ÍRJ NEKÜNK LEVELET!

Oldalunk elsősorban a gyermekeinket körülvevő világ megtervezésével kapcsolatos témákat ölel szorosan. Én azonban már régóta gondolkodom azon, hogy mit adhatnék a fiam kezébe, ha ő akar "dizájnolni" valamit. Persze, amikor kikotorjuk a kanapé alól, akkor ott vannak a zsírkréták. Ha kell, apa szívesen visz haza fiaskóba torkolló, prezentációkra kiadott - egy oldalán nyomtatott - tájékoztató anyagot.

Találtam a világhálón egy szoftvert, mellyel csemeténk saját maga tudja összeválogatni művészi kelléktárát. Az angol nyelvben szorulhat egy kis szülői segítségre, de utódaink nyelvkészségét ismerve, ez aligha jelent hosszú távú gondot.

Forrás: Core Learning

Szerintem mindenkinek megvan az emlékei között a "Paprikából Jancsika, Jancsikából Kiskirály, Kiskirályból Tulipán..." papírhajtogatós játék. Na, valami hasonló szórakozási módra ad lehetőséget a YANG:RIPOL londoni design stúdió lapos állatsereglete. Az algoritmus itt mondjuk nem végtelenített, de a bagolyból pingvint, a pingvinből majmot lehet csinálni. Ez utóbbit ráadásul elefánt segítségével. Darwin meg forog a sírjában...

Több mérföldkő is létezik a szülői lét során, de azt hiszem, az egyik legmarkánsabb az, amikor a gyerek először megy iskolába. Az olyan végleges, oda dörgöli az ember orra alá alaposan, hogy bizony ez a gyerek nő, sőt mi több, már most hatalmas, és nemsokára majd jól kirepül. Nem, az óvoda nem ennyire durva, ott azért mégiscsak incifincik még a kölkök, de a suliban már a formájuk is más. Úgyhogy érdemes megörökíteni az első napot valamilyen módon.

Aztán úgy eltelik egy év, hogy fel sem fogjuk, és máris vége az első nyári vakációnak, annak a jó kis tízhetesnek, ami komoly gondot jelent minden dolgozó szülőnek, és máris kezdődik a második év első napja. És aztán még fel sem ocsúdunk igazán, mikor a gyerek már hatodikba megy hirtelen, és igazából már alig emlékeztet az elsős önmagára, hiszen lassan csak sámliról tudjuk alaposan lepofozni, és a lába is akkora, hogy már lenyúlja a szülei cipőit.

Hogy a változás évről-évre mekkora, azt akkor láthatjuk igazán, ha nemcsak az első osztály első napját örökítjük meg példának okáért fotón, hanem minden egyes évét. Tracie a Cleverly Inspired blogtól pontosan így tett, mostanra ilyen tablót tudott készíteni az tanév első napján iskolába induló gyerekeiről. Biztosan jó lesz majd elővenni, ha a gyerekek már maguk is szülők és esetleg az unokákat indítják suliba. És akkor is jól jöhet, ha a gyerekeket akarjuk meglepni egy személyre szóló ajándékkal mondjuk a 18. születésnapjukon.

Forrás: Cleverly Inspired

Ha van valami, amiért a gyerek minden iskolakezdéskor nyúz, az az új tolltartó. Szerencsére nem ragaszkodik a boltban vásárolható példányokhoz, megelégszik azzal is, ha otthon készítünk egyet - vagy többet. Amikor rátaláltam a következő példányra, pont a hátam mögött állt a barátnőjével, és szinte egyszerre hagyta el a szájukat az, hogy decuki!

Úgyhogy lányos szülők, készítsetek a gyereknek ceruzazabáló cukiszörnyet, hátha jobb kedvvel megy majd ismét át az iskola kapuján! Nem bonyolult, tessék a forrásra kattintani, ott részletesen bemutatják az elkészítését.

