ÍRJ NEKÜNK LEVELET!

A gyereknek ez volt az első találkozása az alkotással és a színekkel. Imádta, hosszú ideig képes volt csendben - mondom, csendben! - eltapicskolni vele egy szép nagy papír felett. Vagy inkább rajta. De az ujjfesték nem két fillér, főleg akkor nem, ha olyan tempóban fogy, mint anno nálunk.

Kár, hogy nem akkor találtam rá erre a receptre. Mert akkor tonnaszámra gyárthattam volna a gyereknek az ujjfestéket, cserébe a csendért. De íme a recept, hátha másnak is jól jön:

• 3 evőkanál cukor
• 1/2 teáskanál só
• 1/2 csésze kukoricakeményítő
• 2 csésze víz

A hozzávalókat összekeverjük egy serpenyőben, majd addig melegítjük, míg a massza besűrűsödik. Lehűtjük, tégelyekbe töltjük, majd tetszés szerinti színű ételfestékkel színezzük.

És indulhat a festés! Ettől tuti semmi baja nem lesz a gyereknek!

A pufi amerikai palacsintákat a maguk édes valójában már körüljártuk párszor, hiszen az a fajta étek, ami nem csak, hogy a gyerekek kedvence, de szülői szempontból is rengeteg lehetőséget rejt. Már ami a kreativitásunk villogtatását illeti. De most a tűzhelytől és a valóságtól kicsit elrugaszkodott formában kerül terítékre.

Óriás párnaként. Amiket egymásra halmozva akár ülőkeként is lehet használni. A kis vajat mintázó párnácskákkal pedig egy gigantikus reggeli tökéletes és illúzióját varázsolhatjuk a gyerekszobába. A kérdés csak az, hogy a juharszirupot el lehet-e távolítani a levehető huzatról?

Csakis egy igazi hős lakhatja ezt a szobát, azt hiszem. És nemcsak hős, de kisfiú is, aki valószínűleg odavan Supermanért, Batmanért és Robinért, meg a többiekért. A szoba fő attrakciója minden kétséget kizárva a csúszdás ágy - már önmagában ezért odavannak a kölkök, nemde? -, amit a nagypapa épített, és egészen egyedi festéssel az anyuka dekorált. A megemelt alvóhely alatt természetesen bunker is található.

Az ágy felett, a falon látható képek már ismerősek lehetnek, ha valaki ismeri Michael B. Myers Jr. munkásságát, amelyek megihlették az ügyes kezű nagymamát is. De a nagymami láthatóan nem csak az ecset virtuóza, hanem a varrógépé is, ő varrta ugyanis az ágyneműt is.

Az anyuka ötlete volt a piros telefonfülkét ábrázoló poszter, ami pont olyan, mint amiben Superman rendszeresen levedlette szürke kisegér hacukáját. Összességében remek kis szoba lesz ez, ha a család két gyereke belakja - abban pedig biztos vagyok, hogy ők örömmel veszik majd birtokba.

Forrás: I Am Momma Hear Me Roar

Az orosz nyelvű Play and Grow blogon találtam a következő sk játékprojektet: a kreatív blogger saját kislányának kartonból készített kockákat, majd azokból építőkockákat, amikből házat építhet a kiskorú. Már eleve remek az elgondolás, és simán lekötné bármelyik dedet, de emellett a házikó még felderíteni valót is kínál: az ablakok és ajtók némelyike kinyitható, és be lehet kukucskálni.

Az egyik oldalon egy bisztró és egy kávézó kapott helyet a földszinten, míg a másik oldalon egy garázsban parkoló Citroenre és egy múzeumban kiállított Napóleon mellszoborra csodálkozhat rá a gyerek.

Nemcsak ötletes, de a kivitelezésért is adnék rá egy csillagos ötöst, ahogy az az apróság is említést érdemel, hogy a kinyitható ajtók-ablakok nem külön ráragasztott alkalmatosságok, hanem kihasználva a kocka szerkezetét, abszolút síkban fekszenek.

A kartonkocka elkészítését itt kukkolhatjátok meg, ez sem ördöngösség a részletes  és fényképes elkészítési útmutató alapján, és nyilván nem csak házépítésre alkalmas játék készülhet belőlük.

Forrás: Play and Grow

Minden gyermekszoba alapfelszereltségéhez hozzátartozik egy babaház. Ízlés és szocializáció kérdése, hogy milyen kivitelben, de mindenki megtalálhatja azt ami gyermekének, vagy épp a nevelési koncepciójának megfelel. Itt a blogon is prezentáltunk már mindenfélét, de eleddig adósak maradtunk a mobilizálható lakokkal.

