ÍRJ NEKÜNK LEVELET!

Úgy tűnik, az Our Children's Gorilla kifogyhatatlan a jópofa ötletekből. Igazi ajándékok, amiket náluk lelhetünk, mert ahogy nagypapám mondja mindig: "Ajándék az, amire nincs feltétlen szükséged". Magadnak tehát egészen biztosan csupán buján tékozló pillanataidban szereznéd be, később magad is megbánva elhamarkodott döntésedet.

Persze, ha tétje nincs a dolognak, az ember  tobzódhat napestig. Lelkiismerete nem bökdösi úton útfélen, a "mint egy falat kenyér, úgy kell" holmikat képzeletben  akár hegyekbe is halmozhatjuk, nem okoz álmatlan éjszakákat. Így aztán  nyugodtan böngészhettünk  a fent nevezett forgalmazónál már több ízben is.  Elsőként majmócás fogasért epedtünk, majd koponyabarlangot nézegettünk. Ha pedig valóban beszereznénk azt a betyárosan kackiás függődíszt, pörgésétől  nem csak bébiposzátánk szeme kerekedne hatalmasra.

Az "ide nekem ezt is" kategóriában most a Milwaukee Expressz kicsinyített mását mutatom meg Nektek, ami emígy retró, amúgy pedig teljesen zöld - nevezetesen dióból, fenyőből és tölgyből készült. Bár többször hangot adtam annak, hogy a fajátékokat igen nagyon kedvelem, ez a gőzös számomra a füstje miatt olyan zseniális, hogy azonnal a polcomon szeretném tudni.

Felesleges is a hablaty, nézzünk szembe a tényekkel. Most éppen egy fafüstért epedek. Majd hatvanezerért. Remélem, ez azért még kezelhető.

Forrás: Our Children's Gorilla

Élénken él bennem a saját kamaszkorom, így - még ha nincs is tapasztalatom, hogy milyen az élet egy kamasszal -, azt hiszem, jogosan rettegek a lányokétól. Ha bármiben is hasonlítanak majd rám, akkor jó eséllyel végem lesz és nem marad a végére más, csak ősz hajszálam.

Mindez onnan jött most elő, hogy nézegettem a Rocket Design oldalán található bútorokat, kiegészítőket és rögtön az ugrott be róluk, hogy mennyire jók lennének egy kamasz szobájába. Nem mondom, hogy kamaszfiú, mert én például lány vagyok, ugyebár, és megvesztem volna egy ilyen környezetért, amit ezekkel a cuccokal létre lehet hozni. 

Abszolút tele vannak ötlettel és kreatív formákkal, csak lelkesedni lehet értük, az én kamaszabbik felem legalábbis most azonnal berendezné legszívesebben a nappalit velük.

Forrás: Rocket Design

Ha nem lennének olyan veszettül nyálkás jószágok, semmi bajom nem lenne a pucér csigákkal. A gülüszemű kugliformákkal pedig depláne, nyúzásra-ölelésre termettek, az nem vitás. És bár lassan, de biztosan elborítanak minket a plüssök, ezek olyan aprócskák, hogy megérné a reszkírt az ügy.

Eszem persze nem veszteném,  a képen látható puhatestűek ilyen hosszú tömött sorokban nem masírozhatnának be a lakásunkba. Egyetlenegy jöhetne. A csigák úgyis nagy  túlélők, az év végi selejtezést meg is úszná szerintem.

Forrás: Etsy.com - Elizabeth Ruffing

Egy régi, elkallódott levélre találtam a mélboxunkban, aminek szerencsétlen módon nem volt tárgya, így átrendezéskor nem került be az Alkot az Olvasó mappába. Ám mivel posztolásra érdemes, legyen bármily régi, most bemutatjuk Nektek is. Monostorinora nevű olvasónk küldte, még bőven az elmúlt évben.

