ÍRJ NEKÜNK LEVELET!

A cumit haszontalan és káros dolognak tartom, ami leginkább a szülők kényelmét szolgálja. Ennek ellenére persze a lányainknak is volt, teljesen átlagos szülőként, teljesen átlagos hibát elkövetve, önös érdekből kihasználtuk, hogy az orális fixáció okán könnyebben kezelhetőek. Az átlagos indokhoz persze átlagos segédeszközök dukáltak. De ha gyerekünket egyébként is kiegészítőnek használó celebritások vagyunk, akkor a napi rutin szintjén elkövetett rongyrázáshoz valami extra készségre van szükség.

Például egy 14 karátos fehérarany cumira, amit összesen 3 karátnyi - 6 gramm -, 278 csiszolt gyémánt ékesít. A cumi formailag teljesen alkalmas a használatra, de mivel kissé súlyos, ezért nem ajánlják mindennapos használatra a forgalmazók sem. Pedig a 17 000 dolláros árért igazán megoldhatnák ezt a problémát is.

Legalábbis nekem az jutott róla eszembe, amiről apám mesélt: amikor ő tanult vezetni, ha a rossz pedálkezelés miatt lefulladt a kocsi, neki, a tanulónak kellett újra bekurbliznia. Gyorsan megtanulta, mit kell tennie ahhoz, hogy az autó ne fulladjon le.

Ahogy akkor az autókat, itt az aprítót kell "kurblizni": ez a kis szerkezet - a hőn szeretett Boon repeprtoárjából - emberi erővel működik. A felhasználó beleteszi a főtt zöldséget, gyümölcsöt, lecsontozott húst, majd addig húzkodja a fogantyút rajta, míg egyenletes péppé darálják a kések a cuccot. Meg míg be nem dagadnak a bicepszei - végül is, járulékos előnynek tekinthetjük, nemde?

A Mush névre hallgató konyhai kisgép természetesen BPA-mentes műanyagból készült, acél késekkel, könnyen tisztítható, és amire a gyártó a legbüszkébb: nem ébreszti fel az alvó gyereket. Szerintem van egy ezeknél fontosabb előnye, egyáltalán nem fogyaszt villamos energiát, így kíméli a környezetet is valamelyest.

De őszintén szólva nem venném meg. Akkor inkább elcsattogok az unalomig emlegetett svéd lakberendezési áruházba, ott is láttam hasonló működési elvű aprítót, ami Mush várható árának töredékébe kerül. A célnak tökéletesen megfelel.

Forrás: Boon Inc.

Nem olyan régi, de annál meghatározóbb élmény, hogy mindkét tündérhercegnőm erősen vonzódott a különböző plüssállatok különböző címkéihez. Külön meg kellett kérni a nagyszülőket és a rokonság ajándékozó kedvű tagjait, hogy ne távolítsák el ezeket a haszontalannak tűnő szövetdarabkákat, mert így jelentősen lecsökkentik a játékok élvezeti értékét.

Marleen Rameckers, a Snoozebaby alapítójának a kisfia is hasonlóképp viszonyult a témához, sőt olyannyira megnyugtatta a címkékkel való bíbelődés, hogy a szenvedélye átragadt a szüleire is, akik csak a címkék miatt vették meg  a játékokat. Vették volna, ha lettek volna. És mivel nem voltak, csináltak. Játékokat, babákat, pelenkázót, játszószőnyeget, pólyát. Amik a rengeteg címke nélkül is pofásak, de így meg ellenállhatatlanok, az arra fogékony célközönségnek.

Plusz pont, hogy Snoozebaby a környezetbarát és etikus termelés elkötelezett híve, ráadásul a bevételeikből a Banglades ivóvíz ellátását is támogatják.

Előrebocsátom, hogy én értem, hogy ez művészet. Pont. Tudom, hogy a művészet címke alá sok dolog beszuszakolható. Mégis, nekem kissé bizarr ez a Hitlert formázó akció figura, ami mi mást is tarthatna a kezében, mint a Mein Kampf-ot. 

Mike Fosella, amerikai babakészítő, nemcsak Hitlert, de Mengelét is megalkotta, és hogy a gyűjtők a teljes történetet el tudják játszani, tervezi Himmler és Goebbels babaformába öntését is. A figurákból csak 50 darabot készít a tervező, nem kereskedelmi és nem gyerekkézbe szánva, természetesen.

Forrás: Anomalies Unlimited

A kóla a modern kor egyik mumusa, igaz, nem minden ok nélkül. Rontja a fogakat, tele van adalékkal, foszforsavval, ami csontritkulást okozhat, és egy urban legend szerint még a vízkövet is tisztíccsa. Ugyanakkor nekem pl. remekül bevált egy bizonyos fajta fejfájásra.

