ÍRJ NEKÜNK LEVELET!

A Kind + Jugend vásáron fog bemutatkozni egy új cég, a Baby Suommo, amely termékeivel a futurizmust fogja becsempészni a gyerekszobákba. Bútoraik esztétikusak, a legkiválóbb anyagok felhasználásával készülnek, és természetesen, méregdrágák, így aztán halandó ember gyereke nemigen használhatja majd őket.

Azért mégis felkerülnek a blogra, hátha valakinek majd eszébe jut piacra dobni egyszer a megfizethető változatot is, mert egyébként csodaszép bababútorok ezek, melyeket én is szívesen látnék viszont egy esetleges ketteske alatt. Itt van például a DoDo fantázianevet viselő bölcső, ami egy jól megtermett tojásra, de még inkább a BabyCotPod-ra emlékeztet engem. Sima, egyenletes felület, design talapzaton, melyet ovális áttörésekkel díszítettek. A bölcső selyem bélésében a gyerek úgy alhatja álmát, mint anyja méhében - legalábbis a gyártó szerint.

A hintalovak számtalan variációját sorakoztatták fel már többen és több körrel, volt köztük sok nagyon ló, de a kevésbé állatok sem mutattak rosszul. Majommal és elefánttal azonban még nem volt dolgom eleddig ebben a kategóriában.

Pedig micsoda megkönnyebbülés, hogy míg az egyszeri szülő csak áll és vár a csodára, a Manny & Simon bezzeg minden erejével igyekszik kitölteni  ezt a hatalmas rést a piacon. Hogy mekkora sikerrel, az persze kevéssé megjósolható, a kaliforniai Yaskil nővérek azonban designeri minőségükben mindent megtesznek az össznépi ováció bezsebelése érdekében.

Mindeközben természetesen a környezetet is óvják-féltik, hovatovább nem restellnek újrahasznosított fából, egyedileg készíttetni teljes állatseregletüket - ezúttal Julie Knapp-ra bízva a piszkos munkát. Íme:

Forrás: Manny & Simon

Többször volt már szó ehelyütt is a gyermekrajzok újrahasznosításáról, legutóbb például Il Cane könyve kapcsán. De volt szó már olyanról is, amikor játékok - vagy épp bútorok - készültek a gyerekkezek kreálta figurákból. Most is ilyen babákra hívnám fel a kedves internetező gyerekek figyelmét, amit két okból kifolyólag is megérdemelnek.

Egyrészt a kiskorúak által papírra álmodott karaktereket a neves designer, Alexa Lixfeld vette kezelésbe és alakította át háromdimenzióssá és gyárthatóvá. Másrészt a babák fair trade módon készülnek, egy sri-lankai családi vállalkozásban.

A Selyn család nagy körültekintéssel, csak természetes anyagokból, kézzel készíti ezeket a játékokat. Tehát ezek megvásárlásával nem csak egy ötletes és szép darabbal gyarapíthatjuk a gyerekszoba babaállományát, de támogathatunk egy nagyszerű kezdeményezést, és egy sri-lankai családot.

Forrás: Vitrine

A modern anya nem lazsálhat: szülés után a gyerek ellátásán, gondozásán kívül elvárás felé, hogy mielőbb visszanyerje a várandósság előtti alakját, fittségét. Mivel a szoptatás alatt diétázni nem ajánlatos, erre egyetlen mód kínálkozik: a mozgás.

Sokan gyerek nélkül vágnak bele az edzőtermek, uszodák, futópályák látogatásába, ami kényelmes is, meg persze, így legalább az embernek van némi ideje csak és kizárólag magára. Vannak olyan praktikus gondolkodásúak is, akik a napi sétát kombinálják össze az anyai tréninggel, ők azok, akik futásra tervezett sportbabakocsit kapnak elő, abba teszik a gyereket, és már kötik is be a futócipőt.

Ezt a réteget célozta meg a Phil & Ted cég Sub4 fantázianevű babakocsijával. A futurisztikus megjelenésű jármű minden részletét arra tervezték, hogy a gyerek kényelemben és biztonságban legyen, míg anyja kiéli mindennapos kilométerhiányát. Szem előtt tartva persze, hogy babakocsival futni nem az az egyszerű dolog. A gyártó minden álszerénység nélkül csak a leggyorsabb joggernek titulálja a Sub4-et, és a részleteket, a gondos tervezést végigmazsolázva, lehet is ebben valami.

Kissé rendhagyó fényképezőt mutatok nektek, amit - mivel igazi és jó eséllyel marha drága - csak szülői felügyelet mellett ajánlanék gyerek kezébe adni, bár a külcsín megtervezésében kétségtelenül igénybe vehetjük a segítségét, mert legózásos fantáziában a gyerekek rávernek a szüleikre egy kört, valljuk be.

