ÍRJ NEKÜNK LEVELET!

Tegnap esti mackópolc után álljon itt egy másik állat, ló nem volt,  úgyhogy egy szamár.  A francia Ibride iskoláskorú gyerekekre - és persze a lakberendezésben ütős poénokra vágyó felnőttekre - szinte teljes állatfarm felvonultatásával gondolt. Otthon dolgozni pihenés helyett? Micsoda szamárság!

A patás jószág hátán cipelt szekreter persze bármit rejthet. Nem csak a számítógép  elrejtésére, tanulósarok kialakítására, de apró kincsek, fontos dolgok tárolására is tökéletes az életnagyságú igavonó. Véleményem szerint szép, szép ez a designdarab, de nem hagy nyugodni a gondolat, hogy ez bizony, jeges társával együtt hatalmas loft istállókba terveződött, nem pedig hétköznapi halandók számára készült.

Források: Ibride

Az alant látható képeket jó eséllyel mindenki ismeri, legalább annyira, mint eddig én is, hogy "ja, ezt már láttam, hát persze, ez az a... ööö... itt van a nyelvem hegyén ki is csinálta...". Így most jöjjön egy kis áttekintés, ki is volt M.C. Escher, akinek a képeit LEGO-ból megépítette Andrew Lipson és Daniel Shiu, akik önmagukat hivatásos geeknek nevezik és ezt az Echser projektet pedig a geek art kategória létrehozásának szánták.

Maurits Cornelis Escher holland művész volt, aki fametszetein és kőnyomatain leginkább lehetetlen építményeket vagy olyan kapcsolódó geometriai formákat ábrázolt, melyek fokozatosan teljesen más alakot öltenek. Nos, ezeket a csöppet sem egyszerű, sőt, rendkívül bonyolultnak tűnő ábrázolásokat építették meg LEGO-ból a hivatásos geekek, de azért azt tisztázták, hogy fotóilag manipulálták némelyiket, hogy az eredeti képet kapják. Az eredmény így is, úgy is lenyűgöző.

A linket köszi kedvenc tapir barátomnak.

M.C. Escher: Balcony (1945)

M.C. Escher: Belvedere (1958)

Az Ibride formatervezői, ha már látni akarták, a jeges változatát egyúttal meg is alkották. Designdarab lett belőle furnérból, esetlegesen kialakított polcokkal. A lomha jószág önmagában is megáll a szoba közepén, két oldalról telepakolható a teljes állat, akár könyvekkel, akár játékokkal, bokától tokáig.

Játékos lelkű felnőttek a medvekölök - pardon, bocs - könyvespolccá avanzsált felmenőjét is beszerezhetik. Több bőrt lenyúzni róla, mondhatni, képtelenség.

Források: Ibride

Néhány nappal ezelőtt Felhasznalo kollegina lelt rá egy ötletes kismama, Ashley Ann által, raklapokból készített ágyra. Az az ágy ugyan sokkal inkább bírt hencsergő jelleggel, mint amit most én találtam Nektek. Mindenesetre ez a fajta új életre keltése a leszuperált raklapoknak, ha úgy tetszik, "átlényegülése", ha lehet, nekem még jobban tetszik, mint az előző megoldás. Már csak azért is, mert ezek a raklapok valóban kiszolgált daraboknak látszanak.

Lori Dannelle - nem titkoltan Ashley Ann által inspirálva - az általa készített bútort nem csak kerekeken gördüléssel,  de leesésgátlóval és pakolós-polcos lábrésszel is  igyekezett komfortosabbá tenni. Ásatag, használaton kívüli ajtót ugyan nem lelt hozzá, ám a fejtámla  bőven kitelt a maradék deszkalapokból is.

Az avitt, valószínűleg családi örökségből származó fiókos szekrények  - bár önmagukban igen szép darabok -  talán kevésbé illenek az öko-ágy mellé, ámbár lehet, hogy sokat javítana az összképen a gyerekszoba falának átfestése, és a hajópadló természetes színre való visszacsiszolása.

Kíváncsi vagyok, Ti vajon hány féle-fajta megoldást tudnátok a raklapokból való ágy, esetleg más bútor elkészítésére? Ha sikerül kiötlenetek valamit, esetleg még fényképen is megörökítitek, ne kíméljetek bennünket.