De nemcsak az én agyi ereim elsimítására képes. Üzemanyagként is beválhat. Ezt Takara Tomy, a fiatal japán játéktervező bizonyította be nekünk - és most Nektek is. Takara ugyanis először megtervezte, majd el is készítette az RC ene biomotoros autót, amely leginkább valami science fiction szállítójárművére emlékeztet, és ami a Sony bioakkumulátorával működik. Merthogy az aprócska autó teljes egészében cukor-meghajtású.

 .... hát persze, hogy nyár! Ha jól emlékszem, mintha már tavaly ilyenkor is ezen nyafogtunk volna testületileg, hogy most már tényleg elég volt a hidegből, meg a sál alatt is vacogásból.

Az ausztrál House of Orange gyerekeknek szánt, egyszerű vonalú kerti bútorai egy kis napsütést hoztak most ebbe a csepergős-cidris januári napba. A masszív, időtálló darabok mellé a nyáron kívül már csak egy kertet szeretnék. Lehet, hogy túl sokat akarok?

Forrás: House of Orange

Felénk a virsli-evészet alap, a lányok leginkább kétféle vacsorát bírnak elképzelni: a virslit és a "sültsajtosat", így egyben mondva. Mindkettőhöz elengedhetetlen kellék a kecsap, természetesen, csak hogy véletlenül se keltsék az egészséges étkezésnek  még a látszatát sem.

Ők biztos örülnének ezeknek a mókás fejeknek, amiket a kecsapos és mustáros doboz kupakjának helyére kell tekerni és máris egy vámpír fogaiból csöpög a vér vagy épp egy zöld arc szájából a mustár, ami engem leginkább hányásra emlékeztet - nem hiába, a Spread Heads tarsolyából már láthattatok hasonlót itt a blogon, csak akkor tisztálkodás témában, ugye. Hogy a majonézhez mit találtak ki, arról jobb szeretnék nem tudni.

Forrás: The Spread Heads

Jason Freeny formatervező, illusztrátor legutóbbi Gyerekszobás beköszönése óta sem tétlenkedett, sőt, magasabb fokozatba kapcsolt a rajzfilmfigurák belső értékeinek feltárásában. És ennek a kedves internetező gyerekek örülhetnek leginkább, mert így folytatódhat a rendhagyó anatómia óra.

Ráadásul a rajzolt popkultúrában nagy öreg számító Mickey és a Habcsókember mellett olyan – itt a blogon sokszor pellengérre állított – cukiságok is boncasztalra kerültek, mint Hello Kitty és a szivárvány-sörényű Én Kicsi Pónim is. De ha a kollegináknak és a törzsolvasóinknak mindez nem lenne elég az abszurdisztán kategóriához, akkor még mindig ott van az üvegburába zárt Kitty magzata...

Persze, nekem a Family Guy kiskorú sztárja, Stewie a kedvencem. Sajnos az eBay-es árverésről lemaradtam, pedig cirka 367 dollárért meg lehetett volna szerezni. De sebaj, hamarosan vigasztalódhatom a tavaszra beígért 4D gumimaci puzzle-vel, ami természetesen egy anatómiai kirakós lesz.

Ha magas az ágy fekvőfelülete, vagy a gyerek éjjel sem bír egy helyben maradni, és ha netán olyan parásak vagyunk, mint - saját bevallása szerint már csak egykor - Cyr kollegina, nem árt, ha a gyerekágy szélét ellátjuk egy leesésgátlóval. Felkészülve minden eshetőségre.

Ez a praktikus kiegészítő általában kicsit sem szép, a gyártók csakis a funkcióra szoktak koncentrálni. Ami érthető, de mégis, az én szememet csöppet szúrta. Eddig. A Tambino ugyanis nemcsak azt akadályozza meg, hogy a kölök az éjszaka kellős közepén a padlón találja magát, de még jól is mutat. Hogy emellett még tárolásra is alkalmas? Ezért az ötletért már le is kaptam a kalapom gyorsan! Zseniális! Nem is tudom eldönteni, melyik tetszik jobban: a bárkás vagy a betűs?

Forrás: Etsy.com - Tambino

Tudom, tudom, felhasznalo bloggerina privilégiuma, hogy mindenből levezesse  a "büdös kölök" képletet, úgyhogy eszem ágában sincs elvenni a kenyerét.

Most viszont megkérném őt, adja csak ide nekem szépen dalolva egy pillanatra, de most azonnal.  Merthogy a kép láttán rögtön az jutott eszembe: kéne egy ilyen pofás bútorcsalád jónéhány gyerekszobába,  kizárólag azért, hogy a büdös kölök kivételesen ne a falra firkáljon. Mellesleg megnyugtat a gondolat, hogy az ausztrál szülők mindennapjai sem problémamentesek.

