ÍRJ NEKÜNK LEVELET!

Az első igazi, működő babaházról van szó, kérem szépen, ami Mária királynőhöz, V. György király feleségéhez tartozott valaha, a messzi nagy Angliában. Ez a babaház nem csak kicsit, hanem szinte teljesen olyan, mint az igazi. Ha már hétfőn egy élethű babaházról írtam, akkor stílszerű pénteken annak kvázi elődjével befejezni a hetet.

A Queen Mary's Dollhouse-t az 1920-as évek elején tervezte Sir Edwin Lutyens, majd 1:12 arányban építették és 1500 kézműves dolgozott vele 3 éven keresztül, egészen  1924-ig. A liftek fel-le járnak, a csapok működnek, van bennük folyóvíz is, a vécépapír letekeredik és áram is van a házban, hogy a babák kézmosás után tudjanak olvasni a lámpánál, ugyebár.

Az ötlet Marie Louise hercegnő fejéből pattant elő, miután hazatért a Windsor kastélybeli látogatásából, ahol annyira jól bántak vele, hogy Marie Louise elkezdett miniatürizált bútorokat gyűjteni Mária királynőnek, mivel a királynő híres volt a kicsi tárgyak gyűjtéséről, amik között Fabergé állatoktól kezdve az ezüst gyerekbútorokig minden volt. Ez adta az ötletet Marie Louise hercegnőnek, aki kijelentette a családjának, hogy ezt a babaházat akarja a királynőnek adni ajándékba. 

A képeken látszik, hogy mennyire részletgazdag, az embernek eláll szeme-szája tőle. Alant pedig egy videót is beraktam, hogy teljesebb körképet kapjatok róla. Szerintem lenyűgöző. 

Remek kis játék folyik éppen az Ohdeedoh blogon, kerti kuckók versenyeznek az Olvasók kegyeiért, amelyeket a szülők készítettek sok szívvel, lélekkel, ötlettel a csemetéknek. Az egyik ilyen kis kuckót muszáj megmutatnom Nektek is, mert annyira egyszerű és mégis magától értetődő az ötlet, hogy nekem sem jutott volna eszembe.

Mert ha kerti kuckó, akkor mindig az amerikai filmekben látható, fákra épített kis klubházakra asszociálok, esetleg bokrok borította bunkerre vagy mintás anyagból készült tipisátorra. Legvégső esetben pedig a készen kapható műanyag játszóházakra, amiket méregdrágán vásárolhatnak meg a gyereküket minden jóval elárasztani akaró ősök.

Ehhez a kerti kuckóhoz azonban inkább a méregdrága ház dobozára lesz szükség, hiszen kartonból készült, Bijou és Zion kreatív szüleinek kezei által. És akkor ezzel a lendülettel egyszerre hódoltunk az újrahasznosításnak meg a környezetvédelemnek is. A felépítmény rendkívül egyszerű, szerintem két laza délután alatt bármelyik apa - vagy anya - összedobja. A kisház báját igazából a dekoráció, a festett díszek adják, amit aztán mindenki úgy alakít ki, ahogy neki - vagyis a gyereknek - tetszik. Kívül és belül is.

Jelen esetben egy egész háztömbnyi funkciót tömörítettek ebbe a kisházba, van benne pékség, posta, de a lehetőségek végtelenek, vagy legalábbis folytatódnak a házikó másik oldalán.

Forrás: Ohdeedoh 

Annak idején, a jó öreg forgótárcsás mosógép és külön centrifuga korszakában anyáink még úgy igyekeztek megnyugtatni a vörösödésig üvöltő, elaludni képtelen dedet, hogy a készülék tetejére helyezvén, azzal rázogatták. S láss csodát, a rázkódástól az addig éber csemete, ha nem is rögvest, de viszonylag hamar elaludt.

A mi korosztályunk már tovább fejlesztette a technológiát, lévén a mosógépek  manapság rázkódásmentesek, külön centrifugával pedig lassacskán már csak falumúzeumokban találkozhatunk. Autóval indult hát útnak a sok begyógyult szemű, elgyötört szülő az éjszaka közepén, csak csendesedne el a ded már végre a rázkódástól. Különböző útvonalakat kellett bejárni a biztosabb hatás érdekében, a macskakő például szerintem kizárólag e célból lett feltalálva.

