És nem szégyenlik! Sőt, csókolóznak! Ha ezt a gyerek látná, lehet, hogy elsőre elhagyná a száját, hogy "FÚÚÚJ", de aztán győzne a Lazy Animals állatkáinak cukiságfaktora és jönne egy elnyújtott "jajdeéééédesek". Mert hát tényleg azok: ezek a tűzött filcállatkák tündériek, de nemcsak dekortárgyak. Valójában ujjbábok egytől-egyig. A mókusok, a kenguruk, a tevék és a többiek is. Függönyt fel!
Forrás: Etsy.com - Lazy Animals
Marc Newson neve már nem először bukkan fel a blogon: először egy cumisüvegbarát edényszárítójáról írtunk, tavaly pedig a Flintstone stílusú emeletes ágyáról, amelyet a milánói Design Héten mutatott be. És mivel Newson manapság a design egyik legismertebb és legbefolyásosabb fenegyereke, ezért nem múlhat el Milánóban Design Hét nélküle, így múlt héten ismét egy remekbe szabott tárgyat mutatott be.
Ezúttal az általunk is nagyra becsült Magisnak tervezett egy hintalovat. De még milyet. Álomparipát. Olyasfélét, amilyenek a cirkusz és a vurstli letűnt korában libbentek körbe-körbe hátukon a finom öltözetű urakkal-hölgyekkel és gyerekekkel. Csupán a kecses lábak hiányoznak. De épp ezért abban biztos vagyok, hogy extrán biztonságos egy ló ez - becsületes nevén Rocky -, mert fix talapzattal és mobil felsőrésszel szerelték fel, vagyis vélhetően borulásmentes. Kéne is belőle egy ménesre való, ha az árát is elfogadhatónak találnám - de félek tőle, nem én vagyok a célközönség. És nem is az én gyerekem.
Forrás: Marc Newson
Vannak olyan múzeumok, ahol nem gond, ha a gyerek gyerekként viselkedik, és olyan kiállítások is, ahol kifejezetten azokra a viselkedési formákra számítanak, amit a gyerekek sajátosságának lehet tekinteni - lásd a matricázási hajlamot, emlékeztek még, ugye?
Nos, a Hakone Open-Air Museum egyik pavilonjában is pontosan ez a helyzet. A Tezuka Architects által megálmodott, lélegzetelállítóan szép, kizárólag fából készült építmény önmagában is csoda - nem véletlen, hogy 2010-ben Nemzetközi Építészeti Díjat kaptak érte -, de még ennél is nagyobb meglepetés vár azokra, akik megtekintik a belsejét is.
Odabent ugyanis Toshiko Horiuchi Macadam művészi hálói szövik át az egész teret. A művész az összes hálót kézzel készítette, kifejezetten gyerekek részére, akiknek ezúttal senki sem mondja, hogy ne nyúlj hozzá, ne mássz rá! Sőt, annak örülnek, ha a kölkök birtokba veszik a hálókat, másznak, ugranak, bukfenceznek, csúszkálnak benne. A szülők meg odalent várhatnak napestig, míg a gyerekek kimerülnek - már ha ez egyáltalán előfordulhat.
Alighanem az internetes evolúció egyik vadhajtását sikerült felfedeznem. Ezek szerint nincs az az agyon hype-olt, és már-már pop popkulturális design elem, amit egy másik hasonlóképp haszontalan jósággal ne lehetne hatékonyan keresztezni. Korunk két ilyen - ezen blogon is többször megénekelt - prominensét sikerült egybegyúrnia Filipe Anjo-nak. Mégpedig az Angry Bird állati szereplőit a sokat megélt Pantone színskálával. Vicces...
Minden gyerek imádja a kuckókat és az emeletes ágyakat, ez alól - azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem -, kivétel nincs! De a legnagyobb kánaán az, ha ez a kettő egyszerre van meg a gyerekszobában. És ha már a Beatles szerint úgyis mind egy sárga tengeralattjáróban élünk, hát akkor...