Forrás: Buyster

Bár az ünnepek már elmúltak, a sütievés ideje sosem jár le azért. Kekszeket sütni továbbra is odaáll az ember lánya, és ha azt szeretné, hogy nagyobbacska fiúgyermeke - és még ráadásul apjuk is - örüljön nem csak és csupán a keksznek, akkor olyan sütidobozba teszi, ami nekik is tetszik.

Garantált sikert lehetne elérni ezzel a Halálcsillagot formázó sütidobozzal, főleg a férfiaknál, úgyhogy ha apának szeretnénk egy kicsit nagyobb pocakot azzal, hogy gyakrabban rájár a sütikre, akkor javaslom beszerezésre, de rögvest.

Forrás: Star Wars Shop

A svéd Little Red Stuga már-már visszajáró vendég itt a blogon, de mit van mit tenni, ha egyszer fantasztikus ötleteik vannak, amiket ráadásul tetszetős módon öntenek formába. Most például a világ talán legnépszerűbb és legfunkcionálisabb bútordarabját gondolták tovább, a babzsákot.

Különböző méretű hegycsúcsokat álmodtak bele a zsákokba, amikre aztán a hegycsúcsok nevét és magasságát is rányomtatatták, erősítve ezzel a pedagógiai vonalat. Hogy a játék se maradjon ki a történetből, a hóhatár feletti rész mókás és változatosan aprólékos mintát kapott, ami aztán a némi hozzáadott fantáziával egy hegyitúra térképe is lehet. Lehet vadászni, kajakozni, alaptábort kiépíteni…

Jó rég nem volt már Alkot az Olvasó, igaz, közben zajlott a pályázatunk, no és volt karácsony is, meg óév-újév. Az ünnepekhez kapcsolódik az alábbi levél Pétertől és feleségétől, akik a fa alá a képeken látható babaházat tehették gyermekeiknek:

"Sziasztok!

Itt küldöm a fotókat a babaházról, amit az ötéves lányunknak készítettünk a feleségemmel karácsonyra.

A házat és a bútorokat én állítottam össze, a feleségem festette, dekorálta őket, és kereste hozzá a kiegészítőket. A babaház tetejét és az első falat ki lehet nyitni, így könnyen hozzá lehet férni a berendezéshez.

A falakat és a padlót tapétáztuk, a fürdőszoba padlója valódi mozaikcsempével van kirakva. Az alsó szintre került a konyha-étkező, az előszoba a lépcsővel, és az oszlopos veranda. Innen vezet a lépcső a nappaliba, ahol kandalló és karácsonyfa gondoskodik a hangulatról, mellette a fürdőszoba.

A felső szinten van a hálószoba és a gyerekszoba, felette pedig a padlástér, ide került a varrógép a próbababával. A falakon a keretekben a gyerekek miniatűr fotói vannak.

Mind a két lányunknak nagyon tetszett az ajándék, a kicsi másfél éves is rögtön birtokba vette. A feleségem meg alig várja esténként, hogy a gyerekek lefeküdjenek, hogy kicsit ő is játszhasson.

Péter"

Valószínűleg áldhatom a jószerencsémet, hogy két lányom ellenére sem söpört el bennünket se Barbie-, sem pedig Bratz-őrület. Mi több, megálltunk 4-5 babánál, akik dobozok mélyén pihengetnek, szinte soha nem kerülnek az utamba. A rózsaszín korszak is lassacskán a végéhez közeleg, legalábbis Nagynagy már ritkán vevő rá, Kicsinagy pedig még terelhető.

Azonban a legvadabb rózsaszín hercegnős időszakukban sem vetemedtek volna ilyesmire a lányaim - legalábbis szívből remélem. Ugyanis ez a pudliba oltott Barbie-hercegnős tanulóasztal az összes tollával együtt ki tudna kergetni a világból. Szerintem az elkövetőnek tényleg agyára mehetett valami. Könyörgöm: melyik gyerek tud egy ilyennél tanulni?

Forrás: Etsy.com - DiCeysTreasures

A tej szorosan összetartozik a gyerekkorral, így hiába tűnhetne első pillantásra felnőtteknek szólónak ez a tejesdoboz design a Kiantől, nekem mégis a gyerekrészleghez sorolódik. Már csak azért is, mert belegondolok, hogy mekkora örülést csapnának a lányaim, ha a reggeli kakaójukhoz a tejet egy ilyenből kapnák.

Vicces, vidám és stílszerű formát adtak a tejesdoboznak, amivel izgalmassá és vidámmá tettek egy olyannyira hétköznapi terméket - már amennyiben az ember lánya szójatejet iszik -, ami az ember kezében naponta többször is megfordul. Ezért pedig csillagos ötös jár részemről.

Forrás: Kian