ÍRJ NEKÜNK LEVELET!

Ismét eltelt egy év (jajderohanazidő), és már megint itt a nyakunkon a Karácsony! Nem maradhat hát idén sem el a dekorációkat gyűjtő, ihletadó posztunk, szemezgessetek, hátha találtok közte olyan ötletet, amivel még meghittebbé, még szebbé varázsolhatjátok a gyertyagyújtásra várakozást! Szerintem az ötletek nagy része gyerekkel együttműködve is megvalósítható, úgyhogy amibe lehet, vonjátok csak be a csemetéket!

Ebben a posztban csupa olyan ötletet találtok, amivel nem a fát, hanem a lakást díszíthetitek fel. Ilyen például ez a filclabda-girlandból készült falravaló karácsonyfa, ami annyira egyszerű, hogy az már fáj, mégis hihetetlenül jól mutat. Valaki nem tudja, hol lehet filclabdacsokat vásárolni készen?

Amíg a gyerek kicsi volt, nálunk mindig volt otthon postai csomagolópapír, erre lehetett rajzolni, festeni, ráadásul hatalmas, így az egész padlót beteríthette vele a gyerek. Ez esetben viszont a postai csomagolópapírból faldekor készült, mégpedig pompázatos.

Fali dekorációt olyan anyagokból is készíthetünk, amit egyébként maximum a lomtalanításnál vennénk elő, akkor is csak azért, hogy kivágjuk a ház előtt tornyosuló kupac tetejére. Ilyen például ez a faldekoráció, ami egy régi ablakból készült, a használaton kívüli karácsonyfadíszek felhasználásával, és lássuk be, igencsak hangulatos darab lett belőle.

Hasonlóképpen szépséges darabokat kreálhatunk, ha van otthon elfekvőben egy képkeretünk - vagy tükörrámánk. Ez a képkeretből készült karácsonyfa fantasztikusan légies, kecses, egyszerű és modern.

Bár alapvetően nem vagyok oda a filmekben és tévében látható szereplők falra applikálásáért, és falmatricából jobb szeretem inkább a fantáziadúsabb változatokat, azért a Blik új falmatricái mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Mert a Muppet Show jó, vicces, kortalan, fanyar, nem csöpög, nem habos, nem mézédes. És mert most már a gyerekszoba falán is ott kukucskálhat Breki vagy Miss Röfi, ha úgy akarjuk.

Forrás: Blik

Gigantikus LEGO karácsonyfát építettek a London's St Pancras pályaudvaron. Hogy miért? Mert a karácsony és a LEGO, az össze kell fonódjon, nincs mese, muszáj, hogy valami LEGOs és karácsonyi is legyen és még látszódjon is. Lehetőleg jó messziről.

Nem mondom, hogy szép, mert igazából elég csúnyácska, de mivel LEGO díszekkel feldíszített, LEGO darabkákból összerakott, szép nagy fa, így mindenképpen elismerést érdemel. És persze nem akarnék ott lenni, mikor lebontják.

Ikonikus darab a Vitra elefántja, szinte mindenkinek ismerős legalább halványan, még annak is, aki amúgy kicsit sem rajong a designért. Aki meg igen, az meg nem fog meglepődni rajta, hogy más tervezőknek is ihletet ad. Az 1940-es években született elefánt legújabb leszármazottja ily módon - bármilyen meglepő - egy teknős, egész pontosan Turtle/Turtle, akit Cory Grosser álmodott meg.

A minimalista ülőke-szék-játéknem véletlen lett teknős formájú - hiába tekinthetjük felmenőjének a Vitra elefántot: a tervező lánya odavan a teknősökért, a papa pedig különösen a tengeri teknősökért, amelyeket a kihalás fenyeget. Az első darab a WWF jótékonysági aukciójára készült és ott is kelt el, most pedig a tervező reményei szerint a jelenleg elérhető limitált, számozott széria után talán megkezdődhet a Turtle/Turtle tömeggyártása is.

Forrás: Kickstarter

Hello Kitty a kedvenceim közé tartozik, mint az köztudomású. Enyhe lábrázás és szemrángás tör rám a láttán. Persze ez csak hiszti részemről nagyrészt, azért ha a lányok beleszeretnek egy Hello Kittys cukimuki akármibe, legyen az párna, plüssállat vagy épp ruha, akkor csak megkapják és még csak nem is fintorgok látványosan. 

