyurmázós asztalka helyett, hiszen nagy iskolás lesz gyermekünk.

A legtöbb családban nincs a gyereknek huszonsok négyzetméteres szobája, úgyhogy kezdődhet a legózás: ágy alá, ablak mellé, szekrényt át és máris minden máshol van, apa vörös fejjel morog, hogy már megint át kell tolni azt a #&@ szekrényt, mert mégis ott lesz jobb, anya meg tervez, tervez, tervez, majd a tervektől merőben eltérően rendezi be mégis a szobát, mert a gyermek elnyifogja magát, hogy az úgy nem tetszik neki.

Például ez a Berloni Design nekem álmaim gyerekszobája lenne, még tán rá is tudnám beszélni a lányokat, de eléggé reménytelen, hogy megnőjön a szobájuk ekkorára a mostani tizenegy négyzetméterről.

Ideális esetben már eleve úgy rendeztük be a gyermek szobáját, hogy születése előtt gondoltunk az íróasztal helyére, de ez igencsak szokatlan lenne, hogy az ember lánya a babázás eufóriájában ennyire előre gondolkozna. Nekem olyan hároméves koruk körül, jellemzően az ovikezdéskor jutott eszembe, hogy ezek a csajok bizony iskolába is fognak járni, méghozzá nem is olyan nagyon soká. B. lányomnak két éve van csak hátra az oviból, és magamat ismerve kell is ez a két év ahhoz, hogy egy gyerekszoba átalakítást megtervezzek.

Csak győzzük megszámolni őket. Ha pedig már tízig eljutottunk, és nem gabalyodtunk  bele, hát húzzunk egy strigulát és kezdjük elölről. Előbb-utóbb - ebben egészen bizonyos vagyok - csak elalszunk, gyanítom, hasonlóképpen működik, mint az indiánoknál az "esőcsináló" tánc, amit addig kell táncolni, amíg szakadni nem kezd az eső.

A Hu2 Design bárányai természetesen gyerekszobák falára készültek, bármikor nyom nélkül lekaphatóan, újra feltehetően, sokféle színben. Bár aludni nem fog ettől a birkanépségtől jobban a beste kölke, dekornak szerintem tökéletes, kiságy fölé pedig ragyogó poén.

Forrás: Hu2 Design

Remek hírünk van a FoltBolt rajongóinak: mostantól már takarót is vásárolhattok a csemetének a már megszokott igényességgel és minőségben elkészítve. Polárból zsebes takarót választhattok, amiben helyet kaphat a gyerek alvós állata, kiskedvence is, de persze mellette helyet kaphat rajta a kicsi neve vagy ovisjele is. A képen látható darab hamar belopta magát szerkesztőségünk egyként dobogó szívébe a maga tiszta színeivel és retrósba hajló körtéjével.

A patchwork takarókat is ki tudják egészíteni a gyerek nevével-jelével, ha erre lenne igény. Sőt, megtervezhetitek a kölök saját, egyedi patchwork takaróját is, ami nyilván meghatározó darabja lehet a gyerekszobának is.

Forrás: FoltBolt

Rég volt a Könyvhét, hát még a Könyvfesztivál, nem is beszélve a legutóbbi könyves posztról. Ez azonban csak részben árulkodik a posztíró lustaságáról leterheltségéről és fantasztikusan rossz szervezőkészségéről, annak is köszönhető, hogy rengeteg jó és szép új gyerekkönyv került megint a piacra, alig tudunk választani közülük. Mint legutóbb, most is elsősorban a képes, kicsiknek szóló könyvekre koncentrálunk. Ne csak a fal, a kispárna és az edénykészlet, de a könyvünk is legyen szép!

Idén a kedvencem a Csimotánál megjelent A Fehér Hercegnő és az Aranysárkány. Főszereplőnk, a Fehér Hercegnő hercegnőhöz illően gyönyörű, bőre fehér, amilyenre mindenki festi sárga bőrét a kínai udvarban. Csakhogy ő igazából fehér, más, mint a többiek, ezért menni kényszerül. A fehérek közt azonban szeme formája miatt közösítik ki, és a kiközösítettek közt sem találja helyét, hiszen ő normális szeretne lenni, nem pedig ön- és világgyűlölő. Végül az elfogadás sárkányává változik, feladja az emberi létet. Összetett mese az elfogadásról, énkeresésről, a szellem és a test viszonyáról, mely régi történetelemeket és díszes, keletit imitáló nyelvezettel bűvöli el a felnőtt- és gyerekolvasót is. Finy Petra szövege mellett Takács Mari fantáziát megmozgató képei: keleti motívumok, és a takácsmaris bumfordi kecsesség, egyedi báj.