Talán mert az modern kori nomád életmód és a hozzá tartozó lakóautók tőlünk nyugatabbra sokkal nagyobb népszerűségnek örvendenek. Ráadásul sokszor ezek az otthonok nem a gyermekbarát mivoltukkal tüntetnek – sokszor nincs is bennünk gyerekszoba. De ez most mellékszál. A lényeg hogy a Green Leaf  tetőtől talpig fából készült vintage lakókocsija hiánypótló darab, ami ráadásul szép is. Szerintem.

Forrás: Green Leaf

Mert ha igen, akkor most arra mutatunk ötleteket, hogy miért érdemes teret adni a gyerekek örök gyűjtögető-szenvedélyének, és szépen elpakolgatni a pálcikákat. Mert azt már láttátok, hogy lehet belőle memóriajátékot készíteni, de itt még korántsem merült ki a lehetőségek sora. Ez az alapanyag legalább olyan sokoldalú, mint a kavicsok. Kíváncsiak vagytok? Akkor vágjunk bele.

Készíthetünk pálcikákból kirakóst. Ehhez egy képre-fotóra ráragasztunk annyi pálcikát, amennyi csak szükséges, majd a pálcikák mentén szépen felvágjuk. És kész. Bonyolultabb darabokhoz akár mindkét oldalra is ragaszthatunk képet.

Fiúknak készíthetünk belőle fénykardot, hogy aztán megvívják a jó és rossz harcát. Bár a forrásban valódi jégkrémből készül, felhasználhatjuk hozzá csak a pálcikát is.

Egy ruhacsipesz és három jégkrém-pálcika: ez a receptje egy gyorsan, és akár a gyerek által is simán kivitelezhető repülőgépnek.

Hogy más családokban felmerült-e az igény, nem tudhatom, de nálunk, amikor babák voltak a lányaim, a férjem sokszor sóhajtozott, hogy de jó nekik, milyen egyszerű lehet az élet rugdalózóban, nem kell foglalkozni állandóan az öltözködéssel és még a derekuk sem lóg ki. Most örömmel fogom neki mutatni, hogy lám, hordhat rugdalózót, ha még mindig vágyik rá, íme a sárkányos-férfias, de persze ha szeretné, akár a pandásban is mehet dolgozni.

Viccesek, és nem is csodálkozunk már rajta, hogy japánok. Jelmezbálba kiváló viselet, de kellően gyermeklelkületű felnőttek akár otthoni ruhának is viselhetik, kétségkívül vidámabb perceket szereznek a családtagoknak egy ilyennel, mint egy sima és unalmas melegítővel.

Ismét jelentkezik Noémi, a Kedvenc Otthon blog szerzője és a Gyerekszoba lakberendezője. Ezúttal Editnek segít, aki kislánya szobájának színvilágához kért segítséget.

Kérdés:

"Szia Noémi!

Ötéves kislányom szobáját szeretnénk felújítani. Egyelőre nem tudjuk eldönteni a színvilágot. Az biztos, hogy nem akarjuk a hagyományos rózsaszínt, Luca habitusa is távol áll ettől. Nagyon natúrt sem. Milyen színekben gondolkodjunk? Mi az, ami karaktert ad a szobának, és azért egy kicsit csajos is?

Köszönettel várom a válaszod!

Edit"

Válasz: 

"Kedves Edit!

A magam részéről maximálisan pártolom, hogy nem rózsaszínben gondolkodtok, de nem azért, mert sablonosnak gondolnám, nagyon jó párosokat lehet alkotni azzal is. Van viszont ezernyi más szín, amit a lányszobába bevihetünk, a srácoknál ellenben szűkebb a keresztmetszet.

Összeraktam négy mutatós kombinációt, mindegyikben élénk színekkel, főként meleg árnyalatokkal. Ha a falra az erősebb színekből válogatnátok egy-egy csoporton belül, semmiképp sem javasolnám az összes falat ilyenre mázolni, különben alaposan összenyomják a teret.

Jaime Sanchez, a megátalkodottan fiatal, ausztrál designer a kölkök feneke alá dínócsontokat képzelt jó dolgában a minap, nem szálka-nem szúr alapon.

A rétegelt lemez lapokat, akarom mondani - vagyis írnya -, csontokat minden különösebb bűvészmutatvány nélkül össze lehet állítani: végtére is hova vetődjön az a politikailag tutira origón lévő gyerek, ha nem MDF ülepre, izé, medencecsontra? Na, ugye!

Forrás: Furniture Design Market

Van arcod kirakni ilyen dekort a falra? Sajnos nincs még, de beszerezném szívesen ezt a gigantikus fejet, hogy rápakoljam a gyerekszobában a könyveket. Időtálló design, kisiskolás, nagykamasz és felnőtt gyermeklelkűek ugyanúgy bírnának nézni ilyet szerintem a falon.