Felhasznalo bloggerina persze minden kétséget kizáróan a hordozókendőre esküdne, ha kérdezném, abban rázogatva a kölköt előbb-utóbb elérhető a centrifugahatás, de ember legyen a talpán, aki ezt a tevékenységet képes folyamatosan végezni, miközben alszik.

A fejlődés azonban nem áll meg, a 4moms Mamaroo nevű szerkentyűje többet tud, mint centrifuga, macskakő, hordozókendő és Felhasznalo (khm) együttvéve. 5 funkcióban rázza-zötyköli a csemetét, még altatódalt is dúdol közben, úgy, hogy a nyelvét sem harapja el.

Hullámzó tengerként ringat lágyan, autó-zötyköl, kenguruban való cipelést imitál, himbál és rázogat. Ugye milyen egyszerű? Előbb utóbb gépesíteni fogják az összes szülői érintést. Repesve várom az ölelő és jóéjtpuszi-gépet. 

Forrás: 4moms

Pontosabban nem az övé, hanem a két gyerek, Apple és Moses szobája.  Paltrow-nak nyilván nem csak egyetlen ingatlan van a birtokában, így kislánya, Apple egyik szobáját már láthattátok a királylányszobás posztunkban - bár voltak vele fenntartásaim. Most a Tennessee állambeli Nashville-ben található lakás gyerekszobáját láthatjátok, amit honlapjának, a GOOP-nak hírlevelében tett közszemlére.

A belső terveket az Annette Joseph Interior Design készítette, és ők felügyelték a kivitelezést is. A színésznő ez esetben egy kortárs, modern enteriőrt képzelt el magának, ez mondjuk a lakás egyes jellemzőiből és belső tereiből is logikusan következett. Így a belsőépítészek egy indusztriális, mégis otthonos lakást keltettek életre, erről több fotót láthattok a forrásban megjelölt linkre kattintva.

A gyerekszobát is ebben a szellemben bútorozták be, tökéletesen illik a lakás többi részéhez, kicsit sem töri meg a többi helyiség stílusát, mégis úgy gondolom, hogy a gyerekek is imádhatják.

Hiszen ott van egy hatalmas, krétafestékkel lekent fal, amin kiélhetik minden kis kreatív hajlamukat - no persze, nyilván jut belőle még máshová is, de mégiscsak arányaiban kevesebb talán -, és a kényelmes párnák a padlón, amik közé be lehet kuckózni, netán vagdosni egymás fejéhez, esetleg csak úgy hencseregni rajtuk cél nélkül.

Az origamizás minden gyerek életébe bekúszik egyszercsak, ha máskor nem, legkésőbb az iskolában mindenképp, de hajtogatni - akár papírcsákót vagy egy kishajót -, a legtöbb szülő már előtte megtanítja csemetéjét. Persze az iskolai hajtogatások sem szólnak őrült nagy dolgokról, de egy madár vagy egy tulipán meghajtását azért általában sikerül az általános végére elsajátítani.

Van azonban az origaimnak egy egészen más, nem annyira gyerekeknek való ága is, ami művészet kategória már, nem is hajtogatásnak kéne nevezni, hanem építkezésnek. Vagy szobrászatnak esetleg. Válogattam párat nektek is a gyűjteményből, amit tapir barátom linkelt nekem, hogy nektek is essen le az állatok és hüledezzetek velem, hogy ilyet lehet. Papírból. Hajtogatva. Elképesztő.

Forrás: Curious, Funny Photos / Pictures

Zaphodbb gyerekeknek szánt kanapéi is roppant tetszetősek voltak, a Boom kínálatából azonban én inkább ezeket a mesebeli foteleket kedvencelném. Szinte várná tőlük az ember, hogy most azonnal életre kelnek, akár valami szürrealisztikus álom bohókás, szájasfejű szereplői.

Szépen, lassan elindulnak, komótosan billegnek apró kúplábaikon, miközben fülig - akarom mondani karfahelyig - húzódó párnáikat hatalmasra tátva, kedélyesen elcseverésznek a feléjük közeledőkkel. Az automata leesésgátló ezesetben abba a mozdulatba lehet beépítve, amikor egy gyerek nagyhirtelen a szájukra huppan. Olyankor  ugyanis egészen biztosan befogják. Kénytelenek.

Forrás: Boom

Na jó, nem is karbonszálas, hanem karbonszalagos ez a csodaszép, modern vonalú mózeskosár. De csak kívül készült ebből a high-tech anyagból, s egyúttal a modern technológiát is egyesíti a kézművességgel, hiszen finoman megmunkált bőrszíjakkal van az egész kosár egybefogatva.

