ÍRJ NEKÜNK LEVELET!

Mindig is macskapárti voltam, és nemcsak a macskák szabadságközpontú, kedvesen manipulatív jellemvonásai miatt, hanem azért is, mert a testük amellett, hogy funkcionálisan tökéletes, rengeteg játéklehetőséget rejt egy kreatív elme számára. Például Oliver Kuntzel és Florence Deygas, a MiCha tervezői is meglátták benne a szikrát, és egy fantasztikus asztali lámpa kollekciót tervezett.

A stilizált forma nagyon finoman adja vissza azt az alakot, amit a macska általában leképez a legtöbb emberben, ráadásul a funkció sem szenvedett csorbát. Az alapvetően komolynak vagy épp komornak számító matt fekete szín itt - a téma okán - egyáltalán nem akadálya, hogy akár egy kisiskolás asztalára kerüljön. Ha pedig az alant található honlapra ellátogatva magunkévá tettük az animációkat, garantáltan mosolyogni fogunk, hacsak ránézünk ezekre a lámpákra.

Disznóság részünkről generalizálni, mert igenis vannak olyan apukák, akik remekül boldogulnak a csemetéikkel, de azért tény: egy fickónak általában nehezebben meg a figyelem megosztása, mint a nőknek. Persze, a kölkök meg roppant rugalmasak, és kibírnak egy csomó hülyeséget, amiről talán jobb is, ha mi nem is tudunk.

A következő videót pusztán azért teszem fel, mert jót röhögtem rajta: mi történhet akkor, ha anya elmegy fagyiért, és apára hagyja a két gyereket a játszótéren? Vajon valóban biztonságos terep az a tér, avagy nonstop az utódok életére tör minden hülye játékszer? Enjoy.

Forrás: Youtube

Ahogy sejthető, a görkorcsolya a jégkorcsolyából alakult ki - utóbbi története pedig évszázadokra, egyes források szerint egy évezredre nyúlik vissza.  A görkorcsolya születésének pontos időpontja sajnos nem meghatározható, de feltehetően már az 1700-as években is görkorcsolyáztak, így legalább 200-300 éves múltra tekint vissza.

Az első görkorcsolyák ezért nem is csoda, hogy a jégkorcsolya tovább fejlesztéséből születtek, és elsősorban nem szórakozásra, hanem közlekedési eszközként használták. Első ismert feltalálója egy belga úriember, Joseph Merlin, aki 1760-ban készítette el első fémkerekes görkorcsolyáját. Találmányának bemutatója kissé félresikeredett: egy farsangi bálon Londonban átkorcsolyázott a termen, miközben egy hegedűn játszott, majd nem túl elegánsan egy hatalmas tükörben landolt, mivel fékezni és kanyarodni még nemigen tudott vele. 

A XIX. században már egész komoly, cipőre szerelhető és lábszárra rögzíthető, 2-3-4 görgős korcsolyák jelentek meg - és ekkor bizony már nemcsak járműként, de jó mókaként is felcsatolták az emberek.

Németország, 1870.

Korabeli újsághirdetés, XIX. század

A papírpoharak általában rettenetesen unalmasak: vagy egyszínűek, vagy mindenféle olyan mintával terheltek, amitől minden jobb ízlésű szülőnek feláll a szőr a hátán. Márpedig a papírpohár roppant praktikus tud lenni, ha például gyerekzsúrt rendezünk, és egyszerre húsz gyerek szomjúságát kell kiszolgálnunk. Persze, tudom, hogy ez nem a legkörnyezetbarátabb megoldás, de a műanyagpohár talán még rosszabb.

A szöuli illetőségű He was born - régebben I am - designcég ABC poharai viszont nemcsak szépek, de éppenséggel rendelkeznek még további funkcióval is: ha tetszik, dekorációként különféle szövegeket rakhatunk ki belőlük, és nem utolsó sorban segítségükkel megoldódik az állandó "Nem tudom, melyik az én poharam, mert elfelejtettem ráírni a jelem/nevem" probléma.

Tetszik, szépen kivitelezett ötlet, remek design, nem véletlen, hogy tavaly reddot díjas termék lett.

Forrás: He was born

Az iskolaszerek kapcsán finoman céloztam már rá, hogy a zsírkréta nem tartozik a legkedvesebb rajzeszközeim körébe, éppen ezért Diem Chau szobrai az anyagválasztás okán is egyből megtetsztettek. Volt már ugyan e helyütt is szó rajzeszközöket szoboralapanyagként használó művészről, de ezek a miniatűrök azért kézzelfoghatóbbak. És értem ezt nem csak a méretre vagy formára, hanem a mondanivalóra is.

A színes alapanyaghoz igazodó, stilizált gyurmafigurákra hasonlítanak leginkább ezek a kis szobrok, még akkor is, ha valós személy portréiról van szó. Az meg különösen tetszik, hogy olykor a fennhagyva papírborítást, látatja az eredeti formát. Szóval, mindenki bátorítsa a felügyeletére bízott kiskorúakat, hogy kreatívan hasznosítsák a rajzolásra csak korlátozottan alkalmas eszközeiket, faragják a zsírkrétába a padtársukat, vagy a tanítónénit!