Akkor íme egy hatalmas, sárga tengeralattjáró, amivel mindenkinek a kedvére tehetünk - a Beatles-nek és a kölköknek is. Vigyázat, icipici gyerekszobába azért nem ajánlanám. De azért hulla nagy sem kell hozzá, mert ez a dobozszerű alkalmatosság multifunkci. Van benne kuckósított ágy, kellő mennyiségű pakolóhellyel a mesekönyveknek és egyéb kincseknek. A másik oldalán rejtőzik egy kihúzható íróasztal és egy nem túl méretes, de azért használható szekrény. És a vendégágy problémát vagy a tesó elhelyezését is egy tollvonással megoldhatjuk vele: odafent a tetőn rejtőzik még egy alvóhely. Király? Az!
A gyermeki fantázia bármit képes játékká varázsolni. Vagy legalábbis teljesen másra használni, mint amire eredetileg tervezték. Persze a játékos kedvű designerek ennek újabban rendszeresen keresztbe vernek, és eleve többfunkciósra tervezik a használati tárgyakat. Mint az alábbi ceruzát is. Amit nagyon tervezni sem kellett. Csak a pöttyöket felfesteni. Az ötlet annyira kézenfekvő, hogy az már zseniális. És máris lehet kockapókerezni matekórán. Jól.
Anya és ráadásul bagoly, sőt még minimál is, így nem is lehet más, mint a szívünk csücske. Annyira egyszerűen és mégis teljesen kifejezően mutatja meg mi is az anyaság, hogy muszáj szeretni és anyák napi üdvözlőlapnak, szeretlekanyának odaadni.
Forrás: Etsy.com - Monkey & The Whale
Nagy divat mostanság, és hát praktikus is esetenként a leggings, de nekem valahogy eddig nem volt annyira nagy kedvenc. Mert meglehetősen unalmasak - egyszínűek, vagy ha mintásak, hát elég ocsmányak. Most viszont rátaláltam a ZIBtextiles-ra, ahol olyan leggingsekben tobzódhat az ember, amelyek már-már művészi alkotásnak minősíthetők.
Finom vonalak, kidolgozott grafikák, remek színkombinációk - csupa olyan kiegészítőként használható ruhadarab, amiért a 10 évesnél idősebb lánygyermekek a fél karukat adnák. Na jó, én is.
Pontosabban, papírból. Terada Mokei japán tervező ugyanis New York legjellemzőbb vonásainak egyikét-másikát vitte át papíralapra, hogy aztán otthon bárki megépíthesse a maga kis emlék-makettjeit. Hogy aztán otthon, a polcra pillantva ott érezhesse magát a New york-i metrómegállóban, hogy hallja a lovasrendőrök paripáinak patakopogását, vagy érezze a hot-dog árusok kocsijainak illatát.
Vagy ha más nem, hát azért, hogy a gyerek belebonyolódhasson szerepjátékainak egyike során egy New york-i történetbe, hátha kicsit le lehet foglalni vele. Plusz, ha fehérben kapja meg, esetleg ki is színezheti - no persze, ez elvesz valamennyit a szett művészi értékéből, de anyának-apának ez ismét némi időnyereséget jelenthet.
Forrás: Terada Mokei
A héten már több textilből készült babzsák vagy egyéb bútorzat volt látható nálunk, hát most ismét kaptok egy jó példát. Méghozzá a lengyel Maria Dziewolska munkáját, a Baby Bubát - bár igazából kooperációban készültek, hiszen a babzsákokat gyerekek tervezték-rajzolták, Maria "csupán" valóra váltotta a papírra vetett álmokat. Maria egyébként tudását a lengyel Képzőművészeti Egyetemen és a Milánói Politechnikumban szerezte.
Hogy a Baby Buba ugrálásra, hencsergésre-hempergésre és a zsebeknek köszönhetően kincskeresésre-elrejtésre alkalmas darabjai mondjuk mennyire nevezhetők hagyományos babzsáknak, azt nem tudom, sajnos a töltetről nincs infó. Bár a képeket elnézve inkább valami szintetikus anyag lehet benne. A négy babzsák mindenesetre cuki neveket kapott: a család tagjait Kisegérnek, Közepesnyúlnak, Nagyhernyónak és Óriásbékának hívják - bár szerintem a nagy simán elmenne AtomAntinak is. És már be is mutatkoztak az idei milánói Design Kiállításon, Poznan város képviseletében.