Forrás: Lori Danelle

Bár csak tegnap jelentek meg a flakonautók a blogon, úgy tűnik, a száraz időjárás ellenéreis mély nyomot hagytak Olvasóinkban. Olyannyira, hogy Judit már küldött is nekünk egy levelet:

"Hello!

A blogban láttam a flakonautókat, felbuzdultam a dolgon és gondoltam, elküldöm nektek a mi "recycled" autóbuszunkat. Valamelyik esős, havazós napon készült, mikor a lányom beteg volt és borzasztó nyűgös; próbáltam már mindennel lefoglalni, de semmi nem vált be, ekkor került elő egy doboz, csomagolópapír, hurkapálcika, 4 kupak és egy madzag. Ez egy fél órás remekmű.

Totál béna lett, de ehhez a poszthoz pont idevág. Sajnos nem sok sikert értem el vele a lányomnál, bezzeg a fiú unokatesók csorgatják utána a nyálukat.

Üdv: Judit"

Nem tudom, én nem látom totál bénának, sőt! A buszt díszítő grafika némelyik designer-játékot is megszégyeníti, annyira király! Bár lehet, hogy a csajoknak jobban tetszene pinkre kenve, én inkább a nyálcsorgató unokatestvérekhez csatlakoznék, és egyébként is: gratulálok! Kreatív, egyszerű, remek kis jármű ez!

Ha Nektek is van hasonló, sk - akár a gyerekkel együtt, vagy csak neki - készített művetek otthon, elő a fényképezőgéppel, kattints róla pár jó fotót, aztán dobd be a levélládánkba.

Lehunyt szemű, tüneményes, kézzel készült jóéjszakát-babákat mutatok Nektek az Etsy-ről ma este. Nem, nem, nincsen ezekben Warmsugar-boltban készült jószágokban semmi különleges, hacsak az nem, hogy igen kedvesek a szemnek, a retró vonulat - itt a bolgon már hagyománnyá szelídült  - jelenlétének köszönhetően.

A bubifrizurás, vagy hosszú copfos, micisapecos rongybabák valamennyi darabja téliesített verzió ugyan, de ez nem ejt zavarba. Ezzel a fazonnal fürdőruhában például igazán idétlenül mutatnának.

Forrás: Etsy.com - Warmsugar

Az újrahasznosított játékok elkötelezett híve vagyok, otthon magunk is szoktunk készíteni műanyag flakonokból, vécépapír gurigákból mindenféle játéknak látszó tárgyakat. Mondjuk, nem túl tartósak, és körülbelül csak addig érdekli a lányokat, amíg a készítés fázisában vagyunk, de azért arra jó, hogy ráneveljük kicsit őket az újrahasznosítás fontosságára.

A Martine Camillieri által kreált flakonautók is pont erre hivatottak, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy ez fontos és jó dolog, és még vicces játékok is kihozhatók egy-egy kidobásra szánt mosószeres flakonból.

Nekem abszolút bejönnek ezek az autók, abban pedig biztos vagyok, hogy az unokaöcsém ugyanolyan szívesen játszana ezekkel az autókkal, mint a boltban kapható csili-vili darabokkal. Ha valaki készítene ilyet, ne felejtse el lefotózni és elküldeni nekünk!

Hogy mi a legszebb a gyerekkorban? Talán a varázslat jelenléte, az apróságokra való odafigyelés képessége, a csodákba vetett tökéletes hit és meggyőződés. Mindaz, ami egy kavicsból nélkülözhetetlen kincset képes kreálni, amitől egy repedés a falon tündérek ajtajává válhat, és amitől az éjszakai sötét szuszogni és vicsorogni tud.

Felnőttkorunkra elfelejtjük, hogyan lehet ezeket észrevenni - vagy csak azt, hogyan kell átélni? -, sokunk már azt sem tudja, hogyan lehet istenigazából élvezni azt, ami minket körülvesz. Azért vannak szerencsések is, akik talán tudatos munkával, de ragaszkodnak ehhez a tudáshoz. Egy biztos: nagyon is nekik van igazuk.

