ÍRJ NEKÜNK LEVELET!

A Nuzzilla már önmagában azzal is posztra érett volna, hogy elbűvölő fajátékokat gyárt, ráadásul teszi mindezt Új-Zélandon - sajnos, saját honlapjuk pillanatnyilag nem működik. Azzal pedig pláne és főlegsőt ide kerül, hogy az alant látható mobilok nem a megszokott formákkal kooperálnak, hanem kicsit eltérnek: bálnát és faágakat is lógatnak a kölkök feje fölé.

Mindkettő az a kategória, amit szívesen fúrtam volna a plafonba a lányok szobájában kisebb korukban, bár még ma is talán értékelnék, noha viszonylag kevés időt töltenek a hátukon fekve. Most már inkább ők maguk a forgó-pörgők.

A harmadik képen látható Moa madár meg ugyan nem lóg sehonnan se, de így is bőven dísze lenne bármelyik elkötelezett dinoszaurusz-rajongó fiú szobájának, akár a nagyobbak közül is.

Forrás: Growing up Green

A tematikus szobák tőlünk nyugatabbra rendkívül népszerűek, szerintem viszont nem túl praktikusak. Mert sok kis részlettel kell teljessé tenni az egészet, ráadásul a gyerek ízlése sem állandó - de még mennyire nem! Ami egyik nap még menő, az a másik nap már hótciki lehet.

Persze, a szemléletbeli különbséget okozhatja az is, hogy személy szerint nekem nemigen lenne anyagi keretem arra, hogy évente-kétévente teljesen lecseréljük a gyerekszoba bútorait, és új designt találjunk ki. Emellett ízlésben sem érzem magaménak ezeket a szobákat, nekem kicsit soknak és giccsesnek tűnnek.

Ettől függetlenül a következő szoba tetszik, és szerintem tökéletesen illik a gyerekek nagy részéhez. Témája ugyanis a cirkusz, az az igazi vándor fajta, ami mellé természetesen tartozik egy jó kis vurstli is - ah, már megint nosztalgiázok itt a gyerekkorról... De a szoba tényleg zseniális!

A koncepció Katie Dixon stylist fejében született meg, a kivitelezésben természetesen többen segítettek neki. Nem is tudom, melyik rész a legjobb: a régi raklapokból épített platform ágy is remek, a fekete táblakréta-festékkel lefestett fal is okos, a rolóval kombinált baldachin sem kutya, az ágy melletti padokba rejtett tárolók is tetszenek, és a falakon látható Jeff Shumway illusztrációk is megérnének egy külön posztot.

De a legjobb, a legeslegjobb az óriáskerék-tároló. Mekkora zseniális ötlet már, hogy a kereket forgatva lehet a dobozokból kipakolni és persze, vissza is! Szerintetek lenne olyan bohóc-kölök, akinek ilyen tároló mellett könyörögni kellene a rendrakás miatt? Kár, hogy csak bemutató-szobaként létezik Kansas City-ben.

Camilla Fuchs illusztrátor, méghozzá szerintem igencsak jó. Camilla Fuchs tapétatervező, méghozzá szerintem igencsak tehetséges. Oldalán, aki szeretne, megnézheti a mesekönyv illusztrációit - engem kicsit a már legendás és komoly rajongótáborral rendelkező Csókolom, Pókmajom-ra emlékeztetnek Kárpáti Tibortól -, de most elsősorban a tapétáit helyezném előtérbe. Amelyek pont olyan mesések, mint az általa illusztrált gyerekkönyvek.

Camilla tapétái ugyanúgy kutyákat, macikat, majmokat, kalózokat, krokodilokat és malacokat csempésznek a gyerekszobába, ahogy általában a gyerektapéták teszik. Ám ami a boltok polcait elárasztó falra valókban nem tetszik - miszerint szirupos, közhelyes, ízléstelen, giccses és túlzó -, az ezekben egyáltalán nincs meg. Szellemesek, színesek, viccesek, vidámak, modernek, ráadásul nem apró figurákat láthatunk rajtuk, hanem jó nagy, hangsúlyos alakokat.

Bármelyik gyerekszobát feldobnák egy pillanat alatt, ha csak egy falra kerülnek fel, akkor is. És hogy a kölkök imádnák, abban teljes mértékben bizonyos vagyok - Camilla Fuchs ugyanis tökéletesen betalált az ő világukba, egyik oldalra sem lóg ki egy cseppet sem. Hát lehet ennyi mosoly-vigyor alatt morcosan ébredni?

