ÍRJ NEKÜNK LEVELET!

Kendra Phillips még maga is gyerek - legalábbis kis túlzással -, hiszen csupán 19 éves. Texasból, egész pontosan Sugar Landből származik, és jelenleg számítogépes-animációs tanulmányokat folytat a Ringling College of Art and Design iskolában. Ám van egy olyan érzésem, hogy bizony a formatervezés világában is megállná a helyét.

Kendra ugyanis időnként tervez is, és ha így tesz, abból igazán vicces darabok születnek. Például ez a cápa-hálózsák, a ChumBuddy, ami valójában kevéssé hálózsákszerű, inkább plüssállatnak tűnik - ahogy Kendra írja, a legölelnivalóbb cápa. Csak annyival több, hogy egy közepes termetű ember simán elfér benne.

Kamaszoknak szerintem ideális lenne - akár ajándéknak is -, mert vicces és meghökkentő, menne a vita a haverokkal, hogy ki aludhat benne egy hosszú éjszaka után. Na, akkor kire is harapjon az a cápa?

Forrás: Kendra Phillips Portfolio

Zseniális az ötlet, hiszen nem csupán lámpát, lenyűgöző dekorációt, hanem egyben kreatív játékot is kínál a taiwani Qis Design Stúdió. A színes fényforrások a legváltozatosabb módokon, mintegy puzzle-ként állíthatók össze. Újra és újra átalakíthatják csemetéink a LED  lámpácskákat, varázslatos színeket és alakzatokat varázsolhatnak belőlük a rajtuk lévő mágnesek segítségével.

A lámpa-dekor-puzzle még egy előnnyel bír, ha a kristályok illesztésével egyedire szabható világítás nem lenne elég: természetesen, mert mi más is lehetne, környezetbarát.

A  kristályformák strapabírásáról ugyan nem szól a fáma, ám véleményem szerint - ha csak a csemete nem kíván mindenáron  focizni vele -  egészen biztosan feltehető felügyelet nélkül a gyerekszoba egyik polcára. Egy 8 darabból álló alapkészlet ára meglehetősen borsos egyébként, virágnyelven ezt úgy mondják: "kizárólag igényeseknek". Khm.

Forrás: Qis Design

Bár 2002 nem volt annyira régen, mégis az Egyszer volt rovatban a helye ennek a háznak, hiszen ez is a Museum of Childhood kiállításáról vándorol most ide, a blogra. Egy építész és egy fotóművész házasságából született a Kaleidoszkóp ház, ami babaház ugyan, de inkább művészet, mint játék.

Peter Wheelright, a házaspár építész tagja számtalan new york-i művész otthonát alakította, dizájnolta át, Laurie Simmon pedig világszerte ismert művész és fotós, aki gyakran ábrázol babaházakat a munkáiban. Egyik leghíresebb munkája egy női lábakon álló babaház, ez látható bal oldalt, de erre gondolom magatoktól is rájöttetek.

A Kaleidoszkóp ház bútorait külön ebbe a házba tervezték neves dizájnerek: az ebédlő berendezését Dakota Jackson, a nappali kanapéját Karim Rahid, a Nagy Nehéz Széket - legyen az bármelyiknek is neve - pedig Ron Arad rakta a házba. A család, aki a házat lakja, Wheelwright és Simmons, no meg persze a gyerekeik mintájára készült.

Még sok ilyet tudnék nézegetni.

Forrás: Museum of Chlidhood

Már látom, hogy ismét megosztó darabért lelkesedem, de nem tehetek róla, engem magával ragadnak a minden sallangtól mentes, nemesen egyszerű, végletekig a funkciókra összpontosító minimál-darabok. Nem csoda hát, hogy elsőre beleszerettem a skandináv Jonas Lindvall bölcsőjébe, a The Radiating Cradle-be.

A bölcső különlegessége, hogy csakis megrendelésre készül, tömör dió, kőris, tölgy vagy zsakaranda fából. Az alapanyagokat kézzel gyalulják, és végül a bölcső is kétkezi munkával nyeri el végleges alakját.

Forrás: Jonas Lindvall 

Beérkeztek hát a pályaművek, kedves Olvasók, és itt az ideje, hogy közszemlére tegyük őket, majd szavazásra bocsássuk, melyik három készítőt-beküldőt díjazzuk. Mi úgysem tudnánk dönteni, így ezt a felelősséget most gaz és roppant kényelmes módon toljuk át a drága Látogatókra.

Elsőként Banett küldött nekünk levelet, az alábbi remek képpel - benne az apával, aki szintén fotóz. Kép a képben.

"Sziasztok!

