ÍRJ NEKÜNK LEVELET!

Ide, a Gyerekszobára is gyűrűzik a retró őrület, mégha kicsit lassabban is, mint a Gyerektrendre. Igazából nehéz eldönteni, hogy ezek a Retrokinder táskák mitől szépek. Attól, hogy tényleg, vagy inkább csak attól, hogy nosztalgiát ébresztenek bennünk.

No, meg hiába lelkesedem én értük, ha mondjuk gyermekem, főleg ha már iskoláskorú, körberöhög, hogy ezzel az iskolatáskával akarom útjára bocsájtani. Bizony, szívem szerint a fenti iskolatáskát beszerezném már most a lányoknak, pedig hol van még az iskola. A válltáskákból meg uzsonnástáska válna.

Forrás: RetroKinder

Kedves Látogatók!

Ismét nyereményjátékra hívunk Titeket, mert nyerni jó. Ezt tudjuk ám mi is! Talán ezért is történt, hogy elindultunk az idei Goldenblogon.

Ezzel kapcsolatos egyébként mostani nyereményjátékunk is, amelyen nem is egy, hanem két nyeremény is lesz, ugyanis egy Folt Boltos gyerekhátizsák és egy hűtőmágnes készlet is kisorsolásra kerül. És hogy ezekért a szépségekért mit kell tennetek?

A játék menete a következő:

1. Nevezzétek a Gyerekszobát és a Gyerektrendet a Goldenblogra, a blogok neve alá linkelt posztoknak megfelelően.

2. A Goldenblog igazoló méljét forwardoljátok el nekünk, egy felhasználónévvel kiegészítve, a tárgysorban ez legyen: "Nevezz, hogy nyerj!".

Update 2.: Oké, akkor kiírom a mélcímet, hogy mindenkinek jó legyen, de így: soosbobi kukac hotmail pont com. Erre várjuk a továbbított igazoló leveleket.

3. Tegyétek ezt meg minél többször, mert ez esetben a mennyiség is számít, vagyis minél többször neveztek minket, annál nagyobb esélyetek van a nyereményekre.

Update 3.: Alapból mindkét blog három kategóriába (Kulturális, Szórakozás, Tanácsadó) illik, az ugye, hat nevezés kapásból, plusz úgy láttuk, hogy egy mélcímről nemcsak egyszer lehet nevezni, hanem ahányszor csak akartok.

4. Drukkoljatok nekünk - de ez már nem ide tartozik szervesen.

Fontos: Azok is esélyesek, akik a poszt megjelenése előtt neveztek minket, őket is csak arra kérjük, küldjék el nekünk az igazoló mélt.

A játékban kétszer fogunk sorsolni: az első kör mostantól június 23-ig tart, a második június 24-től július 14-ig. A második körben mindenki új lappal indul, csak a fair play kedvéért.

Ha bármi kérdés lenne, kommentben tegyétek fel, válaszolunk! Jó játékot mindenkinek!

A spanyol Ninetonine ezen a héten már szóba került, zaphodbb bloggerina írt a házasztalukról egy posztot, de mivel a cég ennél azért jóval fantáziadúsabb, megérdemelnek gyorsan még egy bejegyzést.

Merthogy nemcsak kuckóként is használható, gerinckímélő asztaluk van, kéményceruzatartóval, hanem például szelvényekre szedhető hernyópadjuk is, meg leengedhető rácsú zebraágyuk és dobszékük, amiről kényelmesen felérni rajzoláskor a kisasztalt. Csupa olyan berendezési tárgy, ami nemcsak funkcionális, de egy kis csavarral még játékos is, beindítja a gyerekeket és fantáziájukat. Szép munka!

Forrás: Ninetonine

A patchwork az a dolog, amit általában mindenki szeret, már csak azért is, mert olyan ismerős, otthonos érzetet kelt az emberben. Sokan szeretik, de kevesen művelik, mert azért elég komoly kézügyességet, anyagismeretet igényel, arról nem is beszélve, hogy egy-egy darab elkészítése idő és energiaigényes.

Mégis van, aki annyira magas szinten űzi ezt a technikát, és annyira szereti a patchwork-öt, hogy ma már ez a hivatása is. A Folt Bolt tulajdonosával, Kemény Krisztával beszélgettünk.

• Hogyan indult a FoltBolt? Honnan jött az ötlet?

