ÍRJ NEKÜNK LEVELET!

Szeretjük, ha egy gyerek cucc helytakarékos, praktikus és még jól is néz ki. Ez az Amir Zobel által tervezett futóbicikli-hintaló mindhárom kritériumnak megfelel. Nekem különösen jól jönne egy ilyen, mert kénytelen vagyok az előszobában tárolni a lányok biciklijét, és rettenetesen utálom kerülgetni őket. Mármint a bicikliket, nem a lányokat.

Erre a problémámra megoldást jelentene, hogy ennek a biciklinek a kerekei a test belsejébe csukhatók be, ezzel pedig nemcsak hogy elrejtjük a kerekeket, hanem kapunk egy jó kis hintalovat is. Pont nekünk való, pont most és pont kéne.

Forrás: Zobel Design

Amikor megláttam ezt a képet, először a brémai muzsikusok jutottak eszembe, jobban megnézve azonban már kilóg a lóláb – úgy fél méternél –, hogy az elefántról már ne is beszéljek. Mindenesetre szellemes ez a fali-méricke, ráadásul könnyedén át is helyezhető a matrica, három színben is kapható és persze állatira dekorál.

Elsőre olyan képet láttam erről a fogasról, amin nem lógott róla semmi. Nem is tudtam hirtelen értelmezni mit látok: hegyvonulatra tippeltem, csak nem értettem, mit keres a gyerekcuccok között. Aztán persze, mikor az alábbi képet is megnéztem, rájöttem, hogy ez egy fogas. Méghozzá olyan fogas, ami az egyszerű-de-nagyszerű, illetve még a hogy-ez-eddig-nekem-nem-jutott-eszembe kategóriákba tartozik.

Ügyes kezű apukák és anyukák szerintem otthon ide meg tudják csinálni egy öles husángból. Némi balta és faragás szükségeltetik hozzá, de aztán dísze lehet a falnak. Nekem nagyon bejön.

Forrás: Brave Space Design

Még hátra van a nyár egyharmada, abból az igazi nyaralós, izzadós, vakítófehérségű, strandolós és hűsölős fajtából, töltekezzünk is fel belőle istenesen, úgyis jön még kutyára tél. Töltsünk minél több időt a szabadban, persze nem a tűző napon mindenféle védekezés nélkül, de terüljünk el a kertben, a réten, járjuk az erdőt-mezőt, építsünk homokvárat, reptessünk sárkányt és merüljünk alá a habokba, gyerekestül-mindenestül.

Gyerekkorom nyarait szüleimmel általában kempingekben töltöttem, sátorban, kullancsokat szedegetve magunkból, békát hajkurászva, darázszümmögést hallgatva. Imádtam. A sátrazás iránt így hát hasonlóképp olthatatlan imádat alakult ki bennem, mint zaphodbb-ben a baglyok és a tutyik iránt. És akkor talál az ember egy olyan dolgot, ami sátor is, meg nem is, hinta is, meg nem is, kuckó is, meg nem is, hát hogyne lelkesednék be teljesen.

A Treepee sátrai ugyanis hinták, kuckók és sátrak is egyben, amelyek egyáltalán nem a talajhoz, csakis a fához vannak rögzítve. Na, jó, lehet őket a talajhoz is, de egyáltalán nem létkérdés. Ellenben lehet beléjük bújva őrjöngeni, lerúgni a felhőket, csendesen olvasgatni, zsugázni naphosszat, vagy szunnyadni egy kiadósat a délutáni forróságban. Nekem kéne, de most izibe, főképp azért, mert a függőágyunk élete a gyerek születésnapján egy rakat kölök alatt derékban kettészakadt.

Két kreatív anyóca számos gyerekkel megáldva úgy döntött, a hagyományos pelenkázótáskáknak immáron bealkonyult, legalábbis a maguk részéről lehúzták a rolót mindenféle háti és vállon hordós előtt. Volt okuk rá, ehhez kétség nem férhet, hasonló érzéseim nekem is gyakran támadtak.

Pelenkázótáska helyett ők inkább valami kompaktabb dolgot szerettek volna, és valóban, ha kisebb helyen is elfér mindaz, amire szükségünk lehet, amikor a kölökkel elmegyünk otthonról, miért hagynánk egy óriási táskában burjánzani a cuccot, hogy aztán hetekkel később, egy kipakolásnál valami egészen furcsa leletre bukkanjunk? Jó, jó, tudom, a hiba az én készülékemben van, nem kellett volna a kekszes zacsit a pelenkázótáska aljába tenni, kinyitva a megolvadt rágók mellé. Egyébként azóta már nem is azt a táskát használom.

