ÍRJ NEKÜNK LEVELET!

Emlékszem, amikor a kettes számú Vad megszületett, nagylányom  maga is  mindenáron szoptatni akarta a babáit, igény szerint, naponta körülbelül egyfolytában. Hogy némi hiba is csúszhatott az  általa alig másfél esztendősen tett megfigyelés folyamatába, az kizárólag abból látszódott, hogy bár a pólóját nyakig felrántotta a művelethez, a baba fejét ezután a köldökéhez illesztette. Egyesek szerint akadhat ugyan a dologra más magyarázat is, de ilyesmire nyilván csak egy rosszhiszemű plasztikai sebész gondolhat, az is csupán hivatalból.

A Berjuan Bebé Glotón nevű, egyértelműen hiánypótló szoptatós babája persze minden igényt kielégít, olyan következetességgel, hogy az ember lánya felrikkant örömében: Azt a fűzfánfütyülő, virágos műmellbimbaját! Merthogy a szóban forgó emlőpótlék partedli- avagy topszerűen nyakba téve alkalmasint máris pólófelhúzás nélküli kváziszoptatást tesz lehetővé  a csemete számára, ügyesen elkerülve a becsusszanó köldöktáji félreértéseket.

A szóban forgó babának etetés után menetrendszerű büfi is dukál, ellenkező esetben hangot ad nemtetszésének - bukni szerencsére az 1.0 verzió még képtelen.

Elrettentésül íme a szoptatós baba - már a szájszerve is élményszámba megy...

... kattintani is érdemes, a csecsimitáció után jön a sűrűje...

Éreztetek már olyat, hogy az agyatok fogja magát, külön életre kel és legszívesebben valahol egész máshol lenne, csak nem a fejetekben? Én egy-egy kiadós hiszti után szoktam hasonlót tapasztalni, ilyenkor kapok más néven agylobot.

Emilio Garcia megvalósította az én ugráló agyamat. Ránézésre olyan, mint gyerekkorunk ugrálós békája, csakhogy ez agy, gyönyörű színekben pompázó, szépen barázdált, cseppet sem fáradt agy. Ugrál is. Hogy miért, ne kérdezzétek. Azért, mert ez művészet. Pont.

Különleges, limitált példányszámú határidőnaplót dobott piacra a legendás Moleskine. A kis herceges határidőnaplókkal Saint-Exupery nagyszerű műve előtt kívánnak tisztelegni. A gyűjtőknek szánt Moleskine-ek kétféle méretben és elrendezésben kaphatók, és persze, már a borítón ott láthatók a már jól ismert rajzok.

A határidőnapló belsejében további rajzok és a történetből vett idézetek találhatók, hogy a mindennapok is kicsit mesésebben teljenek. A hátsó kis zsebben pedig egy kis meglepetést rejtettek el: egy kivágható, és összeilleszthető papír-reprót.

Kapható itt.

Elefántbőrbe bújt malacperselyt tervezett gyerekeknek - de legalábbis az unokájának - Jorgen Moller skandináv designer. A Moneyphant névre hallgató furmányos ormányos engem leginkább ugyan egy hangyászsünre emlékeztet, de kicsire nem adunk, mindent a designba oltott funkcionalitásért.

Egyébként pedig tényleg pofás darab. Ha - példának okáért - egy  átfogó genetikai módosítás után valaha képes lennék bármit is megtakarítani hosszú távon, kizárólag ilyen ormányosba dobálnám naphosszat a visszajárót. Tessék mondani: ugye, könnyen lejár az alja?

Forrás: Georg Jensen

Ritkán eszünk gabonapelyheket, és én akkor sem tejjel, csak joghurttal, de azt nagyon nem szeretem, mikor a roppanós kis falatok teljesen eláznak benne. Ahogy észrevettem, a gyerek sem. Nekünk lenne ideális reggeliző-edény az Obol.

Ebben ugyanis egymástól elszeparáltan tálalható a száraz és nedves alapanyag, hogy aztán menet közben, ízlés szerint vegyítsük össze őket egy kisebb nyíláson keresztül. Így a gabonapehely vagy a müzli roppanós maradhat, de mégsem tapló szárazon kell megpróbálni lenyelni. Ügyes.