Szeretnénk az alábbi képpel nevezni a szavazásra.

A gyermek kora: 4,5 év

A kép Dégen készült a kastélyparkban.

A kép az apukáját ábrázolja, aki épp őt fotózza, a háttérben látszik a Holland ház nevű építmény és a park egy része."

Minden kezdeményezést üdvözlök, ami arra irányul, hogy Hello Kitty-t semmisítsék meg, verbálisan és/vagy testileg inzultálják és szedjék darabokra. Tudom, kegyetlen vagyok. A Domokitty-t én így fogom fel tehát inkább, mert abba belegondolni, hogy valaki - sőt sok valaki - komolyan veszi ezt a kreatúrát, hidegrázós.

Domot és Kitty-t összegyúrni nem kis őrültséget feltételez az elkövetőjéről, reméljük, hogy a humora öltötte magára ezt a formát, nem pedig a rajongása eme két teremtmény iránt. Az indíttatás talán mindegy is, a végeredmény elborzasztó mivolta az, ami számít és ami miatt már száguld is az abszurdisztán címke alá.

Forrás: Domokitty

Ha valakinek nem lenne ismerős a név, a wampa volt az a szörnyeteg, amelyik a Birodalom visszavágban fellógatta Luke-ot egy jégbarlangban - nyilván úgy volt vele, mint a rókák a leharapott lábú békákkal, így kevésbé romlik a hús -, ám Luke hála az Erőnek, kivágta magát a szorult helyzetből. És szegény wampát is kicsit kirojtozta a lézerkardjával.

Hogy később a szegény wampa-hulla sorsa mi lett, arról nem szólt Lucas fámája, de gyanítom, hogy nem lett lenyúzva a bőre és kiterítve a lázadók hadiszállásán - legalábbis a menekülős jelenetekben nyomát sem láttam.

De most - hála a Star Wars Shop-nak - bárki hozzájuthat egy wampa-szőnyeghez, már ha elég türelmes, hogy kivárja augusztus végét, és elég élelmes, hogy már most előrendelje a cuccot. Jó hír, hogy a világ bármelyik részére szállítanak - kivéve Mexikót, diszkriminatív gringók -, és hogy nem is vészes az ára. Persze, az ál-Leia nem jár hozzá, így férfiolvasóinkat le kell lomboznunk.

A wampa szőnyeg egyébként engem erősen emlékeztet egy másik darabra, konkrétan a Longoland domesztikált szörnyetegére. Azért plágiumot mégsem kiáltanék, hiszen annak esetében már felmerült bennem, hogy valamiképp köze van a Star Wars-hoz. Ti mit gondoltok?

Forrás: Star Wars Shop

A 10 Grain Studio különös asztalt, akarom mondani, játszóhelyet alkotott, melyben a fő szerepet, messze felülírva az eredeti funkciót, természetesen a design kapta. Szülő-ésszel persze nyilvánvalóan nem érhetem fel, mennyi lehetőség rejlik a játékra ezen a nem mindennapi bútordarabon. Ám mivel gyerekeknek készült, márpedig az ő fantáziájuk határtalan, ez talán nem is olyan nagy probléma. Emeletes parkolóháznak, vagy babaháznak persze bízvást elmegy, rajzolni rajta azonban kizárólag mellékucorodva lehetséges.

No, nem mintha ez zavarná a célközönséget, mert ha csupán a sajátjaimból indulok ki,  akkor elmondhatom, ők igazából a széket is csak elvétve használják rendeltetésszerűen.  Nagyjából akkor, méghozzá kereken öt percig, amikor szóvá teszem, hogy nem igazán arra szolgál, hogy azon felkapaszkodva foglaljunk helyet az asztal közepén. Úgyhogy fenntartásaim tényleg csupán csökönyös felnőtt-korlátaimból adódnak.

A kollekció itt bemutatott, különleges darabja egy színes, majmos kivitel, tervezője Paul Frank - nagy kedvencünk -, akinek bukósisakjait már bemutattuk Nektek itt, a Gyerekszobán.

A díszítő elemként használt majompofák egyébként bizonyára nem ismeretlenek számotokra. Hovatovább refrénként használják a gyerekruha-divatban, pólókon, nadrágokon, sőt, akár alsóneműkön is szembe vigyoroghatnak velünk unos-untalan, hatalmas tátott szájukkal, melybe mintha valaki kitolásból egy lapos tányért tett volna, hogy erre a formára gyógyuljanak rá.

Forrás: 10 Grain Studio

Hiába, egy csecsemőnek minden vicc új - nekünk meg sokszor eszünkbe sem jut, hogy egy-egy remek ötlet már igazából nem is újdonság. Így jártunk például az átalakítható bicikli-tricikli ötletével, amihez hasonlót már láthattatok itt, a blogon is.

