ÍRJ NEKÜNK LEVELET!

Halloween van, bár részemről nem lelkesedem maradéktalanul az ilyen ünnepek átvételéért, de begyűrűzik hozzánk is a töklámpás faragásának, festésének, bármilyen módon  való díszítésének őrülete, így megadom magam. Természetesen nem a szokványos vigyorgó töklámpásokat fogom ide kirakni, hanem különlegességeket kerestem, amik néhol még művészeti remeknek is elmennének.

A legtermékenyebb, tökügyben is, az sk cuccok koronázatlan királynője, Martha Stewart volt, aki az aligátortól kezdve a sünig bármilyen formát ki bír hozni egy egyszerű tökből és naná, hogy baglyos is van a kreálmányai között, ami részemről erősen beleszeretős. De a szerkesztőségi kedvenc mégiscsak a tökökből összerakott mackó lett.

Akik ismernek, tudják, hogy nincs az a szakadó eső, ami engem rábírna arra, hogy esernyővel a fejem fölött közlekedjek. Nem tudom, mi az oka, de még mások kezében sem szívlelem ezt az eszközt, mivel a magasságom okán a legtöbb embertársam ernyője veszélyt jelent a szemem világára. És kéjes örömmel nézem, mikor a szél bele-belekap ezekbe az ernyőkbe, és papírsárkányként próbálja jobb útra téríteni. Főleg, hogy a sárkányröptetés az egyik kedvenc időtöltésem…

Éppen ezért rögtön, az első pillanatban a szívembe zártam YuKwang Kang és Jinsu Cho Dreamfly nevű munkáját, ami egy sárkányként is funkcionáló esernyő. Ránézésre és a leírások szerint mindkét szerepkörben tökéleteset nyújt, ráadásul éjszakai módra is fel van szerelve LED-ekkel. Szóval tökéletes kelléke lehet egy borús napnak, vagy egy esőmentes délutáni pikniknek is. Csak nehogy Mary Poppinsként ellszálljunk!

Homlokracsapós ötlet, a hogy-ez-miért-nem-nekem-jutott-eszembe kategória méghozzá, hiszen milyen egyértelmű: könyvekhez ABC polc illik a legjobban. Helykihasználás szempontjából nem túl ideális persze, hiszen tengernyi könyv nem fér rá, no meg a könyvek mérete is erősen behatárolt, ami befér a betűkbe, de akkor is: az idea és a kivitelezés zseniális.

Ráadásul a tervezője, az ugandai születésű, de Finnországban élő és alkotó designer, Lincoln Kayiwa elképzelése szerint, nemcsak könyvespolcként használható, hanem térelválasztóként is. Mondjuk, akkor, ha testvérek osztoznak egy - azért nagyobb - szobán.

Vidám, színes, önmagában is dekoratív gyerekszobába való darab, ami jól mutatna minden iskolás és nem iskolás birodalmában is. Már ha meg tudnánk venni, mert a 15 ezer eurós ára azért nem mondható családbarátnak.

Az alábbi hintaló mutáció, a Rocking Sheep – gördülő- vagy hinta-birka, annyira megragadott a leegyszerűsített formáival és a természetes megjelenésével, hogy nem is igen tudom ragozni a képeket. Minden porcikájában szép ez a jószág.

Szép a kezeletlen fa színe, a dobostortára hajazó rétegelt lemez, a báránybőrt imitáló, szemmel láthatóan pihe-puha pamutborítás. Tetszenek az ívek, hogy nincs egy felesleges kiszögelés sem, mégis felismerhető a forma mögött az eredeti motívum. És nem utolsósorban szép, mert látszik, hogy funkcionálisan is kerek az egész, még a parketta védelmére is gondolt a tervező a talprész preparálásával.

Talán csak egy hibája van - azon kívül, hogy nem értem a farok alakját, anyagát és pozícióját -, túl kicsi. Ezt a japán csöppségekre méretezett készséget az európai gyerekek hipp-hopp kinövik. Nem is beszélve a gyermeklelkű szüleikről…

Amikor a büdöskölök még babakocsiban tolatta a fokhagyma-fenekét, egy 40 négyzetméteres lakásban voltunk kénytelenek tárolni a járgányát. Ami ugyan lapra csukható volt, de mégiscsak elég sokat elvett az amúgy kb. 3 nm-es előszoba területéből, legalábbis padlószinten.

Nyilván én vagyok a hülye, hogy nem jutott eszembe ez az igazán kézenfekvő ötlet, de nem. Nem sikeredett neki eszembe jutnia. A kerékpárok esetében pedig olyan egyértelmű volt. Ami nem fér a padlón, azt emeljük minél magasabbra. Mondjuk, akasszuk egy kampóra.