Ilyen ember lehet Jenny Meilihove, aki bár Oroszországban született, ma már Izraelben élő és alkotó illusztrátor. Természetesen gyerekkönyveket illusztrál, ám nemcsak ezzel foglalkozik. És most mi sem ezzel fogunk. Hanem azokkal az egyéb szépségekkel, amiket talán csak úgy, mellesleg, de nem csak a maga szórakoztatására készít.

Aprócska, gyufásdobozokba zárt, egész világok és álmok elevenednek meg a keze alatt, szimpla vécépapír gurigák vágnak meglepett vagy éppen aggódó arcot, miután megjárták az asztalát. Icipici könyveiből pedig miniatűr mesék pörögnek elő, vagy picurka, de komoly arcok bámulnak kíváncsian az Olvasóra: hát, Te meg miért zavarogsz itt?

Hogy miért? Mert van egy olyan érzésem, hogy bármelyiket adnám a gyerek kezébe, nemcsak én kapnék ajándékba pár nyugodt percet - vagy fél órát, órát -, de a gyerek is kapna: esztétikai élményt, egy kalandot a fantázia és az álmok világába. 

Egyszerűek, mégis mutatósak ezek a Kanadából származó, nemezből készült, színes zivatarfelhő-mobilok. Ráadásul, mivel nem a tündibündi-macis forgó kategóriában indulnak, nagyobb gyerekek szobájába is bátran felfüggeszthetők, nem csak a rácsoságy fölött tesznek jó szolgálatot.

Én a rózsaszín-szürke-fekete kombinációra szavazok, már csak a gyerekszobánk színei miatt is. Ügyes kézzel, gyereksegítséggel házilag is elkészíthető, nem is kell érte feltétlen átszelnünk az óceánt.

Forrás: Shak-suka

A mi óvodánk - nem idiotizmusból beszélek többesszámban, csakis azért, mert én és a gyerek is egy óvodába jártunk, csak időben némileg eltolódva - egy szimpla földszintes épület volt az én időmben, amire aztán ráhúztak egy emeletet, mikor a gyerek járt oda. Egykor talán családi házként funkcionálhatott, legalábbis a formája erre enged következtetni.

Négy csoportszoba fért bele, két öltöző és két mosdó vécékkel, valamint a gazdasági és kiszolgáló helységek. A ráhúzott emeleten aztán lett egy szép nagy tornaterem is - olyan iskolaszerű -, meg persze, jónéhány iroda. A kertje hatalmas, két játszótérrel és futkorászásra való elegendő térrel.

Összességében nem rossz hely - sőt -, de azért sajnálom, hogy az elmúlt pár évtizedben körülbelül ilyen jellegű fejlesztések folytak csak a magyar óvodákban. Új óvoda építéséről csak elvétve hallani - én csak egyről tudok, igaz, az valami meseóvoda, keresem is a neten évek óta, de nem találom -, bezárásokról már inkább.

Pedig a világ több országában is, kis túlzással gombamód nőnek ki a földből az újabb és újabb óvodák - Németország, a skandináv államok, Franciaország több új intézménnyel is büszkélkedhet. És nemcsak Európában láthatunk ilyen példákat, hanem például Izraelben is. Sok helyen még arra is fordítanak figyelmet, hogy az óvoda épülete különleges, belső terei pedig minden szempontból gyereknek valók legyenek.

Az izraeli Caesarea-ban található a Three Elephants óvoda, amely nevét nyilvánvaló okból, jellegzetes formájáról kapta. Az óvoda 500 négyzetméter alapterületű, építését 2003-ban fejezték be.

Ha az emberé a kutya, akkor a tanuló legjobb barátja az íróasztali lámpája és a ceruzatartója. És ha ez a két funkció egybe van gyúrva, az már csak külön praktikus lehet, nem igaz?

Az pedig, hogy mindezt a tervező, David Zhang egy kutya formájában gondolta újra, igazán kedves, nem? Igaz, csak nagyobb gyerek íróasztalára tenném oda - de neki mindenképp, hátha szívesebben ül le a leckéje mellé -, már csak azért is, mert a kutya nem kutyaformában jön: egy kis kézügyesség meg egy használati utasítás segítségével, nem kutyafuttában, de azért nem is csigalassúsággal szerelheti össze leendő gazdája. Azért a foglalattal és a drótok bekötésével inkább apjuk bajlódjon, ne a gyerek!

