ÍRJ NEKÜNK LEVELET!

Sokszor, sokféle ragasztanivaló faldekort láttunk már, itt, a Gyerekszobán is volt jópárról poszt már. Most egy különlegesebb fajta került a szemem elé, ami szörnyes is, bumfordi és kedves is, azaz hamar a szívembe lopta magát. Ezektől a szörnyektől nem lehet félni, sőt, házi kedvenccé válhatnak, akik éjszaka megvédik félős gyermekünket.

Nekünk jól jönne, az én Borcsám épp belépett az éjszaka rettegős korszakba, szerencsére nem komoly az ügy, de napokig az ágy szélén aludt, mert meg volt róla győződve, hogy a fal és az ágy közötti résből pókok jönnek elő, pedig természetesen nem is. Azóta megoldódott a dolog egy, a résbe tömködött, takaróval, de mire kitaláltam, mi a probléma, kicsit megőszültem. Ilyen esetekben jól jönne, ha ilyen dekor lenne a falon, amit kineveznénk Borcsa és Dorka testőrségnek.

Forrás: Océchou

Tegnapi egyik posztunkban egy betonból készült, kerti játszóházat vettünk górcső alá, ám tudjuk ám, hogy vannak olyan látogatóink, akik nincsenek kibékülve a betonnal, mint alapanyaggal. Nekik szántuk ezt a posztot, amelyben egy vesszőből font várat mutatunk be, amely alapanyagában jóval természetbarátabb, ám funkciójában ugyanazt nyújtja, mint beton társa.

A képen látható darabot az Etsy-n találtuk – mint már oly sok mindent, hiába kifogyhatatlan az emberi kreativitás -, most a Wove boltjábank s bár az ára borsos, nem is kicsit, azért akit megfog, ne mondjon le róla egyből. Tessék keresni egy kosárfonót, nyilván szívesen és ennél jóval kevesebbért is elkészíti csemeténknek! 

Akik szeretik Dr. House-t vagy a Vészhelyzetet, azoknak nem okoz fennakadást az, ha azt mondom, itt emberek helyett játékokat tolnak a CT-be. Az indíték nem egészen világos, vagyis a készítő, Satre Stuelke számára az: művészet és kíváncsiság összekapcsolódása, és mindehhez hozzájött, hogy orvostanhallgatóként hozzáférése van egy régi CT géphez.

Mivel mindez így együtt volt, mi sem egyértelműbb, hogy betolt többek közt egy Barbie-t meg egy Duracell nyuszit, és jól átvilágította őket, nekünk is rögtön ez ugrana be. A játékok mellett még összeismertetett a CT-vel mindenféle egyéb dolgot, ami a keze ügyébe került, az ételtől a borotváig. Most már ott tart, hogy lehet neki küldeni ötleteket, tárgyakat, hogy mit világítson át, sőt meg is lehet venni néhány műalkotását. Kicsit ijesztő, de igazából zseniális a maga módján. Érdemes jól körülnézni az oldalán, én jókat derültem.

Forrás: Radiology Art

A Hubas gyártja ezeket a tündéri állatokat, mindegyiknek saját nevet is adtak, így tuti, hogy gyermekünk rögtön beleszeret. Bemutatom nektek Oscart, a halat, Bertát, a madarat, Franzot, a kakast és Theát, az egeret a párnák közül. A párnák akkorák, hogy fetrengeni lehet rajtuk, ne ilyen pici, dekor párnákra gondoljatok. Ezekkel lehet játszani igazán.

Nemcsak párnákat, hanem tároló zsákokat, nagy szütyőket, vagy nem is tudom miket is gyártanak még, ők lennének pedig Doris, az elefánt és Walter, a kutya. Mehetnek bele a kedvenc mütyürök, kincsek, vagy akár anya töltheti meg pelenkákkal és ruhákkal. Tündériek, játékosak, a párnák kényelmesek, a szütyők pedig praktikusak. Ennél többet nem is kívánhatunk.

Forrás: Hubas

Nem a mi Csukás István-féle Pom-Pomunkról van szó természetesen, hanem papírzsebkendőből készült labdacsokról. Méghozzá nagyokról és színesekről. Forgó helyett a kiságy fölé lógatva, vagy csak úgy, dekorként innen-onnan függve a plafonról, vidámmá tehetünk vele egy gyerekszobát.