Forrás: Camilla Fuchs

Alapvetően nagy rajongója vagyok a dark, gót művészetnek és életérzésnek, még az is belefér legtöbbször, hogy gyerekeket keverjenek bele egy-egy ilyen horrorisztikusnak tűnő kezdeményezésbe, mert értem én, hogy a gyermeki ártatlansággal szembeállított kontraszt miatt ütősebb lesz a végeredmény.

Most azonban Zhang Peng képeiről nem tudom eldönteni, hogy merre dőljön a mérleg nyelve: elfogadható még, hogy ez művészet, a betegebbik fajtából, amibe belefér minden vagy már inkább horror és sajnáljam a kislányt és a lelkivilágát? A hátamon feláll  a szőr ezektől a képektől, közben mégis zseniális kompozíciókat látok bennük. Szerintetek?

A linket köszi SzuperApunak.

Forrás: Uno de los Nuestros

Érdekes ötlettel állt elő az Olaszországból kiinduló, de az egész világot átölelő Recession Design. Felkértek egy rakás tervezőt, hogy rukkoljanak elő olyan ötletekkel, melyek túlmutatnak a jelenlegi trendeken, tendenciákon és a tárgyak alapvető funkcióját, formáját helyezik előtérbe. Nem mellesleg szem előtt kellett tartaniuk azt is, hogy a tervek segítségével egy mezei kisember is képes legyen elkészíteni a szóban forgó bútort vagy más tárgyat.

Mert itt minden a saját kezűleg készített tárgyak körül forog: vödörből készült lámpa, téglából váza, kis tárolóból játékdömper, csupa remek felnőtteknek és gyerekeknek szóló bútor és egyéb tárgy, mintha csak egy menő - és durván drága - üzletben járnánk. A design minden esetben egyszerű, letisztult, de cseppet sem banális, egytől-egyig tökéletesen bemutatják, hogy egy jó elgondolással még a háztartásban mindennapos, megszokott tárgyakból - gyakorlatilag nulla ráfordítással - is művészi értékkel bíró és magas szintű designtárgy állítható elő.

Ahogy a honlapjukon olvasható: "A Recession Design mögött álló ötlet roppant egyszerű, de érdekes vitát indíhat arról, hogy mit jelent ma a design, a tervezés. A gazdasági válság valójában remek alkalom és ürügy arra, hogy kritikus szemmel újragondoljuk a kortárs designvilágot."

És ami az egészben a legszebb: a képeken látható tárgyakhoz tartozó instrukciókat bárki ingyen és bérmentve letöltheti, hogy - ha kedve is úgy tartja - otthon elkészíthesse.

Habár alapvetően minden baba-pihenőszék megszállott ellenlábasa vagyok, ez a formatervezett, gyönyörű darab, név szerint Coco, engem is levett a lábamról. A gyerekszobának, de a nappalinak is méltó dísze lehet, íves formáját is a szívembe zártam. Ám ha egy mód van rá, még egy ilyen csodadarabba sem ajánlanám hosszabb időszakokra tenni az apróságot. Jártunk eleget Dévényékhez, tudom, mit beszélek.

Mert azt ugyan elismerem, hogy a Bloom módfelett hasznos és futurisztikus etetőszéket kínál, összecsukható gyerekágyában keresve sem lelek parányi kifogást, azért ez a pihenőszék legyen csupán arra való, amire tényleg tökéletesen megfelel: gyönyörködésre.

Forrás: Bloom

Emlékeztek a perselyes posztra? Akkor a kommentekből kiderült számomra, hogy nem csak az én, hanem majdnem mindenkinek a polcán pihent egy nyelvöltögetős kutya vagy kisház vagy vonatállomás vagy akármilyen formájú persely, amibe a nehezen összekuporgatott kis pénzecskéjét őrizte.

A felhozatal magyar viszonylatban bőséges volt ugyan, de azért ilyen irányban nem nagyon mozgolódtak, mint az alant látható darab. Ez az 1970-es almafás design a dán gyerekeket boldogította majdnem 40 évig, olyan lehetett ez nekik, mint nekünk a nyelvnyújtós kutya. Elfogadnám kategória.