A fogváltás már közel sem olyan vészes időszak, mint a tejfogak előbújása - konkrétan kész voltam tőle, annyit bőgött a kölök. Igazából úgy 5 éves kortól minden gyerek büszkeségtől dagadó mellel mutogatja a foghíjait meg a kezében kuporgó kihullott-szedett-tekert fogacskát. Amit egyesek fogtündérrel jutalmaznak - mondjuk én nem -, de fix, hogy legalább az elsőt örök emlékként jól elpakolják - még én is.
No, erre az elpakolásra lehet kapni a Kerorin Baby pofás kis fogtartóit, mert hát a gyufásskatulya nem trendi, ciki lenne abban őrizgetni, majd évtizedek múlva elővenni és mutogatni anya-apa első kihullott fogát az unokáknak. Elvakult szülők szinte az egész fogsorra valót is megvásárolhatják.
Forrás: Kerorin Baby
A címben feltett kérdés Jennifer Maestre ceruza szobraira vonatkozik. Ti látjátok, hogy mit ábrázolnak ezek a szobrok? Én egy szál polipot biztonsággal felismertem, de a többinél kicsit elakadtam.
Színes ceruzák vannak itt dögivel, ezért is való ide, mert ha lenne párezer ceruza otthon elfekvőben, akkor tessék nekilátni művészkedni kicsit. Mert ki mondta, hogy csak rajzolni lehet velük?
Nem győztem betelni a Katelyn Mooney oldalán reprezentált gyerekcuccokkal, mikor rábukkantam - aztán elolvastam, ki ő, mi ő, és már helyeslően bólogattam is: na igen, mikor egy eladdig csak tárgyak tervezésével foglalkozó designer a divat felé fordul, abból rossz dolog ritkán sül ki. Ráadásul gyerekeket öltöztetni szerintem még hálásabb - bár nehezebb - feladat is, mintha a felnőtt népességet célozta volna be.
Mindenesetre Katelyn kollekciója számomra elképesztően légies és csodásan, minden szabályt áthágva eklektikus: kevereg-kavarog, mint a szélvész. Tökéletes körítésnek gondolom minden olyan kistermetű lény számára, akik maguk is fittyet hánynak a szabályokra. A kollekció darabjai nemcsak arra alkalmasak, hogy a gyerek - vagy a szülő - a maga egyedi stílusát érvényesítse vele az utcán-iskolában-oviban, de arra is, hogy játékra buzdítsa a kiskorúakat: ugrálj, hülyéskedj, legyél hercegnő, búsképű költő, viháncoló balerina! Kell ennél több?
A Couchy Empire kollekciót még jómagam sem tudom hova rakni, pedig a művészet és tárgykultúra területén eleddig úgy gondoltam, hogy már nem nagyon lehet meglepni. Nos, egy biztos: több mindenre lehet használni ezeket a valamiket. És ebben nem korlátoz bennünket még az sem, hogy valamire hasonlítanak. Mert nem. Elvileg párnaszerű bútorok, vagy játékok, vagy textilszobrok. A tapasztalatok szerint a gyerekek bírják. A szülőknek meg tetszik. És senkit nem érdekel, hogy mik...
Aprócska kiegészítő következik, de mivel az ördög pont az ilyen kis részletekben rejlik, meghatározó módon befolyásolja a gyerek megjelenését - főleg lánygyermek esetében, fiú hajába mégsem tűzünk csatot, ugye. Az Etsy-n lőttem a következő darabot, végtelenül egyszerű, simán homlokcsapkodós ötlet, hogyakutyafája, miértnemnekünkjutotteszünkbe: (fa)koronás hajcsat!
Segítségével bármelyik pici és nem is olyan picilányból egy másodperc alatt kiskirálylány varázsolható. Übercuki, kelldeazonnal!
Forrás: Etsy.com - Dariami
KOMMENTEK