ÍRJ NEKÜNK LEVELET!

A híres tervező nem maga ült be az iskolapadba, csak úgy gondolta, elengedhetetlenül fontos, hogy a gyerekek táskájába, iskolapadjára is odacsempéssze magát, végül is már nemcsak felnőttekkel, de a fiatalabb korosztállyal is foglalkozik. Nehéz lehet a világválság túlélése még neki is, bár állítólag most vásárolta meg New York West Village-ben a régi könyvesboltot, a Biography Bookstore-t, amelyet a pletykák szerint BookMarc néven továbbra is könyvesboltként szeretne majd üzemeltetni - innen származik a jól értesültek szerint a kollekció neve is.

Persze, nyilván okos dolog az is, ha előre gondolkozik, és kineveli a maga későbbi rajongói táborát is. Már ha sikerül. Már ha van olyan szülő, aki ezekre a cuccokra pénzt áldoz, pontosabban egy vagyont, mert ebből a kollekcióból nyilván nem kétezer forint a színesceruza készlet.

És persze, az is szükséges a sikerhez, hogy a kölkök csípjék ezeket a cuccokat - még nem teszteltem le a gyereken, de istenbizony gép elé ültetem a nemes cél érdekében. De ha tetszik is neki, előre megmondom, tőlem Marc Jacobs-os tolltartót nem kap.

A spanyolok nem egészen százasok, már ami a fesztiváljaikat illeti, biztos nem. Elég, ha csak a paradicsomhajigálósra gondolunk, hogy a bikakergetésről már ne is beszéljek. Talán az összes őrült fesztiváljuk között a Baby Jumping Festival viszi el a pálmát, amit Castillo de Murcia városában tartanak évről-évre. 

Ide mindenki nevezhet az újszülöttével, aki szeretné, hogy babája fölött remélhetőleg józan spanyolok ugorjanak át. 1620 óta tartják ezt a pompás ünnepet, ami egyébként a Corpus Christi katolikus fesztivál ünnepségsorozat része.

A babák a fesztiválon a földön fekszenek, és ördögnek öltözött felnőtt férfiak ugrálnak át fölöttük, ezzel tisztítva meg magukat minden bűnüktől. Nyilván biztonságban vannak az újszülöttek, hiszen 1620 óta nincs beszámoló olyan esetről, hogy bármelyik gyerkőcnek is baja esett volna, de akkor is, kicsit ijesztő így, kívülről ilyet látni.

Forrás: Spanish Fiestas

Mivel dekoráljuk akkor a gyerekszoba falát, ha az egyik szülő megrögzött Micimackó, a másik pedig kellőképpen elszállt Star Wars rajongó? Na, és ha a gyerekben ötvöződik a két történet imádata? Szerencsére van megoldás!

Hála James Hance-nek, aki a két, egymástól egyébként meglehetősen távol eső világot ötvözte egymással. Rajzain Róbert Gida helyett az ifjú Han Solo döcögteti - no, nem Micimackó, hanem - a plüss Chewie fejét. És Füles alakjában ez alkalommal nem egy szamár, hanem egy apró birodalmi lépegető lett farkavesztett, csüggedt figura.

Malacka helyett pedig R2D2 kísérgeti hűségesen wookiee barátját körbe-körbe a Százholdas Pagonyban, és vele száll fel a Halálcsillag léggömbbel is a méhek, pontosabban az apró birodalmi vadászhajók fészkéhez - de gondolom, nem mézre vágyakoznak...

Tüneményesen sikerült alaposan megkavarni a két történetet és adaptálni egymáshoz a figurákat. Simán kipakolnám a már majdnem kamaszgyerekem szobájába is, és szerintem, nemhogy szava nem lenne ellene, de kifejezetten jókat mosolyogna a képeken.

Sokak álma válhat valóra a LEGO újdonságával, a nagyméretű legókocka tárolókkal. Mert nemcsak rendet vághatunk velük a gyerekszobában - vagy a lakás egyéb részein, pl. a nappaliban, konyhában - de még építeni is lehet belőlük.

Ajánlott LEGO-függő kicsiknek, kamaszoknak és felnőtteknek, nemre való tekintet nélkül. AZ már csak non plus ultra, hogy a komolyan fanatikusak most szert tehetnek egy LEGO-fej tárolóra is, akár csak úgy, dekor gyanánt.

Tudom, hogy van internet, és hogy aki naplót vezet, az ma már blogot ír, és azt is tudom, hogy Google rengeteg szolgáltatást biztosít például a határidőnapló meg az efféle úri huncutságok kiváltására. Arról is hallottam, hogy vannak mindenféle kézi ketyerék és masinák, amik az offline élethelyzetekben nyújtanak hasonló segítséget, de én akkor is egy régimódi, de annál szebb határidőnaplót (és egyben jegyzetfüzetet) szeretnék az internetező gyerekek figyelmébe ajánlani!