Forrás: Hus&Hem

Az nem kétséges, hogy egy gyerek körül a világ egycsapásra át tud változni: az előbb még csak egy kanapé állt itt, most bezzeg egy morajló, hatalmas, habos hullám dübörög a helyén, amit meg kell lovagolni. Egy pillanattal ezelőtt még csak szék, kosarak és ütők hevertek szanaszét a szobában, most meg egy csillogó piros kétkerekű várja szelíd motorosát. Vagy nézzétek, az előbb még lépcső, most meg egy félelmetes, havas-jeges lejtő, csak úgy csábít a lesiklásra.

Tim MacPherson fotóművész - és elsősorban reklámfotós - portfoliójában csupa-csupa brilliáns koncepciójú képet láthattok, talán saját gyermekkori fantáziáit és vágyait fogalmazta meg bennük. Csak úgy nézegetni is jó őket, de ahogy sokszor, az ördög itt is a részletekben rejlik. Például a Hondás reklámban az olajfoltos kölökben és a sarokban álló szerszámosládában. Engem megmosolyogtatnak, és szerintem ezzel nem vagyok egyedül.

Legalábbis ez a sorozat, ugyanis MacPherson készített társadalmi célú kampányt az autista gyerekek megfelelő és mielőbbi kezelése és a tiniterhességek megelőzése érdekében is. Azokon valahogy nem tudtam mosolyogni, bármennyire is jók - és elgondolkoztatók - a képek.

Forrás: Tim MacPherson

A karton csodás anyag: strapabíró - kivéve, ha folyadékkal találkozik -, könnyű, mobil, sokoldalú, olcsó és nem utolsósorban még a természethez is kíméletes. Már ha nem kezelik mindenféle vegyszerekkel és veszik a fáradtságot ahhoz, hogy újrahasznosítsák.

A futonágy, a pad és asztal, valamint az etetőszék után íme egy remekbe szabott karton fotel, kifejezetten gyerekméretben. A kanadai ToyToy fotelje lapraszerelten érkezik a megrendelőhöz, mintha csak az IKEA-ban vettük volna, aztán otthon kell összeállítani.

A többféle színű fotelek ülőkéje alatt még egy kisebb tároló is található, ahová elfér egy-két plüsskedvenc, ez pedig különösen praktikussá teszi, hiszen azok mintha csak osztódással szaporodnának a gyerekszobák területén. A figurákkal nyomott fotel kétféle változatban kapható: fehérített és fehérítetlen kartonból. Méretben is kétfélével gondoltak a kisebb és a nagyobb csemetékre.

Forrás: ToyToy 

Kis terekre nagy ötletek kellenek - anno volt egy hasonló című lakberendezési könyv, imádtam -, ez nem vitás. Sok helyen, így nálunk is a gyerekszoba gyakorlatilag csak egy félszoba, vagy még annyi sem, hát kreativitással pótolhatjuk a hiányzó négyzetmétereket.

Ilyen kreatív ötlet például az a bábparaván, amely nem alkuszik méretben, sem funkcióban - igenis, mögé fér egy-két egész gyerek, és kézbábokkal lehet mellette játszani -, mégsem foglal helyet az amúgy is aprócska térből.

A Country Living oldalán található ötlethez részletes elkészítési leírás is jár, bár mondjuk, ránézésre, nulla varrótudással sem tűnik bonyolultnak az elkészítése. Az alapanyag függöny, a többit a fantáziátokra bízom - vagy olvassátok el a forrásban található linken a leírást.

Forrás: Country Living

Ha a gyerek már kinőtt abból a korból, hogy csak úgy egymásra pakolja az építőkockákat, aztán leborogassa a tornyot, és készen áll arra, hogy építsen valami komolyabbat, akkor ideje komolyabb készletre váltani. Mondjuk, én magam nem vagyok annyira oda az előre kész elemekből álló szetteknek - kivéve ezt, ez királyság -, mert jobb szeretem, ha a kölök igenis használja azt a túlfejlett fantáziáját, amit amúgy más, anyaidegborzoló tevékenységekben bírna kiélni magából. De ez a következő szett, amit a Pin Pon Etsy boltjában találtam, azért tetszik.

Mert ez hatalmas kastélyok építésére ugyan nem alkalmas - és ahhoz sem kell sok, hogy egymásra tegye a gyerek a 9 kockát -, ám gyors és stilizált hátteret adhat egy remek lovagos-királylányos-megmentős-sárkánylegyőzős játékhoz. Pl. bábokkal.

