ÍRJ NEKÜNK LEVELET!

Az éjszakai fény kardinális kérdés, legalábbis az én ismerettségi körömben, valahol 2-4 év között minden gyereknél elérkezett a pillanat, amikor muszáj volt az éjszakai sötétség ellen valami pislákoló világot betenni a gyerekszobába, ha esetleg addig nem volt. A gyerekszoba részévé válik ez is, alaptartozék, így az sem mindegy természetesen, hogy milyen dizájnnal teszi ezt.

Nálunk oroszlános, lekapcsolhatós fajta van, ami szerencsés párosítás, mert így a lányok is nyugodtan alszanak, hiszen egy oroszlán vigyáz rájuk, no meg én is meg vagyok elégedve, mert napközbenre lekapcsolhatom. Tudom, a másik fajtát meg ki lehetne húzni, de magamat ismerve, ez tuti elfelejtődne sokkal inkább, mint a le-föl kapcsolgatás.

Az alant látható darab is kapcsolható és amellé, hogy hihetetlen helyes az emberke, még üzenete is van, ahogy kihúzni próbálja a konnektorból saját magát. A The energy saving fundamentalist/Energiatakarékos fundamentalista címet viselő műalkotás abszolút találó és ötletes forma, amit a The Play Coalition nevű művészeti csoporthoz tartozó Martyr keltett életre.

Gondban lennék, hogy a gyerekszobába tegyem, mint funkcionális darabot vagy a nappaliba, mint művészeti remeket. Azt hiszem ez utóbbi győzne, bár lehet, hogy megosztoznék és csak nagytestvérét, az önmagát plafonból kiráncigáló embert nyúlnám le.

Forrás: The Play Coalition

Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt, és ez most nem túlzás részemről. Gabi Goncalves olyan pelenkázótáskát tervezett a Creollus számára, ami mindent tud - hatalmas hely van benne, rengeteg rekesz, zseb és miegyéb, hordható kézben-vállon-átvetve, elnyeli a fél gyerekszobát, kézzel készült, egyedi és ráadásul újrahasznosított.

Alapanyaga ugyanis használt ponyvavászon, azaz minden egyes lyuknak, foltnak története, jelentése van rajta. A táska a Maria Buzina nevet viseli - ebből a Buzina azt jelenti: kürt -, és minden megvásárolt darab árából egy bizonyos összeg jótékony célokat szolgál majd.

Szerethető mindenért, amit fentebb felsoroltam, ám a kinézete magáért beszél - a minták és színek kusza összevisszasága, a bájos szabálytalanságok, az apró tökéletlenségek mind-mind imádnivalóak. Tökéletes pelenkázótáska bohémlelkű anyáknak.

Forrás: Creollus

Gondolom, azt nem kell sokat magyarázni, hogy miért is volt szükség a hintalovakra már századokkal ezelőtt is. Nemcsak a szerepjáték kedvéért, hogy leutánozzák, amint apa elvágtat a naplementébe levadászni a vacsorát vagy az ellenséget, hanem ezzel játékosan előkészítették magát a lovaglást, amit minden kisfiúnak készségszinten művelnie kellett, ugyebár.

Az első lovagolható ló az a fajta volt, aminek a teste csak egy fanyél csupán, ilyen lovakról már a 15. századból maradtak fent illusztrációk. De alapjában véve ezek még csak a nagyobbacska gyerekeknek voltak használható, lovagolható játékok, hiszen ehhez szaladni kellett, lehetőleg gyorsan.

Anglia, 1983

Angliában a mostanira emlékeztető, igazi hintalóra egészen a 17. századig várni kellett, legalábbis feljegyzés csak onnantól van róla. Az első hintaló I. Károly gyerekkorából maradt fenn, ennek formája még kezdetleges volt, és nyomokban emlékeztetett csak lóra. A 19. századig megtartották ezt a formát az olcsóbb fajta hintalovaknál, némelyiknél kiegészítve lábtartóval és farokkal.

