ÍRJ NEKÜNK LEVELET!

Foglalkozási ártalomként is felfoghatnám - pedig nem az, csak szimplán mánia -, hogy nálunk minden tele van könyvvel. A gyerekek könyvestára is egyre nő, a kis könyvszekrény, ami most van, hamarosan lecserélésre kerül, mert már egymás hegyén-hátán vannak a mesekönyvek.

És nem, nem dobok ki könyvet, olyan nincs, azokat a mesekönyveiket is megtartom, amikhez már nagyok, ez az én kényszerbetegségem. Végül is gyűjthetnék könyv helyett műanyag kupakokat is, azok kisebb helyet foglalnának, csak viszonylag kevés az információtartalmuk.

Most, hogy mindezt levezettem, már mindenki érti, miért vagyok többszörösen is oda ezekért a Sandy Vohr által tervezett könytámaszokért. Amellett, hogy remek dekorációi lehetnének a gyerekszoba könyvespolcainak, még játékként is funkcionálnának jó eséllyel nálunk. Vagyis ha jobban belegondolok, valószínűleg nem sokáig támaszkodhatnának a könyveknek, mert a lányok tuti elszednék és állatkerteset játszanának velük állandóan.

Forrás: Sandy Vohr

A koreai Koon Design multifunkciós ágya, a Toti Bunk felette áll minden bútornak, ez tény. Önmagában veri az összeset, a legkisebb gyerekszobába is tökéletes választás lehet - a méretei 254*109*155 cm -, és mégis mindene elfér, mindenre lesz elég helye. Ráadásul mindezt úgy, hogy a bútor még szép is, mit szép, csodás, nem úgy, mint általában a multifunkcionális förmedvények.

A Toti Bunk természetesen biztosít egy remek alvóhelyet - leesés-gátlóval -, méghozzá megadva a gyerekek által annyira imádott emeleten-alszom fílinget. Az ágy alatt elhelyeztek egy játszó- vagy olvasókuckót is, amihez egy könyvespolc is tartozik, így el lehet bújni a világ, no meg a szülők vagy a tesók elől.

Az ágy külső oldalán számtalan tárolófiók várja az elnyelnivaló ruhákat, játékokat, és további két polc a könyveket. Persze, kell egy felület a rajzoláshoz, tanuláshoz is, de nincs gond, van itt egy asztal is - ránézésre nem is a legkisebb méretű.

Az ágyhoz vezető lépcsők is kétfunkciósak, minden lépcsőfok alatt egy hatalmas tárolófiók rejtőzik, ami ismét tengernyi cuccot képes eltüntetni a szem elől - persze, bizonyára nem annyit, amennyit egy gyerek képes összegyűjtögetni az évek során.

Forrás: Koon

Ugye, milyen kellemetlen tud lenni, amikor a bitang bestia a frissen festett falra rajzol? Esetleg próbált már valaki odagyógyult zsírkréta-nyomokat eltüntetni az ablaküvegről vagy a tükörről? Márpedig a kreativitásnak nem lehet minduntalan gátat szabni, a zsenge művészjelöltek előbb-utóbb még képesek, és zokon veszik. Választhatunk tehát az állandó suvickolás és fakultatív anyázás, valamint a menetrendszerű hiszti de luxe között. Nehéz döntés, mi tagadás, rendesen gondolkodóba ejt.

Ezt a dilemmát feloldandó kínál a már környezetbarát bútorairól  itt megismert Skydesign gyerekszobákba való, biztonságos, üveg falborítást, többféle, színes designháttérrel.  Szabadon festhető, színezhető, kiegészíthető, egyszerűen lemosható képek és falfirkák alkothatók, akár teljes falfelületen, ami belefér.

Forrás: Skydesign

Jorge Lopes Dos Santos, a brazil designertanonc kidolgozott egy olyan, számítógépes eljárást, amelynek segítségével az anyjuk méhében fejlődő magzatokról készíthet kézzel fogható, háromdimenziós modelleket az ultrahangos, MRI vagy CT felvételek alapján. A Fetus Project az Imperial College egyik gyermekkardiológusával karöltve valósulhatott meg. 

