ÍRJ NEKÜNK LEVELET!

Daniel Schofield az ácsból lett bútortervező olyan tárgyakat próbál megalkotni amik a jelenlegi trendekkel szembemenve nem öt évre hanem legalább ötvenre vannak kalibrálva. Ennek érdekében a funkció és a minőség mellett arra is nagy hangsúlyt fektet, hogy a bútoraihoz kötődni lehessen, hogy legyen bennük valami megmosolyogtató.

Az alábbi kisasztallal és székkel a fentieknek megfelelően célba talált. Legalábbis nálam. Nem direktbe megfogalmazott poént vizualizálnak ezek a darabok, nem vicceskednek, de mégis derűsek és karakteresek. Épp ezért talán időtállóak is lesznek. 20-30 év múlva írok majd róluk megint egy posztot…

Bár még javában olvad rólunk a ruha délutánonként, a reggeli ovi-suliba menetelnél lassacskán eltűnődik a szülő, jövő héttől vajon kell-e már kardigánt cibálni a kölökre. Egy hónap múlva pedig már a tavalyi télikabátokat is el kezdjük méricskélni, nem feltétlen pénztárca-, sokkal inkább hangulatfüggő, hogy ráadva a gyerekre, sírva fakadunk avagy röhögünk egy jólesőt.

Bár Sara Carr akár már pulóverekhez is hordható, vidám, színes sáljai kétségkívül nem oldják meg a télikabát-problémát, de a hangulatunkat a borongós őszi reggeleken biztosan feldobhatják. Arról nem beszélve, hogy még a tanítónéni szívét is meglágyíthatja vele az a nagyobbacska bitangbestia, ha bónuszcerkával jár az iskolába.

Forrás: Etsy.com - Saracarr

Amir Masoud Faridizad designer ülőalkalmatossága első ránézésre nem is olyan döbbenetes. Azonban, ha jobban szemügyre vesszük ezt a hevenyészett anatómiai ismeretekkel rendelkezőknek azért igencsak nehezen felismerhető alakzatot,  néhány percig valószínűleg elpillázgatunk az ötleten.

A babzsákhencser ugyanis nem mást, mint a szívet, a tüdőt, némi szövetet és mindezek összetartására a szegycsontot hivatott stilizált formába önteni. Minden esetre könnyebb lenne ezen hellyel kínálni a kölök váratlanul beeső osztálytársait, mint megkérni őket, hogy jobb híján ugyan, de üljenek már a nyakamba...

Forrás: Yanko design

A japán cuccok legalább annyira furák bírnak lenni, mint az angolok, najó, a bizarr-versenyben talán rá is vernek egy körrel. Mivel nálunk a nagylány elkezdte az iskolát, ki vagyok hegyezve a tolltartókra (is). Ez a kibelezett hal tolltartó mindent visz, ennél abszurdabbat még nem sikerült találnom ezen a nagy szemétdombon, amit internetnek hívunk.

Ettől függetlenül simán kéne, nem annyira a lányomnak, mint inkább nekem, környezetem elborzasztásának céljából.

 Forrás: Japan Trend Shop

Bár még a lányaim nem kapnak rendszeres apanázst, azaz zsebpénzt, azért van némi készpénzük amihez természetesen pénztárca is dukál. Persze nem épp a formatervezés csúcsát képezik ezek a készségek de a célnak megfelelnek. Amíg meg nem látják ezeket a gyönyörűségeket! Amiket Michelle Chan hongkongi születésű elektromérnök tervez és gyárt unalmát elűzendő, Dubajban.

Vessen meg érte, akinek nincs jobb dolga, nekem világéletemben gondot okozott a fércelés. A varrással csak azért nem küzdöttem folyvást, mert odáig az esetek többségében még csak el sem jutottam.

Akadt persze tankönyvi fehér férccérnám, hogyne akadt volna, a szabás-varrás órák kötelező kelléke volt. Ám valami érthetetlen oknál fogva  a világos darabok összeállításánál mindig válogatottan oda nem illő, sötét színű cérnák kúsztak át orvul a tű fokán. "Arra a kis időre ez is jó lesz" és "a fene se fűzi újra" meg aztán "ugyan ki nézi ezt?" jelszavakat harsogva varrférctem össze tehát illetlen darabokat, a végeredmény pedig valahol a szánalmas és az összecsapott közt, félúton tétovázott, félreérthetetlen, "jajgyorsanlegyünkmártúlrajta" jegyeket hordozva magán.