I. Károly hintalova, 17. század

A Trunki gyerekbőröndjei mellett egy újabb ötlettel állt elő: vidd magaddal az ülésedet bárhová. A BoostApak ugyanis egy ülésmagasító, amelyet 4-12 éves korig, 15-36 kg között használható bármilyen típusú autóban. De nemcsak a biztonságot garantálja kemény műanyagból készült üléskagylójával és kihajtható karjaival - amivel aztán az autó saját övével rögzíthető -, hanem tárolásra is alkalmas.

A kagyló ugyanis egyben egy hátizsák is, amiben a gyerek magával viheti kedvenc játékait, mesekönyvét az útra. Így helyet spórolhatunk meg a kocsiban mondjuk nyaraláskor, igaz, mielőtt elindulnánk, érdemes meggyőződni róla, hogy kivettünk-e belőle mindent, amire az út során szükség lehet.

Amikor megérkeztünk, akkor pedig egyszerűen csak a hátra kell vetni, és már vihetjük is magunkkal. Így még az is megelőzhető, hogy feltörjék érte az autót. 

Forrás: BoostApack

Bár kevéssé elterjedt nálunk, a paraván igencsak hasznos része lehet berendezésünknek. Egyfelől ápol és eltakar, másfelől dekorál is, erősen meghatároz hangulatot, milliőt. A gyerekszobában különösen nagy haszna lehet, ha két testvér osztozik egy szobán: nemcsak a felségterületeket jelölheti ki, de játéknak sem utolsó.

Egyébként mutattunk mi már itt paravánokat: Lakótárs Enzo Mari könnyű kartonparavánját méltatta egykor, Cyr pedig egy roppant játékos darabot talált a Little Red Stuga-nál. Én viszont egy észt tervező, bizonyos Pavel Sidorenko darabjába szerettem bele egy másodperc alatt.

Sidorenko paravánja pont olyan, mint egy fakerítés a ház előtt: a lécek közül még a rések és likak sem hiányoznak, hadd kukucskáljon be a két gyerek a másik oldalra, ha kedvük tartja, és persze lehet nyugodtan magukba borulni is a kerítés két oldalán. További ötlet, hogy a lécek tárolásra is alkalmasak, akaszthatunk rájuk kabátot, de megtartják a kedvenc mesekönyvet is. A legjobb verzió pedig a táblafestékkel lefestett változat, amelyre még rajzolhatnak is a gyerekek, vég nélkül, amit csak akarnak - már persze, ha van hozzá kréta és szivacs, azért az alkoholos filcet nem ajánlanám.

Forrás: Pavel Sidorenko

Kétségtelen, hogy a Twitter nagy népszerűségnek örvend már évek óta, mi is szeretjük, még a két blog is fent van rajta - itt és itt -, hiába, mégiscsak az infotársadalom tagjai vagyunk vagy mi. De hogy egy magzat is twitterezzen az anyaméhből, az legmerészebb álmainkat is meghaladta.

De nem úgy Corey Menscher álmait, aki - akkor még - meg sem született gyermekének eszkábált össze házilag egy olyan kütyüt, amit a drága jó anyja magára csatol, aztán a gyerek már születés nélkül is nyomulhat az egyik legnépszerűbb közösségi mikroblogszolgáltató oldalán.

Mondanivalója ugyan egy magzatnak nem lehet még sok - arra várni kellett még úgy másfél évet -, de rúgni ugye már tud. A kütyü pedig bluetooth segítségével rögzítette minden egyes rúgását a plénum és az örökkévalóság számára.

A gyerek a történet óta már megszületett, sőt, januárban már első gyertyáját is elfújta a tortáján, méhen belüli mozgásait még ma is őrzi a Twitter. Itt. Kicsit egyhangúak ugyan: I kicked Mommy...

Jobb, mint a CTG, nem? És mi még azt hittük, hogy a durvaság netovábbja, ha valaki magzatának iwiwes adatlapot kreál.

