ÍRJ NEKÜNK LEVELET!

A Mamas&Papas designpályázatára készült ez az utazós ágy, ami egyből megragadta a fantáziámat. Az utazóágy az, ami sokáig kell a családban, hiszen akár  egy szállodai nyaralásra gondolunk, vagy ha csak leugrunk a vidéki rokonokhoz, nem biztos, hogy a gyereknek lesz hol aludnia. Én még itthon felállítva, járóka helyett is használtam, a konyhába rakva biztonságosan elvolt benne Borcsa, amíg én főztem, mert neki, kb. úgy három hónapos korától kezdve, muszáj volt látnia ahhoz, hogy csendben legyen.

Ez az utazóágy természetesen fényévekkel jobb, mint a miénk. Egyrészt együtt nő a gyerekkel, bár pontos adatot nem találtam, hogy mennyire hosszabbítható, de a benne üldögélő gyereket látva, úgy tűnik, sokáig. Másrészt a design sem utolsó szempont, bármilyen környezetbe beillik, nem csilivili kölyökmackós, ami a nappaliban elég formabontó lenne, persze csak azoknál a családoknál, ahol amúgy nincs úgy tele állandóan minden négyzetcentiméter a gyerekek játékaival, mint nálunk.

Külön tetszik, hogy nincs ketrec érzete, szinte átlátszó az oldala, amin keresztül simán szemmel tud követni a csimota, ha épp teszünk-veszünk körülötte. No és természetesen, az utazóágy lényege a "kis helyen is elfér, ha épp nem használjuk" tulajdonság: nos, ez a darab összecsukható akkorára, mint egy nagyobbfajta zsebkendő -na jó, eléggé nagy zsebkendő-, úgyhogy akár gyalog is nekiindulhatunk a nagyvilágnak, a zsákunkba befér a gyerek ágya.

Forrás: The Design Blog

A japánoknak már sok mindent köszönhetünk: tőlük származik a karaoke, az ikebana, az origami, a kerti hortenzia és Hello Kitty is. A következő nem túl újkeletű, ám most ismét felkapottá vált találmányuk a kisgyermekes szülőket veszi célba, nem mellesleg pedig szervesen illeszkedik a héten megjelent takarítós posztunk témájához. Íme!

Baby Mop from Chris Milk on Vimeo

Nálatok mikor lesz a tavaszi lomtalanítás? A mi kerületünkben jövő héten. Hogy mi köze ennek bármihez, de főleg ehhez a poszthoz?

Nos, csak annyi, hogy bámulatosan kreatív emberek egy guberált, kidobott babakocsiból, némi üveg és tapadókorongok segítségével dohányzóasztalt készítettek, alul újságtartósat, full extrásat. Ráadásul ez a dohányzóasztal egy mozdulattal átgurítható akárhová, ahol épp asztalra van szükségünk. Nincs más szó rá: zseniális, kár hogy ez a költözéskor nem jutott eszembe, nem vettem volna drágáért asztalt, csak körbejártam volna néhány lomtalanítást egy kiszuperált babakocsiért.

Persze még feltétlenül mászkálni sem kell, ha otthon a kamrában, vagy a pince rejtekén már évek óta porosodik a kölök által kinőtt darab. Szép példája lehet ez a környezettudatos gondolkodás, a reciklálásnak is, amivel példát is mutathatunk csemetéinknek, bár gyanítom, hogy a fekete-műanyagkerekes változat nem mutat olyan jól, mint a képen látható fémvázas darab.

Forrás: Tina Pereira Filipe

Elég hihetetlenül hangzik, de a design már 64 éves, persze aki ismeri a tervező páros egyéb munkáit, az tudja,hogy egy nem mindennapi életmű darabjairól van szó. Az első Elefántot 1953-ban gyártották hajlított rétegelt lemezből, natúr és vörös színekben.

Azért én gondolkodom rajta, és reménykedem,hogy valahogy mégiscsak sikerül egy ilyet szerezni. A gyerekszobába, a kertbe, a homokozóba, a zuhany alá, vagy akárhová, hiszen bármit kibír - gondolom én!

