A Soft Line, bevallom nőiesen, nem annyira formáival, mint színeivel nyert meg első pillantásra. Második pillantásra pedig a variálhatóságával és fantáziagazdagságával. Ide pakolom, oda pakolom és máris kapok egy egészen más gyerekszoba összképet. Színes, vidám és még variálható is nyolcféleképpen, másra nincs is szükség gyerekszoba bútorok terén.
Forrás: Soft Line
Szép dolog az anyaság, de mikor két berepedezett, sebes, véres mellbimbód van csak, hogy megetesd az éhségtől vörös fejjel üvöltő dedet, akkor nem annyira nemes jelzők futkorásznak az egyszeri anya fejében. A fenti sebeket sokféleképpen be lehet szerezni, például a gyerek szája által, de bizony sokszor a mellszívó ejt előbb csak mikro, majd később egyre durvább sérüléseket.
Az IUNO mellszívó tervezője, Dan Almagor azt tartotta szem előtt, hogy a sérülések esélyét a legkisebbre csökkentse, a fejés pedig kényelmes, megnyugtató, intimebb és a legkevésbé sem félelmetes élménnyé váljon. Hm, egy pillanatra már megint a tejelő tehenekre asszociáltam - lehet, hogy az elnevezés miatt? -, amint békésen kérődzve hagyják, hogy a tőgyükből lefejjék a tejet, és szerintem nagyjából minden olyan anyának belopta már a fejébe magát ez a gondolat, akinek volt mellszívó a kezében - vagy a mellén.
A IUNO esetében nem egy tölcsér illeszkedik a mellre, hanem egy gömb, mivel ez jobban hasonlít egy baba fejére - bár elég furcsa lenne, ha a babák csak fejből állnának. Ebben van elrejtve minden, ami egy normál mellszívóban: a tölcsér, a membrán, a szelep és a tejtároló is. A tölcsér magát úgy alakították ki, hogy minél inkább reprodukálni tudja azt a hatást, amit a gyerek fejt ki a szájával - még azt is figyelembe vették, hogy a mellbimbó a szoptatás alatt némi alakváltozáson esik át, és hogy a baba szájpadlása egyúttal a bimbóudvarra is nyomást gyakorol.
A tölcsér belseje egy vastag szilikonpárnával is ki van még bélelve, hogy minél kényelmesebb legyen az anyának. A fejés során ez a párna fejt ki nyomást és masszírozza a bimbóudvart, mikor vákuum keletkezik a tölcsér belsejében.
A géptestben található maga a pumpa, és ide lehet csatlakoztatni a szívógömböt is, ha nincs rá szükség. Ebben elhelyeztek még egy digitális időzítőt, egy szívóerő- és egy ciklus-szabályozót is.
Tudom, kattanjak már le a LEGO-ról, egyszer az is eljön, de most egyre-másra futok bele a szóra márpedig igenis érdemes LEGO-bámulatokba. Lássuk csak, miről is beszélek, mitől estem most épp egyik ámulatból a másikba: elég csak ránézni a képrekre és megvan a magyarázat.
Nem mást láttok alant ugyanis, mint egy fullra LEGO-ból épült templomot, benne LEGO emberkékkel és LEGO oltárral. Épphogy a nap nincs csak LEGO-ból, ami besüt a LEGO ablakon. Hihetetlen, monumentális és elképesztő.
Amy Hughes építette, mint művészeti projektbe kezdett bele 2000-ben, a kiscicája hathatós segítségével. Összesen másfél évébe telt megtervezni, megépíteni aztán lefotózni. A templom Abston városában áll, ami Amy által egy kitalált hely és a LEGO anyagából az ABS-ből ered.
A projekt befejzése után nemsokkal, Amy macskája, aki az építkezés során mindig ott lábatlankodott és LEGO-zott, elhunyt, így Amy az ő emlékének ajánlja a templomot, bár eredetileg nem szánt semmilyen vallásos tartalmat neki.
A linket köszi tapirnak.
Forrás: Abston Church of Christ
A MoMA Store székjátékát és csónakos káddugóját már megmutattunk Nektek, amit viszont most találtam náluk, az elsőre kissé bizarrnak tűnt számomra. No, nem a formáját tekintve, azt négy gyerek után volt időm megszokni, sokkal inkább a tény, ami röhögvény, hogy gyerekeknek készült.