A Jakers!-en felnőtt nemzedék bizonyára cuppanna az ötletre, belőlem azonban csak értetlen csodálkozást váltottak ki ezek a báránybőrbe bújtatott hintalovak - pedig már volt belőlük régebben is egy példány a blogon, igaz, ennél jóval alacsonyabb giccsfaktorral bíró. Elképzelni nem tudom, mi veheti rá az egyszeri szülőt effajta hintabárány megvásárlására, hacsak az nem - de ennek viszonylag kis esélyét látom -, hogy a csemete naponta huszonötször elkántálja, hogy márpedig neki merinói, racka vagy esetleg Suffolk a szíve vágya.

Tovább gondolva persze, ebben az esetben érthető lehet, ha a felmenő beadja a derekát, remélvén, ha kölke nem is, de legalább a bárányok hallgatnak. Kizárólag hintabárányra céget alapítani azonban a szememben még így is nagy merészségnek tűnik. Ámbár könnyen lehet, hogy nem a Rocking Sheep Company az elvetemült, csupán én vagyok az élhetetlen. Ez esetben féktelenül virgonc jövőt vagyok kénytelen vízionálni, hiszen az egyértelműen a juhé!

Forrás: The Rocking Sheep Company

A Tempelhof akasztós panel egy évvel az ugyanilyen nevű berlini repülőtér bezárása után jött létre, annak emlékére. A repülőteret Hitler építtette, annak a tervnek a részeként, hogy Berlint a Harmadik Birodalom fővárosává tegye. Kulcsszerepet játszott abban, hogy a szovjetek nem tudták megszállni Nyugat-Berlint, amikor elkezdték bombázni a várost 1948–49-ben. Később Berlin szimbólumává vált, azonban 2008-ban bezárták, minden tiltakozás ellenére.

Ez a repülős-akasztós cucc tehát ennek a történelmi repülőtérnek állít emléket, a C-47-es repülőgép alakját öltve és annak anyagából, alumíniumból készítve. Minden történelmi háttér nélkül is abszolút el bírnám képzelni egy fiúszobában, mint a funkcionalitás és dekor összekapcsolásának díszét.

Forrás: MOM

Bár Cyr kartársnő reszortja a Képet a gyerekszobába rovat vezetése, most bekúszok egy poszt erejéig én is, mert olyan nyomingereket, sőt, nyominger-parádét találtam, amiket meg kell mutatnom. Jelzőt nehéz rájuk találni, olyanok jöttek elő a számból, amikor nézegettem a képeket, hogy "jáááááj" és "de-helyes-máááár" meg még az is, hogy "cukorfalat". Ez utóbbi konkrétan a bagolynál ötlött fel, ki másnál. Imádom, hogy fél szeme van.

Noelle Dass ért a gyerekek falához, úgy érzem, legalábbis én rávehető lennék, hogy átdekoráljam az ő képeivel a gyerekszobákat. Az a mi nagy szerencsénk, hogy a rajzait és az azokhoz tartozó tréfás képaláírásait pólókon is viszontláthatjuk, amiket a Gyerektrenden nézhettek meg.

Csitri nevű olvasónk már többször is tanúbizonyságot tett kreativitásáról és kézügyességéről. Ezúttal is egy remek ötletet valósított meg a gyerekszobában, amivel ráadásul bebizonyította azt is, hogy bizony a hibák némi gondolkodás után előnnyé varázsolhatók. Az életben és a falon is.

" Sziasztok!

Rendszeres olvasója vagyok a Gyerekszoba és a Gyerektrend blogoknak. Imádom őket! Nagyon sok ötletet merítek, főleg a Gyerekszobáról. A múlt hét végén pedig alkottam.

Barnus szobájában van egy ablakméretű üvegtégla felület párkánnyal. Ez a párkány olyan kihasználatlan volt és el is kezdett peregni róla a festék. Próbáltam olyasmit kitalálni, ami egy 4 éves fiúgyereknek is tetszik, így született meg a versenypálya ötlete.

Ahogy hazaért (mert ilyesmit alkotni csak gyerekmentes lakásban lehet) birtokba is vette a párkányt.

Remélem nektek is tetszik."