Ami nekem nem volt evidens, az másnak persze már megint az volt, ezért is van az, hogy én írok róla csupán, más meg megcsinálja. Íme a BuggUp univerzális babakocsi-tárolási megoldás - rendszernek azért nem hívnám. Ötletes és roppantmód praktikus az olyan kislakásokban élőknek, mint amilyen én voltam.

Forrás: BuggUp

Örömünnep nálunk, hovatovább inni kell rá, ha  akad egy szabad délutánunk otthon szöszmörögni a gyerekkel. Se házimunka, se vasalnivaló, vacsira is ehetünk valami könnyű hideget - mélyhűtött libatoll mindig akad -, a poroszlánok pedig most az egyszer megvárnak az ágy alatt.

Még nincsenek a nyakunkon az Ünnepek, adventi díszeket sem fabrikálunk, két sütőtök-fej kifaragása közé bőven beférhet a svéd Lilla használt kartondobozokra szabott hangulatvarázsló ötlete. Izzókereséssel sem kell sokat vacakolni, ez a project egyértelműen karácsonyi égősort kíván.

Forrás: lilla-a-design

Nem jutunk ezzel a biciklivel sehová - se kis-, se nagycsaládostul -, de legalábbis előre biztos nem. Viszont ráférne egy kilenctagú család és addig tekerhetne körbe-körbe-karikába, amíg le nem borulnak róla szédületükben.

Jópofa ötlet, még ha kisebb gyereket nem is lehetne ráültetni, a nagyobbjainkkal jókat lehetne mókázni vele.

Forrás: Robert Weschler

Jómagam is szerettem gyerekkoromban erődöt építeni a párnákból és matracokból, és ezen szenvedélyemet igyekeztem tevőlegesen továbbadni a lányaimnak is. A török születésű Alper Böler továbblépett azon, hogy a felügyeletére bízott kiskorúakkal együttműködve - illetve azokat instruálva - bútorokat próbáljon meg építőkocka gyanánt hasznosítani. Tervezett inkább egy olyat, ami e célnak a leginkább megfelel. Mondjuk neves bútortervezőként ezt is vártuk tőle…

A Kale kanapé, amellett hogy tökéletesen funkcionál és mutat eredeti formájában, leginkább egy túlméretes játékra hasonlít, amivel akár az egész család együtt játszhat. A különböző alakú és színben harmonizáló, valamint a dohányzóasztal vagy puff szerepét betöltő kerek elemek variációinak csak a fantázia szabhat határt. A konstrukció minden részletében tökéletes, még a levehető huzat is könnyen tisztítható. Egyetlen hiba, hogy nekem egyből kettő kellene, a nagyobb móka kedvéért!

Csak kérdezzétek meg bármelyik gyereket, tutira egyet fog érteni velem: aki kitalálta, hogy a kajával játszani nem szabad, az nemcsak hülye volt, de feje búbjáig merev is. Mert a kajával játszani igenis jó dolog, gondoljunk csak bele: már elkészíteni is remek móka - már ha valaki szeret főzni. De ha valaki egyszer igazán ráérez a főzés ízére, az meg is fogja szeretni, szerintem.

Úgyhogy nem lenne baj, ha időnként hagynánk a gyereket is eljátszadozni az étellel úgy, ahogy azt például a Raw Edges designerei is tették, amikor felkérést kaptak, hogy a Design of Year kiállítás díjátadási ünnepségére készítsenek 12 rendhagyó asztalt. Ők pedig a bolondozást hívták segítségül, és minden asztal közepére egy olyan tárgy került, amivel a vendégek játszani kezdhettek az étellel.

Ha így tudnánk tenni otthon is, a kis Tell Vilmosok meg végre megízlelhetik, hogy a kaját a hasukba tömni sem feltétlen kötelesség, nemszeretem feladat. Emlékezzetek csak az egykori almaevő versenyekre - hányan mondták ott, a megmérettetés hevében, hogy ők biza nem esznek gyümölcsöt?

Forrás: Raw Edges 

Gyerekkoromban, amikor még ritkaságszámba ment, ha  otthonról is  tudtunk telefonálni,  sokat játszottam nagyszüleim homokórájával. Az aprócska percpergető a fekete, körtárcsás készülék mellett állt a kisasztalon, mintegy emlékeztetőül: a telefon nem maratoni beszélgetésekre szolgál. Pörgettem újra és újra, mindenről elfeledkezve lestem az időtlenné váló, egymásra hulló homokszemeket, hosszú percekre beszippantott a látvány.