Forrás: Make It Love It

Készíts neki mágnesfalat a szobájába! Jordan, az Oh Happy Day bloggere pontosan ezt tette: kisfia odavan a mágneses betűkért, így Jordan vett egy szép nagy fémlapot, némi szöget és kalapácsot, és munkához látott. Saját bevallása szerint körülbelül 10 perces melóval tette végtelenül boldoggá csemetéjét, aki azóta naphosszat pakolgatja a színes betűket ide-oda a falon.

Amellett, hogy dekorációs elemként sem utolsó egy ilyen fal a gyerekszobában, más előnyéről is be tudok számolni. A régi lakásunkban olyan vizesek voltak a falak, hogy még a celluxot és a blue tack-et is ledobta magáról, így a gyerek egyetlen kedvencét sem tudta felapplikálni a falra. (Szerencsére. Mert ugye, kéthavonta más a kedvenc.) Így aztán kapott ő is egy szép, pirosra mázolt mágnesfalat, rengeteg hűtőmágnessel, amin azóta ott virítanak az aktuális kedvencek. És bár nincsenek olyan illúzióim, hogy az idők végezetéig megúszom, hogy a fal tele legyen mindenféle poszterrel, egyelőre azok is csak ezen a felületen jelennek meg.

Szóval, megéri elbíbelődni vele.

Forrás: Oh Happy Day!

Elég gyakran látni újrahasznosítási ötleteket itt, a Gyerekszobán, de azt hiszem, a következő lesz az egyik kedvencem még sokáig - készítsetek nejlonzacskókból ugrálókötelet! Ha még netán nem textilzacskóval járnátok bevásárolni és gyűlik otthon halomba, akkor ez remek móka lesz, ráadásul egy nagyobb ovis vagy alsóbb osztályos iskolás már maga is elkészítheti.

Mert a zacskók gyors előkészítése után igazából már csak fonni kell, pont úgy, mint a hajat. Azért ha valaki bizonytalankodna, itt megtalálja a pontos elkészítési útmutatót! Jó ugrálást!

Forrás: Childhood List

Egy szülő számára vita nélkül a gyerek születésnapja az év legfontosabb eseménye, mellette elhomályosul minden más, még a Karácsony – ami egyébként szintén a gyerek miatt válik fontossá általában – és még a saját születésnapja is. És ez így van rendjén, a gyerek születésnapja ugyanis minden alkalommal nosztalgikus emlékeket ébreszt egy anyában-apában: milyen volt várni őt, milyen volt a születése, az első hetek-hónapok és ó, de gyorsan rohan az idő, már megint plusz egy gyertyát fújhat el.

Nem véletlen, hogy a gyerek születésnapján elővesszük a szekrényből a csak különleges alkalmakra tartogatott szépséges kisruhákat – ilyen még a fiúknak is van, tessék csak megcáfolni, ha nincs igazam, de úgyis van. És a kiglancolt lakással-kerttel és gyerekkel felkészülve várjuk a rokonságot, barátokat, esetleg később a gyerek barátait egy kis közös ünneplésre.

És bár nem vagyok híve egyébiránt a habos-babos ruhácskáknak, ilyenkor bizony még azt is megértem, sőt mi több, kifejezetten jogosnak érzem, ha a szülő rózsaszínbe, cuki cuccba, tüllbe öltözteti csemetéjét. Főleg, ha az még kicsi, és még csak 1-2-3 gyertya díszeleg a tortáján. (Ha meg lány, később maga is szívesen felvesz majd egy tütüszoknyát, ugye.) Ennyi önzőség kell egy szülőnek, hiszen nagymama-nagypapa korában az erről készült képeket fogja majd a legtöbbször elővenni, nézegetni, könnyes szemmel merengeni felette. Jár ilyenkor a túlzás, a cseppnyi ezmársok. Az édes ünnepelt.

Az elsőbe készülődő gyerekek mostanra már totál izgatottak, alig várják, hogy becsengessenek, és ők nagy gyerekekhez illően a hátukra vehessék az iskolatáskát, előkaphassák a szépen berendezett tolltartót, nézegethessék az egyelőre még csak krikszkraksznak tűnő betűkkel teli könyveket. A tanító nénik is már készülődnek: megkezdődnek hamarosan az első értekezletek, és valószínűleg otthon, szabadidejükben már gyártják a köszöntő ajándékokat az új elsőseiknek.