Ez a művészetnek is titulált, de annak szerintem kissé beteges eljárás valójában orvosi, diagnosztikai célokat szolgálna - elsősorban - azoknál a terhességeknél, ahol a magzat valamilyen csont- vagy egyéb fejlődési rendellenességgel rendelkezik.  Másodsorban az orvostanhallgatók oktatásában is felhasználnák, harmadsorban pedig segítségükkel az elképzelések szerint könnyebb lenne felkészíteni emocionálisan a leendő, és természetesen egészséges gyerekre vágyó szülőket a rájuk váró nehézségekre.

Az IKEA hekkelések korát éljük, külön oldal is van erre, bár azért barátságosabb formákkal szoktunk azért találkozni, mint amilyenre az alábbi ceruzarengeteg és szék nászának végeredménye sikeredett.

Jó, tudom, nem annyira gyerekszobába való darab - sőt egyáltalán nem -, ám egyrészt már egyszer beszámoltam egy hasonló székről itt, ahol fakockákat hasznosítottak újra, itt pedig ilyesmi történt szintén, csak ceruzákkal. Judith Delleman több mint 500 IKEA ceruzát használt fel egy régi IKEA szék felújítására.

A szanaszét heverő ceruzacsonkokkal el tudnék képzelni egy itthoni projektet, szerintem egy egész sarokgarnitúrát, fotelestül, mindenestül tudnánk készíteni. Csak tiritarka, mindenféle színekben pompázót.

Forrás: Judith Delleman

A múltkor már ideorigamiztam nektek, most is ez teszem egy röpke poszt erejéig. Már csak azért is, mert pont ez a liliom az, amit én is tudok hajtogatni - ez nagy eredmény, tekintve a kézügyességemet -, és ezért is érzem azt, hogy rokonlélekre találtam James Roper designer, festő és mindenféle-művészemberben.

Ugyanis ő követte el a Devotion fedőnevű projekt alatt ezt a 10.000 virágot, amit 3 év alatt hajtogatott össze. Napi átlag 10 virág hajtogatása nem tűnik olyan őrült feladatnak, no de 3 éven keresztül!? A végeredmény lenyűgöző, főleg így, a galéria padlóján elrendezve, különböző kompozíciókban.

Forrás: James Roper

Hófehér és romantikus ez a szoba, mégis belengi egyfajta modern légkör. Köszönhető ez az egyszerű, de szépen ritmizált, és tökéletesen összeillő dekorációnak. Amit bárki igazán könnyedén elkészíthet otthon is, nem nagy ördöngösség.

Kell hozzá néhány ív mentazöld és türkizkék krepp papír - vagy tüllanyag, kinek mi tetszik jobban és mit tud megfizetni -, amiből hatalmas rózsákat készíthetünk, egy mentazöld szalag, némi mintás, de színben passzoló anyag, amiből a galambokat vághatjuk ki, és némi barna karton vagy falap, amiből egy leendő apa játszi könnyedséggel vágja ki a díszes betűket a tetszőleges felirathoz.

Felhasznalo kollegina idén tavasszal  már hosszasan értekezett ehelyt a Perludi  ötletes, természetes alapanyagokból készült termékeiről. Nem ismétlem őt - egyrészt, mert még nem klasszikus, másrészt még a végén az orromra koppint -, most  inkább egy új darabot mutatok az általa méltán dicsért, modernizált retróra specializált osztrák cégtől.

Íme tehát a Caspar névre hallgató, állítható magasságú, rétegelt nyírfából készült íróasztal. A Perludi legújabb, gyerekeknek szánt bútordarabja annyira fokozhatatlanul nosztalgikus hangulatot áraszt, hogy ennél múltidézőbb már tényleg nem is lehetne. Óvodáskortól kamaszkorig egyetlen mozdulattal követhető vele a csemete növekedése, mindössze a tömörfából készült, barázdákkal ellátott lábakon kell hozzá megfelelő magasságba állítani a tárolós asztallapot.