Manapság persze már nem mérjük homokórával a perceket, a múló időt sem karóráról, inkább mobiltelefonról olvassuk le, ha nagyritkán kérdezik - régimódi is így ismerkedni. A beszélgetések pedig - bár legtöbben időhiánnyal küzdünk - valljuk be, időnként minimum félmaratoniak, ami órában teszemazt háromnegyed, annak a mércéje többnyire már csak a díjcsomag.

A Claessens' Kids digitalizált homokórája számomra egyszerre múltidéző, praktikus és játékosan kedves. Hiszen mennyivel egyszerűbb az utolsó homokszem leperdültét figyelnie a gyereknek, mint a kismutató-nagymutató körtáncát, ha játékról, tanulásról vagy éppen lámpaoltás utáni meseolvasásról van szó. Hogy pedig a világért el ne tévessze a csemete az kitűzött időpontot, kedves animációk és hangok figyelmeztetik:  itt az idő, több homokszem ezügyben már nem pereg.

Forrás: Kid-sleep

A Zaphodbb gyerekkori etetőszékeit felvonultató Edmond cég minden tekintetben a retróra esküszik, időről időre szerintem a giccs partjáig is elmerészkedve. Hogy a tenyérbemászást bárki számára, következmények nélkül lehetővé tevő fotel alulról vagy felülről súrolja ezt a határt, azt mindenki döntse el maga.

Mert bár délutáni kucorgásra látszólag felettébb alkalmatos az alábbi bútordarab, rendelkezhetnék bármekkora óriáshodállyal, meglehetősen bizarr dolognak tartanám ezt a narancssárga tenyeret a lakásomba vonszolni.

 Forrsá: Edmond

A kihajtós (pop-up) könyvek egyfajta öszvér tárgyak, ötvözik a játék és a mesekönyv minden erényét, és annak ellenére nem veszítettek semmit népszerűségükből, hogy mind az interaktivitás, mind a 3D látvány terén manapság már túlkínálat van. Persze ehhez az is szükségeltetik, hogy olyanok öljenek energiát a témába, mint Benjamin Lacombe.

Lacombe, a 28 éves párizsi illusztrátor az egyik legjobb a szakmában, neves amerikai, spanyol és koreai kiadóknak dolgozik - mint szerző is -, de rendszeresen vannak kiállításai is, szerte a világban. Egy spanyol kiadónál megjelenő pop-up könyvét Jose Pons-szal közösen alkottá,k és nyolc klasszikus mesét ölel fel, úgymint: Alice Csodaországban, Pinokkió, Csipkerózsika, A Kékszakállú Herceg vára, Pán Péter, Piroska és a farkas, Pillangókisasszony és Hüvelyk Panna.

A következő projekt valódi IKEA-hack lesz, az alapanyagokból valami egészen más használati tárgy, konkrétan egy játék lesz a végére. Méghozzá egy pofás, és abszolút használható gurulós járgány a gyereknek. Jelezném, akár karácsonyra is elkészíthető, ha kedveljük az sk ajándékokat.

Nem is kell más hozzá, mint pár IKEA cucc: egy Magasin vágódeszka, egy Trofast doboz és egy Slugger görgő-szett. No meg pár darab kábelszorító bilincs, és a dekoráláshoz olyan csecsebecse kiegészítő, amilyet csak szeretnétek. Az összköltség kb. 2000 forint, plusz a belefektetett munka, persze. A részletes elkészítési útmutató letölthető innen.

Jó munkát! Ha valaki elkészíti, fotózza le és küldje el nekünk is!

Forrás: Ten Plan

Nem igazi McDonald's hamburgerről van szó természetesen, de az tény, hogy ha ebbe beleharapnánk, beletörne a fogunk rendesen. Ugyanis LEGO-ból készült McDonald's-os menüről van szó, ami mondjuk az élethűtől messze áll, de legalább vicces. Főleg, ha a kisembereket mellé állítjuk, akkor tényleg gigamega menüt láthatunk, amit inkább megmászni, mint megenni lehetne.

Forrás: Let's Brick

Ha valaha is eszembe jutna saját kezűleg lámpabúrát csinálni és még kötni is tudnék, ez a búra megvalósításra kerülne. Persze vannak olyan elkötelezett szülők, akik a kötés-horgolás tudományát a gyerekek sapka-repertoárjának frissítésére használják ki, nyilván első körben én is ezt tenném, de ezek után, hogy ezeket a búrákat megláttam, korántsem biztos, hogy nem előznék meg a kölkicnék sapka-projektjét.

Így aztán bármikor, bármilyen színnel fel lehetne dobni a lámpákat, nem csak és kizárólag a gyerekszobában, persze. Alapvetően azonban játékosságuk és mókás kinézetük miatt, mégis inkább oda ajánlanám, személy szerint színes, csíkos fajtát képzelve a plafonról lelógni.

Forrás: Casamania