A gyerek annak idején egy nyakba akasztható macifigurát kapott a tanító néniktől, amin ott szerepelt a neve - mert ezeknek az ajándékoknak nemcsak az a feladatuk, hogy a gyerekeknek még nagyobb öröm legyen az iskolakezdés, hanem az is, hogy a tanítók is segítséget kapjanak a 20-30 ismeretlen és egyelőre még idegen gyerek között. Ha annyi időt és energiát nem is akarnának ráfordítani az ajándékra, akkor is van megoldás: elég, ha az osztály létszámának megfelelő darab radírt szereznek be, melyekbe aprócska rést vágnak, majd a résbe belecsúsztatják a gyerekek nevét is hirdető kis papírdarabkákat. Igazi radírhajócskák, a gyerekek imádni fogják.

Forrás: Aesthetic Outburst

A Twig Creative követte el azt a geget, hogy egy népszerű applikáció logóját alapul véve alkottak meg egy hamisítatlan, régimódi fajátékot. Az Anagram igazi békebeli játék - azokat az időket idézi fel, amikor digitális fényképezőgépekről és mobiltelefonokról még álmodni sem mertünk volna, és nem volt olyan gyerekjáték, ami zenélt, prüntyögött, villogott. A fenntarthatóság jegyében felhasznált alapanyagokból készült ikon-kamera a legkisebbek kezébe is odaadható nyugodt szívvel, bár meggyőződésem, hogy ettől még előszeretettel vetik majd rá magukat a család digitális gépére, a szülők mobiljaira és a tévé távkapcsolójára. Azért egy próbát megér.

Forrás: Twig Creative

Kicsit undorító, de szerintem a fiúgyerekeknél tuti befutó lehet a következő ötlet: készítsetek otthon féreg-gumicukrot! Igaz, hogy a nagy gumicukorgyártók kínálatában is megtalálható, de ezzel legalább a gyerekek is leköthetők egy kis időre - talán. A recepthez valókon kívül szükség van még hozzá egy nagy csomag hajlítható szívószálra, meg pár befőttes gumira.

Az eljárás a következő: kb. 10 dkg ízesített és kb. 3 dkg színtelen zselatint oldjuk fel 3 csésze forró vízzel, majd ha langyosra hűlt, adjunk hozzá 3/4 csésze tejszínt és 15 csepp ételszínezéket. Fogjuk össze a gumikkal a szívószálakat jó szorosan, állítsuk bele egy olyan magas tartóba-pohárba, amiből nem lógnak ki a szálak, majd óvatosan töltsük fel a szívószálakat a keverékkel. Ha megszilárdult a zselatin, meleg vízzel kicsit lazítsuk ki, majd óvatosan rázzuk ki az egészet egy tálba. Ez lesz a végeredmény, szülinapokon tuti sláger - jó étvágyat!

Forrás: Instructables

Szeretek a szabadban teregetni, és beteges vonzalmat érzek a ruhacsipeszek iránt is. Miközben teregetek, mindig az orromra, a hajamba, a fülemre csippentem őket, egyébként meg a gyerekkel is szoktunk játszani velük. Amúgy ő is beteges vonzalommal bír irántuk, nagy szeretetében egyszer még a videólejátszóba is bepasszírozott belőlük párat - na, ebből is látszik, hogy már nem egy mai darab, DVD akkor még csak a horizonton volt, kb.

Egyik kedvenc játékunk eddig is az volt, hogy tátogós ragadozó vált hirtelen az ártatlan kis facsipeszből. De ezek után azt hiszem végleg végünk, már látom előre, hogy mi lesz a hétvégi program mifelénk: cápa- és békagyártás facsipeszből. Jaj nekem.