És hogy miért is sokszínű a fa? Kell ezt magyarázni? Elég, ha megnézitek a Pin Pon kínálatát. Fából ugye gyakorlatilag ezerféle játék készülhet, mondjuk, egy mosolygós tekekészlet is. Csak úgy a példa kedvéért.

Forrás: Pin Pon

Csak semmi sallang, színesen, éppen annyira, amennyire egy izgő-mozgó, pár hónapos akrobata figyelmének - és a szülők szépérzékének - kell. Üdítő látvány a boltokat elárasztó, túldíszített, csicsavetélkedős babatornáztatós játszószőnyegek után. A szívem csücske fából levőség mellett a formatervezés is bónuszpontot érdemel.

Forrás: Pintoy

Az apró kis építőkockák és figurák mindenkinek beindítják a fantáziáját, készültek már belőlük szobrok, konyha- és irodai bútorok, sőt még ház is.

A fotózás rajongóinak is számtalan remek ötlete támadt a LEGO készletet elővéve: itt, a blogon volt már Star Wars témájú LEGO fotósorozat, sőt, egy olyan lelkes vállalkozó is, aki egy éven át minden napra ígért egy képet, meg egy olyan elvetemült is, aki vicces képekkel emlékezett meg egy-egy ünnepnapról.

Ez alkalommal is egy fotó-LEGO fanatikust mutatunk be: Balakov arra vállalkozott, hogy a fotótörténet nagy és neves képeit alkotja újra LEGO-ból. Szerintem elég jól sikerült neki. A képek olykor egyáltalán nem mentesek némi fricskától és humortól, olykor pedig még a LEGO figurákkal is megrendítőek tudnak lenni. Érdemes megnézni Balakov fotóit.

Henri Cartier-Bresson: Behind the Gare Saint-Lazare, 1932.

Charles Ebbets: Lunch atop a skyscraper, 1932.

A viaszbabákról gondolom egyből mindenkinek Madame Tussaud's panoptikuma ugrik be, ahol híres és hírhedt embereket csodálhatunk meg viaszba öntve, hiszen a viaszból készült dolgok közül az utolsó helyen állnának a gyerekjátékok, legalábbis az én fejemben. Pedig meglepetés: az 1800-as évek végétől már nem csak az addig jól ismert módokon - vallási és temetési szertartásokhoz - használták a viaszt, hanem a játékbaba gyártásban is. 

Logikusnak tűnhetett akkoriban a viasz ezen a téren való felhasználása, hiszen jól alakítható, könnyen megmunkálható anyag, amiből következik, hogy kifejező, részletgazdag arc hozható létre belőle. Azonban épp ez nem okozott osztatlan sikert: az 1862-es londoni Világkiállítás zsűrije ugyan dícsérte, hogy mennyire élethűek és kifinomultak a babaarcok, de közben kritizálta is ugyanezért, mert épp e részletgazdagság miatt fennállt a veszélye, hogy a gyerekek sokkal kevésbé használják a fantáziájukat.

Igazuk is lehetett akár, hiszen a tálcán kínált készmegoldások nem fejlesztik a gyerek kreativitását, bár én inkább az olvadékonysága miatt aggódtam volna a helyükben: milyen lehetett aludni egy olyan babával, aminek jó eséllyel leolvadt az arca, ha a gyerek magához szorította egész éjszaka? 

Fiú viaszbaba, 1860 körül

Fiatal lány baba, Henry Pierotti, 1870 körül

Újszülött tojásbaba dobozban, 1870-89

Queen Anne és gyermekei, 1830-as évek

Daisy hercegnő, ismeretlen készítő, 1890 -1894

Forrás: Museum of Childhood

Andrew Daniel sajátos képei, odavetettnek tűnő folt-szín-harmóniái  felnőttlenül felhőtlen derűt csempé(s)znek a gyerekszobák falára. Akár a festett üvegen megcsillanó fénynyalábok, úgy bukkannak fel ezeken a képeken a művész pazar - néhol geometrikus  - formajátékai. Virágok, cukormáz-nyalókák, mozaikszeletkék, félig lehunyt pillák közt átszűrődő sugárragyogások. Bámulni, merengeni-való, szédült mesevirág, csupa csodálkozás.

Forrás: Andrew Daniel