A puritán formatervezés, a környezetbarát alapanyag-használat és a praktikum jegyében készült íróasztalért a Perludi ezúttal is jelest érdemel.

Forrás: Perludi

Még mindig foci folyik a tévéből, a férfiak egyre véreresebb szemekkel merednek a képernyőre és idegeskednek teljesen feleslegesen. Sebaj, jó feleség kipattintja a sört, bekészíti a rágcsát, és leül a géphez a Gyerekszobát böngészni ilyenkor.

Bár épp most nem járnak annyira jól ezek az anyák, mert ebben a posztban is pont a foci VB a téma, mivel Diem Chau zsírkréta-szobrász - amennyiben létezik ilyen művészeti ág egyáltalán -, ahogy arról blogjában beszámolt, a W+K projektjében a Nike-nak faragott kollekciót zsírkrétákból, a világbajnokság tiszteletére.

Mivel zsírkrétákról van szó - amit, mint múltkor meséltem, az én kisebbik lányom előszeretettel fogyaszt -, így rögvest arra gondoltam, hogy kilövöm ide elétek a focistákról mintázott és őket megszemélyesítő zsírkrétákat, amiknek jó eséllyel most nem annyira a gyerek, mint apa örülne jobban.

Na, ki ismeri fel, melyik kis zsírkrétafigura melyik játékost mintázza?

Egyre elterjedtebb a betonpadló az otthonokban, köszönhetően annak, hogy számtalan jó tulajdonsága van. Színezhető, igénytelen, mindent kibír, viszonylag olcsó is. Gyerekszobákban mégsem szívesen használják, mert azért nagy felületként eléggé barátságtalan lehet. Az meg mégsem járja, igaz?

Most ledöntjük ezt a sztereotípiát, és bebizonyítjuk, hogy igenis, a betonpadló gyönyörű is lehet. Olyan szép, hogy az ember álla  rögvest koppan rajta egy jókorát, aztán ott is marad hosszú percekre.

Mászókával is ellátott autónak, vagy ha úgy tetszik, hintaszéknek tervezték ezt a csodaszép, hajlított nyírfa vázzal ellátott, rétegelt lemezből készült, egyedi jár- illetve ülgányt, még az 1950-es években. A német designer, Hans Brochage által alkotott többfunkciós szerkezet valószínűleg már akkoriban is osztatlan sikert arathatott a gyerekek és a természetes anyagokból készült játékokat kedvelő szülők körében.

Nyilván ma sem lenne ez másként, már ha tömegével jelentkeznének azok a szülők, akik hajlandóak lennének potom 600 eurónyi összeget áldozni a fílingért, miszerint szemük fénye egy ilyen eredeti multifunkci designjárgányban gyakorolhatja az előre-hátrát. Ki tudja? Végtére is strapabíró játék ez, ha 60 év nyúzását ilyen remek állapotban tudta átvészelni. Az mindenesetre bizonyos, hogy mai gyerekeknek is lehetne még ezzel a nyugdíjas-korú darabbal visongósan boldog perceket szerezni.

Forrás: Mid Mod Design

Bár nálunk még nem annyira elterjedt, hogy a gyerek dobozban vigye magával az ebédjét, mint mondjuk Amerikában és kb. mindenhol máshol, de legalábbis Japánban tuti, azért én megmutatom, hogy még az ebédből is lehet művészi remeket készíteni.

Japánban ugyanis az anyák nem simán belapátolják a dobozba a tápot a kölköknek, hanem van az úgynevezett Bento ebéd-doboz művészet, aminek annyi az alapszabálya, hogy fele részben rizst kell elrendezni, másik felébe pedig a kiegészítő kajákat a dobozban úgy, hogy az valami figuratív, egy tematika köré rendezett képet adjon ki.