Karácsonyfán sok keresnivalója ugyan nem lenne, hacsak nem egy olyanon, mint ami a második képen van. Bár a Kill Kitty mozgalom nevében lehetne egy akasszuk fel Kittyt megmozdulás is ez, jelképesen fára lógatva ezt a kis helyes cicát. 

Forrás: Hello Kitty Hell

Origamiztunk mi már itt a blogon sok mindennel, de babakocsival talán még nem. Most ezt is megtörténik, mert a 4moms pihenőszéke után szemügyre vesszük kicsit a cég Origami  névre keresztelt babakocsiját.

A gyártó állítása szerint az Origami mindent tud, amit csak egy babakocsi tudhat, és bár ezt már mások is állították, az tény, hogy ez a babakocsi tényleg tud néhány meglepő dolgot. Kapásból kezdjük azzal, hogy digitális kijelzővel rendelkezik, amelyen látható, hogy mennyit sétáltunk a gyerekkel, és milyen átlagsebességgel, milyen az időjárás, és ha netán nem lennénk képesek nyakunk segítségével annyira lefelé fordítani a fejünket, azt is, hogy a gyerek valóban a kocsiban ül-e. Utóbbi szerintem irtó vicces, de megvan a maga célja, mindjárt erre is rátérek.

A francia Guillaumit illusztrátor, grafikus tervező rendhagyó asztalai inkább az életművébe illeszthető szobrok, mintsem funkcionális bútordarabok. De én persze el tudok képzelni olyan közösségi tereket, ahol teljesen jól működnének. Annak ellenére, hogy már e sorok pötyögése közben megjelennek lelki szemeim előtt a sarkok és élek tömege miatt hajukat tépő aggódó szülőtársak kommentjei...

A ceruzák elhelyezése pedig zseniális poén minden esetben!

Forrás: guillaumit.tumblr.com

Otthon tanulni sokszor olyan nehéz: oda kell ülni az asztalhoz, elővenni a könyveket-füzeteket, aztán csak csinálni a feladatokat, dögunalom - mondaná sok gyerek. Ám ha az íróasztal egyben játék is, talán más lesz a véleményük.

A francia At-Once íróasztal-erődje, amelyet a L'Edito részére terveztek, egészen más megvilágításba helyezi a tanulást és az otthoni tanulósarok fogalmát. Az íróasztal egy hatalmas erődítmény, a hozzátartozó szék pedig a tudás kapuja, melyet nemcsak szimbolikus értelemben lehet kitárni. Hanem szó szerint is.

A bútor azonban nemcsak az ismeretek mélyítésére és szerepjátékra ad lehetőséget, hanem még egy csavarral a gyerek kreativitásának kiélésére is. Hiszen a fekete felületek táblafestékkel lettek kezelve, így azokra rajzolhat, írhat is a csemete. Nekem csak két problémám van vele: egyfelől az ára, ami elég borsos, másfelől sajnos a mi csöppnyi gyerekszobánkba sehogy sem férne be. 

Forrás: At-Once

Modern gyereknek modern állat dukál. Helyesbítek: modern, designfüggő anyák gyermekeinek. A fajáték, mint olyan, alapfelszerelés, amibe a mindenféle faállatkák is beletartoznak, természetesen. Lehet velük dzsungeleset, erdős-mezőset, beszélő állatosat játszani, de akár autózni is, ahogy azt az unokaöcsémtől megtanulhattam. Igen, egy zsiráf is tud berregni, jobb, ha ezt az eszünkbe véssük.

A jelen lévő állatkákkal akár olyat is játszhatnánk, hogy ismerd fel, milyen állatot tartasz a kezeid között. Még a ló és a zsiráf egész jól ment felismerésileg, de a rókánál és a medvénél megtorpantam egy kicsit, hogy tulajdonképpen mivel is állok szemben. Persze csak ironizálok, igazából nagyon is tetszenek és az egész brancsot befogadnám, bármikor.

Forrás: Design Within Reach

Egy újfajta Piroska és a farkassal találkozhatunk ebben a pompás 3in1 matrjoskában. Eszerint az értelmezés szerint Piroska nem ússza meg, és bizony a farkas bendőjében végzi. Mesélhetnénk a matrjoskák segítségével, eljátszva, hogy "és akkor pedig Piroska fejére ráhúzta a gyomrát a farkas, és boldogan éltek, míg meg nem haltak."