És persze más mártogatós ételeknél is bevethető...

Forrás: Obol

Rendkívüli cumiellenességem most egy percre félreteszem, és fejet hajtok mélyen Nicolas Moussallem nem is olyan rendkívüli, ám mindenképpen szépen kivitelezett ötlete előtt. Ugyanis pontosan tudom, hogy legyen egy baba bármennyire is cuki - ennivaló, hurkagyurka, dögönyözésre ingerlő, ésatöbbi, ízlés szerint aláhúzandó -, ha gyógyszerrel közelítünk felé, négy-öt felnőtt teljes ereje szükséges a megfékezésére. És még akkor sem garantált a siker, csak félig, konkrétan a szájüregig, ahonnan meglepően erős köpéssel tudják visszafordítani a nekik nem tetsző medicinát.

Bár a gyerekeknek szánt gyógyszerekben lassan több a mesterséges ízesítő- és színezőanyag, mint egy McDonald's szendvicsben, s épp ezért felnőttfejjel már egész elviselhető az ízük is, a kölkök mintha csak valami hatodik érzékkel felismernék: ez bizony köpnivaló gyógyszer. Nicolas ötlete annyiból áll, hogy ha már a babák hajlamosak rácuppani a cumira, akkor adjuk be nekik azon keresztül a szükséges gyógyszert.

Szemrevaló designért nem kell messzire mennünk, nemcsak az Óperenciás tengeren túl, hol a kurtafarkú malac túr, ott létezik. Létezik kishazánkban és persze a szomszédságban is - például Ljubljanában, Szlovéniában. Ott áll ugyanis ez az ötletes óvoda - ami szerintem emellett szép is, de biztos lesz, aki kapásból rávágja, hogy fújderonda, milyen kocka már.

A Kekec óvoda - micsoda név - valóban roppant egyszerű vonalú, ám az Arhitektura Jure Kotnik tervei alapján készült épületet fantasztikus módon tették elevenné és színessé. A külső falakat és ablakokat teljes egészében borító árnyékoló és burkoló elemek ugyanis egyenként forgathatók: egyik felük egyszerű natúr fa, a másik oldalukat viszont élénk színekkel kenték le.

Gondolom nem csak nálunk, hanem mindenfelé az ovikban és az iskolákban gyűjtik az elemeket. Ha ezek itt újrahasznosított elemek lennének igazából, akkor javasolnám, hogy szívlelje meg mindenki és só- és borsszórót csináljunk a kidobásra ítélt elemekből.

Persze ez csak design, amit mondjuk egy elem-fan tuti boldogan megvesz és az asztalára tesz, én nem biztos, hogy megtenném. Azt viszont el kell ismernem, hogy mókás, ahogy a só és bors apadásával az elemek merülését láthatjuk.

Forrás: Gadgets&Gear

Ki ne szeretett volna időnként mozizni egy jót műsoron kívül, fényt deríteni arra, mit is művel az ebadta odabent azokban az időszakokban, amikor majd' leszakad az ember oldala? Kivetítő híján eleddig csak elképzelni tudtuk, ha mertük a vesénken zajló pankrációt, no meg az időnkénti ultrahangon pisloghattunk kíváncsian a mélybe: persze akkor épp nyilván köldökzsinórja sem rezzent az ártatlan dednek.

A találgatásoknak azonban immáron vége, hiszen egy ausztrál designertanonc leányzó, név szerint Melody Shiue, megalkotta azt a bizonyos hiányzó kivetítőt. Házi szonográfusként funkcionáló designkészüléke persze akár sok is lehet a jóból, gondolom a legelvetemültebb kismama sem akarhatja álló nap magzatát bámászni, uram bocsá' úton-útfélen reklamírozni az aktuálisan zajló belső történéseket. Póló alá meg mifenének rejteni egy ekkora kütyüt, nem igaz?

Forrás: Australian Design Award

A rongyszőnyeg roppant praktikus kiegészítő, ráadásul olcsó, és ha nekiveselkedünk, még az elkészítése sem ördöngösség - mondhatni gyerekjáték. Ha tetszik a kerek formájú rongyszőnyeg, nem is kell hozzá más, mint egy hulahopp karika, és persze jó sok rongycsík, mondjuk a kiszuperált pólókból újrahasznosítva.