Ki hitte volna, hogy efféle fércmunkát lehet úgy is végezni, hogy annak látszódva se tűnjön az egész görcsbe rándult zoknigubancként, gyalázatosan elszabott vacaknak? Anne Valerie Dupond textilszobrász varázslatos figurái minden esetre ezt hivatottak alátámasztani, olykor bohókás, ám időnként bizony kicsit riasztó módon.

Míg az alábbi állatokkal a gyerekeket, az oldalán található, tetszés szerint piros karikával is jelölhető egyéb alkotásaival az ivarérett korosztályt célozta meg a zseniális designer. Lelke rajta.

Sokszor megénekelt, rajongott témáim a fakockák és a robotok halmazának metszetében újabb gyöngyszemet találtam! Igazi kis minimál csodák. Az egyszerűségükkel tüntető kis darabok a gombszemeknek, és a sokszor csak jelzés értékű kiegészítőknek köszönhetően, egytől egyig egyedeik. Mondhatni: karakteresek. A nőnemű kivitel pedig – szögletességének dacára – telitalálat!

Biztos mindenki aludt gyerekkorában két összefordított fordított fotel alkotta kiságyban, vagy rögtönzött ilyetén módon alkalmi fekhelyet hirtelen felindulásból a porontyának. Nem nehéz belátni tehát, hogy a dolog visszafelé is jól sülhet el, és az egyébként rövid időintervallumú kihasználtsággal rendelkező gyerekbútoroknak így meghosszabbíthatjuk az életét.

Ezen gondolatmenet alapján jutottak el a Martin Price-nál az alant látható bölcső megvalósításához. Ami az elsődleges felhasználási terület elévülésén túl két darab hintaszékké alakítható át. Kicsit szögletes, kicsit naturális, de nekem tetszik. Az ötlet a fentiek okán nem a legeredetibb, de funkcionális megvalósítás zseniális.

(Fal)felületes szemlélőként azt mondanám, fergeteges teherbírással ugyan nem rendelkeznek ezek az ecsetfogasok, de végtére is egy pudingpróbát megérhet az ötlet, kiváltképp kamaszszobában.

A használt ecseteket persze kihagynám a szórásból, depláne fehér falon, bármennyire is ebben utazik a szédült ötleteiről híres Dominic Wilcox. Hacsak nem alaposan kimosott pemzlivel - mármint nem a fent említett úriember pemzlijével -, ami nem feltétlen éri meg a nyelvkilógós gürit, már ha kizárólag fogasban gondolkodunk.

Forrás: Variations on normal

Ezennel cáfolnám azt a tévhitet, hogy családos embernek nem lehet Porsche-ja! Lehet! Akár duplán is. Már ha valóra válik Dawid Dawod designer koncepciója valamilyen úton-módon. Merthogy a Porsche számára tervezett egy babakocsit, minimál designnal, vélhetően maximális kényelemmel és biztonsággal - mondjuk a képek alapján újszülött kortól nem ajánlanám. Ráadásul olyan méretben, hogy az egy Porsche egyébként cseppet sem nagybevásárlásra való csomagtartójába is beférjen.

Persze, kérdés, hogy lesz-e a tervekből valami kézzelfogható, és ha lesz, mennyiért - sanszos, hogy csak az tudja majd megvenni, aki a kocsit is. De azért nekem vannak kétségeim, legalábbis a tekintetben, hogy lehet-e egy Porsche-ban a családot fuvarozni. Mert hát oké, a babakocsi esetleg elfér, de hová teszik a batár nagy gyerekülést?

Forrás: Dawid Dawod

...avagy Durell után szabadon: állatok a kádamban.

Miután itt a Gyerekszobán felnőtt cuccosok is szép számmal fordulnak elő, nem meglepő, hogy nagy hirtelen egy másik, kevésbé színpompás jószágra asszociáltam a már több ízben emlegetett Skip Hop képei láttán.