A Pentax designerei úgy gondolták, hogy gyermeteg lelkű fotósok kedvéért, akik még nem nőttek ki a legózásból - bár ez a pillanat szerintem a férfiaknál sosem jön el -, létrehozzák az egyedi külsőre legózható fényképezőt. Pompás ötlet, bár az a veszély fennáll, hogy egyrészt ronda lesz a gépünk, másrészt gyermekünk beépíti a játékosládájában lévő halomba egy pillanat alatt.

Forrás: Pentax

A 20 éves Gézengúz Alapítvány “Cseppek Öröme” címmel, immár harmadik alkalommal fotópályázatot indít a gyermeki fejlődés örömteli pillanatairól. A pályázat fő célja az, hogy a koraszülöttek és a születési sérültek élethelyzetéről alkotott elképzelések esetében társadalmi szinten szemléletváltás történjen.

Egyúttal arra is szeretnék felhívni a figyelmet, hogy a fejlődés egy sérült gyermek számára is tartogathat örömteli lehetőségeket, és hogy a különböző problémákkal született és az egészséges gyermekek életében sokkal több az azonosság, mint a különbség. Erre jó bizonyíték például a gyermeki öröm fotókon való ábrázolása.

Fotóalanyok, a fotó témája:

• Elsősorban a 0-8 év közötti életkorú gyermekek, valamilyen örömteli élethelyzetben.
• A pályázat keretein belül külön lehetőséget adunk a “Cseppek Öröme” szlogen szimbolikájának is, ezért a természet örömteli pillanatait is szeretnénk megmutatni.

Pályázati kategóriák a pályázók korcsoportjai szerint:

• 16 év alatti pályázók
• 16 év feletti amatőrök
• Hivatásos fotósok

Bár lassan elcsendesül az olajömlés tragédiája körüli hírverés, talán nem lenne jó, ha egy könnyed vállvonogatással menne tovább az élet, egészen addig, míg ismét megtörténik egy hasonló eset, valahol, valamelyik másik olajkitermelő vállalatnak köszönhetően. Szerencsére van pár olyan művész, aki megpróbálja emlékeztetni rá az embereket: talán helyrehozhatatlan kárt tett a természetben az emberi kapzsiság.

Jason Clay Lewis is egyike ezen művészeknek, ő egészen különleges módon próbált mementót állítani a katasztrófális eseménynek - és így kerülhetett ide, a blogra is. Ő ugyanis egy olyan, élethű újszülött baba képében állított emléket a történteknek, amelyektől alaphangon a hajam kihullik és a hátamon is feláll az összes szőr.

Cosei Kawa légiesen könnyed illusztrációi első pillantásra elvarázsoltak. Olyanok, mint valami folytatásos álom. A karakterek visszatérnek a képsorozatokon, vagy épp egy történet képkockáit láthatjuk. Persze lehet, hogy a háttérben egy-egy könyv áll, amiknek az illusztrációi ezek a művek, de ezt eddig semmi nem támasztotta alá az információs világhálón való kutakodásom során.

Addig is, amíg kiderül, hogy esetlegesen akár könyv formájában is kézbe vehetjük a vörös ruhás kislány és a csíkos pizsamás kismalac betűk világában tett utazásait, gyönyörködjünk az önmagukban is megálló akvarellekben. Én személy szerint már alig várom, hogy Cosei megossza velem - és a kedves internetező gyerekekkel -, hogy mit csinál a nyuszifülü kislány, amikor nem a csészefejű lány teájában vagy máshol horgászik, és nem a fülénél fogva felfüggesztve szárad, miután valószínűleg kiesett a csónakjából?

A gyerekek szeretnek kézzel enni, azok is, akik évek óta jó kapcsolatot ápolnak az evőeszközökkel. Lehet, hogy ez az alapvetés vezérelte Yanagisawa japán tervezőt is, de én élek a gyanúperrel, hogy inkább a keleti kultúrába ágyazott értetlenkedés lehetett a kiindulási pont, amit főként a villa vált ki. Mert napkeleten az evéshez vagy pálcikát, vagy a kezüket használják - zaphodbb kollegina meg mindenhez kanalat…

Persze nem csak gyereknek szánták a készletet, sőt a kialakítás inkább a design-bolond felnőtteket célozza. Mind a villa, mind a kanál nagyon puritán és egyszerű, mégis elsőre lejön a poén, ami nem öncélú, nem gátolja a funkciót. A csomagolás is tökéletes. Ráerősít az alapgondolatra, de ugyanakkor végtelenül elegáns, akár egy könyvborító.

Már csak valami hasonlóan ötletes és nem mellékesen ínycsiklandó étel kell, hogy tényleg élvezetes élmény legyen az evés!

Forrás: Mitsubai Tokyo

Maze nevű olvasónk is felhívta rá a figyelmet, hogy létezik egy babakocsi, ami nemcsak három évre, de gyakorlatilag örök életre szólhat. Pontosabban, nem is létezik, még csak koncepció formájában tanulmányozhatjuk, ám amit láttam, az bizony nem rossz elképzelés.