Merthogy kiderült, ez az ötlet már kicsit sem új, sőt. 1949-ben tervezte meg az Tony Anthony a Convert-O Bike elnevezésű kis járművet, amely tricikliként és bicikliként is remekül működik. A váz alumíniumból készült, lágyan ível, könnyű és nagyon strapabíró.

Külön érdekesség, hogy a tervező - testvérével egyetemben - igazából hűtéstechnológiával foglalkozik. Ám a design olyan jól sikerült, annyira időtálló, hogy a mai világban is tökéletesen megállná a helyét, nem?

Forrás: Design Within Reach

Egyszerű, mint a faék, mondhatnám, ha épp faéket készülnék mutogatni, de nem, jelen esetben nem faék, hanem szög lesz a poszt témája. Egy egyszerű szögben semmi sincs, aligha gondolunk rá úgy, mint dekorációra, pláne nem a gyerekszobában. Most mégis szögeket láthattok alant, igaz nem szög mivoltukért kerülnek ki a blogra, hanem a köntösükért, amibe Jung-Woo Lee designer öltöztette őket. 

Maga az ötlet a pofonegyszerű-de-zseniális kategória, olyan érzés tör rá az ember lányára, hogy legszívesebben homlokon csapkodná magát,  hogy ez miért nem neki jutott eszébe. A szög feje szinte kínálja magát erre a megoldásra, hogy színes, mosolygós arc legyen belőle - vagy akár kisvirág - és így már mindjárt szívesebben látnánk viszont a gyerekszoba falán.

A linkért köszi kelemenbandinak.

Forrás: ekdesign

Emlékeztek még, ugye, hogy volt egy nyereményjáték kiírásunk? Most hétvégén még van rá alkalom, hogy kimozduljatok - az előrejelzett rossz idő ellenére is -, és odaadjátok a fényképezőgépet a gyereknek!

Ha pedig megvan a nagy mű, akkor a pályázati kiírásban leírtak szerint küldjétek el nekünk 2010. május 17-én éjfélig, hogy feltehessük a blogra, és mindenki lássa, milyen a gyerek szerint a világ!

Aztán majd jön a szavazás, aminek a nyertesei a HungaryCard díjait kapják majd. Mindenkinek szép hétvégét, jó fotózást kívánunk!

Ezúttal - a gyerekszobák díszítéséhez - nem hagyományos, festett-rajzolt alkotásokat mutatok Nektek, hanem bambuszból és MDF-lapokból készült, stilizált állatkaraktereket felvonultató képecskéket.

Miközben nézegettem az egyszerű vonalakból álló, mégis látványos és mozgalmas figurákat, eszembe ötlött, hogy miért is ne lehetne a hátuk mögé rejtett fényforrásokat elhelyezve, ha nem is éjjeli lámpaként, de hangulatos "világító-kép"-ként használni őket?

A három színben - natúr, narancs és fehér - kapható képek akár hátulról megvilágítva, akár csak fehér falra téve  megbolondíthatják a legegyszerűbb gyerekszobát is. Igen, igen, a funkcionalitást előtérbe helyező, letisztult minimálra gondoltam elsősorban. Az ehhez szükséges - és belőlem sajnos hiányzó - önfegyelem ugyanis ezekben a formákban is tetten érhető. Hogy azonban az én - ehhez képest kissé zilált, hablatygazdag - ízlésvilágomban is helyet kapjanak, szerencsére, az önfegyelem végén azért ott kacsint egy hatalmas fityisz is.

Forrás: Spot on Square

A szülő félt. Az a dolga. A gyerek meg nem fél. Az a dolga. A szülő ezért mindig úgy gondolja, hogy jobban tudja, mi jó a gyereknek, a gyerek pedig állandóan azt éli meg, hogy már megint nem szabad megtennie valamit, ami izgalmas és jó mókának ígérkezik. A mai szülők ráadásul - szerintem sokszor teljesen indokolatlanul - túlféltik a gyerekeiket. Ismerek olyat, aki már a homokozóba sem meri beengedni, nehogy valami fertőzést kapjon vagy allergiás legyen a kölök.

Meg olyat is, aki rosszul lett, mikor a csemetéje egy hirtelen mozdulattal felmarkolt egy parkban egy zöld kukacot és betömte a szájába. Khm. És persze láttam már olyat, aki a játszótéri mászókára sem engedte fel a négy év forma gyerekét, nehogy lepotyogjon.