A lényegi részt a másik oldalról megközelítve persze a funkció kis változtatásokkal, de igencsak hasonlatos, már ha a kiöntés és a beöntés között nem lelünk érdemi különbséget.

Fejet hajtok magam is, remek találmány hajmosáshoz. Már csak azt kellene elárulniuk a kép készítőinek, ugyan mivel is vették rá a kölket arra, hogy ilyen szépen tűrje a hajmosás utáni öblítést, hiszen szeme se rebben a dednek. Mert azt még véletlenül sem feltételezem, hogy az egész nem más, mint galád photoshop.

Forrás: Skip Hop

Ha már a tanév elején szeretnénk egy kicsit felkelteni a gyerek érdeklődését az olvasás iránt, nem árt, ha van néhány apró trükk, de legalábbis kiegészítő a tarsolyunkban. És mivel a legjobb dolgok az életben ingyen vannak - maximum időt és energiát kell ráfordítanunk -, készíthetünk ilyesmit magunk is.

Például ilyen cuki kawaii állatkás könyvjelzőket papírból. Naná, hogy nem bonyolult, csak egy kicsit macerás maximum, de hát a képekből ítélve megéri a fáradtságot! És hátha a gyerek is szívesebben kinyitja hatásukra újra meg újra a könyveket.

Pontos útmutatásért katt a forrásban megjelölt linkre, lépésről-lépésre képekkel.

Forrás: C for Craft

Ti emlékeztek még arra, mi volt a kedvenc játékotok gyerekkorotokban? Egyáltalán, lehet ezt elfelejteni? Én nem hiszem, hogy valaha is kikopna az agyamból a bugyikék, forgós szemű, húzható, műanyag macskám, amiért egy mai valamirevaló retrójáték gyűjtő biztos mindent megadna. Vagy a felhúzható, lendkerekes pléhegerem. Vagy a kedvenc babám, aminek még hajat is nyírtam, mert tökéletesen meg voltam róla győződve, hogy az ugyanúgy kinő majd újra, mint az enyém.

És a mi gyerekeinknek is vannak kedvenc játékaik: az enyém pl. biztos kitenné maga elé a fotózáshoz a plüsskutyáit, amikkel körbeveszi magát éjszakára, a kedvenc társasjátékait, amikkel órákon át elvagyunk családilag.

Ám ahogy azt már láthattuk, micsoda különbség van gyerek és gyerek szobája és alvóhelye között, úgy az is döbbenet, amikor a kedvenc játékaikat pakoltatja ki a fotóművész. Jelen esetben az olasz Gabriele Galimberti, aki egész fotósorozatot készített erről a témáról. Tartalmas és érdekes képek, nem kevés társadalomkritikai felhanggal, érdemes végignézni a linken található teljes sorozatot is.

Kár, hogy ilyenkor találtam rá erre a projektre, de végül is, legalább már biztosan össze lehet szedni a gyerekek fiókjaiból, zsebeiből kellő mennyiségű jégkrémpálcikát. Mert az kelleni fog, egész pontosan 12 darab. Aztán már csak le kell tölteni és ki kell nyomtatni a jégkrémeket, összeragasztani, és indulhat is a klasszikus memóriajáték.

Ha valaki egy ilyen helyre kis üveget is készít hozzá, akkor nemcsak jó szórakozás, ami emlékezteti az egész családot a nyárra, de még dekortárgyként sem utolsó.

Forrás: EatDrinkChic

A hétvégén már szóltunk a Facebookon, hogy ne nagyon címkézzétek még fel az iskolás gyerek tankönyveit és füzeteit, mert meglepetéssel készülünk! Pontosabban Szuperapu készült, én csak vártam izgatottan, és nem sokkal ezelőtt átküldte a végterméket: íme, kedveskéim, a Gyerekszobás letölthető vinyettacsomag!

Nem Micimackós, nem hercegnős, nem VillámMcQuinnes, nem kutyusos-cicusos-lovacskás, hanem SZÖRNYES mind! Hogy a tanulás szörnyen jó legyen minden csemetének!

A teljes, nyomtatható csomag letöltéshez kattintsatok ide!