Belül finom, puha textilborítás öleli körül a család kicsi kincsét, így a kosár egyszerre áraszt puhaságot, robosztusságot és könnyedséget. Hiszen az egész csak három kiló, igaz, gyereket sem lehet beletenni hathónaposnál idősebbet. Luc Swen - vagyis Julien Bernard - a 2010-es milánói SaloneSatellite-en mutatta be.

Innen vajon egyenes út vezet a karbonszálas, többszázezres bringák és több tízmilliós autók imádatáig?

Forrás: Luc Swen

Kissé depresszívek az alant látható babák, de legalábbis nem nevezhető szokványos babaarc kifejezésnek, ami az arcukra van írva. Inkább az jut eszembe, hogy szenvednek, mint a kutya. És tényleg, van szomorú kutyájuk is, úgyhogy egy nagy, boldogtalan, érfelvágós családot kutyástul, mindenestül össze lehet rakni belőle. Aztán a gyerek sírva játszhat a kis pszicho-babáival.

Igazából engem, mint felnőttet elbűvöltek, magamnak szeretnék egy kollekciót simán, de nem vagyok meggyőzve, hogy a gyereknek nagy mennyiségben kellene ennyi szomorú fejet látnia maga körül. Jó, hát lehet egy depis, fekete-fehér babája, mert az élet nem csak játék és mese, nem baj, ha ezt megtanulja mihamarabb, de azért szomorúságból is megárt a sok lelkibékeileg, ugye.

Portugáliából, Lisszabonból valók ezek a szomorúságos teremtmények, Chocha Dolls a nevük, és Carla Valverde designer készíti őket a saját két kezével. Emiatt nincs két egyforma köztük, sem külsőre, sem belsőre, ami kiül az arcukra. Mindenesetre ezeket a babákat szeretni kell, és az empatikus készség kialakulásában is segítségünkre lehet. Ez utóbbi esetben sok felnőttnek is szeretnék adni belőlük.

Forrás: Flickr.com - Chocha dolls collection

Emlékeztek még, milyen érzés egy forró nyárdélután a réten fekve, lehunyt szemmel, sziporkázó napba nézni? Leckeírás helyett hosszú percekig arcotokat a tenyeretekbe hajtva könnycsordulásig bámulni a színes karikák táncát? Elillanó, színpompás szappanbuborékokban sziporkázó fénykristályokat reptetni? Kaleidoszkópot forgatva, színes gyöngyökből vagy papírdarabkákból egymást kergető csodaképeket varázsolni?

Gale Kaseguma álmodozásra, merengésre csábító képeiben mindezt együtt tehetitek a gyerekszoba falára. A csemetéknek a vidám, színes álmaikért,  magunknak pedig  jóleső, villanásnyi, boldog-szabad gyerekkori emlékekért.

Forrás: Kidmodern

Azt hittem, hogy funkciók ötvözésében a Taga babakocsiját, a TrioBike-ot vagy a rolleres babakocsit lehetetlenség felülmúlni, de tévedtem. Alaposan. Mert a Zigo Leader még ezeknél is jobb, többet tud, sokoldalúbb, és úgy egyébként is. Az árára meg kíváncsi a kutya, úgysem tudnám megfizetni, álmodozni meg ingyen is lehet.

Mert a Zigo Leadert használhatjuk mezei, sima babakocsiként - két nagyobb gyerek is elfér benne -, vagy jogger kocsiként is. De pár pillanat alatt rácsatlakoztathatjuk a hozzátartozó kerékpárra is, amit egyébként önmagában is tekerhetünk. Úgyhogy lehet vele hosszabb távokra, a természetbe is menni akár, használhatjuk futáshoz, sporthoz, és persze arra is, hogy csak csalinkázunk a partban a kölkökkel, vagy arra, hogy elintézzünk pár bevásárlást.

Egyetlen szépséghibája, hogy csak 3 és 7 sebességes váltóval van felszerelve, ami nem tudom, mennyire elég mondjuk a budai hegyekbe, sík terepen nyilván nem oszt, nem szoroz. Az biztos, hogy egyébként biztonságos a járgány: a gyerekkocsi rész dobtárcsás fékekkel van felszerelve, amelyek még a nedvességet is állják, el van látva ütközés elnyelő zónával is, ha netán sikeresen nekihajtunk valaminek, de persze miért is tennénk.

