ÍRJ NEKÜNK LEVELET!

Úgy hallottam, hétvégén megint jön a hideg, zimankó, hó meg fagy. Aminek egyfelől nem örülök, nehezen viselem már a telet, pedig még mennyi van belőle hátra. Másfelől azért ebben az időben is találhatunk magunknak jó kis elfoglaltságot. Készíthetünk hókunyhót, vagy koszorút. Bár a karácsonyi szezon már lefutott. No sebaj, akkor készítsünk koszorú helyett jégdíszeket.

Mondanom sem kell, nem bonyolult műveletekről beszélünk, az eredmény mégis látványos. A gyerekeknek sem fog egy percig sem gondot okozni a dolog. A Two Chickens and Hen blogon találtam ezeket a színes, pontosabban festékkel színezett jégdíszeket. A festéket vízben feloldjuk, a vizet formákba öntjük, fonáldarabkákat lógatunk bele, majd megfagyasztjuk. Ha kész, lehet felfüggeszteni őket. Az eredmény káprázatos, kár, hogy csak addig tart, amíg a nap ismét nem bújik elő nagy kegyesen.

Némiképp más műfaj ugyan, mint Miss Borsószem nyoszolyája, Richard Lampert alkotása azonban ezúttal sem hagyja a szemeket szárazon. Hintalóra ugyan csak távolról, haloványan és fél szemmel emlékeztet ez a karcsúsított mini(mál)-betonalagút, ám tény, hogy zseniálisan van összerakva, első blikkre akár egy alaposan felderítendő és  megülendő, stilizált köztéri lovasszobor.

Renitens lévén persze jómagam első körben inkább belemásznék, semmint rá, minek következtében lenne is nagy röhögés azonmód, középtájt történő megszorultságom okán.

Forrás: Doshi Levien

A Gyerekszoba szövetkezett a Veddvelem közösségi spóroldával, és a héten indult közös Veddvelem és NOVETEX játékot elhoztuk a mi Drága Olvasóinknak is. Ha szeretnétek NOVETEX aloe vera gyermekmatracot, vagy elektroszmogmérőt, esetleg épp egy levendula és borsmenta illatú aromapárnát nyerni, akkor csatlakozzatok a játékhoz Ti is! Ez még nem minden, mert csak itt, csak most, a Gyerekszoba olvasói nyerhetnek 3 db napelemes Robotkészletet, ha az alant feltett kérdésekre válaszolnak.

A játék menete a következő:

A NOVETEX és a Veddvelem Facebook oldalán három képet láthattok a nyereményekről, arra a képre kell kattintani, amit szeretnétek megnyerni, majd írni egy hozzászólást hozzá vagy "Like"-ot adni annak a hozzászólónak, akinek csak tetszik. A nyereményeket az kapja, aki a legtöbb "Like"-ot kapja a hozzászólásához. Az esélyeket megduplázhatjátok, ha mindkét oldalon hozzászóltok, mert a két helyen gyűjtött lájkokat összeadják és abból alakul ki a végeredmény.

A Gyerekszoba közönségnek szóló kérdések a plusz nyereményért:

Az iPhone őrület négy év elteltével sem lankad. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a napról napra felbukkanó újabb és újabb őrült rajongói termékek. Az ehető okostelefonra eddig kellett várnia a világháló kütyümániás geekjeinek, de megérte! A japán Green Gables pékség igazán szemre valót és egyben ínycsiklandót alkotott.

Kumiko Kudo, a 44 éves tulajdonos első körben a férjét lepte meg, majd a nyilvánvalóan elsöprő siker után 2730 jenes áron forgalmazni kezdte - egyelőre csak Japánban. Így sajnos, csak a szigetországi rajongók juthatnak ehhez a minden részletében tökéletesen kidolgozott és mérethelyes finomsághoz.

Forrás: Livedoor

A digitális kütyüket és a virtuális lábasjószágok előrenyomulását ellensúlyozandó egyre inkább hódítanak a világhálón a papírjátékok, amiket saját kezűleg kell összehajtogatni, ragasztani. A főként barkácsolni szerető kisfiúkat és/vagy gyereklelkű férfiakat célzó készletek leginkább robotokat és különböző rendszertanilag nehezen beazonosítható szörnyeket tartalmaznak, de szép számmal találhatunk állatfigurákat, például baglyot is.