Pedig a veszélyt az okosok szerint minden gyereknek meg kell ismernie, így tanulnak meg ugyanis kockázatot felmérni és helyesen dönteni. Nem mellesleg egy-egy helyzet megoldása még a kreativitásukat is fejleszti. Egy-két fájdalmas emlék - persze, bizonyos keretek között - csak a javukat szolgálhatja. Hiszen mikor járni tanulnak, tök természetesnek vesszük, hogy esnek, bőgnek, felkelnek.

Gever Tulley és Julie Spiegler a szerzői annak a könyvnek, melynek angol címe: Fitfy Dangerous Thing (You Should Let Your Children Do) - vadfordításban valami ilyesmit jelent ez magyarul: 50 veszélyes dolog, amit engedj meg a gyereknek. A könyvben az ötven veszélyes dolog között olyanokat találhatunk, mint: pillanatragasztóval összeragasztózni két ujjat, játék a jégesőben, nagyítóval égetés, szabad ég alatt alvás, játék a tűzzel, csúzlizás vagy az egyik kedvencem: az elemnyalogatás.

Persze, minden egyes tevékenységnél részletesen leírják, miképp kivitelezzük úgy, hogy a lehető legkisebb veszéllyel járjon, ráadásul adnak néhány elgondolkodtató ötletet is. Emellett még kiegészítő információkat is, amelyekkel a gyerek tudásanyaga is gazdagítható, már ha van kedve meghallgatni egyáltalán. Mondjuk, előtte nem ártana magyarra fordíttatni - vállalom! - és itthon is kiadni.

Persze, mondhatnánk azt is: vicc, hogy ehhez már könyv kell. A gond csak az, hogy bizony elkél az a könyv - kellemes kompromisszumot nyújt a túlféltő szülőnek és a kíváncsi gyereknek is. És főleg a szülőnek.

Nekem az elemnyalogatáson kívül megvolt a nagyítóval égetés, a szabad ég alatt alvás, a tűzzel-játszás, a csúzlizás is. A gyereknek is majdnem mind - a csúzli egyelőre kimaradt. Ti hogy álltok a nem veszélytelen dolgokkal?

Forrás: Fifty Dangerous Things 

A héten már volt egy pihenőszék, akkor a Bloom Coco székét mutatta meg Cyr Nektek. És most ismét egy bébiültetőt ajánlunk figyelmetekbe, ezúttal attól a svéd byBo Designtól, akik csodás falra szerelhető pelenkázóval és pelenkaadagolóval is gondoltak a babás szülőkre.

A Baby Sitter szék borítása és kerete hajlított bükkfa és naná, hogy környezetbarát lakkal lett kezelve. Egyébként összesen 6 kg-ot nyom, de a kilenc kilós gyereket még beletehetjük. A kagyló puha borítása 60 fokon mosógépben mosható.

Ami pedig még a Coco-nál is különlegesebbé teszi, az nemcsak a remek rugózása, hanem az is, hogy az üléskagyló 45 fokban dönthető. Azért órákon át ebben sem tárolnám a gyereket, de ez már csak az én magánvéleményem.

Forrás: byBo Design

Elvetemült módon időről időre találunk olyan gnómságokat, amelyeket egész egyszerűen azért érdemes megnézni, hogy közfelkiáltással megállapíthassuk: márpedig ilyen állat nincs is!

Úgy tűnik, a négyfarkú kutya sem az abszurditás netovábbja, nagy a világ, farok nélkül, ámde hat lábbal is találhatók hasonszőrű - akarom mondani, szőrtelenségű - egyedek. Külön felhívnám a figyelmet az egymás alatt elhelyezkedő orrlikakra. Nem lennék ennek a lábasfejűnek a helyében náthás időszakban.

A mozdonyra hajazó ábrándos szemű egér már a bizarr kategória, kerekei, akarom mondani lábai, mintha piros körömágyba oltott lakkozott körmökben végződnének. Engem a gondolattól a hideg rázott, de istenem, nem vagyunk egyformák.

A begyógyult szemű másnapos izé is - feltételezem - élménydús perceket okozhat a dednek, amennyiben a kezébe adjuk. No nem a szépérzék hibádzik ez esetben a kölöknél, azt hiszem, ők elnézőbbek nálunk. Szükség is van rá, mi tagadás.

Szomszéd néni a gangról, pongyolában. Mellesleg Miss Röfi oldalági rokona. A bubi viszont megmaradt a hatvanas évekből. Istenien mutat majd az építőkockák mellett.

Végül pedig egy szívküldi hibrid véglény. Nem is tudom. Azt hiszem, ez már tényleg az a kategória, amit nem vennék meg a gyerekeimnek.

Forrás: Pooki & Co