Forrás: Duitang.com

A nyaralások időszakában rohamszerű mosásokra kényszerül minden anya, vagy azért, mert együtt ment a család nyaralni, vagy azért, mert a gyerek maga ment a rokonokhoz vagy a táborba, aztán mikor hazaér, tele a pakkja koszos ruhákkal. Szóval, ilyenkor igazán látványos nagymosásokra van alkalom, és mivel a gyerekek szeretnek utánozni, lehet, hogy érdemes készíteni nekik is egy mosógépet.

Persze, játékot. Kartondobozból, mert azzal reciklálunk is. Itt van például ez az alábbi remek példa, ahol egy kartondoboz, némi csomagolópapír, pár üdítős kupak és egy kevés festék, valamint egy műanyag kosár felhasználásával rittyentett a kreatív szülő remek kis masinát a kisfiának! Követendő példa, tessék nem ellenállni!

Forrás: Crafster.org

Úgy látszik, mostanában valamiért meg-megakad a szemem a terhességgel kapcsolatos dolgokon, ki tudja, miért. Így jártam a következő abszurd szolgáltatással is, amelynek lényege: háromdimenziós emléket állítani a mama méhében fejlődő magzatocskáról. A dologhoz nem is kell más, mint egy MRI készülék, egy terhes kismama, egy megbízás a japán Fasotecnek és egy 3D nyomtató.

Az eredmény pedig a következő: a baba háromdimenziós, bizarr kis szobrocskája a mama méhének áttetsző lenyomatával együtt, az együtt töltött kilenc hónap mementójaként, díszdobozos csomagolásban. Hogy aztán később a ded mit fog szólni hozzá, ne kérdezze senki, szerintem azért jobb, ha úgy 4-5 év múlva a fiók mélyére süllyesztődik a dobozka hirtelen.

Ha valakinek nem lenne elég a sok filmfelvétel és fotó a hasában rejtőző gyerekről, hát lelke rajta, uszkve 820 angol fontnak megfelelő összegért neki is lehet otthon saját lenyomata méhéről és annak gyümölcséről. De azért szerintem ez is van annyira durva, mint az egyszeri placi-maci - vagyis a placentából varrott mackó.

Forrás: Fasotec és nlab

Ismerős-e nektek is az a helyzet, hogy egyik mesekönyvben a 45. oldalon elakad a történet, a másikkal a 238. oldalon tartunk, de akkor hirtelen a dednek egy másik könyv jut eszébe, amiből este felolvasást vár? Nálunk ilyenkor kerültek a könyvekbe hirtelen a mindenféle cetlikék és egyéb jelölőeszközök. Ami bizonyos idő után nem annyira esztétikus látvány a polcon, de legalább később onnan folytathattunk egy-egy könyvet, ahol abbahagytuk.

Bezzeg, ha tele lett volna a sublótfiók a Dcell Jungle könyvjelzőivel! Akkor nemcsak azt tudnánk, hogy hol tartunk egy-egy könyvben, de még a könyvespolcunk is extra kinézettel rendelkezne - átalakulna egy igazi kis oázissá, tele élettel-állatokkal.

Forrás: Dcell

Nagyhasú kismamaként az egyik legégetőbb probléma, hogy nincs többé hasra fordulás, hason alvás, hason lustálkodás! Ez engem kifejezetten frusztrált, hiszen addig ez volt a kedvenc elalvási pozícióm, ám bizonyos idő után a gyerek nehezményezte, ha rá - és a hasamra - akartam feküdni. Azóta meg többször elgondolkodtam azon, hogy oké, az alvás még hagyján, de mi van a barnulni vágyó kismamákkal, hogyan süttetik előbb rákvörösre, majd csokibarnára a hátukat hasra fekvés nélkül?

Nohát, imáim meghallgatásra találtak röpke 10 év elteltével, a Holo ugyanis egycsapásra megoldja a nagyhasúak minden hasból fakadó problémáját, szárazon és vízen, otthon és útközben egyaránt. Mindehhez nem is kell más, mint egy felfújható gumimatrac - egy hatalmas lyukkal a megfelelő helyen. Tulajdonképpen totál abszurd, totál vicces, mégis totál praktikus.

Forrás: Holo