Rengeteg tehetséges designer nyomul ezen a vonalon és árul albumnyi sorozatokat, és talán még egy tematikus blog is kevés lenne, hogy bemutassa a folyton frissülő kínálatot. Én is inkább csak két olyan gyűjtőoldalt ajánlanék a kedves internetező gyerekek figyelmébe, ahol ingyenesen letölthető pdf-eket találhatnak az alkotók linkjei, és a friss megjelenésekről szóló hírek mellett.

Ha tetszik az alant látható kis válogatás, akkor klikk a linkek egyikére! Aztán letölt, nyomtat, vág, hajt, ragaszt, és kész is. Gyűjthető. Vagy gyűrhető…

A Knú hatvanas évek-beli, stilizált hintalova után egy nyírfából és alumíniumból készült asztalt mutatunk Nektek. A retró hatás természetesen itt is tetten érhető, egy kicsit régi, egy kicsit új, amolyan gyerekkorunkat idéző, retrovista fíling.

A lekerekített élek és szélek  felhasználóbaráttá is teszik ezeket a bútorokat - hiszen valljuk be, a hatvanas-hetvenes évek óvodásait nem kényeztették el efféle hívságokkal, ők még saját kárukon tanultak. Persze az is igaz, hogy akkoriban nem volt ritka történés a hideg kés vagy a mirelit zöldborsó a homlokon. Mi tagadás, ezt azért nem sírom vissza.

Forrás: Knú

A retro-mintákat szeretjük itt a Gyerekszobán, úgyhogy egyenes út vezetett odáig, hogy az Oopsie kajás és palack-melegentartó táskáin megakadjon a szemem. Amellett, hogy hasznos dolog ez, ha az innivaló hőmérsékletét szinten kell tartani, vagy vinni magunkkal a gyerekek ennivalóját, természetesen a hasznosságot übereli a design. Mert ilyen retro motoros mintás kistáskából melyik gyerek ne enne szívesen, ugyebár. Jó, lehet, hogy a gyereket marhára nem érdekli a minta, de legalább anya boldog lenne tőle. Az is valami.

Forrás: Oopsie

Egy generáció nőtt fel kis hazánkban is a tili-toli kirakós játékokkal ütve el szabadidejét, amikre rendszerint valamely népszerű rajzfilm szereplői voltak nyomtatva. Frédi és Béni, Vuk, és a többiek. No, a japán Y+ Design tervezői merészen továbbgondolták a konstrukciót és számokra cserélve a mesefigurákat egy öröknaptárt alkottak.

Sőt, határidőnaplót! Merthogy lehet rá írni, és van külön „memo” rész is. Persze, nem lehet hónapokra előre, vagy hónapon átívelően tervezni, de ezt az apró kellemetlenséget feledteti a tény, hogy elsején, korán reggel egy logikai feladvány segíti felpörgetni a hókezdést. Kamaszoknak ideális asztali kiegészítő lehet. Bár mind az öt színváltozat elég decens…

Magyarországon a játszóterek helyzete még mindig a béka feneke alatt van: a régi játszóterek ugye nem felelnek meg az EU-szabványnak, ezért pénzhiány miatt az önkormányzatok nem a felújításuk, hanem megszüntetésük mellett dönt a legtöbb esetben. Épülnek persze új terek is, de csak elvétve, és hogy milyen minőségben, átgondoltsággal, azt jobb nem feszegetni.

Az új terek esetén a munkafolyamat elvileg a következő szokott lenni: adott a hely, megtervezik a teret, majd ezután indul el az anyag vagy a játékszerek vadászata. A holland 2012 Architect azonban csűrt egyet ezen a folyamaton: előbb a környékről összegyűjtötték az újrahasznosítható anyagokat, majd csak ezután kezdtek bele a játszótér tervezési munkálataiba.

Váratlan vallomás következik, ritkán pötyögök le ilyesmit billentyűzeten, izzad is tőle a tenyerem rendesen: végre egyszer engem is lenyűgözött a minimál. A skandináv So-Ro designereit dicsérik az alábbi bölcsők, melyekben - bár fő céljuk valóban a funkcionalitás - annyi lágyság és elegancia van, hogy kénytelen vagyok fejet hajtani előttük.

Arról nem is beszélve, hogy gyanítom, oldalára fordítva még dohányzóasztalként is használható ez a bölcső, ha kinőtt belőle már a ded. Ez pedig már dupla funkció, amitől már a minimál kis jóindulattal lehetne mondjuk midimál. Ilyenformán pedig tényleg nem tiltja a vallásom, hogy akár szeressem is kicsikét, ha éppen jólesik.