Vidám, kedves arc, amit a könyvek tesznek teljessé, azoktól lesz haja, szemöldöke és fogai, mindenképp az egyik legjobbfej cucc, amit mostanában láttam könyvespolcilag. Szó szerint és átvitten is.

Forrás: Alexi Mccarthy

Ha Cyr lennék, most elsütném azt, hogy "plofonegyszerű" ötlet, de eszembe sincs csűrni a szavakat. Mindenesetre elsőre jópofa ötlet, másodikra megszólal bennem a biztonsági riasztó, hogy hát hahó, kötelek, meg magasan lévő kosarak, jaj. De aztán arra jutottam a képet nézegetve, hogy nem hülyeség, csak nem mindenkinek ajánlom.

Mondjuk, 5 évnél fiatalabb gyereknek nem adnék kötelet a kezébe, inkább csak akasztósra csinálnám meg a készséget. Testvérekhez sem raknám be, nehogy az egymás közötti nézeteltérések elrendezésében használják eszközként. Alacsony belmagassághoz sem ideális, főleg nem magas szülők esetén - esténként már ki vágyik végigmenni egy akadálypályán, hogy adhasson egy jóéjt puszit?

De abban biztos vagyok, hogy egy ilyen, egyébként igazán dekoratív tárolási megoldással a gyerek is szívesebben fog rendet rakni, takarítani. Nektek hogy tetszik? Alkalmaznátok vagy veszélyesnek tartjátok?

Forrás: The Boo and the Boys

...akarom mondani, már a kettő is, úgyhogy egyre szűkebb a hely, Amy Hunting kollekciójának azonban akarva sem tudnék ellenállni: akaratlan depláne.

Ha pedig már hozzánk nem fér be - maximum reszelve - legalább a suliban hadd legyen ilyen, de tényleg. Ilyen asztalok mellett szerintem bárki lenne újra kisdiák.

Forrás: Amy Hunting

Pszichomókus legyen a talpán, aki kibogozza, milyen impulzusok érhették Naama Arbelt zsenge ifjonckorában. A designer által megálmodott - kissé amorf, ámde felismerhető - fél mellek ugyanis laktálás helyett világítanak, már ha megrántja a szilikon (egek, szilikon!) bimbót az egyszeri felhasználó.

Sérült idea, az már szent igaz, szoptatós anyák hördülnek fel legott - mert nem hinném, hogy lelkesen fogadják az ötletet, miszerint ennen emlejük cseppet sem hízelgő másával emeljék az éjszakai etetések fényét.

Én mindenesetre ámulok. És csendben röhögök.* Istenem, gyereklelkű, cicifixált férfiak...

* Felhasznalo szerint hangosan.

Forrás: Dezeen

Ha már a gyereknek netán iPhone lapul a zsebében, érdemes valamiféle tokot applikálni rá, hátha kevésbé gyorsan vágja haza végleg. És ha már tok, miért ne lehetne egy olyasfajta geg, mint amit a WorldWide Fredtől is láthattunk már a csőrpoharak esetében?

Daniela Gilsanz, a CollabCubed egyik alapítója tökéletes geget vitt végbe az általa tervezett iPhone tokokkal, az Earonic-kal. Egyszerű ötlet, ellenállhatatlanul vicces végeredmény. Earonikus. Kész.

Forrás: CollabCubed

Tudtátok, hogy évente csak az USA területén nyitva hagyott - vagy sűrűn nyitogatott - hűtők miatt 1,7 milliárd dollárnyi energia megy pocsékba? És kik azok, akik előszeretettel mászkálnak a hűtőhöz, nézelődnek hosszasan, azon tűnödve, hogy akkor most a túrórudit nyomják az arcukba vagy inkább álljanak neki a matekleckének, esetleg hívják fel a kedvenc osztálytársukat egy laza, egyórás traccspartira? Naná, hogy a kölkök. Általában és legfőképp. Jó, persze, hogy vannak ilyen felnőttek is, de mi most a gyerekekre fókuszálunk.

Szóval, a japánoknál is lehet ezzel probléma, különben nem találták volna ki a Fridgeezoo állatkákat. Akik a hűtőajtó nyitására először kedvesen üdvözölnek, akár még rövid csevejre is hajlamosak, ám mivel egytől-egyig hidegkedvelő fajták - és kevésbé hidegkedvelők is -,  bizonyos idő elteltével előbb kedvesen, majd enyhén határozottabban szólítják fel a habozó éhezőt, hogy csukja be az ajtót, de gyorsan. És ha három percen belül ismét kinyitná a hűtőajtót, hát, nem teszi zsebre, amit kap.