"Már egy ideje nagy figyelemmel kísérem a honlapjukat. Nagyon megfogott a humora, azon kívül, hogy egy magamfajta kreatív-mami rengeteg ötletet is meríthet a leírtakból. Végül most jutottam el oda, hogy elküldjem a kreatívkodásom eredményeiről készült fotókat, kérem, fogadják szeretettel.

Az első képeken látható kis házikót a minden gyerekes családban megtalálható műanyagvázas sátor alapjára készítettem el (minthogy 2,5 éves kislányom meglehetősen hamar leamortizálta az eredeti, nem túl ízléses műanyag sátorlapot).

Az épp itthon talált, natúr lenanyagot választottam alapnak - bár később ezt megbántam, mert valamilyen merevebb, kartonszerű anyag jobb lett volna -, amiből megvarrtam a házikó-sátort. A merevítőrudaknak belül bújtatót készítettem, hogy kifeszítse az anyagot, mely így szebb és tartósabb is lett.

Az ablakok - és minden más díszítés - filcből készültek, melyek egy részét géppel, de az aprólékosabbját - mint a virágok feje, vagy a pillangók teste - kézzel varrtam az alaphoz.
Sajnos a  nagy anyagmennyiség miatt a varrógép használata így is komoly nehézségekbe ütközött, de azért végül, már-már elvakult munkával sikerült mikulásra elkészíteni az új házikót, melyet Lilla lányom nagy örömmel vett újra birtokba. Itt mondanék köszönetet családomnak, akik ez idő alatt, hajlandók voltak kevesebbel is beérni anyából!

Táska a méteren aluliaknak is jár, ebben egyet kell értsen velem minden rendes, becsületes designfüggő szülő. Amikor aztán méter fölé nő, akkor meg saját maga is követelni fogja, hogy neki is legyen valami tatyója, amiben az oviba viheti a kisebb és nagyobb, majdnem-felesleges-ellenben-létfontosságú cuccokat.

A milyen-legyen-az-a-táska kérdést nem fogom itt és most praktikussági szempontból elemezni - bár az is megérne egy posztot -, hanem csak és kizárólag ezeknek a kutyis tatyóknak szentelném a figyelmet. Miért is kellett beléjük szeretni egy pillanat alatt? Azon kívül, hogy magát a gyártót szeretjük, mert dán, és mert az elefántos fogast már kedvenceltük? Természetesen a csont miatt. Hát nem ennivaló? Legalábbis a táskákon lévő kutyáknak mindenképpen az.

Forrás: Franck&Fisher

Bármennyire is makacs legyen a gyerek, bármennyire is keményfejűen viselkedjen, alapvető, hogy bringázás közben védje valami azt az okos fejét. Szerencsére ma már nem kell munkavédelmi bukósisakot billegtetnie, komoly választék van a szaküzletekben a kifejezetten gyerekméretre készült, legtöbbször praktikusan több méretet átívelő bukósisakokból. Mutattunk is már egy párat anno a Nutcase-től, ám most a bukósisak gyártás egyik nagy öregre kerül terítékre, a legendás Bell személyében.

Sokat nem is írnék róluk, hiszen a minőségük garantáltan kiváló - amellett, hogy egyébként árban egyáltalán nem elszálltak -, és most még a design terén sincs bennük semmi kivetnivaló, utóbbiról mondjuk többek között az általunk mélyen tisztelt Paul Frank is gondoskodott. Szépek, színesek, viccesek, sokfélék, nem hiszem, hogy ne találhatnánk köztük olyat, amit a gyerek ne tenne szívesen a fejére, mielőtt a pedálra tapos.

Forrás: Bell Bike Helmets

Borcsa lányom születése előtt rettenetesen sokat agyaltam azon, hogy nekem egy kerekes kiságy kellene. Mert akkor mindenhová tudnám magammal gurítani a csajt, hogy állandóan szem előtt legyen. Sajnos csak a tervezés és keresgélés fázisáig jutottam, pedig amikor megvételre nem találtam, próbáltam rábeszélni apjukat, hogy szereljen kerekeket az IKEÁs kiságyra, de dőreségnek tartotta az ötletet.