A nagymamát kicsit hiányolom ebből a szétszedhetős komplett meséből, bár az is lehet, hogy a megfejtés a külső rétegben van: a rózsaszín hálóinges nagymamában leledzik a farkas és benne Piroska. Ebben az esetben a mese egy kicsit még morbidabbá válik, miszerint Piroskát a saját nagymamája ette meg a Farkassal együtt. Szerintem jobban jár mindenki, ha nem adom meseírásra a fejem.

Forrás: Pistacchi Design

Van az úgy, hogy legyen akárhány csodás játéka a gyereknek, akár egy egész óvodára való, igazából egyik sem kell neki, egyik sem jó, mert épp úgy döntött. És van az úgy, hogy ilyenkor a gyerek csupa olyan dologba vág bele, amitől anyának-apának az összes haja szála az égnek áll. És van az úgy, hogyha előkapunk pár, a háztartásban is megtalálható cuccost, az unatkozó gyerek szeme felcsillan, majd órákra lefoglalja magát.

Ilyen kis háztartási játékokból mutat be remek példákat a No One Has More Fun blog egyik posztja. Például elég odaadni a gyereknek egy üres palackot és néhány szívószálat, hogy elérjünk a Paradicsomba.

Ha ez mégsem válna be, hát kapjunk elő egy jégkockatartót meg pár nemezgolyót, utóbbi legyártása is remek móka lehet dögunalom ellen.

Tudom, hogy pont nem aktuális, és karácsonyi ajándéknak is majdnem hogy kiszúrásszámba menne, de annyira jópofák ezek a sátrak, hogy muszáj megosztanom a kedves internetező gyerekekkel. Nem mellesleg persze hozzátartozik a történethez, hogy az én kis tündérhercegnőim szinte az egész hétvégét a szobában felállított sátorban töltötték, pedig az egyáltalán nem vicces megjelenésű, viszont instant kuckó.

És ezek is lehetnek azok akár. De az sem elhanyagolható tényező, hogy egy ilyet tulajdonolva kétségkívül mi lennénk a legmenőbb fesztiválozók a nyáron. Mert slusszpoénként limitált a darabszám...

Eljött az adventi koszorúk és kopogtatók ideje, az elmúlt hétvégén már meggyújtottuk az első gyertyát. Nos, az alant lévő felfújható csodakoszorún nem kell gyújtani semmit, maximum akkor vesszük hasznát, ha vízbe-ugorhatnékunk támad és nem tudunk úszni. Ennek viszont igen kicsi az esélye így, november végén.

Olyan ez a koszorú nekem, mint az instant víz, amihez már csak vizet kell adni és máris van vizünk. Ez is van, de minek? Bár való igaz, ha ezt akasztjuk ki az ajtónkra,  a legvadabb környéken sem fog senki sem indíttatást érezni, hogy ellopja.

Forrás: bookofjoe 

Hogy mennyire meghatározó a látószervünk, azt már szólások-mondások is bizonyították ezerszer, miszerint a szem a lélek tükre, meg ilyenek. És tényleg: két gülü szemgolyó csodákra képes. Ha másmilyenre nem is, hát meghökkent, elgondolkoztat és esetleg még meg is mosolyogtat.

Timm Schneider mindenesetre szemtelen városi projektbe vágott, mikor telipakolt egy szatyrot az általa legyártott szemekkel, aztán egy tubus ragasztóval ezt-azt szemmel vert útja során. Hol egy markológépet személyesített meg ily módon, hol egy kutyával szemező oszlopot. De áldozata lett néhány mellékhelyiség is, ember legyen a talpán, aki ilyen vizslató tekintetek előtt bármire is képes. Máskor pár szem gyümölcs gyarapodott szemgolyókkal.

A LEGO emberke kívülről talán túl kocka, talán túl sárga, talán kissé bárgyún mosolyog és ezért kevéssé emberi, de aki nem képes a felszínen túl látni a lényeget, az vessen magára. Szerintem. Meg Jason Freeny szerint is, aki azért megpróbálja megmutatni, mi rejtőzhet egy minifig bőre, akarom mondani, borítása alatt. Ezúttal szobor formájában.

Ugye, hogy így már egészen emberi? Még a végén felbukkan egy minifig szív a legközelebbi Benetton plakáton is...

Forrás: Moist Production