És persze odabent ötpontos öv vigyázza a gyerekeket, a napfénytető vízálló is egyben, a tetején pedig ott van az az ablak, amin át a szülő rálát a kölkökre. Az ülések huzata levehető és mosható, és a nagyobb gyerekekre gondolva még pár zsebet is felvarrtak a fülkébe, hogy lehessen hova pakolni az inni- és rágcsálnivalót, netán a nagyon fontos kincseket.

A kocsirész lapra csukható, így könnyen tárolható, kis helyen is elfér. És persze a tolókar is állítható, négy fokozatban, így ha csak toljuk, akkor sem fájdul meg a hátunk. Van még rajta egy kézifék is, ami jogger és bringásülés üzemmódban is remek szolgálatot tehet, akár csak egy ki és bepakolás idejére is.

Forrás: Zigo Leader

Mindenheti LEGO lesz lassan rovatunk címe, ha így folytatom, pedig nem keresem, hanem tényleg valahogy mindig rámtalálnak a LEGO-s művészeti projektek. Lehet, hogy most lett divat igazán de az is lehet, hogy csak nekem lett rá jobban szemem.

Most is egy olyan 2007 óta tartó kezdeményezésről adok hírt, ami nekem nagyon bejön és bár jönne vele a művész, Jan Vormann, Budapestre is. Itt is lenne dolga bőven, szívesen vállalnám a feladatot, hogy elirányítsam. Hogy miért kell elirányítani és hová?

A projekt egy Bocchignano nevű olasz városkából indul, ahol egy művészeti fesztivál keretében házak foltozására adta fejét Vormann, de nem téglával és vakolattal, hanem LEGO kockákkal tömte be a lukakat. Ebből lett az, hogy azóta is a világot járva, felbukkan mindenféle földrészeken, mindenféle országokban, városokban és keres, majd toldoz-foldoz arra érdemes házakat. 

Az útját és foltozásait kísérő történetek teszik ezt az egészet még izgalmasabbá és adják meg a kezdeményezés szépségét. Berlinben például az arra sétálók álltak meg és segítettek neki a második világháború lyukak betömésében, míg Belgrádban eléggé kinézték a LEGO-s embert, nem fogadták tárt karokkal. Svájcban, Zürichben kifejezetten nehéz dolga volt, hisz alig talált befoltozni-való lyukat, ám Quitoban, Ecuadorban annyira sok volt, hogy a helyiek szinte szétszedték, miközben mutogatták, hogy hol és melyik lyukat tömje be a LEGO-ival.

Mostanra lassan mozgalommá növi ki magát a projekt, ugyanis világszerte csatlakoznak lelkes önkéntesek és saját városuk szebbé, különlegesebbé tételének érdekében foltozgatják a saját LEGO kockáikkal a házakat, amit lefotóznak és elküldenek Vormannak, aki kiteszi a Dispatchers honlapra. Csatlakozni kellene, tetszene a lányaimnak is, úgy sejtem, összelegozni egy pár házat az Andrássy úton.

Forrás: Dispatchwork

Dán cég a Moover, mi pedig szeretjük a skandinávokat, pedig ebben az esetben még csak nem is az általunk annyira szívesen zabált retrós, modern stílust hozzák. Azért tetten érhető ez is a Moover játékaiban, de nem annyira hangsúlyosan.

Ellenben vannak itt egy helyben és bárhol használható járművek, ízes, szépen ívelt, szeretettel csiszolgatott, de mégis nemesen egyszerű formában. Dömperek, talicskák, hintalovak és imádnivaló babakocsik a kedvenc babáknak. Abszolút nekünk - és a gyerekeknek - valók.

Forrás: Moover

Elérkezett az ideje, hogy kihirdessük "Basszus, ezt a gyerek elintézte!" pályázatunk nyerteseit! Remek - és nagyon vicces - fotók érkeztek egyébként, érdemes megnézni őket Facebook rajongói oldalunkon, már csak azért is, mert így mindenki megnyugodhat: nem, nemcsak az ő gyereke képes falkaparó, plafonramászós dolgokra.

A rombolós-rosszalkodós fotók közül a következők kapták a legtöbb lájkolást, tetszésnyilvánítást:

III. helyen végzett 29 lájk bezsebelésével Seress Virág és az ő DVD-rendező gyereke, Bobó. Virág csak ennyit írt a képhez:

"Nem tudom kell-e különösebb magyarázatot fűznöm hozzá... :)"

Nem, szerintem nem kell, értjük mi is, hogyne értenénk! És mivel a sok film megfekheti egy ekkora gyerek gyomrát, küldünk neki egy álommanót a Figurka Design felajánlásával!