• Mindig is bütyköltem valamit: drót fülbevalók, kosárfonás, fazekasság… aztán egy sikertelen egyetemi felvételi után következett 2 év varrás-tanulás. Itt dőlt el a „sorsom”, vagyis a vonzalom textilekhez. Az ezt követő másfél éves külföldi kitérő csak felnyitotta a szemem, megmozgatta a fantáziámat. A ’90-es évek elején külföldi lapokban láttam először a patchwork technikával készült lakástextileket. Ez is úgy indult, mint az összes többi hóbortom: izgatott a dolog, és valahol mélyen motoszkált az „ezt én is meg tudom csinálni” érzése. Nekiültem, varrtam, szétszedtem, és újra és újra, közben utána olvastam, aztán egyszer csak nem kellett bontani. Egy barátnőmmel közösen vágtunk bele az akkor még egyedinek számító vállalkozásba: nyissunk egy boltot, ahol csak patchwork termékek vannak! Ez lett az akkor még fizikai valójában is létező Folt Bolt.

Fogasok már régen voltak, úgyhogy itt az ideje, hogy feltegyük ezeket a helyre kis darabokat Malin Lundmarktól. Mert hát a tárolás mindig nehéz feladat, és nemcsak ruhákat akaszthatunk rájuk, hanem ugrókötelet, meg egyéb játékokat is. Gyerekszobába meg érdemes olyat választani, ami esetleg a gyereknek is tetszik, hátha szívesebben pakol rá, mint egy sima hajlított fémdarabra.

Fiúknak-lányoknak való is van a tervező tarsolyában, stilizált formájú lakókocsis autó, süni, bálna és kutya. Jópofa.

Forrás: Malin Lundmark

Megint egy jó kis sk cuccot bűvölünk fel ide Nektek, hátha valakinek kedve szottyan kreatívkodni így, az egyre melegebb és egyre lassabb nyári délutánokon.

Igaz, az egyik alapanyagot beszerezni nem biztos, hogy annyira könnyű, de hát minden probléma áthidalható, komplett ablak helyett gondolkodhattok másban is, no. Merthogy az kell, egy régi, kiszuperált fajta, ha netán épp most fejeztétek be a nyílászárók cseréjét, Te vagy a szerencse fia, ha meg nem, lehet kapni üveglapot, meg vannak még üvegesek is, de helyettesíthető kissé blazírt módon fóliával is.

Ezen kívül kell még egy kis hobbifesték, természetesen üvegre való, és mindenféle papír, de tényleg akármilyen. A további lépések már nagyon egyszerűek. Ablak beszerzése, megtisztítása és szükség esetén történő rendberakása után pár laza ecsetmozdulattal felvisszük a festéket úgy, hogy valami faágszerűség kerekedjen belőle. Ehhez szerencsére nem kell sok tapasztalat, így a kezdők és a magukat antitalentumnak tartók is vágjanak bele bátran.

Aztán jöhetnek a papírok: a képen látható remekműnél kétféle minta alapján készültek a madarak, de nyilván lehetnek teljesen mások, és persze lehet játszani egyforma, de más mintájú szárnyasokkal is. Jöhet a ragasztás, elvileg hobbiragasztó elég hozzá, a dekupázs ragasztó szerintem az üveg miatt annyira nem szerencsés, de ha valakinek van rá javaslata, írja meg.

És kész! Ha netán valaki elkészíti, tudjátok, mit kell tenni, ugye?

Forrás: Ohdeedoh

A WAMP-on szóba került felhasznalo kolleginával, hogy nem koncentrálunk mostanában eleget a falra, ott is a képekre. Ezen felbuzdulva, ma folytatom a "Képet a gyerekszobába" rovatot, és madarakat rakok ki képzeletbeli, közös gyerekszobánk falára.

A Dwell Studio madarai abszolút helyesek és nagyon is a falra valók. Ezek a képek sem a szokásos, kicsit giccses gyerekmintákat hozzák fel, aminek mi nagyon örülünk, mert szerkesztőségileg bírjuk a különlegességet. A Dwell Studio-tól még fogunk szemezgetni, mert gyönyörűséges dolgaik vannak, de nem lőjjük el mindet egy posztban azért, inkább csigázzuk a kiváncsiságot egy kicsit.

Forrás: Dwell Studio

Elég bizarr nekem ez a tapéta, nem tudom eldönteni, hogy aranyos, vagy inkább ijesztő. Azt hiszem, az utóbbira szavaznék, ha nap mint nap ezek a nyulak néznének le rám a gyerekszoba faláról. Kicsit kiráz a hideg tőlük. Nektek mi a véleményetek?