Nem tudom, ki hogy van ezzel a fránya gyereketetéssel, én lassacskán kezdek beletörődni, hogy a lányaim átálltak fotoszintézisre. Nagyjából három éves koruk óta tart ez az állapot, és már a nagyobbik fiam is kezdi követni a példájukat. Hányszor, de hányszor mondom el napjában, hogy egyenek már végre! Tény, hogy már nekem is unalmas, gondolom, nekik meg aztán végképp elegük van a nyuvasztásból.

Mert ugye nálunk a reggeli így zajlik: Egyetek már, hát nem igaz, hogy órákat kell könyörögnöm nektek azért a fél falatért…

Az ebéd: Legalább megpiszkáltátok volna az ételt az elmúlt egy órában…

És a vacsora: Mégis, hogy csináljátok,  hogy az evés végén több minden marad a tányérotokon, mint amennyit eredetileg kiszedtem?

Ostobaság, persze, mert úgy teszek, mintha nem tudnám, hogy a kölkök nem ÉPPEN akkor fognak éhen halni a szemem láttára, teli tányérral az orruk előtt. Számtalanszor hallottam már: tegyük érdekessé, játékossá, képszerűvé a gyerkőc tányérján lévő falatokat. Jelentem, nagy erőkkel próbálkozom, vigyorokat, vicces fejeket alkotok, tetszik a lányoknak, de enni nem esznek többet.

Azonban találtam most néhány szendvics-ötletet, amelyeket Nektek is szeretnék megmutatni. Annyira jól néz ki egyik-másik, hogy miközben nézegettem őket, magam is megéheztem.  Egye fene, ha már úgyis kezdődik az iskola, úgy gondoltam, veszek egy még mélyebb lélegzetet, felkelek fél órával hamarabb, összedobok néhány figurát. Ki tudja: talán előbb-utóbb mégsem indul el reggeli nélkül, csupán pár korty kakaóval a pocakjában itthonról egyik gyerek sem, vagy legalább az iskolában megeszi az ebadta a sajtos mobilját.

Szóval azt hiszem, azért az uborkatestű cickánypatkányért például tényleg érdemes lenne egyszer korán kelni. A járgányokat pedig külön ajánlom az apukák figyelmébe. Hátha rajtuk is kitör nagyhirtelen a hajnali alkotóláz...

Forrás: Decopeques.com

Ez az a textil a gyerekszobában, amit általában azért használunk, hogy jól szigetelje a padlón játszó gyerek fenekét. Számtalan mintával, színben és árban beszerezhetünk egy-egy darabot. Persze, vannak olyan tervezők-gyártók, akik rájöttek, hogy ha már a gyerek a padlón ül és játszik, akkor abban szerepet kaphat a szigetelő textil is. Így jöhettek létre a játszószőnyegek.

Ám ezek közül a legtöbb darab meglehetősen igénytelen – tisztelet a kivételnek-, „kedvenc” darabom a méretre vágható, szürke alapszínben pompázó, vékony, várost ábrázoló szőnyeg, amit a legtöbb közintézményben, óvodában is megtalálhattok. Pontosan az a fajta, amit az életbe sosem engednék be a lakásba, még a testemen át sem.

Bezzeg az ausztrál DanishByDesign háromdimenziós, interaktív játszószőnyegei. Ezek közül akármelyiket elfogadnám azonnal, majd letelepednék a gyerek mellé, és tologatnám az autókat egész délután és este. Van köztük ugyanis autóimádóknak való, kislányoknak babaházas, állatkedvelőknek farmos változat is.

Nemcsak a színeik pompásak és a kidolgozások professzionális, de szinte olyanok, mint egy terepasztal: itt-ott kiemelkedik valami, lehet rá tenni házat-lámpát, miegyebet. Igazi most-azonnal-muszáj-kell darabok.