Most pedig mi jön szembe velem a Museum of Childhood oldalán? Egy kerekes kiságy, sőt, mit kiságy, egyenesen egy korabeli utazóságy. Egy Indiába vezényelt angol katona család kisbabája használta, sajnos csak öt napig, ugyanis elvitte egy veleszületett gerincbetegség. A kiságyat ezután elrakták és csak tizenhét évvel később került elő, amikor a szülők halála utána a báty hazaköltöztette a családot Angliába.

Erről a fajta gurulós utazóságyról azért késtem le - méghozzá igen csúnyán -, mert 1880 és 1920 között volt rendkívül népszerű, a Viktoriánus és az Edward korabeli időkben. Természetesen akkoriban is, mint most, baldachinnal, szalagokkal, mindenféle csicsákkal dekorálták ezeket a fémvázas ágyakat. Nem véletlenül fémből készültek, a nyirkos, nedves éghajlaton ugyanis időtállóbb anyag a fém, mint a fa.

Összességében továbbra is azt gondolom, hogy a gurulós kiságy pompás dolog lehet, mégha egy évszázaddal el is késtem a lelkesedésemmel.

Forrás: Museum of Childhood

Mit tehet egy egyszeri anya, ha ennen sarja feszt vonzódik a puritán, rideg fekhelyekhez? Természetesen a zsebébe nyúl, mondjuk úgy félmélyen, és  Loick Peyron tervezte galériát vásárol neki, ideiglenes támaszponttá alakítva ezzel az addig barátságos gyerekszobát.

A magam részéről persze egészen biztosan igyekeznék elkerülni az effajta helyzeteteket, a természetes anyagok iránt érzett vonzalmam nem engedné holmi fémcsövek lakásba cipelését, még a testemen keresztül sem. Micsoda mázli, hogy a nagyobbik férfiemberem a cicafiú kategóriát képviseli, design ide vagy oda, hátrahőkölne ettől a képződménytől. A kisebbikben persze már bizonytalan vagyok, de az ő galériára mászásáig szerencsére van még egy-két évem.

Forrás: Habitat

A gyerek szobája mindössze hat négyzetméter, egy párkánnyal és az ellenkező oldalon két ablakkal szűkítve. Ráadásul a belmagasság is kevés, mindössze 2,4 méter. Nem kis kihívást jelentett a berendezése, főleg a tárolóhelyek kialakítása, mert hát mégiscsak gyerekről van szó, akinek nemcsak rengeteg játéka és könyve van - meg dombnyi mindenféle kincse, ahogy kell -, de kamionnyi ruhája is.

Úgyhogy kerítenünk kellett egy olyan szekrényt, ami befér a két ablak közötti 60 centis résbe, és mégis rendelkezik akkora tárolókapacitással, hogy elnyeli a kölök ruhatárát. Végül is sikerült, azzal a kis hibával, hogy csupán polcok állnak rendelkezésünkre, akasztós rész nincs egy csepp sem.

Matthias Ries szekrénye, a Modrobe jelenthetné számunkra - is -a tökéletes megoldást: keskeny, akasztós, meglepően sok cucc fér bele, modern és kecses, emellett moduláris, vagyis tetszés szerint bővíthető a későbbiek során, függőleges és vízszintes irányban is. A hosszú és színes szekrénylábaknak köszönhetően még a legkisebb tér is nagyobbnak, levegősebbnek, és nem utolsósorban játékosabbnak, mozgalmasabbnak hat. Legalább optikailag, ha már fizikailag lehetetlen egy kis szobát tágítani.

A szekrényelemek különféle méretűek, és tetszés szerint választható, hogy milyen hosszúságú és színű lábat szeretne hozzá a vevő. S bár egyelőre nincs sorozatgyártás alatt, a tervezővel fel lehet venni a kapcsolatot, ha valakit komolyan érdekel. És most került bemutatásra a milánói Design Héten.