A következő, Paul R. Stremple által tervezett designkészség ugyanis - nem, nem az, amire gondoltok - egy banán-frissentartó, zippzár helyett, a kölök által félig megevett banánra. Az alakja... nos, hát... igen... De hát ki tehet arról, hogy a banán éppen olyan... izé... banánforma?
Forrás: MoMA Store
Iskolás gyereknél rendszeres, hogy vasárnap este, kb. fél perccel lefekvés előtt - amivel már amúgy is bőséggel késésben van a kölök, úgyhogy reggelre jobb, ha feltöltjük magunkat az energián kívül nem kevés türelemmel is - derül ki, hogy a tolltartóban minden ceruza tompa, de legalábbis tövig elkopott. Nálunk ilyenkor kezdődik a hegyezés-lóhalálában mutatvány, aminek az eredménye a lakást félig beborító faforgács.
Persze előfordulhat, hogy a gyereknek már pénteken - és szombaton, és vasárnap egész nap is, csak győzném ceruzával meg pénztárcával - eszébe jutna a ceruzahegyezés feladata, ha lenne itthon egy Reuse ceruzahegyezőnk. Hogy mit tud a Hao Gin Weng, Siang Yin Ke és Che Hao Li összefogásából készült kis kütyü? Nem kevesebbre képes, minthogy a lefaragott faforgácsot újrahasznosítja. Mégpedig radír formájában.
A hegyező ez esetben nem szimplán kézi erővel, hanem árammal működik. Először konnektorba vele, aztán jöhet a hegyezés, majd a forgattyút lefelé kell fordítani, és kihúzni a forgácstároló dobozkát. Ezzel a hegyező apróra zúzza és radírba tömöríti a forgácsot. Hogy aztán a grafitmaradékokkal tarkított fával milyen hatékonysággal lehet radírozni, azt most ne firtassuk. Az ötlet akkor is remek, ha vannak még hibái.
Forrás: Yanko Design
A tojáshéj alvásidőre mindenképpen rögzül az apró bébiposzáták fenekén ebben a gömbölyű, design mózesba oltott kiságyban. A Cascara névre hallgató, kissé ufópisztikus bútordarab a Babycotpodtól, mint egy színes, félbevágott cukorkapszula öleli körül a dedet.
Arra azért nem kötnék nagy összegű fogadásokat, hogy ez a formailag igen meggyőző nyoszolya gátat szabhat a vízszintjelző-effektusnak, de ha már valahova le kell tenni időnként azt az apró ordibátort, egy szavazatot tőlem máris kap ez a kiságy. Még akkor is, ha alkalmanként mózeskosárként hurcolászni kényszerül az ember - tudjuk: a lengetéssel kombinált rázogatás csodákat művel. És - bár ez nem tartozik szorosan a tárgyhoz - bónuszként tiszteletre méltó karizmot is nyerhetünk.
A Babycotpodnál lelt másik formatervezett altatókészség szintén hibrid darab. A Metro nevű fekhely egy bölcső és egy kiságy keveréke, ami szerintem egyébként - design ide vagy oda - egy újraértelmezett, szivárványszín jászolra hajaz. Nem lepne meg, ha a bölcső tervezőit is a jászol gondolata inspirálta volna, a színpompás rácsvég viszont szépsége ellenére - vagy éppen azért - döntésre kényszerít: a többi bútor a gyerekszobában számomra ezután kizárólag fehérben képzelhető el...
Forrás: Babycotpod
Hajtogatni jó, és hajtogatni mindenki tud. Az is, aki azt gondolja, nem is. De. Lehet, hogy kell hozzá némi gyakorlás, de menni fog. Mondjuk, mire valaki meghajtogatja a lent látható lámpabúrához szükséges darvakat, addigra tutira komoly rutinra tesz szert. Legalábbis daru-ügyileg.
Mert ezt a szépséget - amely eredetileg a holland Tas-ka kollekciójában volt látható, onnan az ihlet - bizony házilag készítették. Ingrid az eredeti lámpabúrát kicsit tovább is fejlesztette, hiszen mindenféle színes, mintás papírokat használt a hajtogatáshoz, aztán a darvakat egy kész lámpabúrára ragasztgatta ragasztópisztollyal. Ami nem lehetett kis meló, tekintve, hogy 350 daru került rá.
A végeredmény szerintem messze túlszárnyalja a Tas-ka lámpáját. Csodaszép, egyedi, és milyen hangulatos, mikor felkapcsolják a villanyt!