Elkészítéséhez instrukciókat a Family Fun oldalán találhattok. Vonjátok be a gyerekeket is, a tavaszi felújításokból, átrendezésekből így ők is kivehetik a részüket - amire utólag mindig nagyon, de nagyon büszkék. Joggal.

Forrás: Family Fun

Sokféle matrjoska babával találkoztunk már felénk, felsorolni sem tudnám az összeset, az én kedvencem természetesen a válogatás poszt, azon belül is a politikailag korrekt marjoskák. Most azonban le kell cserélnem szegényeket a kedvenceim főhelyén, ugyanis még annál is bizarabb babába futottam bele.

Tulajdonképpen mi is történik, amikor szétszedjük ezt a bizonyos matrjoska babát? Ha belegondoltok, akkor szépen megnyúzzuk. Először csak a bőrét húzzuk le róla, majd megfosztjuk a csontvázától is, hogy eljussunk a belső szervekig. Vicces és abszurd, pont nekem való.

Forrás: Flickr.com - xstuntkidx

Kamaszkorú kölkök mellé ajánlható leginkább ez a fullpöpec biliárdasztal, így legalább  - ha mást nem is - a játék közbeni csatározásokat mindenképp az átláthatóság jegyében abszolválhatjuk. A Nottage Design edzett üveglappal borított asztala nem feltétlen csábít felszínes szórakozásra, ha másért nem, hát azért, mert itt a mélyebb rétegek is remek bámászterületet nyújtanak dákónegatív kibictesóknak.

Végül, de nem utolsó sorban apának is kellő indokot szolgáltat egy ilyen asztal, hogy átnézzenek a haverok egy sörre, vagy kettőre.

Forrás: Nottage Design

Amennyiben mi Rendkívül Elfoglalt Bizniszasszonyanyukák vagyunk, akkor egyrészt mindig kéznél kell legyen egy toll minimum, de még jobb, ha három, másrészt sosincs időnk semmire. Így ebédelni sem járunk ki szép nyugodtan az ebédlőbe, hanem az asztalunknál kapkodjuk be a magunkkal vitt salátát.

Mindezen szempontokat pedig ha összegyúrjuk, akkor megkapjuk ezt a toll-étkészletet, ami tökéletes számunkra, hogy evés közben is tudjunk írni vagy írás közben enni. Csak ne felejtsük el visszarakni a kupakot, ha az evés mellett döntünk, különben a rúzsunk kissé elszíneződhet.

Forrás: Neatoshop

Egy kisfiúnak nem lehet habos-babos szobát berendezni - bár, aki a blogot olvassa, az talán a lányának sem ilyen stílust álmodott meg. És ha szeretnénk az igazi fickós stílust kissé időtállóbbá tenni, nem árt, ha kölcsönzünk egy kis indusztriális hangulatot annak a helyiségnek.

Hogy ehhez mi kell? Nem árt egy sötétebb alapszín, amit fel lehet dobni egy kevéske fehérrel - de semmi felesleges harsány szín. A raklapokból készült ágy is az ipari jelleget erősíti, akárcsak a polcokon sorban álló tárolódobozok, vagy az ipartelepek világítótesteire rímelő asztali lámpa is. És persze, ne feledkezzünk meg az egyszerű vonalú, de lekerekített szélű fém székről se.

A korombeliek - ez de rosszul hangzik - még emlékeznek a kazettákra: megboldogult házibulikra, ahol cserélgettük őket, a másolásokra, kitört fülekre, gondosan felragasztott címkékre.Mindez már lassan a feledés homályába vész, lejátszani sem tudnánk őket mivel, így az alant látható szék ezen pusztulásra ítéltetett kazetták újjászületésének is felfogható. Avagy funkciójuk újragondolásának.

Ülni rajta nem tudom mennyire lenne kényelmes, meghallgatni a rajtuk lévő hanganyagot pedig végképp halálra ítélt ötlet, de látványnak azért nem utolsó, dísze lehetne egy retro hangulatú kamasz szobának.

Forrás: Ooo my design