Forrás: Vitra 

Hogy ma se maradjatok mutánsok nélkül, kénytelen vagyok elétek tárni a Zuny világát, amiben olyan állatkákat találtok, amit ha meglát az ember lánya, akkor kénytelen felkiáltani, hogy „de éééédes, zabálom meg, de rögtön”. Pedig ha csak olvassuk az ismertetőt a termékekről, hogy elegáns papírnehezék, könyvtámasz, üzenet tartó, akkor semmi „éééédes” nem villan be közben. Aztán meglátjuk a szőrös fehér oroszlánt, mint könyvtámaszt, vagy a totál lapos fejű kutyust, mint csíptetős papírfecni tartót, és rögtön akarunk mi is ilyet, de hirtelen.

Ahogy írja is az oldalon az ismertetőnél, ezek a kis kreálmányok egyszerűek, elegánsak és közben mégis melegséget árasztanak, játékossá teszik az otthonunkat. Ha egy ilyen állatka tartja apjuk üzenetét, hogy ma ne várjuk haza, mert elment sört vedelni a haverokkal, ahelyett, hogy velünk menne moziba, akkor jó eséllyel elfelejtünk felrobbanni.

Gerald Durrell örökbecsű könyve annak idején rengeteg érdekességre hívta fel a figyelmemet, inkább voltam a szabadban, mint bent a szobámban. Niels Caris Play Spy című látványterve is a gyerekek kalandvágyára és felfedezőkedvére épít.

Manapság még erőteljesebb probléma, hogy a gyerekek alig-alig kirobbanthatók otthonról, a videojátékoknak, a számítógépnek, a tévének, no meg a szülői motiválás hiányának köszönhetően. Ám ha a kölöknek egy ilyen, jól felszerelt, igazán remek designnal rendelkező hátipakkja lenne, benne mindennel, ami a megfigyeléshez, kalandhoz kellhet – távcső, mintagyűjtő, iránytű, flaska, walkie-talkie, és még ezer, a hátizsákban titkos helyekre rejtett kütyü -, talán könyörgés nélkül, önként is a játszótéren vagy a kertben fogja tölteni szabadidejének nagy részét.

A Play Spy-jal nemcsak kémeset, titkosügynököset és Indiana Jones-osat lehet játszani, a betondzsungel önjelölt, mindenre kíváncsi természetbúvárainak is tökéletes. 

 

Ha a gyerek nem anyatejet kap, vagy pótlásra van szükség, leggyakrabban a szülők cumisüvegből etetik. Ami – azon felül, hogy különféle problémákat okozhat – azért is nehézkes, mert bizony a kaja megfelelő hőfokát belőni külön művészet. 

A hagyományos módszer szerint egy csepp a csukló belső felére pontos képet ad arról, nem túl meleg-e a táp, ám egy hőérzékelős cumisüveggel  - a Baby Bottle-vel - lényegesen egyszerűbb az élet. Táp beletölt, vár egy kicsit, és ha zöld kép jelenik meg, mehet a gyerek szájába. Ha piros, érdemes még várni, vagy bődületes üvöltés lesz a vége. Egyszerű ötlet, jópofa kivitelezés.

Első olvasatra talán kissé ellentmondásosnak tűnik a cím, de aki végignézi a Hotmunkey oldalon a mutáns állatka kínálatot, az biztos szerez magának pár perc vidámságot. Hasonlóan kedvesen bumfordi állatokról volt már szó itt a Gyerekszobán, felhasznalo tollából, a Szörny Rt. 2.0 posztban. Az alant látható állatoknak maguk a készítők adták a "mutant doll" és a "mutant monster" azaz a mutáns baba és a mutáns szörnyeteg nevet, ami találó, mert tényleg eléggé mutálódott formájuk van azokhoz az állatokhoz képest, amikről mintázták őket. Mindazonáltal én szívesen látnám a gyerekek polcán némelyiküket, valahogy tündérien morbidak. Nem minden állatról tudtam magamtól eldönteni, hogy mi micsoda, puskáznom kellett hozzá.

Nektek megy, felismeritek mindet? Várjuk a megfejtéseket a kommentekbe!

Forrás: Hotmunkey

A biciklizéshez a pedált tekerni kell. Ezt az igazságot kérdőjelezi meg alaposan Julia Meyer Taurus kerékpárja, ami nevéhez híven valóban hasonlít egy bikára. A gépen ülést ne is keressetek, nincs. Ahogy pedál sem.