Forrás: Tapetforum

Pedig de, amúgy pelenkázótáska, de a tervezője kifejezetten kihangsúlyozza, hogy direkt nem úgy néz ki és nem is akarja, hogy úgy funkcionáljon, mint egy sima, mezei pelenkázótáska. Ez a táska mindent-bele táska kell legyen, amíg a gyerekcuccot vinni kell, túl a pelenkákon és cumisüvegeken, addig ez a táska feneketlen tárolóként funkcionál anya vállán. Emellett még jól is néz ki, és megy a színe mindenféle ruhánkhoz.

Én megértem ennek az öteltnek az életre hívását, ugyanis az én táskáim is egyre nagyobbak és egyre zsákszerűbbek, ahogy a gyerekek is egyre több cuccot visznek mindig magukkal. Bár már most szabályt hoztam rá, hogy csak egy játékot cipelhetnek az oviba oda-vissza, mert mindig nálam, és az én táskámban kötnek ki ezek a kis haszontalanok. De a játékok nélkül is mindig el kell rakni valamit: felesleges pulcsit, koszos ovis nadrágot, esőkabátot, kutyafülét. Úgyhogy én nagyon is örülnék egy ilyen szépséges táskának.

Forrás: Serena&Lily

Nem tudom, kinek a gyereke mire bukik, nálunk most teljes lóimádat zajlik. Pont idén nyáron fogjuk kicsit kipofozni a kéglit, amibe természetesen beleesik majd a kölök hatalmas, mintegy 6 nm-es szobája is. Ő persze ettől szinte transzban van, naponta tervezi át újra és újra, hogy mit hogyan, és mi milyen, bár ekkora térben sok variációra nincs lehetőség. Viszont a lóhoz, mint falfestmény vagy valamiféle dekorcucc, ragaszkodik. A falfestményekért annyira nem vagyok oda, bár ha valaki képes lenne egy modern, kissé stilizált lovat felvarázsolni a falra, nem mondanék nemet, de ez a valaki sajnos nem él velünk, sem a közelünkben.

Maradnak tehát az egyéb technikák, és most a Design Sponge-on, azt hiszem, megtaláltam a tökéletes megoldást. Mert hát magamtól nem vagyok én ennyire kreatív, azok az Olvasók, ugyebár. Ann Wood lovacskái kartonból készültek, a régi húzogatható bohócokhoz hasonló illesztési technikával, különféle módon festve: szivaccsal, ecsettel, ronggyal, de szívem szerint akár dekupázzsal is kezelésbe venném őket.

De ne rohanjuk annyira: kelleni fog egy minta (a forrásban megjelölt linken letölthető), olló, közepes vastagságú karton, kötöző drót, gombok, körömvágó olló, kalapács és egy szög, csípőfogó, festékek, ecsetek, lakkok, anyagmaradékok, csipke, vagy amit akartok.

A mintát nyomtassátok ki, vágjátok körbe, aztán rajzoljátok fel a kartonra, majd ismét jöhet a vagdosás. Most jön a jobbik része: fessétek, színezzétek, mintázzátok ízlés szerint, majd faroknak, sörénynek ragasszatok a megfelelő helyre anyagot, csipkét, tüllt, tollat, szalmát vagy papírt. Ebben persze segíthet a gyerek is, ha kedve van hozzá, és ha hagyjátok. Száradás után két láb közé fogjátok be a törzset, és a szög-kalapács segítségével lyukasszátok át a három réteget. Nem árt alá egy vágódeszka, különben az asztal bánhatja.

A vékony drótot fűzzétek át egy gomb lyukán, majd a ló lyukán – jaj -, aztán a a másik oldalon is fűzzétek át a két drótszálat egy kisebb gomb lyukain, végül alaposan tekerjétek össze. A két kisebb gomb köré tekerjetek egy másik drótot akasztónak, aztán tegyétek ki a kész lovacskát a falra.

Mivel kisebb méretűek lesznek, érdemes tömeggyártásban gondolkozni, mert ilyen elképesztő látványt nyújtanak, ha jó sokan vannak. Ann Wood például meg sem állt százig, bár az ő napi egy ló tempójával azt hiszem, én megőrülnék, jó lesz nekem csak harminc paci. Kis szobában az is soknak látszik.