II. helyen végzett Fehér Beja fia és lánya 46 lájkolással, némi közös és egyéni kreatív munkálkodással. Beja kommentárja:

"A kép címe: Csend
1. Kúszóbajnok közeledik, ekkor kezdtem el a lányom keresni (ő műve a smink, táblafilccel)
2. ...ez fogadott;) (ez is táblafilc)
3. Ismerkedés a homokkal, mint étel...
4. Pár hete alkotta a legkisebb művész (frissen beköltözött szoba falára, zsírkrétával)"

Na, kommentben jelezzétek: kinek is ismerős? Hogy ezentúl máshol is kiélhessék kreatív hajlamaikat, ők kapják a Kartonjáték.hu rajzolható, színezhető karton kalózhajóját!

A legtöbb, egészen pontosan 76 lájkot bezsebelő, és így az I. helyet megkaparintó Olvasónk pedig Révay Barbara, és az ő sellőlánya. A kép sztorija pedig:

"epp indulni keszultunk, mar bekentem napkremmel is, erre kerdezi a nappalibol:
-Anya nyar van? Mar nyar van?
-majdnem, nagyon meleg van...-valaszolok a halobol
-uszkalok! uszkalok!
:D"

Még mindig nagyon röhögök, zseniális a kisasszony! Reméljük, a Fuggoagy.hu felajánlásával elnyert gyerekfüggőágyban is olyan jól fogja magát érezni, mint hal a vízben!

Gratulálunk mindenkinek, reméljük, Ti is élveztétek ezt a játékot, nemcsak mi. Nemsokára ismét lesz majd nyereményjátékunk - valami hasonló elmés ötlettel szeretnénk majd előállni, úgyhogy stay tuned!

És ezúton kérném a nyerteseket, hogy legyenek szívesen felvenni velem a kapcsolatot ezen a levélcímen, levelezési cím és egyéb egyeztetések céljából!

Milyen lehet 15 - mondom tizenöt! - évig készíteni valamit? Vajon mikor érzi azt az ember, hogy kész a nagy mű, ha ilyen sok időt tölt el azzal, hogy tökéletesítse? Mikor van az a pont 15 év után, amikor azt mondja, hogy már nem tud mit hozzátenni? Elképzelni sem tudom. Sem a kitartást, sem a megszállottságot, sem az elhivatottságot, ami ehhez kell, hogy valaki, jelen esetben egy floridai művész: Amy Gross 15 évig dolgozzon egy projekten, ami a hobbija is egyben.

Ez a művészi alkotás pedig, ami ennyire sok ideig készült, nem más, mint egy babaház. Bár nem illetném inkább babaház névvel, a miniatürizált-igazi-ház jobban illene rá. Ugyanis ebben a házban minden olyan, mint egy igaziban, csak kicsiben. A mosogatóban ott áll a felhalmozódott mosatlan, a vécében letekerhető a vécépapír, az íróasztalon befizetetlen csekkek hevernek, sőt, a falon lévő családi portrék is igaziak, Amy nagyszüleit és szüleit ábrázolják.

Olyan szinten részletgazdag és tökéletes minden szögletében, hogy nem is jut eszembe más róla, mint hogy őrület és elképesztő, no meg az, hogy minden elismerésem és rajongásom.

Forrás: Flickr.com - Amy Gross

A tegnapi ultramodern, cukorkapszulát formázó mózes után íme egy szintén csodaszép, fonott, ám "fapados" darab az egyszerűbb formák után áhítozó szülők számára is. Stílusában tagadhatatlanul közelebb áll hozzám, egyszerűségében rejlő bája okán jómagam inkább ezt választanám, már ha lenne mostanában bele tehető, újszülöttől három hónapos korig terjedő aprólékom.

A kézműves fonott kosár egyébként Marokkóban készül, a tartóváz az ausztrál asztalosok keze munkáját dicséri, az összhatás pedig amolyan skandináv-forma. Ha úgy tetszik, most már dokument van róla, hogy kontinenseken átívelő összefogással tudjuk csak elaltatni kezdetben azt a büdös kölköt.  Ezek szerint ezért volt időnként annyira macerás csupán lokális módszerekkel próbálkozni.

Forrás: Sleepi Spaces