Martha Stewart természetesen és nanáhogy saját kezűleg is el tudja készíteni, és ezt velünk is megosztja az oldalán, amit mentsen mindenki le, és kezdődjön a pompom gyártás!

Mondjuk, eléggé behatárolt lesz a színválaszték, hacsak valaki el nem árulja nekem, hogy hogy lehet papírzsebkendőt festeni, mert amit én a boltokban láttam eddig az max fehér és sárga volt. Bár az a sejtésem, hogy Martha sem sima papírzsepikből készítette a saját pompomjait, hanem valami hasonló anyagú papírt használ hozzá - talán valami kreppfélét -, mert különböző méretekben is árulja a boltjában, és az útmutatóban is, a hozzávalóknál finoman utal rá, hogy tőle kéne megvenni hozzá az anyagot. Azért ne keseredjünk el, az Etsy.com-on van, aki erre szakosodott, és a szívárvány minden színében készít pompomokat, már csak az a kérdés, hogy hozzánk is kipostázza-e.

Forrás: Rate My Space

Végre igazán jó az idő, süt a nap, és tele a természet színekkel, virágokkal, élettel. Teljesen érthető, ha a gyerekek vágynak a szabadba és egyetlen perc bezártságot sem bírnak elviselni. Aki van olyan szerencsés, hogy kerttel rendelkezik, megteheti, hogy nemcsak a lakásban biztosít a gyereknek egy védettebb kuckót a játszásra, hanem odakint is.

Ezt a játszóházat betonból készítette Kazuya Morita, ám szerintem fantasztikusan néz ki. Az egyszerű tojásforma ezekkel a lyukakkal nemcsak ideális menedéket nyújtanak a gyereknek az elmélyült játék idejére, hanem néznivalót is – a fény és árnyék váltakozása biztos, hogy egy felnőtt idegeire is jótékony hatással van.

Kismókusok szakemberrel is elkészítetthetik, nagymókusok egyedül is próbálkozhatnak, ha van idejük, energiájuk és kellő mennyiségű türelmük!

Klubot alapítottunk az iWiW-en! Ha szeretitek a blogot, ha szívesen olvasgattok minket, csatlakozzatok! Az aktuális nyereményjátékokról és egyebekről ott is olvashattok majd az üzenőfalon, így nem maradtok le semmiről.

És persze, ti is írhattok nekünk, ha bármi óhaj-sóhaj, kérdés lenne, vagy ha találnátok valami érdekeset, amit szívesen viszontlátnátok a blog oldalain.

Születésnapunk alkalmából megkérdeztünk Titeket, mit hiányoltok a blogról. Ti pedig válaszoltatok, többek közt azt is hiányolva, hogy eddig nem szolgáltunk buliötletekkel. Kérésetek számunkra parancs, tehát, íme a blog első ilyen témájú posztja.

Ha a gyerek imádja a vizet és a hajókat, ha garantált a jó idő, szervezzünk vízparti partit. Ehhez természetesen szükség lesz meghívókra, mégpedig lehetőleg az alkalomhoz illő darabokra. Végy tehát pár fából – vagy ha úgy tetszik, műanyagból készült –, lufihajtású kishajót, megegyező számú lufit és dobozt. A lufikat fújd fel és alkoholos filccel írd rá a meghívó szövegét. Majd leeresztve tedd be a dobozba a kishajó mellé, és add át a kispajtásoknak, hogy a nagy napon a meghívó egy részét vízre ereszthessék.

A meghívó már megvan, ám a parti szervezésébe - főleg gyerekek esetén -, mindig beletartoznak a különféle játékos vetélkedők is. Kinek milyen ötlete lenne erre?

Mivel veszett érdeklődést mutattok a játékkonyhák iránt, így megmutatjuk, mit találtunk még nektek a neten való barangolásaink során. A rafinesse & tristesse csapata elképesztő magasra állította a lécet a képen látható, konzervdobozokból készített kiskonyháival – az újrahasznosítás terén is. Persze, nem egyszerű ekkora konzervdobozokra szert tenni, de nyilván nem is lehetetlen, pl. a vendéglátósoknak szánt kiszereléseknél nyilván nem a 250 grammos dobozok dominálnak. És nemcsak kiskonyhát készítettek ezekből a szép dobozokból, hanem mosogatót és ülőkét is. Mert a fém bírja a gyűrődést.