Forrás: Ing-things Blog
LEGO volt tegnapelőtt is a blogon, akkor az építőjáték kezdetét mutattuk meg, most pedig azt, hogyan is kúszik be egyre inkább a felnőttek világába és a kütyüjei közé. Megismerkedhettünk már LEGO egérrel, pénztárcával, tárgyalóasztallal, konyhával, sőt egy egész LEGO házzal is, tehát azt bizonyítottnak vehetjük nagy bátorsággal, hogy a felnőttek életében a LEGO majdnem annyira jelen van, mint a gyerekeinkében.
Ugyanerre példa az itt látható három LEGO-s, felnőtteknek való játékszer. A telefon engem annyira nem hat meg, inkább csak színeiben LEGO, de a fényképező és az MP3 lejátszó szerintem őrült jól néz ki, tényleg olyanok, mintha apa kicsi fia-lánya most építette volna őket a két ügyes kis kezével a gyerekszobában lévő LEGO halomból. A megunt LEGO-k - olyan nincs is, tudom - újrahasznosításának jövőjét látom kibontakozni szinte.
Forrás: Mail Online
Lövésem sincs, hogy mondják svédül a falovat, ülőkébe oltott modern játéktárolónak megalkotni Yngve Erikssontól viszont briliáns ötlet volt. A hajdanvolt trójaiak végzetes malőrje immáron a gyerekszobákba is begördülhet, örök tanulságul. Ha ezt Odüsszeusz annak idején sejthette volna...
Forrás: Leka
Tegnap éjfélkor lezárult "A gyerek szerint a világ" pályázatunk szavazási része is, így itt az ideje, hogy kihirdessük, kik lettek kártyanyertesek! Mert bizony, a HungaryCard pontosan az a kártya, amivel csak nyerni lehet, veszteni nem.
Elképesztő mennyiségű szavazat érkezett, majdnem ezerötszáz - egészen pontosan 1465 -, az első három legtöbb szavazatot kapó pályázók pedig a következők, egy-egy képpel megtoldva:
Mercem 3 és 7 éves fiai végeztek az első helyen 676 szavazattal, nyereményük 1 db BalatonCard és 1 db HungaryCard, illetve a Múltidéző szálláshelyek című kiadvány, amely a magyar kastélyszállók katalógusa.
Hintalovazni jó eséllyel minden gyerek szeret, az enyémek igen, van nekünk egy nádból-ló-forma-izé, amit még a keresztapjuk gyerekei használtak és onnan vándorolt hozzánk. Egyszerű és stilizált ló ez a miénk, nem úgy mint az unoköcsémé, ami szinte megtévesztésig hasonlít egy igazira. Amiben mindkettő egyezik, az az, hogy hasra esünk benne állandóan, mert a lehető legrosszabb és legközpontibb helyen hagyják a kölök állandóan.
Az itt látható svéd ló a Kalikától is a stilizált kategóriába tartozik, nem annyira ló, mint inkább hintaszék, sőt és leginkább egy hintaszánra hajaz. De sebaj, ez nem akadályoz meg minket abban, hogy lelkesedjünk érte és minimalizmusáért, mert pont olyan külsővel rendelkezik, amit nem sajnálnék a nappalimban viszontlátni és néha beletörni a kislábujjamat.
Forrás: Kalika
Napok, hetek óta szakad az eső, időnként eláll, épp csak annyi időre, hogy feléledjen a remény - most már biztosan itt a nyár. A mai szeles-viharos nap után már tényleg langymeleg, tücsökciripelős nyári esték után kiáltok, harmatcseppes, fűben gázolós reggelekre, szitakötőtáncra, rekkenő melegtől rezgő, gyümölcsillatú bódulatra vágyom.
Vállalom a szúnyogokat is - egye fene, csípjetek, dögök, ha ez az ára, nesztek, itt vagyok -, a lomha kövér legyeket, a békakvartyogást is, az álomszagú déli órákat, a forróságot - csak ez a monszun szűnjön végre már...
Angela Donato indítékait ugyan nem ismerhetem, olajfestményei sem az idei latyakban-szélben-esőben születtek, ám pontosan annak az illatát-zamatát vetette vászonra, amire ebben a pillanatban vágyok. Szívem szerint beborítanám képei hangulatával az egész lakást, nem csak a gyerekszobát.