Forrás: Matthias Ries

Pár napja már szóba került a Catiglione Morelli Design, akkor a vízhőmérő hajójukat mutattuk meg. Ámde sokoldalú cégről van szó, ezért most ismét ők lesznek posztunk főszereplői. Méghozzá egy autóalkatrészekből megépített triciklivel.

Történt ugyanis, hogy a Citroën cég design-pályázatot - C-Design Combine Connect Create néven - írt ki, amelynek lényege az volt, hogy a tervezők olyan koncepcióval álljanak elő, amelyben egy Citroën gépkocsiból legalább egyet kiemel abból a 100 alkatrészből, ami az autó mechanikáját és vázát alkotja, majd újrakombinálva azokat, valamilyen hétköznapi használati tárgyat állítanak elő belőlük.

A C-ZERO tricikli a tervezúők szerint 0-80 éves korig használható, és a következő Citroën alkatrészeket használták fel a megalkotásához: az elülső kerék egy C4-es abroncsa, egy C1-es hátsóüléséről származó fejtámla lett az ülés, és találtak még helyet három C4-es dísztárcsának is.

A prototípus annyira tetszett a zsűrinek, hogy a nagyközönség előtt is kiállították, egy héten át volt látható a milánói Bútorkiállításon, 2008-ban. De kicsit sem tűnik elavultnak, nem?

Forrás: Castiglione Morelli Design

Volt már itt a blogon sokféle szőnyeg, nekem az egyik szívem csücske a hegyes-völgyes, márcsak azért is, mert gyerekbarát szép szürke színe van, amellett, hogy hihetetlen jófejek azok a hegyek rajta.

A színe ennek a tücskös-békás szőnyegnek is gyereknek való, vagyis inkább szülőnek, ha úgy vesszük, mert nem látszik meg egyből rajta minden talán annyira, mint világos társain. Az állatok pedig vidámságukkal és kissé nyomi mivoltukkal szívderítőek ezen a sötét alapon.

Forrás: Etsy.com - WOOLi

Ma, úgy tűnik, íróasztalos napunk van. Előbb felhasznalo írt egy modern darabról, most viszont időutazásra invitállak Benneteket. Mégpedig egy kicsit vissza a múltba.

Hajdan volt kisdiákokat idéznek ugyanis a Lipper csodálatosan megmunkált, fából készült, minőségi íróasztalai. Bár nekünk már az iskolapadunk sem volt hasonló, még abban a régi vidéki osztályban sem, egyből nosztalgikus hangulatom támadt tőlük, ha nem is saját jogon.

Nagyszüleink tán ilyen asztalok mögött magolták az algebrát - persze, ki tudja, futotta-e rá akkoriban, vagy csak a fásládán körmölték maszatos ujjacskáikkal a leckét. Nyolcvan év homályába vesző történet, szerencsére van még emlékezőm, akit megkérdezhetek. 

És bár a fásláda nem vonz, mint perspektíva, azt azért nem bánnám, ha az én gyerekeim is hasonló gyönyörűségeknél tanulnák majd délutánonként a leckét. Hadd csillanjon  majd harmincsok év múltán könny a szemük sarkában egy-egy ilyen remek darab láttán - nekik saját jogon.

Forrás: Lipper International

A fenti címben kissé talán összekeveredtek a betűk, de nem véletlenül. Írhatnánk úgy is, hogy Lamp & Table, de úgy már közel sem lenne olyan érdekes és vicces. Pedig Florian Kallus, az ifjú német designer-titán munkája igazán megérdemel egy kis figyelmet.

Florian ugyanis kombinálni akarta az egyszerű íróasztalt és az asztali lámpát. Így született meg a képen látható bútor, amelynek lábához csatlakoztatható a fényforrás is, így alkotva kerek egészet.