Forrás: so-ro

Mostanában napi téma felénk, hogy mikor lesz már macskánk. Vagy kutyánk. Esetleg mindkettő. "De legalább egy hörcsögöt, anyaaaaaa!". Mindig mondom nekik, hogy "sőt, rögtön pónit, és hármat", mert bár példát vehetnék ugyan Cyr kollegináról -aki nemcsak saját magát, de egereit is szaporítja otthon, rakásra -, én mégis tartom magam ahhoz, hogy majd ha kertünk lesz, illetve majd ha el tudják látni a gyerekek azt a bizonyos, bármilyen állatot.

Ez a kis életkép vezetett el oda, hogy az orosz 33 dodo cég macskás falmatricáit nézegessem és elolvadjak tőlük. Mert ha már igazit nem engedek a lányoknak - plüssvadmacska meg van annyi, hogy úgy kell őket kupacba kotorni -, valamivel kárpótolnom kellene őket. Ilyen macskák nyugodtan ellephetnék a szobájukat, keveset esznek, nem kell őket kerülgetni, nincs macskaalom sem, csak csendben dorombolnak a falon.

Nem véletlenül akadt meg a szemem a világhálót böngészve, a lentebb látható bogarakon. Az ízeltlábúak mindig is kedvenceim voltak, leginkább a funkcionális szépségük okán, s mi több, ez a lelkesedés még a lányaimra is ráragadt. Amit aztán jelentősen megtépáztak a szocializáció során a társaiktól és azok szüleiktől átvett - jórészt alaptalan - félelmek.

A magát hivatásos optimistának tartó tervező, Jordi Rabal koncepcióiban mindig van egy-két csavar. Minimum. S nincs ez másképp a végtelenül elegáns, csokoládé-szkarabeusz kollekció esetében sem. Sok mindent nem is lehet hozzáfűzni, talán csak annyit, hogy végre kaptam egy használható tippet az otthoni csokimikulás készlet hasznosítására, és a lányok szimpátiájának visszanyerésére.

Amikor a gyerek először látta a Pán Pétert, rögtön kedvencévé vált az a rész, mikor Tigrisliliomot, az indiánhercegnőt elrabolja Hook kapitány, és megkötözi, ámde a hős Pán kimenti. Ebben az időszakban jellemző volt, hogy az asztalok lábaihoz különféle babák lettek kötözve, melyeket harsány röhögés közepette szabadítottam ki én, a hős, de közel sem Pán és mégcsak nem is Péter.

Tigrisliliom most ismét visszaköszön és elvarázsol: ezúttal egyszemélyes teáskészlet formájában. A japán Decole cuki kis teáskancsó és bögre szettje engem legalábbis levett a lábamról. Szívesen adnék belőle teát a kölöknek, olyan nyugisan kortyolgatós érzést vált ki belőlem. Tudom, én vagyok a naív, de már így maradok.

A mókásan spicces komódokat elkövető Straight Line Designs többi alkotása sem úszta meg szárazon. Minden bizonnyal fejrepottyantak arrafelé a designerek, varázslatos, mesebeli műhelyükben ugyanis bármi megtörténhet.

Lyuk keletkezhet a komód kellős közepén egy óvatlan pillanatban, esetleg valaki meghegyezhet néhány szekretert, még az sem kizárt, hogy darabjaira esik az egyik bútordarab menet közben. Mindegy, használható. Ha pakolásra nem, hát harmonikának egy-két darab még mindig jó lehet.

Akárhogy is, egy dologban biztosak lehetünk: Carroll tutira megveszett volna értük.

Forrás: Straight Line Designs

Mostanában alaposan körbejárom az evészet-ivászat témakört, kezdve a Halálcsillagos sütis dobozzal egészen a kecsapot csöpögtető vámpírig. Esküszöm, nem direkt van, mostanában ezek találnak meg, bár az is lehet, hogy csak mindig akkor keresek, amikor éhes vagyok.

A gumikacsa a kádba való, ebben megegyezhetnénk, ha nem állna itt alant ez a teatartós darab, aminek köze nincs a kádhoz, annál inkább a teázáshoz. Igaz, hogy ázás ez is és az is, de azért a kádban teát mégse kéne, ugye. Mindenesetre szerintem jópofa, lenne nagy meglepetés, ha így szolgálnám fel a lányoknak a teát, hogy egy kacsa úszkál rajta.

Forrás: Design Craft Inc.