Sokféle matrjoska babát láthattunk már, kezdve a politikailag korrekt amerikaitól a csernobili sokfejűig, ám most egy újabb hibridre leltem. Mert legyek bármennyire is bagoly-mán, ez valahogy még nekem is sok. Bagolybőrbe bújt matrjoskákkal állunk szemben, amik inkább furcsák, mint impozánsak. Szeretem a matrjoska babákat és a baglyokat, de ha lehet, hagyjuk inkább őket külön életet élni.

Forrás: The Russian

Tegnap éjjel lezárult a nyereményjáték, én meg beömlesztettem a Random.org-ba azoknak a kommentelőknek a nevét, akik pályáztak picidia szuper cuccaira.

Az eredmény ez lett:

Tél van, tél! Vagyis még nem, bár a tegnapi kézfagyásom után kezdem azt hinni, hogy nem október, hanem minimum november vége felé járunk. Télen kezdődik a madáretetési szezon: kikerülnek - vagy be se kerültek - a madáretetők a kertekbe-erkélyekre, a gyerekek szorgosan szórják a magvakat a madaraknak - no meg szét és szana -, és lesnek ki aztán az ablakon boldogan ujjongva, ha egy-egy madárka az etetőjükből lakmározik.

Sylvester, a macska, azonban egy kis képzavart csempészett a dologba, hiszem a madárkának be kell sétálnia a macska szájába ahhoz, hogy az eleséghez jusson. Nekem mondjuk ez pont vicces, de ha a lányoknak elmagyaráznám, lehet, hogy inkább szörnyülködnének egy sort, mondván "de anyaaa, a macskák megeszik a madarakat!". Részemről akkor is az azonnal-kell-egy-ilyen-az-erkélyemre kategóriába esett.

Forrás: Suck UK

Valószínűleg a háztartásunkban fellelhető óriási mennyiségű, jórészt hagyományosnak mondható plüssjátékok okozta traumákat kompenzálom azzal, hogy olyan sokat foglalkozom a világhálón, és az e kategóriában található alternatív mondanivalójú, vagy megjelenésű darabokkal. És most nem öncélúan analizálom magamat, hanem mert ezúttal teljesen logikusan adja magát pszichológiai felvezetés…

Kedves internetező gyerekek, van szerencsém bemutatni a Para-plüssöket!

Dolly a bárány, egy báránybőrbe bújt farkas, egy bizonytalan identitású egyed, akiből néha előbújik a benne szunnyadó elnyomott bensője. Főleg ha erre egy cipzárral meg némi kézimunkával rásegítünk.

Dub, a teknős, depressziós. Az érzés, hogy a világ elrohan mellette, annyira nyomasztja, hogy még a páncélját is tehernek érzi. Persze, ha különválasztjuk tőle, akkor sem derül fel a tekintete, de egy próbát megér.

Nincs még egy hónapja sem, hogy szemügyre vettük a német jäll & tofta átalakítható bölcsőágyát. Akkor ugyan nem említettem, de a fent említett társaság bútoroknál apróbb dolgokban is utazik, nem rest mobil-forgókkal sem dekorálni. A vicces, chaplin kalapos bajuszkommandó egy babaágy fölött mondjuk minimum elgondolkodtató, kétségeimet még az sem hajlandó száműzni, hogy újrahasznos kartonból gyártódott az istenadta.

Persze nyilván ez csak felnőtt-agy-rém, a csemetének oly mindegy, hogy mi pörög - pörögjön. Ha úgy adódik, akár bajusz is lehet a forgás alanya és tárgya. Megjegyzem, ha már ezen szőrözünk, én inkább a szakállra szavazok, amennyiben módomban áll.

Forrás: jäll & tofta

Annyiszor szerettünk már bele a floridai P'kolino cég termékeibe, hogy lassacskán egy teljes gyerekszobát berendezhetnénk az itt bemutatott bútordarabokkal és kiegészítőkkel. A funkcionalitást a játékossággal ötvöző, puzzle-ként használható és szerelhető tanulósarok vagy fotelágy apróbb gyerekszobákba tökéletes választás lehet, a fogasfa után pedig bármelyik óvoda megnyalhatná az összes ujját.

A most következő, juharfából és színes, puha habszivacsból készült bútorcsalád  is azonnal elvarázsolt. Hiszen épp úgy szíve csücske lehetne mindent szét-, át- és összeszerelő krapekjaimnak, félpercenként "kecre álló" és hídba nyomuló balközépsőmnek, mint folyton rajzolgató nyugicsajomnak.

Be is szerezném, ám borsos áránál jobban riaszt az, amire a gyártó külön nem hívja fel  a figyelmet: közös gyerekszobába helyezés esetén az összeveszés-faktor tizes skálán stabil kilences. Annyira pedig még nem őrültem meg, hogy négy adagot prezentáljak mindebből a Vadaknak. De kitartás. Már érik...