Így aztán, amíg én mindenféle pelenkázótáskákkal és kekszekkel küzdöttem,  a két fent említett anyóca feltalálta a pelenkázótáskák következő generációját, a pelenkázószütyőt és a pelenkázóneszesszert. Én pedig csak bólogatni tudok, hiszen ha mégis annyira ragaszkodunk egy jóóóóóó nagy szütyőhöz – ragaszkodunk, persze, hogy ragaszkodunk –, abba csak beledobjuk a mindent tartalmazó pikk-pakk túlélőkészletünket és máris indulhatunk a kölökkel. Ha másik táskát vinnénk magunkkal? Szütyő át, nyomás. Negyed órányi tiszta haszon. Szupersminkidő.

A neszesszer is és a szütyő is többféle színben kapható, rengeteg zsebbel-rekesszel, természetesen 100% pamutból. Részemről beneveznék, leginkább a neszesszer változatra, de ma jó napom van, úgyhogy a másik is jöhet.

Forrás: PishPosh

Nemrég egy kis összeállítást láthattatok itt a blogon a Barbie-ról, az ötvenedik születésnapja alkalmából. Azt hittük akkor, hogy az eseményre egy igazi Barbie autót megtestesítő Fiatot nem lehet überelni, de ez az elképzelésünk romba dőlt most, hogy rátaláltam az igazi, nagy Malibu Dream House-ra, azaz az Álom Házra Malibuban, amit Barbie ötvenedik szülinapjára tervezett Jonathan Adler, és épített fel a Mattel.

Először annyi jutott eszembe, hogy ez beszarás, aztán másodszorra is, majd harmadszorra az, hogy ezt látnotok kell. Pár képet rakok csak ízelítőül, de érdemes végigböngészni az összeset, mert az agyamat eldobtam tőle valahol útközben, annyira csicsa és annyira Barbie. Szerintem a lányaim korosztálya, illetve a gyermetegebb lelkületű tinilányok, visongva őrülnének meg, ha bejuthatnának ebbe a házba.

Külön felhívnám a figyelmeteket a Barbie cipős gardróbra, aminél betegebbet nem nagyon láttam még.

Forrás: laist

Adott egy szakács, aki már sok-sok éve szakács és kell neki valami, amitől ki tud kapcsolni. Ez a szakács éppenséggel tud varrni is, így mi más kapcsolná ki, mint a varrás, így hát varr. Történik egyszer, hogy születik egy kisfiú, akinek üdvözlő ajándéknak egy ágynemű szettet szeretne a mi szakácsunk venni, de nem talál olyat, ami megfelelő kinézetre, minőségre, mintára. Mi következik mindebből? Természetesen a mi varrni tudó szakácsunk elkezd  ágyneműket varrni kisfiúknak.

Ez a szakács a designere a holland Tante Tednek, merthogy a neve Ted Nuyten, férfiemberről van szó, még akkor is, ha a Tante Ted, Ted nagynénit jelent. A fiús anyukák nagy örömére, Ted relaxációs gyakorlatként elkezdett varrása annyira bejött, hogy most már három kollekció közül is választhatnak a kölkincéknek. Stílusos, egyedi, kézzel varrott és vagány ágyneműk ezek, amiket, ha fiam lenne, mindenáron be akarnék szerezni, főleg a Traffic elnevezésűt.

Traffic

Summer Cloud

Back 2 Nature

Forrás: Tante Ted

Az elmúlt hét év során valahogy nem sikerült igazán jó pelenkázótáskát beszereznem. Vagy a színével-mintájával voltak gondjaim – az egy kaptafa, vagy a csicsahegyek közt válogathattam – vagy a tartósságával, esetleg a tárolókapacitással, te jó ég, mennyi mindennek kell megfelelnie egy egyszerű anyamotyónak… Szóval, szép lassan letettem arról, hogy pelenkázótáskának pelenkázótáskát hordjak. Legyen nagy, tegye szabaddá a kezeimet, – lehetőleg legalább hármat, ugye – legyenek apró rekeszei, legyen oldalt valami tárolója, legyen vízálló, bírja a strapát, a megcsócsált kiflicsücsök és a kilöttyent ásványvíz ne amortizálja le első körben az alját, és könyörgöm, ne legyen csupacsicsa, hogy rajtam kívül apa se kapjon frászt, ha a vállára akasztom: hát olyan nagy kérés ez?