Helyette egy taposógéppel lehet meghajtani a hátsó kereket - merthogy a taposás több energiát igényel a tervező szerint, mint a pedálozás, ráadásul természetesebb mozgás is, hiszen a lépcsőzésnél is ugyanezt használjuk -, amelyben egyébként hat kondenzátor is helyet kapott, ezek elraktározzák a felesleges energiát, amelyet később fel lehet használni, ha szükséges. A gyerek egy kijelző segítségével pontosan figyelemmel kísérheti, mennyi energiát taposott a gépbe.

Csak arra kell ügyelnünk, hogy a gyerek vádlija és combjai olyan kemények lesznek a sok taposástól, hogy ha netán a suliban rugdosódásra kerül a sor, kemény sérülések lehetnek belőle.

 

Szenzációs ötletet találtam a Kidtropolis nevű oldalon, amit legszívesebben most azonnal megvalósítanék itthon is, az az egy a bökkenő, hogy nálunk a szobákon üveges ajtók vannak. Afranc.

A lényeg, hogy kreatív emberek vágtak egy kis ajtót a nagy ajtóba, amin be tud bújni a gyerek. A továbbfejlesztett verzióban már külön nyílik az ajtó felső része, így anyu be tud nézni, ellenőrizendő, hogy a gyermek miért van gyanúsan csendben, anélkül, hogy az ajtó előtt tornyosuló plüssállat halmokat arrébb kéne taszigálnia az ajtó nyitással. A hajtás után ilyen ajtókat is megcsodálhattok.

Kevés jó könyvet találunk a kistestvér témában. A könyvek (meg mindenki más) el akarja hitetni a gyerekekkel, hogy a kistestvér, az valami szuper jó dolog, édes kis babuci, pedig dehogy. Trauma, vetélytárs, anya- és időrabló. Mi egy jó kistesókönyv alapvető kritériuma (a szokásoson kívül, tehát hogy lehetőleg ne legyen ostoba a szövege és igényesek legyenek az illusztrációk)? Egyértelmű képek és őszinteség. Azaz: legyen benne bőgő kisbaba és veszekedő szülő. A kisgyereknek ugyanis ez lesz az alapvető tapasztalata és problémája: az eddig saját anyja most ideges, fáradt és sosem ér rá, a kistestvére pedig  nemhogy nem játszik vele és nem lehet vele semmit csinálni, de még folyton bőg is, ami hangos, megmagyarázhatatlan, frusztráló, és ismét csak elvonja a szülőket.

Szoptatás és bőgő kisbaba – mindez meg van Finy Petra új könyvében, A tesó-ügyben. A téma a terhesség és a testvér beilleszkedése-beillesztése a családba (mind a nehézségek, mind a pozitívumok). Minden oldalra jut egy-egy tényszerű, de mulatságos, gyermek-bölcs megállapítás a terhességről/tesóról. Ráadásul a sajátos képeket szó szerint vevő szellemes rajz áll sokszor a szöveg mellett, némi fejvakarásra késztetve ezzel a kétéves olvasókat. (És ironikus felhangjukkal szórakoztatva az idősebb felolvasókat.) Igen szórakoztató a szoptatás ábrázolása is: mintha csak egy középkori Madonna minimalista, rózsaszínű utódjával lenne dolgunk. Kisbaba az anya ölében, mindketten a néző felé fordulnak, a mell cseppet sem anatomikusan, síkban türemkedik elő a ruhából.

A rajzokra egyébként sem lehet panasz: egyszerű, geometrikus, egy-egy részletet kiemelő, hangsúlyozó ábrák. Pár színnel dolgozó minimalista stílus, de nem édeleg, inkább egy kicsit ironikusan viszonyul a témához. (Tommaso Levente Tani munkái). Jól illik ezzel a szöveghez, mely szintén kicsit megfricskázza a szokványos tesó-képet, és gyerekszemszögből látja a terhes anyát, a megengedő apát és a romboló kistestvért. Finy Petra a művet az Amikor életemben először megszülettem című lírai képes élettörténethez hasonlította. A francia képeskönyv és a Finy-líra tényleg nagyon közel áll egymáshoz: hétköznapi apróságok kicsit megcsavart leírása, felsorolások és ismétlések, lényegtelennek tűnő részletek kiemelése egy-egy eltalált hasonlattal. De ez a mesekönyv sokkal ironikusabban és kevésbé bájosan láttatja a mindennapokat. Jó szórakozást!