Jeong Haedong és Bae Junseong, a két - talán - dél-koreai tervező álmodta meg a BabyOom ötletét. Amely babakocsi, tricikli és bevásárlókocsi egyben, egy igazán formás, pofás kis darab. A babakocsihoz egy kagylóülés-feltét tartozik, amely természetesen az autóban biztonsági ülésként is funkcionálhat. Laposra csukható, így könnyedén elfér kis helyen is, és a tervezők szerint így 0-3 éves korig használható.

Emlékeztek még a rontom-bontom gyerkőcökről szóló játékunkra? Az itt következő képek akár arra is érkezhettek volna, bár jó eséllyel ezeket az attrakciókat látva nem fényképezőt, hanem fakanalat rántottak volna elő a kedves szülők inkább. 

Mindenesetre vicces, hogy simán el tudom képzelni a hajlevágós jelenetet itthon is, a kisebbik lányommal, mégha talán nem is vágna ilyen arcot hozzá, de hogy megtenné, ha a kezébe kaparintana egy ollót, az tutifix.

Forrás: Achim Lippoth

Gesa Hansen, az ifjú német tervezőnek úgymond vérében van a bútorgyártás, hiszen abba a családba született, amely a Hans Hansen bútorgyárat birtokolja. Miután végzett a weimar-i Bauhaus Egyetemen, megalapította saját márkáját, a The Hansen Family-t. Munkásságát csupa egyszerű, de praktikus fabútor alkotja, amelyek klasszikus desingja Gesa skandináv gyökereit idézik, de tökéletesen kielégítik a mai kor igényeit is.

A Remix íróasztal a klasszikus Davenport asztal újragondolása, amelyet a régi családi cég számára készített. Elegáns, nagyvonalú, modern, színes, méltán nyerte el a reddot díját 2010-ben. Szívesen elfogadnám magam is, hogy legyen hol írni ezeket a posztokat. De jó lenne a gyereknek is, egye fene, talán szívesebben tartana rendet rajta.

Forrás: Gesa Hansen

Kedvenc kérdés egy bizonyos korban, aztán később az iskola tesz róla, hogy a gyerek ne nagyon tegye fel többet. Pedig fontos kérdés ez, amivel a gyerek megértheti a világ és annak részeinek működését. De a felnőtteknek egyre kevesebb idejük van, általában mindenre, de a válaszadásra különösen.

Így három kínai designer, Yi-Her Hsu, Kuan-Ju Pan és Yu-Chun Chou, kidolgozták az Oh!Why? koncepcióját, ami gyakorlatilag egy digitális kamera és e-könyv keresztezése, amelyek egymással szinkronizálva vannak. Ezzel a gyerek bármiről készíthet felvételt, ami érdekli, majd otthon, a családi körben szülei elé terjesztheti a nagy kérdést: Miért?

Itt van az ősz, itt van újra… És ezzel együtt esős napok köszöntenek ránk, ami a szabadtéri tevékenységek terét jelentősen leszűkítik. Szóval a négy fal között kell kreatívan megoldanunk a csemetéink és a magunk szórakoztatását. Ezt megtehetjük eredetileg is beltérire szánt játékok alkalmazásával, vagy ha nagyon merészek vagyunk importálhatjuk a kinti eszközöket. Ismerek olyat, aki a homokozót telepített egy harmadik emeleti panellakásba, de most ne menjünk ennyire messzire…

Vegyük például a lakótelepnél maradva a játszóterek állandó és örök darabját, a pingpongasztalt! (Persze nem betonkivitelben.) Tobias Franzel ötlete bár nem méretarányos, de helytakarékosság és multifunkcionalitás terén kétségkívül verhetetlen. Használat után nem kell elpakolni és ajtóként tökéletesen és teljeskörűen használható.

De ha nem akarunk barkácsolni, és a helyszűke is behatárolja a lehetőségeinket még mindig berendezhetünk egy kisebbfajta liliputi játéktermet magunknak. Cirka 140 dollárból nem csak pingpongasztalunk hanem léghokink és csocsónk is lehet, természetesen kicsinyített kivitelben. (Vagy marad a Wii.)

Forrás: Tobias Fraenzel

Marc Thomasset füzetei megmosolyogtattak. Elképzeltem, amint a gyerek előkapja az iskolában valamelyiket, majd nekikezd a tollbamondásnak.

Bár valószínűleg a tanítónéni nem nagyon díjazná az én remek szülői beszerzésemet, a gyerek egészen biztosan szívesebben írna hullámzó mondatokat, labirintus fogalmazásokat, cikkcakk szavakat, és napsugaras szövegeket, mint unalmas, egyenes sorban álló és futó betűsorokat.