Úgy láttam, olyan. Most viszont, találtam pár hordhatós, jópofa darabot, a Baby Bee Bags kollekciójából tudnék választani, ez egészen biztos, szerintem apa is, hiába mondja, hogy neki mindegy. Háton is, vállon is hordhatóak a táskáik, állíthatós vállpánttal, csattal záródnak, vízállóak, tele vannak belső tárolózsebekkel, van pelenkázólapjuk – itt jegyzem meg, ettől már ennyi év után el is tekintenék, praktikusabb az eldobhatós alátét, de legyen, ha adnak hozzá, igazán nem veszem sértésnek.

Egyébként pedig a háton viselt fazonok nem is néznek ki pelenkázótáskának, sőt. Ennek nagyon tuti darabnak itt külön is megmutatom a képét, hogy ha valaki találkozik vele, hát súgja meg neki, hogy nagyon, de nagyon az esetem.

 Forrás: Baby Bee Bags

Bár már volt szó nem is oly rég Layla Grayce luxuscuccairól, nem állom meg, hogy ezeket meg ne mutassam nektek, teszem mindezt lányaim jelenleg aktuális Beatrix Potter rajongása okán. Az írónő meséiért már egy darab ideje oda vagyok én is, de ahogy ezeket az árakat elnézem, Péter nyuszi ide vagy oda, csillapodik a lelkesedésem. Tényleg, miért csak Péter nyuszi, és a többiek hol maradnak?

Szó nem érheti a ház elejét, gyönyörűségesek ezek a bútorok, antikoltak, - néhol túlantikoltak -  igényesen kidolgozottak, csudapasztellek, egyetlen bajom van velük: iszonyatosan pénz-szagúak. Ez pedig az én szememben bizony durván beint a szóban forgó mesék keresetlen bájának…

Forrás: Layla Grayce

Újabb hét, újabb gyerekszoba, bár ez most inkább a tini korosztálynak szól. Abból a szempontból ez közelebb áll a szívemhez, hogy ezt nem design csapat tervezte, hanem anya és lánya. Nagyon vidám, tininek való szoba ez, csupa pöttyel, csillaggal és kevés rózsaszínnel. Kifejezetten tetszik a falon nyugvó szintetizátor, ami szinte lebeg a levegőben, jól hozzáférhető és gyanítom, jó kis csajos bulik szervezhetők köré.

Az ágyon lévő takaró meghatározza a szoba hangulatát, ez azért jó, mert ennek lecserélésével akár egy teljesen más környeztet is teremthet magának a gyerek, ami tiniknél fontos, mert semmi állandóság nincs a lelkiállapotukban, mint tudjuk. Így ha stílust változtat egyik hétről a másikra - ami simán bekövetkezhet egy hónapon  belül akár töbször is - akkor könnyen követheti saját magát egy ágytakaró cseréjével. Bár, ha ez a váltás mondjuk Justin Timberlake-ből Marilyn Mansonba történne, akkor valószínűleg egy festésre is szükség lenne.

Az ágy fejtámláján lévő kék pötyök harmonizálnak az ágy előtt lévő kék szőnyeggel, csak úgy, mint a falra ragasztott kék képkeretekkel, ami szintén jót tesz a szoba összképének. Kényelmes, lakható és kevés rózsaszínnel is nagyon csajos szobát láthatunk, ami nélkülöz minden mesterkéltséget és egy, gyaníthatóan Zac Efron rajongó, tinicsaj lelkivilágát tükrözi. Részemről ötös.

Forrás: Rate my space

Bár a bölcsővel, mint műfajjal a magam részéről nem sikerült sem megbarátkoznom, sem közelebbi ismeretséget kötnöm, ez a függesztett plafonbölcső a Mawok-tól számomra egész meggyőzőnek tűnik. Van persze mindenféle tudományos magyarázat, amit ilyenkor beoltanak az emberbe, hogy ez a vertikális ringatás, amire a szóban forgó szerkezet képes, a pocakban való ringatózást hivatott utánozni, miáltal a pocakfájós problémák – huss – szertefoszlanak, sőt, babócánk ezen lágy ringatózás közben még gyorsabb iramban is fejlődik, mint egyébként, hiszen többet lát – jó vicc, magasból én is, de a kezdeti időszak nem feltétlen erről szól.