Illetve mindjárt egyből két szériát is. A Pinkghost "Chubby Book" sorozatai azért haladnak a korral és teljesen multifunkciósak. Van bennük naptár, 100 vonalas oldal és 150 sima, és van bennük 10 illusztrált oldal, amik akár képeslapként is funkcionálhatnak. Már ha valaki tovább akarja adni a vizuális élményt, amit fiatal illusztrátorok munkái okozhatnak az arra érdemes szemlélőnek. Potom 21,95 dollárért.

Forrás: pinkghost.net

A World Wide Fred vicces tárgyai szerintem nemcsak nekem váltak könnyedén a kedvenceimmé - ellenállhatatlanul agyamentek egytől-egyig. Csupa olyan cucc, amitől az élet amúgy unalmas, netán méltán gyűlölt pillanatai vicces mókává válhatnak.

Vegyük csak a takarítást: mennyivel vicccesebb a pornyúllal törölni a koszt a polcokról! Na, és ott vannak a gyerekekkel általában idegfeszítő programot nyújtó családi étkezések, amelyek rögvest színesebbé tehetők egy jópofa evőeszközzel, pohárral vagy tányérral.

Utóbbit az esélyegyenlőség jegyében immár női változatban is megvásárolhatják a finnyás gyerekek szülei, aztán indulhat a tészta tologatása a tányéron - így hajzuhatag, így egy szakállas nő...

Jó, tudom, hogy kicsit túl sokszor került mostanában szóba a svéd multi, de nagyon is aktuális téma, hiszen szeptember 6-án jön ki az új katalógusuk - amit rendes ember elnyúlva, egy kávé vagy tea mellett lapoz át, álmodozva, mi mindent nem fog megvenni belőle. A héten szó esett kutatásukról, múlt héten pedig az új és letagadhatatlanul retró Stuva sorozatot mutattuk be Nektek az új IKEA termékek közül, most ismét tőlük válogattunk. Mert végre tovább bővült a játékok választéka is, többek között a Duktig sorozattal.

Ezek között különféle, textilből készült zöldségeket, gyümölcsöket, süteményeket és egyéb ételeket találhatunk, amelyek egész korrekt kidolgozásúnak tűnnek a képek alapján - aztán lehet, hogy valami gagyi anyagból készültek, élőben még nem láttam. Mindenesetre ígéretesnek látszanak, olyan holmiknak, amelyek a játékkonyha vagy boltospult kedvenc darabjaivá válhatnak. Lehet köztük molyolni, mint az IKEA élelmiszerei között a Svéd Finomságok Boltjában.

Forrás: IKEA

Teázni jó dolog - persze, egy bizonyos kor felett -, főleg a napokban uralkodó időjárási körülmények között, és nemcsak délután ötkor. És ez esetben nem a boltokban árusított, kész teákra gondolok. Hanem az otthon készített italra - melegen, langyosan, forrón, cukorral, mézzel, citrommal, tejjel, vagy csak úgy magában, ki hogyan szereti.

Ha a gyereket rá szeretnénk venni a teázásra, biztos, hogy a Donkey Creative Labs tasakjaival könnyedén menni fog. Sőt, lehet, majd kell inkább küzdenünk, hogy vegye már ki a vízből a filtert és ne igya meg egy nap alatt mind az ötöt a csomagból.

Forrás: Donkey Creative Labs

A gyerekek sok mindent jobban tudnak, mint a felnőttek, amit meg nem, azt végtelen fantáziájukkal pótolják. Aztán felnőve ezeket javarészt elfelejtik. Még jó, hogy olykor kapunk némi emlékeztetőt. Például a Szörny Rt. vagy a Forster ház még azokat a felnőtteket is emlékeztetik, akik gyermeki énjüktől nagyon-nagyon eltávolodtak, hogy bizony a szörnyek velünk élnek, és nem kell feltétlenül félni tőlük. Éppen ezért nem egy világtól elrugaszkodott dolog, ha Juan Molinet képeit ajánlom most a gyermekszobák falaira.

Mert ezek a szörnyek akkor is szeretnivalók, ha teszem azt, merő szórakozottságból szájukba vesznek egy-egy gyereket a házibuli felfokozott hangulatának köszönhetően, vagy ha nagyon morcosan is néznek a reggeli buszra várva.

Íme, a mobilvécé egy változata, kifejezetten gyerekeknek, kicsit másképp, mint ahogy azt a Szigeten megszokhattuk. Ezekben ugyanis igazából nincs is vécé, de be lehet cigőlni a bilit, ha a gyerekre rájön a szükség, és némi elvonulás is kell a sikerhez. Hiszen van, akinek egyedül nem megy, és van, akinek csakis úgy.