Forrás: I New Idea

Hallgass kicsi balerinádra, ha habosbabos balettszobát akar, add meg neki! De akkor már ne finomkodjunk, vágjunk bele merészen - hisz egyszer élünk, vagy mi -, és az uszkve 16 négyzetméterbe sűrítsünk bele mindent, amit lehet: próbatermet és színpadot, nézőteret, hálószobát, nappalit és öltözőt.

Adjunk hozzá csipetnyi romantikus hercegnős-fílinget naiv festészeti stílusban, nem kevés rózsaszín életszínezéket, az egészet tegyük a shakerbe, rázzuk össze alaposan, erőt nem kímélve. Díszítésnek használjunk néhány szaténszalagot és rózsát, néhány táncosnőt ábrázoló reprót - szigorúan szalagokkal rögzítve -, annyi textilt, amennyi egy nagykerben fellelhető. Végül szerezzünk be pár balerinaruhát is a gyereknek, természetesen tüllel, gyönggyel és flitterrel körítve.

Egészségetekre!

És ha mégsem értenétek a dolgot, akkor: ÁPRILIS BOLONDJA!

Forrás: Project Nursery

Manapság már szinte számítógéppel az arcukban születnek a gyerekek, Borcsa lányom már vígan használja, ha épp odaengedjük őt is - mi, netfüggő szülők - a gép elé. Jó, azért nem szörföl a neten szabadon 5 évesen, de van pár ártatlan játék, amivel az alapokat el tudja sajátítani.

Borcsa pedig nem is lenne Borcsa, ha nem lenne oda a Hello Kitty-s cuccokért, anyája nagy bánatára. Persze, megkapja a Hello Kitty-s pólót és cipőt, amire vágyik, sőt, még hajlandó voltam neki órát is venni, azzal a cseppet sem titkolt szándékkal és reménnyel, hogy ha most kiéli magát, akkor jó eséllyel Hello Kitty-mentes felnőtt válik majd belőle. 

Azonban, sőt hovatovább, a fentiekhez hozzá kell tennem, hogy tűréshatár márpedig van. Létezik olyan Hello Kitty-s csicsa, amire azt mondanám, hogy a holttestemen át. Ebbe a kategóriába tartoznak az alant látható billentyűzetek is, amik szerintem minimum retinakárosodást okozhatnak, ha sokáig és elég kitartóan nézzük őket. Márpedig a gyerek, aki egy ujjacskájával próbál eligazodni a billentyűk tengerében, mi mást nézne, mint a tasztot.

Simán le tudnám vezetni tehát, hogy ez a gyerek egészségének érdekében nem lesz az otthonunk dísze, ha akarnám. De valószínűleg nem akarnám, csak annyit mondanék a jó eséllyel visítva előadott miértekre, hogy egyszerűen azért kislányom, mert anyád érzékeny lelke nem bír megbírkózni ilyen töménységű Hello Kitty-vel.

Forrás: Hello Kitty Hell

Tudom, rég elmúltak már azok a  hatvanas évek, Woodstock hippi-szelleme azért engem még ma is képes elvarázsolni. Mára már legenda a sztori, de nem restellem, a Hair, akárhányszor látom-hallom, újra és újra megigéz.

Ha úgy tetszik, ezek a babák is túl vannak már a negyedik X-en, középkorúan hát,  mámorosan lesütött szemekkel, de hirdetik fennen a ma kölkeinek a szabadságot, a szerelmet, a békét. Az én gyerekeim már csupán zsigereikben hordozzák az érzést, aminek maradéka annak idején nekünk jutott, Baby boom-szülőknek. De ezeket a babákat, azt hiszem, ők is kedvelnék. Csak úgy. Ami pedig mögöttük van, azt majd egyszer talán ők is megértik. Ha máskor nem - hiszen tudjuk -, tizen-, huszonévesen.