Aki pedig nem akar Németországig utazni, majd közel 200 eurónyi összeget kipengetni, az szépen vegye elő a szerszámait, és koppintsa le otthon, aztán küldje el nekünk a fotókat!

A modern, minimál stílust kedvelő szülők élete – legalábbis lakberendezési téren – nem egyszerű: a gyerekbútor gyártók közül viszonylag kevesen gondolnak arra, hogy ezen irányzat rajongóinak is születhet gyereke. A gyerekbútorok nagy általánosságban bucik, cukik, mintásak, de ritka a letisztult, egyszerű vonalakkal operáló kollekció.

A Little Nest legalább megpróbál valamit kezdeni ezzel a piaci űrrel. Bár kínálatuk nem önálló tervezés eredménye, azért a designfanatikus szülők biztos tudnának tőlük vásárolni. Az ausztrál cég ugyanis a legnagyobb designerek legklasszikusabb bútorait készítik és kínálják – gyerekméretben. Persze, mondhatnánk, hogy ezt a koppintást, de kinek jutott ez eszébe előttük? Senkinek.

Forrás: Little Nest

Természetesen mai harmadik posztunk is tojásokról fog szólni, mert most már aztán tényleg nyakunkon a húsvét. Amit itt láthattok késztermék: kerámiatojás, megvehető a RedEnvelope nevű oldalon.  Otthon le kell szedni a tetejét, öntözni lelkesen a benne lévő földet, és akkor majd jól kibújik belőle a növény.

Azt ugye mondanom sem kell, hogy Martha Stewart, mindenki jobbkeze a kreatívkodásban, mindezt igazi tojáshéjból is meg tudja csinálni. Semmi extra, egyszerű mint egy pofon: törd le a tojás tetejét (haha, talán tizedjére sikerül is), töltsd meg földdel (na jó, ez menne talán simán, elsőre is), majd pottyantsd bele a magot, amit nevelgetni szeretnél. Szerintem fűvel kéne próbálkozni, vagy snidlinggel, mert gyorsan nőnek és látványosak, utóbbi pedig még finom is. Mindenesetre jó az ötlet, kis húsvét utáni foglalatosságot is ad nekünk és gyermekeinknek, hogy levezessük az ünnepek feszültségeit.

Ha már törjük a tojásokat és belejöttünk abba, hogy csak a tetejüket törjük le, ne pedig az egészet miszlikbe, jöhet egy kis gyertyaöntéses ujjgyakorlat. Sokat írni nem lehet róla, mert ennyi: letöröd a tojás tetejét, a héjba kanócot teszel, majd beleöntöd a viaszt, és kész!

Kellemes húsvétolást és kreatívkodást minden kedves Olvasónknak!

Várjuk a fotóitokat a kreálmányokról továbbra is!

Forrás: Redenvelope és Martha Stewart

A kínai szerencsesütik ugrottak be róluk, mert azokban szoktak lenni ilyen kis okosságok, mint itt a tojásokon. Nagyon kedves ötlet, szívesen ajándékoznék én is ilyet, leginkább persze a felnőtteknek, mert a négyévesem még nem biztos, hogy értené. Kézzel készül és igényes, egyedi darab mind.

Hozzáteszem, tessék nemcsak nézegetni, de buzgón meg is valósítani otthon, mintegy minimál-stílusban készült hímestojásként, különféle okos és magyaros mondanivalókkal. Vagy vicceskedő szójátékokkal - de óva intenélek titeket az afféle asszociációktól, mint mondjuk a Sugár legújabb reklámja, miszerint: Játszhattok a golyóinkkal!

Forrás: Modish

Újabb Martha Stewart ötletek következnek, most nem húsvéti kosarakat készítünk, hanem különleges tojásfestést próbálhatunk ki. Egyszerűnek tűnik mindkettő, holnap próbálom ki, majd lefotózom, ha értékelhető kinézete lesz. Titeket is arra buzdítalak, hogy mindent, amit húsvétre kreatívkodtatok, fotózzatok le és küldjétek el nekünk, és mi kitesszük a blogra, mert szeretjük, ha alkot az olvasó.