Mennyire jó lehet már kinyitni az ebédes dobozt így, hogy nem csak a gyomor várja, de a szem is gyönyörködik a tartalmában! Én bírnám, ha az én dobozaim így néznének ki. Jelenleg határozottan japán gyerek szeretnék lenni, főleg ebédidőben.

El sem tudom képzelni, milyen érzés idő előtt világra hozni egy gyereket, majd hosszú heteken-hónapokon át reszketni az inkubátor mellett azért, hogy életben maradjon, hogy ne maradjon vissza semmiféle károsodás. Illetve annyit tudok, hogy rettenetes lehet.

A koraszülött osztályok felszereltsége szerencsére egyre javul, és egyre több koraszülött baba kap esélyt az életben maradásra, igaz, arról sokszor nem esik szó, hogy milyen áron. De reménykedem benne, hogy egyre több lesz az olyan, egykor PIC-en kezelt kisember, aki kis idő elteltével tökéletesen egészségesen, mindennemű lemaradás nélkül nőhet fel.

Az inkubátorok, amelyekben ezeket a piciket ápolják, gondozzák, gyakorlatilag az anyaméh szerepét töltik be az anya testén kívül. Biztosítják a megfelelő hőmérsékletet, páratartalmat, oxigénellátást, táplálják és óvják a törékeny kis testeket. A lelküknek pedig kell, elengedhetetlen szükséglet, hogy az anya és persze, az apa is, ott legyen a közelükben. Az ismerős hangok, az ugyan kesztyűbe bújtatott, de vigasztaló és biztató érintések, simogatások mind-mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a baba gyorsabban és minden akadályt leküzdve erősödjön és épüljön fel.

Ezen a borongós péntek délutánon Jenny Sue Kostecki-Shaw mexikói festőnő képeit ajánlom figyelmetekbe. A művész, aki elsősorban anyaként, másodsorban pedig szabadúszó illusztrátorként aposztrofálja magát, növény- és virágképeit feliratokkal is ellátta, erről pedig nekem a Jávorka Sándor és Csapody Vera által jegyzett könyvek jutottak eszembe.

Bizonyára közületek is sokan böngészték annak idején, buzgó botanikusjelöltként az Erdő-mező virágai-t, vagy az Erdő-mező növényeit. Akár azért, mert feltétlen  és azonnal szükséges volt tudni, hogy az árok szélén vagy a kertben lelt izgalmas külsejű virág vajon miféle névre hallgathat, vagy csak egyszerűen azért, hogy a képekben gyönyörködve lehessen ízlelgetni nyelvünk hegyén azokat a különleges - nem ritkán viccesen fura - virágneveket.

Az én megtépázott köteteim valahol eltűntek egy költözésnél, ám fontosnak tartottam újból beszerezni belőlük egy-egy antikvár példányt - ára 35.- Ft, te jó ég! -  hátha az én gyerekeim is hasonló lelkesedéssel vetik rá magukat néhány év múlva. Persze,  ezekhez hasonló képekkel  nem is lenne rossz ötlet egy "növényhatározó-falat" kitapétázni valahol a gyerekszobában, biztos, ami biztos.

A MoMa Store mindig elképesztő termékekkel lep meg minket, ezúttal például egy eredeti 50-es évekbeli, amerikai otthon elevenedik meg a szemünk előtt. Természetesen, nem ám az eddig megszokott módon.

Ez a vintázs amerikai álomotthon ugyanis modulokból áll, amelyet a jövő építészei, designerei, belsőépítészei és lakberendezői számtalan variációban állíthatnak össze: ebben a 26 kisebb és nagyobb alkatrész ad nekik teret rendesen.

Egy ilyen játékkal szerintem minden gyerek jobban jár, mint a Barbie-húdekönnyfakasztóanrózsaszín-házakkal. Hogy igazam van-e, azt megnézhetitek a képek alatt látható videón is.