Finy Petra - Levente Tani: A tesó-ügy, Pagony, 2008. 1650 Ft

Nincs annál rosszabb, ha egy háztartásban minden az anya nyakában van, a gyerekkel meg mindig közelharcot kell vívni, hogy segítsen, de legalább is a saját szobájában tartson rendet, tisztaságot.

Ha kicsi korától kezdve befogjuk, megbízzuk kisebb-nagyobb feladatokkal, talán később is jobban lehet majd számítani a segítségére. Arról nem is beszélve, hogy mikor majd saját háztartása lesz – legyen az a kölök fiú vagy lány -, nem fogja tanácstalanul forgatni kezében a porrongyot vagy a felmosófát, hogy ezmostmiéshogy?

A fürdőszobáról már röviden megemlékeztünk, a konyhai segítséget és a kerti tevékenységeket pedig hosszasan taglaltuk. De a takarítás más. Megéri, még ha időigényes is eleinte, a gyerekre bízni bizonyos dolgokat ebben is. Egy adott korban – 2-3 évesen – remek mókának tartják a takarítást, különös élvezetet találnak abban, hogy utánozzák a szülőt. Szívesen törölnek port, örömmel porszívóznak, imádnak felmosni – nincs is jobb játék a pacsálásnál -, fütyörészve sikálják a csempét.

Lehet, hogy nem fogja a gyerek egyedül lepucolni az egész szekrénysort, vagy egyedül lecsutakolni a teljes fürdőszobát, az is előfordulhat, hogy miután végzett a porszívózással, a sarokból előgomolyognak az ottfelejtett porcicák. Vagy kihagy pár koszosabb sarkot felmosás közben. Na, ilyenkor fontos, hogy be tudjuk fogni a szánkat, és vissza tudjuk fogni maximalista énünket. Nem kell kifogásokat emelni, vagy kijavítgatni a hibákat, csak lelkesen dicsérni. Előbbi kettővel ugyanis alaposan meg lehet nyirbálni a gyerek házimunkához érzett kedvét, míg utóbbival szárnyakat kapnak!

Később már kicsit nehézkesebb bevonni a gyereket, de nem lehetetlen. Ha képesek vagyunk játékká formálni az utálatos kötelezettségeket, vagy netán megfelelő motiválást találunk, a gyerek szívesen beszáll. Vegyünk olyan vicces eszközöket, mint pl. a World Wide Fred Pornyula, nem hiszem, hogy bármelyik ovis vagy kisiskolás kölök ellen tudna állni neki. Fiúknak szuper ötlet lehet a lovacskás partvis, a kutyás seprű meg uniszex. És ha végre piacra dobják, érdemes megfontolni a csigaporszívó beszerzését is.

Ha voltunk annyira hülyék, hogy kamaszkorig kíméltük a gyereket, ám hirtelen tele lett a hócipőnk, és most elvárnánk, hogy együttműködjön a kölök, már igazán nagy fába vágjuk azt a bizonyos fejszét. Ebben az esetben sajnos már a motiválás is nehézkes, bár ha egy házibuli lehetőségét meglebegtetjük, talán megtáltosodik még a kamasz is. Ebben az időszakban a legfőbb fegyverünk a türelem lehet: türelmesen várjuk ki, míg a gyerek szobájában tökéletes lesz a káosz, míg egyetlen tiszta ruhája sem lesz. Akkor talán magától is belevág majd a takarítás megerőltető munkájába, míg ha mi basztatjuk, maximum agyérgörcs lesz az eredmény. Az is a szülőnél.

Még két gondolat: sokszor a gyerek csak azért nem akar takarítani, mert azt egyedül kellene csinálnia. Ajánljuk fel a segítségünket, de ne csináljunk mindent helyette. Azt pedig mindig tartsuk szem előtt, hogy csak akkor várhatjuk el, tartson rendet maga körül, ha ez nekünk is sikerül. Elég hiteltelen dolog, hogy kifogásoljuk a kupit a gyereknél, miközben a nappaliban kupacban áll a szennyes edény, a piszkos zsepi, és buliznak a poratkák. Szóval, illik példát is mutatni, nemcsak papolni. 