Kedvencem ez a csíkos tojás, amit elsőre rakok be. Ehhez némi viasz kell, több színű tojásfesték és jó sok idő. Úgy lesz csíkos, hogy először az alapszínnel, mondjuk, kékkel festjük meg, de csak halványan a tojást. Utána viasszal bekenjük azokat a részeket, amiket nem akarunk tovább festeni, így azok világoskékek maradnak majd. Ekkor tesszük a második színbe, amiben tovább hagyjuk állni, hogy sötétebb legyen, és biztos befogja az alapszínt. Majd megint kenünk a kihagyni kívánt részekre némi kennivalót, és újabb színbe merítjük a tojást jó sok időre, hogy tuti megfogjon minden színt. Röviden ennyi.

Nekem bejönnek a csíkos tojások, ilyet tuti fogunk gyártani a gyerekekkel. Merthogy ebben a tojásfestésben az is jó, hogy a gyerek is kenheti a tojásra a viaszt bátran. Persze nem olvadt formában, hanem majd gyertyával rajzolnak rá, az együtt úgyis jó móka. Tulajdonképpen ez a módszer az írókázás egyszerűsített formája.

A másik festési mód azért tetszik, mert totál egyszerű és mégis különleges tojásunk lesz vele. Fessük meg a tojást, de nem túl erős színárnyalatra, majd hagyjuk száradni 15 percig. A használt festékbe vagy egy másik színbe, ami lehetőleg sötétebb a tojásunk színénél, tegyük egy teáskanál olajat, és egy villával húzzuk szét, kavarjuk össze kicsit. Aztán a megszáradt tojást tegyük ebbe az olajos keverékbe, és forgassuk meg benne, hogy az olaj rátapadjon a tojásra. Kivéve a festékből, itassuk le papírtörülközővel a felesleget, és hagyjuk békén 30 percig. Kiváncsi vagyok, hogy ebből mi lesz, könnyűnek tűnik.

A harmadik nem festési mód, hanem dekupázsolás kifújt tojásra, de mivel gyönyörű, ezért itt a helye. Ehhez dekupázs-ragasztó és szivacs, vagy csak simán ecset kell csupán, meg némi gyönyörűséges szalvéta, és máris különleges tojásokat ajándékozhatunk a locsolóknak. Mondjuk, én biztos nem, mert nem tudok tojást kifújni, de majd - mint mindig -, húsvét vasárnapján kifújatom a sógornőmmel, és jót dekupázsolunk együtt.

Forrás: Martha Stewart

Abszurd-horror Barbie-t fedeztem fel. Horror azért, mert Hitchcock Madarak című filmjéből lépett elő, a film 45. születésnapjára készült, a neve is csak ennyi nemes egyszerűsségel, hogy: The Birds Barbie.

Abszurd meg azért, mert gyerek kezébe szinte tuti, hogy nem adjuk, mert nem fogja érteni - jobbik esetben még nem látta ezt a bizonyos filmet sem, egyéb más horrorokkal egyetemben. Másrészt felnőttnek sem adjuk, mert felnőtt ember, csak úgy magától, általában nem Barbie-zik, kivéve, ha a gyerek arra kéri, de akkor visszatértük az előző mondatomhoz.

Szóval sehogy se jön ez így össze, abszurdisztánba vele.

Forrás: Barbie Collector

Le a habtapilappal! címmel felhasznalo már régebben mozgalmat indított a habtapilap ellen, amivel teljesen egyetértünk! Kevés visszataszítóbb gyerekholmit láttam még ennél, de nekünk is volt, mert ha ezt büfizte le valamelyik csaj, akkor csak egy mozdulat volt feltakarítani, és nem gyűrődött alájuk kúszás közben sem. Ráadásul elég jól szigetel is, ami egy hideg padlójú lakásban, ahol még a szőnyegből is süvít a hideg, szibériai szél, nem elenyésző tényező. Szóval vannak előnyei is. De úgy tűnik, lehet ezt úgy is, hogy közben még jól is nézzen ki és több funkciós legyen. Legalábbis, a koreaiaiknak sikerült.

Két játék egyben, mert összeillesztve ugyebár habtapilap, de szétszedve és a rúdjára felhúzva, hintaló, meg madár, meg nem tudom, mi lehet a harmadik, talán rák. Nem beszélve arról, hogy így az összeszedése is móka lehet a gyereknek, és ezzel meg van oldva a tárolás problémája is.

Forrás: Tessel