Ám bármennyire  is kombinált legyen ez a darab, vonalaiban igazán egyszerű, letisztult, modern és a végletekig funkcionális. Szép és meglepő része lehetne bármelyik iskolás gyerek szobájának. Lehet, hogy még a kamaszok is szívesebben töltenék mellette az idejüket. Mondjuk, tanulással...

Forrás: Florian Kallus

A napokban döbbentem rá, hogy "Képet a gyerekszobába" rovatunkkal lassan egy hónapja nem jelentkeztem. Legott megszaggattam hát köntösömet, hamut hintettem a fejemre, amúgy, vulkániasan, és mivel magam is igen kedvelem ezt a sorozatot, hát szent esküvéssel fogadom, hogy ezentúl nem hagyom illusztrátorok és festők munkái nélkül a Gyerekszobát.

Ma Jenny Mattheson, kaliforniai illusztrátor műveit mutatom meg Nektek, aki egy festőművész és egy zenész sarjaként már igen zsenge korától rajzolt és festegetett.  Gyerekkori rajzai betölthettek jó néhány vázlatfüzetet, rajzlapot, de művészlelkű  nagylányomból kiindulva akár egész lakásukat is ellephették képei. Hogy később sem hagyott alább a festészet iránt érzett vonzalma, mi sem bizonyítja ékesebben, mint hogy azóta felcseperedvén, gyerekkönyv-illusztrációk készítésével tölti napjait.

A sajátos, nyüzsgő figurákkal teli rajzok ragyogóan élénk színekben pezsegnek, ezért leginkább hófehér, "királylány-mentes" gyerekszobák falán tudom őket elképzelni. Képmeséinek hangulata olyannyira magával ragadott,  hogy miközben nézegettem őket,  komolyan eltűnődtem: talán mégsem zöldre kellene festeni nyáron a gyerekek szobáját...

Forrás: Jenny Mattheson

Mivel még egy hónap sem múlt el Húsvét óta, és legutóbbi Alkot az Olvasó posztunk is Húsvét témában történt, szerintem simán belefér, hogy megmutassuk flóranyu húsvéti alkotásait. És azokat is, amiket nem is feltétlen hozhatunk kapcsolatba a tavaszi ünneppel.

"Sziasztok!

A csibés reggelit nálunk is elkészítette a húsvéti nyuszi - csak kissé átvariálva... a fű uborka, a kavics sonka, a szemek helyére meg köménymag került.

Még anno posztoltatok egy zsebes játszószőnyeget is, ami némi átgondolás után maradék bútorszövetből el is készítettem: a gombfejű csiga, nád és hal hímezve van; az autópálya hátoldalán két farmerzseb szolgál a kisautók elrejtésére. Negyedbe hajtogatva könnyen bedobható a táskába (és idővel talán kerül majd a sarkaiba valami szalag is, hogy összekötve ne potyogjanak ki a "garázsból" a belevalók). Mérete kispárnányi: ha a fiam "kinőne" a jelenlegi hasznosítási módból, akkor később párnahuzatként talán még be lehet majd vetni nála...

A gyöngyfűzés a mániám, csak hát fiúgyereknek nehezebb gyöngyből meglepetést gyártani... azért megkíséreltem: egy barna fagyöngyös csokornyakkendő kerekedett ki a kísérletezésből.

Továbbá inkább ifi kategória, de csatolom a képét a lopott ötlet alapján készített Monty Python faliórának: Ikeahacker módon egy Rush órából és mutatókra ragasztott, sk. megrajzolt kartonból készült a Ministry of Silly Walks jelenet alapján.

Posztoljátok, amit ebből jónak láttok.

üdv:

flóranyu"

Mind jónak láttuk, a Monthy Python jelenet - és így persze a belőle készült óra is - pedig személyes kedvencem, mindig fetrengve bírok rajta röhögni. Azt hiszem, az órával hasonlóképpen lennék. Köszönjük, flóranyu!

És ha valaki meg szeretné velünk osztani valamelyik gyerekkel kapcsolatos alkotását, az írjon nekünk levelet!