Forrás: Craftsbury Kids

A fajátékok abszolút és feltétlen rajongójaként - le a műanyag kütyükkel! -, természetesen és magától értetődően szerettem bele a Merrigold Collection játékaiba, amik különlegesek, igényesek és még fejlesztik is azt a csimotát. Kell még valami a tökéletes fajátékhoz? Igen, az, hogy még szemrevaló is legyen. Szerintem azt mindenki látja, hogy ezek a fajátékok kimerítik ezt az utolsó kritériumot is.

És hogy mit kell tudni a Merrigold Collection cégről? A termékeik mind gumifából készülnek, amelynek kivágása nem terheli meg a természetet. A gumifa élettartama ugyanis nagyjából 25 év, ezalatt pedig folyton csapolják szerencsétlent. Aztán mikor kifogy a naftából, vagyis a kaucsukból, akkor kivágják kíméletlenül, hogy új fát telepítsenek a helyére. És ezeket a kivágott fákat aztán felhasználják a bútor és a játékgyártásban - így egy rakás olyan fafajta menekülhet meg, amelyet csak úgy, egy játék kedvéért vennének kezelésbe a favágók.

Szóval, ezek a játékok nemcsak szépségesek és fejlesztők, de még ökobarátak, sőt, ha úgy vesszük, újrahasznosítottak is. Mert így kerek a világ.

Forrás: Merrigold Collection

Az IKEA állandóan fejlődik, megújul - ezért is szeretjük, olyan, mint mi, képtelen a "seggén" ülni. A bútorok, textilek és egyebek után pedig immár betört az elektronikai piacra is. Erre bizonyíték az új, PATRULL bébiőr, ami igaz, hogy nem annyira csilivili, mint a babaáruházakat ellepő konkurens társai, de nekem pont az egyszerűsége tetszik. Végtelenül szimpla vonalak és színek, semmi csicsa, minek is, ennek a készüléknek funkciója van.

Azt pedig tökéletesen ellátja: 100 méteres körzetben hatékony és két csatornás, hogy más babaőrök adása nehogy bezavarhasson. Árával pedig simán lenyomja a konkurens termékeket, ennyire olcsón még egy egyszobás lakásba is megéri beszerezni. Ez persze, csak vicc volt, abból is egy gyengébb fajta.

Ha netán valaki pedig vett már ilyet, azt kérjük, hogy kommentben ossza meg tapasztalatait a többiekkel - meg persze velünk is.

Forrás: IKEA 

A télikabátokat ugyan már a napokban száműzhettük a szekrény mélyére, dzsekikre, farmerkabátokra és kardigánokra azonban még biztosan szüksége lesz a kölöknek, ha máskor nem is, hát reggelente biztosan.

A P'kolino-t szerettük már játéktárolóikért, puzzle bútoraikért, szobor-szerű fafogasaik is határozottan kedvelhetőek. Mutatósságán túl praktikumát részemről abban látom, hogy nem szükséges hozzá a pulcsikon-kardigánokon a bevarott, mindig leszakadni képes akasztó. Tényleg: létezik egyáltalán olyan gyerek, aki nem a kapucnijánál fogva lógatja fel következetesen a kabátját?

Forrás: P'kolino

Pártoljuk a személyre-szabottságot, mert egyedivé és különlegessé tehetjük vele a mindennapiságot. Akár csak vegyünk egy tányért, ami szép színes, de azért csak olyan, mint a többi. Ámha megválaszthatjuk a mintát, feliratot, színt és tulajdonképpen bármit és akármit, akkor mindjárt más, akkor az már csak a miénk, vagyis ebben az esetben a gyerkőcé. Ráadásul a tányéralátétet is magunk hozhatjuk össze, hogy biztos stimmeljen a tányérhoz.

Tudnék jókat tervezni a lányoknak, az biztos, hogy Borcsa kapna egy borsósat, Dorka pedig egy brokkolisat, hogy barátkozzanak már össze végre.