Forrás: P'kolino

Nem sok idő telt el azóta, hogy kaliforniában pár szörfös a deszkájára kerekeket szerelt - csupán kb. 50 év. Az akkori gördeszkák még jóformán csak szlalomozásra voltak alkalmasak, de aztán a hetvenes évektől beindult a fejlődés, mikor pár cég konkrétan deszkák gyártásával kezdett foglalkozni. Ahogy a gördeszka története, úgy a használata is elképesztő evolúción ment keresztül: az akkor menőnek számító Tony Alva valószínűleg némi túlzással kispályásnak tűnne minden idők legismertebb deszkása, Tony Hawk mellett.

És ahogy nincs semmi kétségem afelől, hogy egyszer Hawk technikája is igazán ósdinak és túlhaladottnak fog számítani - nyáron pl. leesett az állam, amikor a Görzenálban lestük a deszkás és rolleres kamaszokat -, úgy az is tuti, hogy a mostani legcsúcsabb deszkák is hamarosan maximum polcnak lesznek alkalmasak a további fejlesztések, például a görsnowszörfdeszka mellett.

Most meg itt van a FreeRider SkateCycle, amiben a gördeszka, görkorcsolya és a roller - mások szerint meg a bringa - lett egybegyúrva. Úgy tűnik, most elsősorban a hibridek lehetőségei foglalkoztatják a tervezőket, legalábbis Antonio Meze-t és a Brooklyn Workshopot. Első ránézésre ugyan engem egy bilincsre emlékeztet a szerkezet, de avatott kezekben, azaz lábakon rögvest más a helyzet. Nem véletlen, hogy bronz helyezést ért el az idei International Design Excellence Awards-on.

Régen baglyoztam ide Nektek, itt az ideje, hogy pótoljam, ha már én vagyok az ügyeletes bagoly-fan a blogon, nem hanyagolhatom el a kis kedvenceimet.

Ezek a párnák igen hálás bagoly-témának tűnnek, persze nem csak azért, mert bagoly van rajtuk, hanem mert nem akármilyen az a bagoly rajtuk. Retro színekben pompázó, pazar mintákban tobzódó baglyokról van itt szó, amiket nagy hirtelen befogadnék a nappalimba az összes gyerekszobánkba.

A világhálón fellelhető játékok közül a gyerekek épülését szerintem leginkább a művészi igénnyel megalkotott, történetmesélős különbségkereső játékok szolgálják. Nem nehéz belátni, hogy ezek több fronton is finoman barázdálják az arra érdemes agytekervényeket. Mert nem csak a megfigyelőképességet fejlesztik, de szépérzéket és a fantáziát is. A Search of Wond La ezeknek a játékoknak az egyik ékköve.

És ezen a kiemelkedő minőségen nincs mit csodálkozni, hiszen az alkotó Tony DiTerlizzi, a mind a kritika mind a gyermekközönség által körülrajongott könyvillusztrátor. Akinek egyik leghíresebb és legsikerültebb munkája az azóta a filmvásznon is sikerre vitt Spiderwick Krónikák. De a több mint tízéves illusztrátori munkáját olyan fantasy alapvetésekkel vezette fel, mint a Dungeons & Dragons játék vagy a Magic the Gathering kártyajáték.

A két különbségkereső játék a legújabb projektjének a része, ami természetesen egy gyerekkönyv köré van felépítve, és amit a feleségével közösen alkottak. A képek csodálatosak aprólékosan kidolgozottak, a képenkénti öt különbség könnyen megtalálható. Bár néha annyira szem előtt vannak, hogy nem vesszük észre. Még szerencse hogy ilyenkor szoftveres segítséget is igénybe vehet a porontyunk, már ha nem ülünk mellette, hogy együtt szőjük az idegen bolygón övéit kereső kislány kalandjait.

Forrás: wondla.com

Tegye fel - virtuálisan vagy kommentben - a kezét, aki gyerekkorában használt csúzlit, lődözött befőttesgumival a kedves pajtásokra, hajtogatott repülőt, és esetleg volt olyan mázlista, hogy még bumerángot is szerzett valahonnan? Nálunk a téren, az volt az igazi menő gyerek, akinek voltak ilyesféle fegyverei és jó messzire szállt a papírrepülője. No meg, úgy hajtott a bringán, mint az őrült, és megmászta a legnagyobb fákat két perc alatt.

Shira Nahon vagány gyereknek számíthatott gyerekkorában, de az is lehet, hogy se csúzlija, se köpőcsöve nem volt, aztán felnőttként pótol. Akárhogy is legyen, Shira felnőtt fejjel kicsit újragondolta gyerekkori fegyvereinket, és roppant egyszerű, már-már minimál designnal adja őket a mai és egykori kölkök kezébe - az egyik ilyen lőszerkezetről még írtunk is az ősidőkben. Mert ezekkel bizony nemcsak a gyerekek lennének el órákig, de a felnőttek is.