A félrevonulást biztosító fülkék 100 százalékban újra hasznosítható kartonból és festékkel készülnek, belül pedig némi szórakozást nyújtó grafikával segítik a kicsik elmélyülését aktuális tevékenységükben. Hogy egy lakásban mennyi értelme van, azt nem firtatnám, de egyéb helyeken lenne létjogosultsága...

Forrás: Ma Cacabane

Alapvetően mit kezd az ember egy banánnal? Először is megeszi, vagy ha már kocsonyásra szikkasztotta a konyhapulton, akkor egy laza csuklómozdulattal a szemétbe hajítja.

Nem így Jacob Dahlstrup, dán művész, aki a banánokat nem használja éppenséggel rendeltetésszerűen. Sőt, művészi értéket ad hozzájuk, hajókat modellez belőlük, amiből kiállítást is rendez. Rendben is van ez, tetszik is, amit csinál, csak egy kérdés feszül bennem: egy többhetes kiállítás során mi lesz a banánokból?

Forrás: Jacob Dahlstrup

Kezdődik az iskola! Nálunk ma a nagylány konkrétan azt a bizonyos és oly sokat megénekelt első napot fogja eltölteni a nagybetűs élet előszobájában. Ez bizony akár heves érzelmi reakciókkal is járhat. Akár. Ahogy például Yin Jun sanghaji festő képein is látható.

Tudom persze, hogy ez akár szimbolikusan is értelmezhető lehetne, elvégre ezeken a képeken a Kínai Népi Demokratikus Köztársaság ifjú úttörői és katonái adnak teli torokból hangot elégedetlenségüknek, könnycsatornáiknak pedig szabad folyást, de ettől most eltekintenék. A lényeg hogy nagyon impresszíven adják vissza a festmények azt, ahogyan egyes gyerekek ragaszkodnak a megszokotthoz, vagy, ahogy kétségbeesnek az ismeretlentől. Biztos látni fogok hasonlóakat az elkövetkező napokban. És nem azért mert minden ötödik ember kínai…

Ez bizony ismét kerek jubileum, és ilyenkor szeretem, ha valami egészen különleges posztot kaphattok. Márcsak azért is szívesen publikálom a következő Olvasói levelet, mert ékesen bizonyítja, hogy olykor egy sima főzésből is kerekedhet világraszóló kreatív játék, egész életre emlékezetes.

És akkor most olvassátok Évi rövidke levelét:

"Sziasztok!

Ezt a zöldségszigetet ma délelőtt készítettük a kisfiammal.

Brokkolis tésztát akartunk főzni ebédre, ez lett belőle.

Sok sikert kívánunk a bloghoz:

Évi, Zsiga"

Nekem már csak egy kérdésem lenne a zseniális zöldségépítmény láttán: zöldség volt végül ebédre is? És ha igen, vajon a gyereknek kellett könyörögni, hogy egyen?

Ha Ti is tudtok hasonló ötletet mutatni, ne kíméljetek, mindenre kíváncsiak vagyunk. Csak lőjjetek pár fotót, csatoljátok egy levélhez és nyomjatok egy küldést. Ide. A tárgyba írjátok be: Alkot az Olvasó.

Bár általában a gyerekek nyűvik a játszótereken, ezt a libikókát még szülői felügyelet mellett sem ajánlatos használniuk: a hatalmas mérleghinta hossza ugyanis 79 láb, azaz 24,13 méter, és 3,53 méter magasra emelkedhetünk vele. Onnan meg azért már lehet esni rendesen - rázni is a félsz rendesen, ha ráültetnének.

A libikókát egyébként egy Ashrita Furman nevű üzletember álmodta meg, majd 15 fős csapatával a tettek mezejére lépett a New York-i Queens negyedben. Az úriember egyébként imád rekordokat állítani, valószínűleg ez a mérleghinta is bekerül majd a Guiness Rekordok könyvébe, amiben egyébiránt már szerepel 299 alkalommal.

Az üzletember a libikókát Sri Chinmoy, indiai spirituális mester, költő, zeneszerző és béke-aktivista emlékének szentelte, aki augusztus 27-én lett volna 79 éves - innen is a hinta hossza.

Forrás: Inspiring News

Meg kell újfent állapítanom, hogy egy kupac szemétrevalónak ítélt cuccból is lehet művészeti remek. Persze szó sincs arról, hogy Stuart Haygarth tényleg kukázta volna a lámpához a hozzávalókat, sőt, évekig gyűjtögette a főleg műanyagból készült, apró, átlátszó tárgyakat művéhez, mely leírása szerint még nem teljes, a gyűjtés és kiegészítés folyamatban van állandóan.

A rendezetlenség formába öltéséről nekem pont egy kamasz lelkivilága jut eszembe, így - még akkor is, ha a művésznek nem ez volt vele a szándéka - nagyon is el tudom képzelni egy kamasz szobájában.

Forrás: Stuart Haygarth