Forrás: Angela Donato
A LEGO a mi korosztályunknak alap. Ez nem kérdés. Mindenki tudja, mi az, mindenkinek volt is jó eséllyel kiskorában, és most a gyerekeink is ezzel játszanak. Olyan érzésünk lehet, hogy öröktől fogva volt nekünk LEGO, pedig nem. 1932-ben találta ki a dán, fajátékokat gyártó Ole Kirk Christiansem, bár a LEGO nevet csak 1934-től használták rá. 1949-től az Automatic Bindig Brick név alatt futott egészen 1953-ig, amikor visszanevezték Lego Bricksre.
Maga a név két dán szóból lett összerakva: "leg godt", azaz "játssz jól". A konstrukció pedig nem volt új találmány - mármint az, hogy egymásba tehető elemekből építkezzünk -, hiszen már a 19. században létezett hasonló fa változat, majd ezt követte az 1930-as években egy gumiból készült fajta. Az angol, 1930-as évekbeli, Hiary Page által tervezett Kiddicraft's Interlocking építőkockái pedig alapjában véve a fő ihletői voltak a LEGO kockáknak.
Három fő oka volt, hogy a Lego átvette a hatalmat az építőkockák világában. Az első, hogy mint a Kiddicraft Angliában, úgy a LEGO is meglátta a lehetőséget a műanyag jól kihasználhatóságának a játékok világában. A második, hogy a LEGO 1958-ban előállt saját, egyedi kocka-kapcsolódási rendszerével, amit a kis pöckök a lukakba való beillesztése jelent és amitől sokkal stabilabban lehetett építkezni vele. A harmadik ok pedig az, hogy a LEGO kitalált egy olyan átfogó játékszisztémát, amiben bármelyik LEGO darab összeilleszthető bármelyik másik LEGO darabbal.
A Brincadada egy remekbe szabott házat kínál megvételre, kizárólag igényeseknek. Az újszerű ingatlan hat helyiséggel rendelkezik: kényelmes nappali, tágas konyha, nyugalmas könyvtár- vagy dolgozószoba, kényelmes hálószoba és fürdőszoba, valamint levegős gyerekszoba tartozik hozzá.
A hatalmas, nagyvonalú, nyitott tereknek és a padlótól a plafonig érő ablakoknak hála az Emerson ház minden napszakban fényárban úszik. A modern stílusú otthon számtalan extrával is várja új lakóit: két kandallóval, elegáns üveg-tolóajtókkal szolgálja majd kényelmüket. Az ingatlan világítását napelemekkel és süllyesztett LED világítással oldották meg a környezettudatosság jegyében.
A ház megtervezésénél, amely Tim Boyle munkáját dicséri, egyébként is törekedtek a természet védelmére, így csakis toxinmentes fát és ólommentes festékeket használtak az építésnél. Az Emerson ház tökéletes otthont nyújthat egy modern, mai gondolkodású családnak.
Már amennyiben a családtagok extrém módon törpék. Hiszen a ház mindössze 76*53*46 centiméter nagyságú. Valakinél akadna egy kis töpörítő-főzet elfekvőben?
Forrás: Brincadada
Gyerekkoromban odavoltam a terepasztalokért. Az egyik szomszéd srác az apjával épített egy hatalmasat, természetesen bonyolult vasúthálózattal, híddal, sorompóval, váltókkal. De nem hiányoztak a fák, a házak, sőt, az aprócska emberek sem.
Ők ugyan nem papírral dolgoztak, mégis eszembe jutottak, mikor megláttam az Etsy.com-on a 1canoe2 boltját. Itt ugyanis házak, fák várják a vásárlókat, de csakis abban az esetben, ha hajlandóak még otthon az összeragasztással is bajlódni, nem készen vett terméket akarnak.
Szerintem megéri a belefektetett melót, szépséges kisvárost rittyenhetünk ezekből a papírokból a gyereknek. Aztán lehet hozzá még vásárolni síneket, vonatvagonokat, és kész is a terepasztal. De lányoknak elég, ha néhány figurát, autót, állatot szerzünk kiegészítésül, jó alternatívája lehet a városka egy babaháznak is. Persze, színezhetők is, de önmagukban is csodásan mutatnak, hiszen megkapó részletességgel lettek elkészítve.
Forrás: Etsy.com - 1canoe2
KOMMENTEK