Amit viszont én látok mindenféle tudományos magyarázat nélkül: ez az egész függesztett bölcső olyan, mint valami plafonról lógázó hordozókendő. Anyai meleg és szívhangok nélkül, ám pozícióilag teljesen stimmel, egyszóval azért annyira nem lehet rossz dolga benne a dednek.

Ráadásul szinte bárhová felszerelhető, ha kell, magunkkal is vihetjük egy-egy utazásra. Nem elhanyagolható tényező, hogy jóval kisebb, mint egy utazóágy, amit ráadásul szerelni is kell minden egyes alkalommal, szidva a kitalálójának az összes felmenőjét minden összecsuklásnál, halkan káromkodj, szívem, gyerek ne ezt tanulja. Ha pedig csupán a kertbe szeretnénk kimenni egy jót hűsölni, oda is jöhet a sarj, ebben a szerkentyűben akár egy fa ágáról is himbálózhat. Szóval csudapraktikus. Ha rajtpozícióban lennék a gyerekvállalás-témában, mint ahogy nem, egészen biztosan felhajtanám, beújítanám.

Forrás: Mawok

Amikor megláttam ezeket az idétlen játék-rongyfigurákat, először ez ugrott be: „Csóóórikáim… vajon mit vétettek?” Amikor pedig kiderült, hogy tulajdonképpen nem is ők adják a Maiike fő profilját, hanem csupán az elkészült takarók, párnák rongymaradékaiként keltek életre, mondván, hadd játszanak a kölkök is, hát még jobban ellágyultam.

Zabálnivalóak, édesek, pihepuhák, csálék és meg kell tőlük veszni, hogy az ember egyik-másik láttán teljesen könnybe lábad. Átvillant rajtam – csókolom, Freud bácsi! – hogy nem is el-, hanem inkább befogadnám őket. Én teljesen kész vagyok, úgyhogy csendben mutatom.

Forrás: Maiike

Melyik kisfiú ne akart volna pilóta lenni annak idején? Az én bátyám határozottan az akart lenni, de neki volt egy cseppnyi előnye a többiekkel szemben: a mi nagypapánk tényleg pilóta volt. Nem is akármilyen, de ezt most nem részletezem, elég annyi, hogy pilóta volt, és mi ezt jól az orra alá is dörgöltük minden repülésre vágyakozó pajtásunknak.

Mindez erről a repülős törülközőről jutott eszembe, amit Kathy Steig készített és szerintem minden kisfiú meg lenne veszve érte. Mivel nekem nincsenek olyan ismerőseim, ahol a gyereknek külön fürdőszobája lenne, ezért azt félve írom le, hogy pompás gyerekfürdőszoba dekor lenne belőle, inkább csak azt írom, hogy remek fürdődekor lenne belőle abban a sarokban, ahova a gyerek cuccait kívánjuk rakni.

Forrás: Kathy Steig

Sokféle ABC és számolós posztert láttunk már, eddig az ISAK-féle volt a kedvencem, de sajna, most a Lad & Lass kiütötte a nyeregből. Főleg a madaras-számolós, amin először nem tudtam ugyan, hogy madarak vannak, de annál cukibb lett, miután rájöttem.

Az ABC poszteren pedig az állatok nagyon állatul vannak rajzolva, személy szerint nagyon bírom az ilyen stilizált ábrázolási módot. Színeiben, formáiban, minden szempontból a szemet-gyönyörködtető és gyerekszobába-való kategóriákba soroltam őket. Ráadásul még 100% újrahasznosított papírból is készülnek.

Forrás: Etsy.com -Lad & Lass

Nekem személy szerint nagyon tetszenek a Nobodinoz játékai, egy hangyabokányit ugyan giccsesek azok, amiket most mutatok, de annyi azért igazán kell, ezt minden lányos anya tudja, no és rózsaszínből természetesen soha nem elég. És ezek a tuti sütemányok, esküszöm, beléjük harapnék! Akár hosszú és bonyolult szervezést igénylő piknikről, akár átlagos teadélutánról van szó, ezek a textilből készült szettek garantáltan meghozzák a csajok kedvét egy traccsolós, tökkkéletesen komoly és felnőttes babadélutánhoz.

„Még egy teát, medve úr…?"

„Nem, köszönöm, már a harmadikat tölti belém, még a bundám is merő citromlé, inkább abból a gusztusos töménycukros-habos sütiből kérek, amiből a nyúl kapott. Izé. Ha lehet, egy csirkecombbal.”

Forrás: nobodinoz