A milánói bútorkiállításra készült ez a Ninetonine asztal, ami kisház és rajzasztal egyben. Sajnos még nem kapható, de reméljük, akárcsak a csirkénél, hogy mielőbb piacra dobják. Nagyon jó ötlet így keresztezni a játékokat, hogy egyben bunker, babaház és alkotósarok legyen egy asztalból. Mindig is tetszett, hogy a gyerekek ne vízszintes felületen rajzoljanak, mert - az enyémek legalábbis - nagyon fölé hajolnak és görnyednek tőle. Így viszont, hogy az alkotóasztal a ház teteje, lehet szépen, egyenes háttal is művészkedni.

Ami még tetszik benne, hogy négy gyerek bőven és kényelmesen elfér mellette, anélkül, hogy egymást zavarnák. Nem mellesleg pedig behalásos, hogy a kémény a ceruzatartó egyben. Mindent egybevéve csillagos ötös részemről az egész, úgy, ahogy van.

Forrás: Ninetonine

Egy, még csak Sharon K. M. designer fiókjában létező játékot láthattok most, gyártója még nincsen. Ez a Stack-Chick nevű tyúk karikákból áll, amiket szétszedve, belül megtalálja a gyerkőc a tojást is. Nagyon vicces, hogy a csirke szemei olyanok, mintha épp nyomná ki azt a tojást, nem tudom, hogy ez direkt van-e, vagy csak a képzeletem játszik velem.

De persze a lényeg,  hogy vidám, színes  és még tanítja is a kölköt egy kis biológiára, a karikák szétszedésével pedig a gyerek kézügyessége is fejlődik. Szerintem tündéri darab, remélem piacra kerül majd hamarosan.

Forrás: Creative Block by: sharon K. M.

A Bin-Go nem egy játék, bár megtévesztő a neve, hanem tároló doboz. És kinek ne kéne tárolódoboz, akinek gyereke van? Én szeretem a dobozainkat, mert egyszerű a rendrakás velük. A gyerekeknek is könnyű: csak belehajigálják a szana-szerte-szét heverő játékokat, és már kész is van a látszatrend. Nem is kell nekünk több, én azt szoktam mondani, hogy igaz, hogy nincs minden mindig a helyén, és a rend is csak látszatrend nálunk, de legalább él a lakás.

A Bin-Go tárolókat elfogadnám itthonra, egyrészt szépek, másrészt a design olyan, hogy bármelyik szobában jelen lehetne, nem akadna fenn az ember rajta, hogy gyerekcucc van a nappaliban. És ami még nagyon tetszik: a fülei, amit felhajtva megfogja az ember lánya a dobozt, rendeltetési helyére viszi, majd kecsesen a helyére hajintja. Persze, ha tömve van plüss fenevadakkal, akkor nem lehet olyan kecsesen se megfogni, se hajintani, de azért az elképzelés nyerő.

A SkipHopot meg amúgy is komáljuk, ha másért nem, hát azért, mert bebizonyították, egy habtapiszerűség is lehet gusztusos, designos és praktikus egyszerre.

Forrás: SkipHop

Volt már itt a Hushamok és a Kanoe függőbölcsője, jöjjön most egy designer által tervezett változat: Soren Ulrik Petersen csodaszép, kicsit folkos, indiános darabja.

Különösebben nincs is mit hozzáfűzni, a baba biztos jól érzi magát benne, amúgy meg jól is néz ki. Áráról nincs infó, de a várandós kismamáknak amúgy sem jó, ha ugrál a vérnyomása.

Forrás: SUP

Bizony, jól olvastátok, lilulni kell minden kismamának június hetedikén, vasárnap. És hogy miért kell lilulni? Mert a WAMP design piac szervez egy Flashmobot (emberek előre szervezett csoportosulása), aminek a célja, hogy lilaruhás kismamákat jól lefotózzanak. Tehát öltözzetek lilába, és menjetek az budapesti Erzsébet térre, ott is a

Természetesen ne csak a lila kismamák menjenek a WAMP-ra, hanem mindenki, akit érdekel a nyár első design piaca, ahol most a Baby Boom, azaz a gyerek invázió a fő téma, úgyhogy mindenféle különleges gyerekcuccokkal lehet majd találkozni. Az innen a blogról is jól ismert Figurka Design, Panyi Zsuzsi és az Estrella puhatalpú babacipő is kint lesznek, tessék őket is megkeresni. És úgy egyébként is: tessék jól szórakozni!

Forrás: WAMP