Bevallom, sokszor eljátszom a gondolattal, mi lenne, ha annyi pénzem lenne, hogy nem számítana semmi, nem kell nézni az árcédulát, csak megvenni, ami tetszik. Persze, ehhez lottó ötös, vagy esetleg egy fehér lovon érkező herceg kéne, de ez utóbbi nem egy kétgyerekes anyára pályázna, úgyhogy marad a szerencsejáték. A gyerekek szobája külön érzékeny pont ugyebár, mert nyilván a legjobb és legszebb környezetet akarja mindenki a gyermekének megteremteni. Nekem személy szerint, általában jobban tetszenek azok a szobabelsők, amiket fantáziával és kreativitással tesznek széppé és egyedivé a szülők, de azért jó érzés néhanapján tervezgetni is: mi lenne, ha kőgazdag lennék?

Játékra invitállak tehát kedves olvasó, játssz velem és a gondolattal: hogyan rendeznéd be a gyermeked szobáját, ha korlátok nélkül bármennyit rákölthetnél? Íme az én gyerekszoba kreációm, ami nem annyira az én ízlésemet, inkább Borcsa lányom rózsaszín korszakát mutatja be, ami alól jó kibúvó, hogy ellensúlyozzuk egy kevés (sok) halványzölddel. Nagyon jól mutatnak egymás mellett, talán még én is be tudnék úgy menni a szobájába, hogy nem kapok sokkot a sok rózsaszíntől:

De ha Borcsán múlna, akkor szinte biztos vagyok benne, hogy valami ilyesmi, csupa rózsaszín, „kijánylányos” ágy kerülne a szobába, ami az alatta lévő kuckó miatt tetszik is, csak kicsit tömény, de a menthetetlen tündér/királykisasszony/hercegnő függőknek édenkert:

Tekintettel arra, hogy részemről perpill totális behavazódás áll fenn, de a kedves Olvasókat mégsem szeretnénk napi betevő nélkül hagyni, újabb vendégblogger örvendeztet meg Titeket a jövőben, reméljük, nem kevés poszttal. És hogy ki is ő? Olvassátok:

"Ha egy anonim gyűlésen lennénk, akkor így mutatkoznék be: „Hello, zaphodbb vagyok, gyerekcucc- és sorozatfüggő”. A sorozatfüggőséget a hogyvolt blogon élem ki, már több mint egy éve, ahol heti rendszerességgel publikálok, a minden-ami-gyerekkel kapcsolatos mániámat pedig majd itt a gyerekszobán és a gyerektrenden, felhasznalo barátném jobb vagy bal kezeként, ez még elválik. Két lányom van, Borcsa négy, Dorka két és fél éves, természetes tehát, hogy nekem is központi kérdés a gyerek és a gyerekszoba öltöztetése. A lakberendezésben és az öltözködésben is a kihívást szeretem a leginkább, amikor „sz@rból” kell várat építeni, azaz nincs rá annyi, amennyi kéne, de mégis jól kell kinéznie a szobának és a gyereknek is. Az első posztom pont ezért szól, amiről szól, fogadjátok humorral és nyitott szívvel."

Remegőgörcs tör rád, ha a válság szót hallod? Nem bírsz már hajtépés nélkül végignézni egy híradót? Netán a tököd tele van a megszorításokkal? Pattanásokkal küzdesz, mióta hallottad, hogy megadóztatják a csp-t? Gyomorideg fog el, ha meghallod a politika szót? Válságba került a házasságod, mert ellentétes oldalt képviseltek az asszonnyal/pasiddal?

Űzzük ki az életünkből a felesleges feszültséget! Ne a gyerek, a család igya meg a politikusok hülyeségeinek levét – legalább ilyen tekintetben ne! Vásároljatok voodoo Feri vagy Viki babát, örökbecsű mondataikkal díszítve és gombostűkészlettel ellátva, majd böködjétek, míg csak jólesik. Hátha más hatása is lesz, mint amire számítanánk.

Ha a magyar politikai elittel semmi bajod, ám valaki más láttán mégiscsak produkálod a fenti tüneteket, számodra is van megoldás a Celebbaba oldalán. Tűzdeld meg Győzikét, vagy B(K)ill Gates-t, de tetszés szerint megbökdösheted az állandóan okoskodó anyóst, a hűtlen vagy szemét exedet. A döntés a tiétek!