Forrás: Alphabet Plates

Ha a gyereknek gondja van a tanulással, a koncentrálással, ha legszívesebben elbliccelné az iskolai feladatokat, nem készít házifeladatot, a szorgalmikra magasról tojik, van megoldás. Elég, ha a szülő vásárol egy Student Ball-t, amely lebilincselő élménnyé teszi a tanulást.

Bár a termék egyértelműen fake, azért leírom a jellemzőit. Elviekben beprogramozható arra, hogy mérje, mennyi időt töltött a kölök a könyvek előtt görnyedve, és mennyit kell még lehúznia a hőn áhított szabadulásig. És hogy tutira ott maradjon, arról a bilincshez rögzített golyó gondoskodik, hiszen acélból álmodták meg, 9,5 kilogrammos súllyal.

Biztonsági és talán humánus okokból azonban négy óránál hosszabb időre nem programozható. Milyen szerencse!

Mivel azonban nem vagyok híve az ilyen drasztikus megoldásoknak - bár a tény, hogy valakinek kipattant a fejéből akár csak ötlet szintjén is, arra utal, hogy igény is lenne rá -, már dobom is az abszurdisztán tag alá. Mert mégiscsak az lenne a szülő dolga, hogy felkeltse a tanulás iránti érdeklődést anélkül, hogy erőszaknak érezné a gyerek. Én sem örülnék neki, ha a melóban rámcsatolnának egyet hirtelen. Egyetértetek, ugye?

Forrás: Curiosite.com

Hívtuk-lestük-vártuk már hónapok óta a tavaszt - nem hiába.  Apró, pattanásra váró rügyeket csodálunk napok óta a Nagyvaddal az iskolába menet, lekerültek már a játszótéri bestiákról is a nagykabátok (jó-jó, időnként azért még egy-két téliesebb parasapec beficcen), de sálnak már nyoma sincs. A hosszú kabátok alól előbukkan egy-két-há vadonás kismamapocak, vidámabb színekbe öltözünk, és mintha még mosolyt is többet látnánk, nem igaz?

Hunyorgó foltok táncolnak reggelente a boltba vagy munkahelyre menet, a délutáni séta pedig mától már cseppet sem rohanós, hiszen vasárnap óta még az óránk is nyarat mutat. Tegyünk hát a gyerkőcre és  magunkra még több színt, még több varázst, ha  a ruhánkra nem fér, nosza a táskánkon is legyen!

A Foltbolt üde színekkel és mintákkal vett le minket újból az összes lábunkról, oviskorú és kisiskolás csemetéink vállára náluk idén tavasszal szebbnél szebb táskákat aggathatunk. Fontos dolgok kerülhetnek bele természetesen, a játszótéri kavics, az apró vicikvacak és a minimum hatfelé hajtogatott rajz kötelező kellék, zsebbe gyűrni pedig mégsem lehet.

Őrizheti őket akár egy hófehér, kunkorifarkú macska,

de csillogó cseresznye mögé is rejthetők, amíg meg nem érik az igazi, a marokszámra habzsolható,

vállára vetheti a gyermek a teljes akváriumot is, ezt biztosan megússza szárazon.

Apró kincsek akadhatnak még, némi zsebpénz is csöröghet itt-ott (legnagyobbamnál "visszajáró" néven fut és kvázi jár). Az apró színes szütyők és erszények megőrzik délutánig a fagyira valót.

És, hogy Anyának is jusson végre valami, ne csak mindig az aprónépnek, a bevásárló- és pelenkázótáskák után  vidám, képnek is beillő válltáskák között válogathat. Részemről a zöld virágosra szavazok, de a barna, bolygós is nagyon csábít. Áttárgyalom én ezt még magammal, végülis két új táska igazán kellene...

Ha szeretnétek a Foltbolt tavaszi kínálatából beszerezni a táskák mellé a magatokra és a sarjra való foltonfolt egyedi pólókat, mielőtt a pulcsik is lekerülnek rólatok,  látogassatok el testvérünkre, a Gyerektrendre is.

Forrás: Foltbolt